Tartalom

8) Az egyházüldözés időszaka

Dr. Szelestey Béla plébános igen jól működő egyházközség élén állt. A kommunista államhatalom az 1940-es évek végén igyekezett visszaszorítani a hitéletet. Az egyházüldözések során a plébános úr 1949. március 7. és május 24. között ártatlanul börtönbe került. Szabadon bocsátása után is sokat zaklatták, míg végül 1952. szeptember 1-én el kellett hagynia hőn szeretett plébániáját, egyházközségét, ahol 1935 óta működött. Elhelyezték Győrből. 1986. március 26-án halt meg Székesfehérvárott. Halála után visszakerült egyházközségébe, a Szent Imre altemplom főoltára melletti kriptában helyezték örök nyugalomra.

Az egyházüldöztetés időszakában nagyon sokan szenvedtek. Az egyházi személyeken kívül még az egyházközség világi elöljáróit is zaklatták. Szabados Jánost, a Szent Imre elemi népiskola igazgatóját, aki 1935-től 1948-ig az egyházközség világi elnöke volt, állásából elbocsátották és ezért Kapuvárra költözött. A plébánia képviselőtestülete nem feledkezett meg azokról, akik megszervezték, elindították az egyházközséget. 1972. június 16-án tartott ülésükön Dr. Szelestey Béla volt egyházi elnököt és Szabados János volt világi elnököt örökös tiszteletbeli elnökökké választották.

Az egyházközség a vallási életet háttérbe szorító nehéz évtizedekben is rendszeresen működött. A folyamatos hitélet eredményességét 1974-ben megdicsérte Dr. Kacziba József püspök, apostoli kormányzó, aki Barna Györgyöt, az egyházközség világi elnökét munkásságáért főpásztori dicséretben és elismerésben részesítette, és egyben kinevezte a Szent Imre egyházközség örökös tiszteletbeli elnökévé.

Hosszú ideig vezette a plébániai hitéletet Horváth Géza prépost, kanonok úr, aki igyekezett megvédeni egyházközségünket a külső politikai hatások alól. Szerették a gyermekek és a hívek egyaránt. Vezetése alatt kiváló munkát végeztek káplánjai is, akik felvirágoztatták az ifjúsági életet.

Az 1990-es évtől, a polgári szabadság beköszöntével, az egyházközség hitélete a fokozatos fellendülés állapotában működik. A hitélet növekedését azonban sok - elsősorban társadalmi tényező - akadályozza, amelyek közül meg kell említeni a paphiányt, a szekularizációt, a fiatalok házasság és gyermek vállalási kedvének csökkenését.