Lectio Divina - 2013.05.11.

„Bízzál, kelj fel, téged hív!” (Mk 10,46-52)

A fenti lejátszóra kattintva hallgathatjuk meg Tájmel Antal atya előadását, melynek vázlatát is elolvashatjuk az alábbiakban:

Szentlélek hívó imádság

Atyánk, áraszd ki Lelkedet a Te népedre, és add meg nekünk, hogy új szemmel lássuk dicsőségedet, új megtapasztalással fogadjuk be hatalmadat, új odaszentelődéssel vállaljuk szolgálatodat, új hűséggel ragaszkodjunk Igédhez, hogy szereteted növekedjen bennünk, és jöjjön el a Te Országod a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Márk evangéliuma írása közben - kellő bátorsággal és határozottsággal - arra emlékezteti és figyelmezteti olvasóit, hogy Jézus tanítványai bizony vakok voltak. Nem a látószervükkel volt baj, hanem az értetlenségük tette őket vakká. Márk a tanítványoknak ezt a sajnálatos állapotát nemcsak negyven évvel korábban, Jézus környezetében veszi észre, hanem a maga korában is. Hogy segíteni tudjon küszködő kortársain, a rendelkezésére álló hagyományból kiemeli a vak Bartimeus meggyógyításáról szóló elbeszélést. A történetet lelkipásztori céljainak megfelelően átszerkeszti, és az evangéliuma 10. fejezetének a végére helyezi. Úgy látja, hogy a vak koldus Jézussal való találkozása teljesen megváltoztatta annak életét: nemcsak a testi fogyatékossága szűnt meg, hanem belsőleg is meggyógyult a hite segítségével. Elkezdte követni Jézust az útján. Ha ez az ember képes volt erre, akkor Jézus későbbi tanítványai is eljuthatnak erre a tisztán látásra.

- Isten Igéjének meghallgatása.

⁴⁶Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. ⁴⁷Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁸Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” ⁴⁹Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” ⁵⁰Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. ⁵¹Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester - kérte a vak -, hogy lássak.” ⁵²Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.

- A szöveg és környezete

Márk a kedvező jövő ígéretét állítja a közössége elé: Krisztus követői gyakran tűnnek vaknak, ennek ellenére látó emberekké válhatnak. Márk nézete szerint lehetséges a gyógyulás, a valósággal való szembenézés. Az erős hitű vak koldus kitartóan küzdött, hogy visszanyerje látását. Ez az ember képes volt megszabadulni mindentől, ami addig akadályozta. Látó emberként pedig Jézussal tartott azon az úton, amely Jeruzsálem felé vezetett. Akkor sem torpant meg, amikor világosan kirajzolódott, hogy ott Jézusra szenvedés és halál vár. Jézus keresztje láttán a közössége tagjainak bátorítaniuk kell egymást. Amikor az üldözés veszélye fenyegeti őket, bíztatniuk kell egymást: „Bízzál, kelj fel, téged hív!”

- Néhány gondolat

P5113361 Bartimeus a Jerikóból Jeruzsálembe vezető úton ül, és a húsvét ünnepére igyekvő zarándokok könyörületességében reménykedik. Amikor meghallja, hogy a názáreti Jézus megy el arra, nem alamizsnát kér tőle, hanem az irgalmasságáért esdekel. Úgy tűnik, hogy hallott már róla, és meg van győződve arról, hogy Dávid fia segíteni tud rajta. Salamon királyról, Dávid fiáról évszázadokon át úgy beszéltek, mint akinek az Isten bölcsességet, tanítói tekintélyt és teljhatalmat adott a démoni erők felett. A politikailag veszélytelennek nem mondható kiáltás most Jézust mondja Dávid leszármazottjának, a Messiásnak.

A rabbik nézete szerint a vak ember – hasonlóan a szegényhez, a lepráshoz és a gyermektelenhez – élő halottnak számít. Egyiknek sincs jövője. Bartimeus ennek ellenére nem adja fel. Határozottan megragadja a neki felkínálkozó egyszeri és talán utolsó lehetőséget, amikor hallja, hogy Jézus arra jár.

Bartimeus a tömeg ellenállása ellenére érvényesíteni tudja az akaratát. Nem hagyja magát lebeszélni, amikor többen azt mondják neki, hogy hallgasson. Ekkor még hangosabban próbálja magára vonni Jézus figyelmét. A kitartó kérése, a „kiáltozása” megállítja Jézust. Ő megáll a kereszt felé vezető útján, mert ennek az embernek a hite nagyon fontos a számára; őt is a tanítványai között szeretné látni.

Különösnek tűnik Jézus felszólítása: „Hívjátok ide!” A szöveg kiformálása szerint Jézus királyként kihallgatásra hívja, ő pedig tiszteletteljesen kinyilváníthatja előtte a kérését. A korábban látásában és mozgásában korlátozott ember eldobja köntösét, felugrik és Jézushoz siet, hogy a hatalma segítségével újra visszanyerhesse a látását.

Feltűnik, hogy Timeus fiának a vakságáról nem tudunk meg további részleteket; nem kerül szóba, hogy így született-e vagy csak később lett ilyenné. Nem hallunk semmit Jézus gyógyító érintéséről, vagy gyógyító szaváról sem. Márk számára elsősorban a Jézusba vetett hit és a bizalommal teli követés a fontos. Minden mást ennek rendel alá. Márk szemlélete szerint itt a vak ember hite kap esélyt arra, hogy megmutassa a hatalmát.

Márk közössége - ahogy Bartimeus is - szemmel láthatóan az úton ül. A szöveg kiformálásával a közösség vezetője Krisztus követőinek ajkára adja kétszer is: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus a közösségét ismételten magához hívja, meggyógyítja, és a követésére szólítja.

Keleten, aki koldul, az a köntösét nem magára veszi, hanem maga előtt kiteríti, hogy az adományokat abban összegyűjtse. A köntös eldobása egy belső mozgásnak a kifejezése. Megszabadult a fölösleges tehertől, a bizalmatlanságtól, a kétségektől és a bátortalanságtól. A teljes gyógyulás a terhek lerakásával kezdődik. Ezután következhet egy új, izgalommal teli kezdet. Ez már a hit járatlan, de annál ígéretesebb útja.

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Bartimeus testileg ugyan vak, de a belső látása megvan. Ezért fordul bizalommal Jézushoz. Vaknak vagy gyengén látónak lenni a világunkban biztosan nagy megterhelést jelent az érintettek számára. De létezik látó szemek ellenére fennálló tartós vakság is. Vakok lehetünk Istennel szemben is, amikor bár sokat tudunk róla, de valójában nem engedjük, hogy tényleg megérintsen bennünket. Vakok lehetünk, amikor nem látjuk meg az Isten által ajándékozott életet, annak szépségeit és értékét, amikor észrevétlenül, segítségnyújtás nélkül megyünk el mások mellett. Vakok lehetünk, amikor a saját életünkkel sem merünk szembenézni, amikor nem merünk szembesülni annak igazi értékeivel és elszomorító árnyoldalaival.

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

Jóllehet Bartimeus vak, de nyilvánvalóan képes annak a meglátására, ami valóban fontos. Nem fogadja el tétlenül a sorsát, hanem változtatni akar rajta. Eközben figyel másokra, akik eleinte gátolják őt, később viszont bátorítják. Az Isten közelségében és jelenlétében élő emberek segíteni tudnak abban, hogy útra tudjunk kelni. Bátorságot kapunk tőlük az első lépés megtételéhez. Aztán bizalommal próbálgatjuk most már önállóan a következő lépéseket is. Végül Isten is megteszi majd felénk az utolsó, a döntő lépést.

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

A vak meggyógyításáról szóló történetben a vakságnak és a látásnak több dimenziója kerül szóba. A vak koldus magatartása nemcsak azt tette világossá, hogy kitartóan küzdött a látásáért, hanem azt is, hogy a gyógyulása után kész volt arra, hogy Jézust a Jeruzsálembe vezető útján kövesse. Nagy utat tett meg Bartimeus; nemcsak a szeme nyílt meg, hanem a szíve is. Először csak kiáltozott, aztán eldobta a köntösét, végül megfogalmazta a kérését. Először csak ült, aztán felugrott, végül követni kezdte Jézust. Elindult, minden visszatartó erőt legyőzött és Jézussal merte vállalni az út kockázatát. Krisztus összes követője előtt így rajzolódik ki és tárul fel a hit mélysége és távlata.

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

P5113377 Urunk, Jézus Krisztus megszabadította népét a bűntől. Kérjük alázattal: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!

Adj erőt és türelmet a betegeknek és a nélkülözőknek, akiket társul vettél magad mellé a kereszthordozásra!