Lectio Divina 2012.04.14.

„Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok?” (Mt 20,1-16)

Az idei első Lectio Divina alkalomról készült hangfelvételt (a korábbiaktól eltérően nem részekre szedve, hanem egyben) az alábbi lejátszó segítségével hallgathatjuk meg (a "Bővebben" gombra kattintva el is olvashatjuk az előadás vázlatát).

Epiklézis

Szentlélek hívó imádság

Az értelem Szentlelkét oltsd belém, Uram! Sokszor érthetetlenek előttem titkaid, és úgy állok meg hitünk tanítása előtt, mintha egyik titok a másikkal rokon nem is volna, mintha csak szeszélyesen összeválogatott tanítás halmaza lenne. De a Te Értelmed áll minden mögött: Te tudod mindennek az okát, Te látod mindennek a céljait, és a Te logikád biztosít következetességet hitünkben. Ezt a Te Értelmedet add ajándékul, hogy a fátyol mögött és a hit sötétjében egy benső biztonságérzéssel, a „majdnem látás” önkéntelenségével igazodjam el szent hitünk tanításaiban, szent hitünk titkaiban. Tedd könnyebbé, élőbbé, szárnyalóvá hitemet az Értelem ajándékával! Amen.

(Bellon Gellért)

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Mielőtt Máté nekilátott volna evangéliuma megfogalmazásának, különböző származású szóbeli és írásos hagyományanyagokat gyűjtött össze. Ezek között rátalált egy olyan Jézustól eredő történetre, amiről úgy érezte, hogy mindenképpen bele kell vennie írásába. Ebben azokról a munkásokról van szó, akiket a szőlősgazda a nap során kora reggeltől késő estig a szőlőjébe küld, és akiknek az esti fizetéskor, függetlenül a szőlőben eltöltött óráiktól ugyanazt a bért adja. Máté úgy érezte, hogy Jézus története egyértelmű útbaigazítást jelent a közössége tagjai számára. Amit Isten ad az embernek, az soha nem megérdemelt jutalom, hanem mindig ajándék. Máté szándéka az, hogy a közössége tagjaiban megértést és rokonszenvet ébresszen az Isten szerető és irgalmas magatartása iránt.

Isten Igéjének meghallgatása.

Mt 20,1-16

¹„A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. ²Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. ³A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon. ⁴Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. ⁵Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. ⁶Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? ⁷Nem fogadott fel minket senki - felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe - mondta nekik. ⁸Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. ⁹Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. ¹⁰Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. ¹¹Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. ¹²Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak - mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. ¹³Barátom - felelte egyiküknek -, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? ¹⁴Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. ¹⁵Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? ¹⁶Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók.”

Válaszos zsoltár ének

1. A szöveg és környezete

Máté tapasztalja, hogy a közössége tagjainak gondolkodása néha távol áll attól, amit Jézus elvár. Azok a keresztények, akiket életük korábbi részében zsidó vallási és erkölcsi gondolatok formáltak, csak nehezen tudnak új módon gondolkodni. Túlságosan hosszú ideig hallották a farizeusok és írástudók által képviselt nézetet, és ez valószínűleg belső meggyőződésükké is vált: az ember teljesítménye és az Isten ezért adott jutalma egyenes arányban vannak. Ha valaki többet teljesít, akkor nagyobb jutalmat kap Istentől, ha kevesebbet, akkor rosszabbul jár. Jézus lebilincselő története egészen más képet alkot az Atyáról. Az Isten nagyvonalúságát azok is megtapasztalhatják, akik a teljesítményeikkel kevésbé dicsekedhetnek.

2. Néhány gondolat

Amikor Jézus Istenről, az uralmáról, országának elvárásairól beszél, mindig olyan történeteket mond el, amik a kortársai számára azok élettapasztalatai alapján ismerősek; ezeket maga Jézus találta ki. A történetét soha nem azért mondta el, hogy abból egyenes következtetéseket vonjanak le a hallgatói Istenről és a világban való működéséről. Jézus szemléletes története abban segít, hogy a hallgatói abba beleéljék magukat, elgondolkodjanak, ezen keresztül megsejtsék Isten magatartását, és azonosulni tudjanak a velük szemben támasztott igényével. A története viszont továbbgondolkodásra is ösztönzi a hallgatóit, akár a korábbi elképzeléseik módosítására is.

A szőlőbe meghívott munkások hallatán Jézus kortársai nagy valószínűség szerint a zsinagógákban többször hallott, Izajás könyvében található mondatra gondolnak: „A Seregek Urának szőlője Izrael háza” (5,7a). Nyomban világossá válik számukra, hogy Jézus az Istenről akar beszélni, aki a népéért fáradozik.

A történet eseményei két szálon futnak: egyrészt egy földbirtokos megy ki ismételten a piacra, hogy munkásokat toborozzon, ugyanakkor a háttérben Isten az, aki ismételten meghív a szőlőjébe sokakat. A bérek kiosztását majd a vincellér végzi, de a szőlősgazda jelenlétében és kívánsága szerint. A háttérben pedig az Isten mindenkire odafigyelő és mindenkit megjutalmazó jóságának képe rajzolódik ki.

Jézus nem véletlenül hangsúlyozza ki kétszer is a történetében a meghívottaknak: „Menjetek ki ti is a szőlőmbe!” Isten az uralmának a területére hív mindenkit. Érdemes felfigyelni arra, hogy egyetlen egyszer sem kerül szóba az, hogy menjenek a szőlőbe „dolgozni”. Ezt csak a végén a zúgolódók mondják: „ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak”. A hangsúly tehát a szőlősgazda meghívó magatartásán van. Az igazi jutalom nem az, hogy kapnak egy dénárt, hanem az, hogy meghívást kaptak, és ott lehetnek a szőlőben.

A tulajdonos ötször megy, hogy munkásokat toborozzon. Úgy tűnik, hogy nem annyira a szőlőért aggódik, hanem inkább a munkásokért. A család napi megélhetését jelentő egy ezüstdénárban csak a kora hajnalban meghívottakkal egyezik meg. A legutolsó csoportnál a fizetséget már meg sem említi. A tulajdonos kérdése: „Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?”, nem szemrehányást jelent, hanem egyszerűen személyesen nekik szóló bíztató meghívást.

A napibérért dolgozók kifizetése a törvény előírása alapján még aznap, „a csillagok feljötte” után kötelező volt. Miután az utoljára meghívottak megkapták az életük fenntartásához nélkülözhetetlen dénárt, az egész nap során a szőlőben levők többet remélnek. A zúgolódásuk annak a jele, hogy valamit nem értettek meg: a meghívás őket megtisztelő gesztusából, az Istennel való együttlét boldogságából ők semmit sem éreznek; nem fogták fel, hogy az Isten munkatársai lehetnek. Csak a munka terhére és a forróságra emlékeznek. A „barátom” megszólítással a szőlősgazda kísérletet tesz a megnyerésükre.

Jézus példabeszédének csúcspontja, amikor az Isten magatartásával kapcsolatban felteszi a kérdést: „Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok?” Isten így cselekszik: Ő jó mindenkihez. Jézus is ezt teszi, amikor a vámosokkal és bűnösökkel egy asztalhoz telepszik.

Válaszos zsoltár ének

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

A példabeszéd az Isten emberekkel szemben tanúsított jóságáról beszél. Isten nem az emberi elképzelések szerint cselekszik, hanem jósággal és könyörülettel. Ő az utolsóknak és az elsőknek is azonos esélyeket ad. Az Ő magatartása egyáltalán nem hasonlítható a kollektív szerződésekben foglaltakhoz. Biztosan nehéz függetleníteni magunkat a teljesítmény és a megfelelő díjazás szokásos kapcsolatától. Az Isten mérhetetlen szeretetét és jóságát csak akkor érthetjük meg, ha Jézus történetét átelmélkedjük. Eközben ismételten rácsodálkozunk és őszintén kimondjuk: Istenem! Mennyire jó vagy! És milyen irgalmas vagy!

Válaszos zsoltár ének

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

Jézus története megkérdezi tőlünk, hogy milyen indíttatásból lettünk az ő követői. Miért vállalunk különböző szerepeket az egyházban és a helyi közösségeinkben? Talán az vezet bennünket, hogy a nagyobb erőfeszítés nyomán nagyobb jutalomra is számíthatunk?

Jézus világossá teszi, hogy más az emberi számítgatás és más az Isten gondolkodása. Vannak köztünk erősebbek, terhelhetőbbek és rafináltabbak. Az ő viselkedésük nyomán a gyengébbek, a tartózkodóbbak, a szerényebbek mindig a háttérbe szorulnak. Ők mindig vesztesek lesznek. Isten nekik is teret enged, nem csorbítja a méltóságukat, nekik is ugyanolyan jutalmat szán.

Ének

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

Aki rövidlátóan vagy nyereségvágyóan gondolkodik, az az Isten magatartását nem képes megérteni. Isten az az önzetlen munkaadó, aki mindenkinek esélyt ad. A részünkről egyetlen helyes válasz van: ragadjuk meg az Isten által felkínált esélyt és dolgozzunk a szőlőjében. Ha van szemünk és van szívünk, akkor találunk éppen elég helyet és feladatot a környezetünkben. Minden magunkra vállalt feladat fontos, akár feltűnik ez másoknak, akár észrevétlen marad. Ha Isten személy szerint meghív, akkor ne zárkózzam el, hanem álljak a szolgálatára készségesen.

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Dicsőítsük Istent, akinek jósága kimeríthetetlen, és kérjük őt Jézus Krisztus által, aki örökké él, hogy közbenjárjon értünk. Mondjuk tehát: Urunk, gyújtsd lángra bennünk szereteted tüzét!

Mindenható Isten, világmindenség Királya, áldunk téged, aki minden érdemünk nélkül és bűneink ellenére is meghívtál minket, hogy megismerjük igazságodat, és Felségednek szolgáljunk.