Krisztus ojtásának első eredése,
István király kaptárjának gyenge arany méze,
Szent Imre királyfi!
Kínzott földünkön a fiatal vetésért,
Árva magyar reményünkért, könyörgünk, ne késsél
Krisztust megimádni.

Tedd a homlokunkra hűvös kezed, kérünk,
Hogyha szilaj pogány módra lomha sötét vérünk
Észre, szívre lázad.
Krisztus szelíd láncát ha tördeli gőgünk,
Csillagtüzes szemeidben hadd égjen előttünk
Királyi alázat.

Lelked ojtsd lelkünkbe, mennyei ojtóág!
István király avítt kertjén serkennek a rózsák:
Jöjj nyesni, kapálni!
Akik fiak helyett fiaiddá lettünk:
Maradj a mi fejedelmünk, könyörögj érettünk,
Szent Imre királyfi!

<zenéjét szerezte Dohnányi Ernő>

Nagyasszonyunk 1930:10, 220. – Szent Imre-emlékkönyv, szerk. Harsányi Lajos–Tordai Ákos, Bp., 1930, 94-95. – Emlékkönyv Szent Imre herceg 900 éves jubileumára, szerk. Balanyi György–Schütz Antal, Bp., 1930, melléklet (Dohnányi Ernő zenéjével négyszólamú férfikarra).