Szent Imre verses zsolozsmája
Szent Imre verses zsolozsmája
I. Vesperás
Antifóna
Laetare, Pannonia, mater et nutricia, cole cum laetitia tuae prolis gaudia; gaudens Alba Regalis de Emerici gloria Deo vota dulcia solve laude varia; Iesu bone, praemia da de caeli curia populo praesentia colenti solemnia.
|
Pannónia vigadozzál, szoptatós dajkája, anyja, mert ily ifjút földre hoztál, aki az virtus aranyfa. Örvendezz Székes-Fejérvár, glóriás fiad kitüntet, rád dicsőség, ritka fény vár áldd érette Istenünket. Édes Jézus! ím tenéked hódolunk, légy enyhe gyámol, istápolván az te néped az mennyország pitvarából. |
Responzórium
Ascendentem miserae vallis ab exilio sursum ducit iubilans angelorum concio. Contradicens daemonum confutatur legio, caelum scandit libere liber omni vicio, sic Emmricus iungitur sanctorum consortio. |
Ez siralom-völgybe hullva, hol az jámborok zokognak, fölvértezi őt ujjongva serege vidám angyaloknak. Démonok csapatja Tőle meghajol, akár a nádszál, makulátlan, tiszta szível, bűntelen az égbe átszáll. Imre is a szentjeinkkel osztakozik égi jóban. |
Verzus
Clara die caelitus haec miranda visio Caesareae praesuli monstretor Eusebio. |
Napvilágnál látta ezt meg, színről-színre és valóban Özséb, Caesarea papja, titkos és nagy vízióban. |
Antifóna a Magnificathoz
Ave, flos nobilium, saerae stirpis virgula, speculum sublimium, sanctitatis regula. Salve spes humilium, sidus sine macula, lucerna fidelium, rubens mundi rosula, valle candens lilium, pigmentorum cellula, solamen fiebilium. prece nobis sedula fer, Emerice, praemium, repelle pericula. |
Idvez légy, te jók virága, régi törzsök sarjadéka, tündöklő tükör, te, drága szentség regulája, példa. Jó reménység rossz időbe, csillag annak, aki szenved, föld pirosló rózsatője, lámpáskája az híveknek. Kincses-kamrácskánknak éke, fényes liliom az völgybe, könnyezőknek könnyű béke, kérlelünk mi könyörögve, az gonosznak légy te féke, Imre, űzd el mindörökre. |
Matutinum
Invitatórium
Confessoris Emerici laeta natalitia per orbem mirifice celebret Ecclesia. |
|
Az 1. Nokturnus antifónái
1. Legem Dei iugiter beatus Emmricus nocte, die meditans Deo fit amicus.
2. Disciplinam Domini puer apprehendit et mente caelestibus devotus intendit.
3. Corpus negat subdere nocturno sopori, laudes vigil solvere curat Creatori. |
Isten törvényét a boldog Imre látva-látja, éjjel és nappal tűnődvén lőn Isten barátja.
Az Úrnak kemény szabályát érti apró kortul, lelke jámbor ájitattal égiekre fordul.
Nem hajol hitványka teste éji nyugalomra, Istent dicsérő imáit fönt vigyázva mondja. |
Responzóriumok verzusokkal az olvasmányok után
Rl Ex regali prosapia dux Emmricus oritur, de radice pius pia surculus progreditur et in patris proles via recta calle graditur.
V. Sidus sole gignitur et odor ex Libano, dum de rege nascitur dux Emmricus Stephano.
R2 Rubum flamma comprehendit, comprehensum non incendit divino miraculo; sic Emmricum non offendit ardor carnis, sed defendit Deus a piaculo.
V. Sicut hiems laurum non urit, nec rogus aurum.
R3 In Egypto vanitatis novus Ioseph castitatis conservando lilium in se duplex tam aetatis quam carnalis voluptatis edomat incendium.
V. Virgo vivit illibatus virginis in gremio, igne non est aestuatus ignis manens medio.
|
Mint csodáknak csipkebokra gyúlva lobbanó lángokra égten-ég, de el nem ég: Imre sem hajt semmi okra, teste nem tüzel lobogva, ója bűntől őt az ég.
A hívság Egyiptomába új József, aki él magába, liliomszál, tiszta, szűz, fékezi folyvást a kába ifjúságot, és hiába ostromolja testi tűz.
|
A II. Nokturnus antifóniái
1. Vanitatem respuens haeret veritati falli docens homines datos vanitati.
2. Quia pie, sobrie, iuste conservatur, voluntatis Domini scuto coronatur.
3. O quam admirabile, quod passibus tutis pertransivit iuvenis viam iuventutis. |
Az igazságot akarván megveti mi hitvány, hívságos, botor halandót jóra így tanítván.
Ó, mily csudálatos Szent, hogy vigyázva járdal, ifjúságával dacolva ifjúságon által. |
Responzóriumok verzusokkal az olvasmányok után
R4 In quadam basilica sanctus dat se pronum orans fusis lacrimis ante Dei thronum, mente tractat Domino quod vel quale bonum offerat, cum caelitus hunc audivit sonum: Res grata virginitas, hanc da mihi donum.
V. Spreta coepit protinus spe posteritatis, custodire titulum suae castitatis.
R5 Puer igne caelici succensus amoris mundi spernit gloriam pro spe melioris. Diadema despicit labilis honoris, coniugalem copulam contempnit uxoris, mente Deo militat, dux vocatur fortis.
V. Osculorum numero monachorum merita patri puer disserit et probatur ita.
R6 Summi Regis Filius nostri regis natum de se specialiter ostendens amatum, ne fallat malicia spiritum beatum, de macula transtulit sed non maculatum, regno mutans stabili mobilem ducatum.
V. Ne vel levem sentiat in vita reatum, vitae dedit iuvenis finem properatum. |
A templomba hajdanában vívódó tusát áll, könyvekben imádkozik lent Isten trónusánál. Töpreng, Istennek mit adjon, lelke-teste égett, így felelt az égi szózat könnyűsége végett: „Szűziség a legnagyobb kincs, add a szűziséget.”
Nyomba hát az Istené lesz jámbor, hív adója és utódiról lemondva szűziségét ója.
Mint gyermek gyúl égi tűztől, homlokára fény ül, nem csábítja ez világ itt, az éggel kibékül. Földi kincset nem vesz ő fel elmulandó ékül, Él a házasságba, szűzen, a hitvese nélkül. Istenért vitézkedik csak, hős vezér, vitézül.
Istenünk a mi királyunk gyermekét szerette, egyszülöttje a magasban kedvelé felette. Hogy ne győzzön a csalárdság fondorul felette: szeplő nélkül, makulátlan vonta az egekbe. Földi hercegsége múlván égit kap helyette,
s hogy ne mocskosítsa lelkét rosszak sanda tette, ifjú életét szakasztván Isten égbe vette. |
A III. Nokturnus antifónái
1. Vitae vitat maculam loquens veritatem, carnis vicit faculam per virginitatem.
2. In virtute Domini Emmricus laetatur, quia virgo virgini Christo sociatur.
3. Hic innocens manibus et in corde mundus caeli iunctus civibus gaudet laetabundus. |
Elkerüli azt, mi szeplő, az igazt betűzi, fékezvén testét a gyeplő, mindörökkén szűzi.
Imre kedvét játszva űzi, fönt Istent dicséri, szűzi volt ő s most a szűzi Krisztus társa néki. |
Responzóriumok verzusokkal az olvasmányok után
R7 Virum ligat pro peccatis papalis sententia, quod lorica corpus cingat, hac cum poenitentia: loca sanda lustret pergens per terrarum spatia, poenitenti vel sic parcat divina clementia.
V. Hoc pro signo datur reo sui ferri fractio, quod concessa sit a Deo peccati remissio.
R8 Currit aeger spiritalis causa medicaminis, ora rigat utriusque gemens umbrae luminis, fert in membris pondus ferri, mente massam criminis, passim quaerit, nil invenit sperati solaminis.
V. Per Emmrici confessoris sanctissimi merita tam poenarum quam culparum huius laxantur debita. |
Egy bűnöst így sújt a pápa, nagy-kemény parancsot ád, hogy testére büntetésül fűzze szíjjak bőr-bogát, szenthelyet kutatva járjon, tüskön át és bokron át, míg az átkozott bűnösnek fönt az Úr meg nem bocsát.
S az legyen a hírlelő-jel, hogy a lánca szétszakad. Isten akkor megbocsát majd, s lelke újólag szabad.
Lelki írokat keres hát, sebhegesztő kincseket, két orcáján könny patakzik, hogy már néki intsenek, hord bunkósbéklyót a testén, lelkén bűn-bilincseket, várja a vigasztalóit, ám semerre sincsenek.
Imre hitvalló kegyével a bűnöst kitünteti, és elengedtetnek erre bűnhődése s bűnei. |
Laudes-antifónák
1.In hac die laetitiae mater plaudat ecclesia, sanctus Emmricus hodie viam mutavit patria.
2. Hic salutis semita, via iuniorum, via morum inclita turbae seniorum.
3. Joseph fugit dominam crimen detestatus, iste suam feminam causa coelibatus.
4. Quasi David deicit funda Philistaeum, dum de carne perficit Emmricus trophaeum.
5. Res est mira penitus, quod per vim virtutis superatur funditus ardor iuventutis. |
Az egyház ma örvend, áldja ez örömnapot: Imre égbe fölment, ottan új hazát kapott.
Mint ifjú gyerek-bölcs idvesség útján haladt, fényességes erkölcs mesgyéjén járt, mint agg.
József bűn sarától elfut, ott hagyván a nőt: ő a hív arától, mert szüzesség híjja őt.
Dávid a parittya által öl filiszteust, ő csellel szorítja verve-ütve itt a húst.
Az csudás csak ebben, hogy ki ója virtusát, győz a győzhetetlen lángodon is: Ifjúság! |
Benedictus-antifóna
Dulcis Dei Spiritus, cuius magistratu dux Emmricus praeditus vitae coelibatu conservatus penitus extat a reatu; nos ure medullitus eius pro praecatu caelique divinitus dites incolatu. |
Istennek Szent Lelke, aki megsegítéd égbe fölterelve Isten tiszta hitét s a rosszal perelve óttad tiszta szívét: hallgassál reája, kérlelünk mi esdve s égi, szép hazánkba minket is vezess be. |
II. Vesperás
Magnificat-antifóna
O norma iustitiae, limes aequitatis, decor innocentiae, luna puritatis, gemma pudicitiae, flos virginitatis, castrum castimoniae, campus caritatis, Regem cernens gloriae regno claritatis, in loco miseriae nobis collocatis affer donum gratiae gratis et ingratis.
|
Ó igazságnak szabálya, mely a bűnt föloldja, ártatlanság, büszke pálya, tisztaságnak holdja. A szemérem drágagyöngye, ékes, szűzi rózsa, kit nem ér a föld göröngye, jóság égi jósa, nézz le, aki egyre látod Istent üdvözülten, ránk, kiken a bűn meg átok, s nyögve küszködünk lenn, hozz malasztot és világot, részesíts az üdvben.
Fordította Kosztolányi Dezső |
- Részletek
- Módosítás: 2011. február 10.
Győri Szent Imre Plébánia
9024 Győr, Szent Imre út 35.
(96) 424 443
gyoriszentimre.iroda@gmail.com