Lectio Divina 2013.02.09

„Effata, azaz nyílj meg!” (Mk 7,31-37)

A fenti lejátszóra kattintva hallgathatjuk meg Tájmel Antal atya előadását, melynek vázlatát is elolvashatjuk az alábbiakban:

Szentlélek hívó imádság

Szentlélek Isten, ajándékozd nekünk az értelem lelkét, hogy meghalljuk Isten szavát és megtaláljuk igazságát, hogy az vezessen és szabadítson meg bennünket. Add, hogy növekedjék bennünk a nyitottság és a belső szabadság Irántad és egymás iránt, hogy így felszabadító működésed egyre használhatóbb eszközeivé legyünk a mai világban. Ámen.

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Márk sajátos tapasztalatokra tett szert Krisztus követőinek a közösségében. Olykor váratlanul és fájdalmasan vette észre, hogy vannak olyanok, akik bár jelen vannak a közösség összejövetelein, de mintha nem hallották volna az ott elhangzottakat. Vannak, akik éberen figyeltek, és az életük során igyekeztek is magukévá tenni Jézus útmutatásait, de másoknak nem adták tovább a hallottakat. Olyanok ők, mint a süketek, akik nem képesek érzékelni a körülöttük hangzó szavakat. Olyanok ők, mint a némák, akik nem képesek kimondani azt, amit a szívük mélyén éreznek. Márk Jézust állítja eléjük egy gyógyítási történet elmondásával, amiben Ő a beteg embernek nemcsak a fülét nyitotta meg, hanem a beszélőképességét is visszaadta.

Isten Igéjének meghallgatása.

³¹Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidonon át a Galileai tóhoz ment, Dekapolisz határába. ³²Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. ³³Külön hívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, ³⁴föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: "Effata, azaz nyílj meg!" ³⁵Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt. ³⁶Megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. ³⁷Szerfölött csodálkoztak, s hangoztatták: "Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket."

1. A szöveg és környezete

Az elbeszélés középpontjában Jézus látható, aki minden embernek meg akarja nyitni a fülét, és szabaddá akarja tenni a nyelve kötöttségét. Jézus valójában minden embert a belé vetett hitre szeretne elvezetni. Ő észreveszi és segíti azokat, akik a maguk erejéből nem képesek eljutni hozzá; kivezeti őket az elszigeteltségükből.

Márk fontosnak tartja annak kiemelését, hogy Jézus nem csupán a zsidók Messiása, hanem a pogányok Üdvözítője is. A süketnéma meggyógyításáról szóló elbeszélést egészen tudatosan köti a pogányok lakta Dekapolisz vidékéhez.

2. Néhány gondolat

A Márk által említett „Tízváros” (Dekapolisz) vidéke egy olyan tájegység, ami a Galileai-tótól keletre kezdődik, és dél felé, egészen a Holt-tengerig tart. A területe körülbelül 30 000 km². De olyan városok szövetségének is mondható, amik a szíriai helytartó alá tartoznak, és önálló önkormányzattal rendelkeznek. Ezek pogányok által lakott települések. A zsidók elkerülték ezt a területet, mert tisztátalannak tartották.

Márk fontosnak tartja annak kinyilvánítását, hogy Jézus segítségével a pogány területeken is megszűnik a hallásképtelenség és a némaság, vagyis a hitetlenség. Az egyház misszióban elért sikerei jogosítják fel erre. Márk közösségének a tagjai is olyan keresztények, akiknek a túlnyomó része a pogányságból tért meg.

A beteg gyógyulása Jézus személyes kapcsolatfelvétele következtében történik meg. A süketnéma a gyógyító cselekvés és a gyógyító szó által válik újra egészségessé. Az ókorban élő emberek tőlünk idegen nézete szerint a nyál beteg szervre való átvitele lehetővé teszi a csodatevő erejének a beteghez való eljutását. Feltűnő a görög fül számára érthetetlenül hangzó arám nyelvű „effata” szó, ami nyomban lefordított formában is szerepel: nyílj meg!

A jelenet kiformálása egészen tudatosan történt. Jézus ugyanolyan csendesen cselekszik, mint a jelenet második főszereplője, aki semmit sem hall, és semmit sem tud mondani, csak dadog. Jézus eljárása szokatlan: az ujját a beteg fülébe teszi, a nyálával megérinti a férfi nyelvét, feltekint az égre, és felsóhajt. A kézrátétel az Isten segítő hatalmának a jele. Jézus az égre való föltekintése által a süketnéma számára világossá teszi, honnan jön a segítség és a gyógyulás; ez Jézusnak az Atyával való személyes kapcsolatát is jelzi. A sóhajtás pedig az Istenember segítő közelségére mutat rá. Az ujjak beszéde számol a beteg helyzetével, és a vele való kapcsolatfelvétel a célja.

Márk rá akar mutatni: aki Jézust egy sorba akarná állítani a többi csodatevővel, az nem értette meg az ő titkát! Ezért fűz közvetlenül a gyógyításhoz egy hallgatási parancsot, ami természetesen pontosan az ellenkezőjét eredményezi. A Jézus hallgatási parancsa és a tömeg azonnali megszólalása közti ellentmondás szeretné kiemelni a megtörtént csoda nagyságát és jelentőségét. Jézus tevékenysége az elesett teremtett világot megújítja. A megfogalmazás, hogy „mindent jól tett” Jézus, arra emlékeztet, hogy miként az Isten a teremtéskor „nagyon jónak” teremtette a világot, Jézus is ugyanígy cselekszik. Jézus tevékenysége Izajás ígéretét is beteljesíti, ami szerint „a süketek füle hallani fog… a némák nyelve pedig ujjongva ujjong.”

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Ahol Jézus földi élete során megjelent, ott hamarosan megjelentek a környék betegei, hogy gyógyulást találjanak nála. Jézus érzi az erőteljes igényüket, hogy mennyire fontos számukra a test épsége és egészsége. Ő, aki az Isten országát hirdeti, türelemmel és megértéssel gyógyít. Ő az Isten országának a testet-lelket gyógyító erejét akarja közel vinni az emberekhez. Az emberek viszont a testi épségüket tartják a legfontosabbnak. Jézus hitet és megtérést kér, az emberek jó egészséget és csodákat akarnak. Sokszor mi is csodákat várunk ahelyett, hogy megnyitnánk a fülünket és a szívünket az ő szavára. Ha erre képesek lennénk, rajtunk is csodás gyógyulások történnének.

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

Az Isten jelenléte és ereje kézzelfoghatóvá és megtapasztalhatóvá lett Jézus Krisztusban. Rajta keresztül egy új világ jön létre. Ő a könyörülő jóságában a megmentésünket és a kibontakozásunkat akarja. A belé vetett bizalom egy egész életre szóló feladat és élmény. Betegségeinket, hiányosságainkat, korlátainkat megtapasztalva határozottan el kell indulnunk Jézus, a Megváltó felé. Ha ezt tesszük, akkor megtörténik a vele való személyes találkozásunk is.

Ének

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

Isten előfeltételek támasztása nélkül gyógyít meg minket. A felénk fordulása mindig megelőz bennünket. Nem kell semmilyen előzetes megállapodást kötnünk vele, hogy a segítségünkre legyen. Megnyugtató és vigasztaló az a tudat, hogy nem kell külön kérnünk azért, hogy felénk forduljon. Isten a legjobbat akarja a számunkra, és a velünk kötött szövetségéhez feltétlenül tartja magát. Lehet, hogy néha süketek és némák vagyunk, ennek ellenére elhangzik felénk a szava. Ezt akkor is megteszi, amikor az életünk bizonyos szakaszaiban a szavát nem akarjuk meghallani, és így nem is tudunk arra válaszolni.

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Kérjük Krisztust, hiszen mindannyian benne örvendezünk, és benne reménykedünk: Tekints reánk, Urunk, és hallgass meg minket!

Segíts bennünket, hogy Isten igéjét ne csak hallgassuk, hanem szavunkkal és életünkkel is hirdessük.