„Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” (1Sám 16,1b.6-7.10-13a)

Szentlélek hívó imádság

Jöjj el, értelem Lelke, s világosítsd föl lelkünket, hogy a hit minden titkát helyesen értsük, s híttel elfogadjuk, s végre a te és az Atya s Fiú teljes megismerésében örökké gyönyörködjünk. Ó, isteni Lélek, nyisd föl szemünket, hogy láthassuk törvényed csodáit; adj nekünk értelmet, s élni fogunk! Amen.

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Sámuel arra kap megbízást Istentől, hogy keljen útra, menjen el Betlehembe, és Izáj fiainak egyikét kenje királlyá. Miután a próféta megérkezik, egy ideig még várat magára az a pillanat, amikor megtudja, hogy az apa fiai közül melyik az Isten választottja. Izáj mind a hét otthon tartózkodó fiát Sámuel elé vezeti, de a prófétának meg kell állapítania, hogy közülük egyikre sem esett az Isten választása. Végül a nyolcadik, a legkisebb fiú is szóba kerül, akiért el kell küldeni valakit, akit meg kell keresni, mert a kecskéket, illetve a juhokat legelteti. A próféta Isten parancsára Dávidot keni fel a testvérei közül.

Meseszerűnek tűnik a díszlet: hét fiú kerül említésre, de végül egy nyolcadik, a legfiatalabb lesz a fontos.  Ő lesz a kiválasztott, aki majd egy népet fog vezetni, és egy hatalmas országot fog kormányozni. A történetben Sámuelnek, Jahve prófétájának szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy az Isten látásmódja más, mint az övé. Megfelelő nyitottságot kell tanúsítania, mert csak így közvetítheti hitelesen megbízója akaratát.

Isten Igéjének meghallgatása

1. A szöveg és környezete

A tanító történet szerzője valószínűleg évszázadokkal Dávid kora után - az ókori szokásnak megfelelően - alkotja meg a hallott történetet, ami szerint a nagy királynak, ahogy a történelem kiemelkedő személyiségeinek is különös, jelekkel és csodákkal teli gyermek- és ifjúkora volt. A szerző története, anekdotája egyértelművé teszi, hogy a fölkenéssel együtt járó méltóság, ami a felnőtt Dávid életében már magától értetődő volt, már a pályája kezdetén is megvolt. A szerző bizonyára tudatában volt annak, hogy Dávidot annak idején Júda tekintélyes férfiai kenték királlyá Hebronban; hét és fél év múlva pedig Izrael törzsei keresték fel Hebronban és kenték fel Izrael királyává. A szerző szándéka szerint a királyi trón nem egy hatalomra éhes politikai kalandor zsákmányszerző törekvésének a végeredménye. Dávid Jahve fölkentje, törvényes megbízottja kezdettől fogva.

A szerző a történelmi anekdotájába egy általános érvényű, korhoz nem kötött igazságot is belecsomagolt: „Isten nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.”

2. Néhány gondolat

Mivel az előző, ill. az első uralkodót, Sault a pap és próféta, Sámuel kente királlyá, ennek hasonlóságára alkotta meg a szerző Dávid felkenését is. A háttérből világosan kirajzolódik, hogy Izrael történelmét Isten irányítja a saját tervének megfelelően. Saul elvetése, majd később bekövetkező halála után Isten Izáj legfiatalabb és a legjelentéktelenebb fiát választja Izrael királyává.

Az elsőszülött, Eliáb megemlítésekor szóba kerül annak magas, arányos termete és szép, egyenes tartása. Feltételezhető lenne róla, hogy alkalmas a királyságra. Ekkor válik világossá, hogy Isten választását nem befolyásolja az ember külseje, mert az mindig felületes képet ad valakiről. Isten előtt egyedül a szív számít, az ember szellemiségének, lelki világának, érzelmeinek és akaratának a központi helye. Isten kizárólag erre figyel.

A lebilincselő stílusban megírt midrás szerzője biztosan nem véletlenül nyolcadikként szerepelteti a kiválasztottat, Dávidot. A tökéletesség száma mögött nemcsak az húzódik meg, hogy ő bővelkedik a legkevésbé tapasztalatokban, hanem az is, hogy talán ő mondható a legkevésbé romlottnak. A trón kiválasztott várományosának a tetszést keltő megjelenése a hivatala miatt kerül szóba; a külső megjelenésének bizonyára a belső szépségre és kedvességre, valamint az új király feddhetetlenségére kell figyelmeztetnie.

Akit olajjal megkennek, azt felfegyverzik a rossz elleni harcra, arról a rossz majd lepereg.  Akit olajjal felkennek, az az Úr lelkét kapja. Ez a lélek kiemeli őt a hétköznapok szürkeségéből és lefoglalja Istennek; ettől kezdve az ő védelmét és támogatását élvezheti.

A kiválasztása során Dávid aktív közreműködése, pontosabban a beleegyezése nem kerül szóba. A szerző ezzel arra hívja fel a figyelmet, hogy a népe történelmét egyedül Isten irányítja. A történet középpontjában Isten cselekvése áll; az ő terveiben már régóta szerepelt Dávid személye. Fontos mozzanat, hogy Sámuel készen áll az Isten egészen át nem látott tervének a szolgálatára. Képes a saját elképzelésének mellőzésére is.

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Megnyugtató lehet számunkra, hogy Sámuel sem gondolkodik eleinte elég bölcsen, annak ellenére, hogy szoros kapcsolatban áll az Istennel. De azt is észre kell vennünk, hogy Sámuel nem ragaszkodik úgy a nézetéhez, ahogy mi szoktunk. Mi gyakran még akkor sem vagyunk képesek a változtatásra, amikor már bebizonyosodott, hogy hibás a szemléletünk. Sámuel azért volt képes a változtatásra, mert őt az Istennel való kapcsolat éltette. Megvolt a képessége és bátorsága, hogy felülbírálja gondolatait és a magatartását, és nyitott legyen arra az új nézőpontra, amire az Istennel való belső beszélgetése indította.

Felül kell vizsgálnunk a szemléletmódunkat! Sajnos oly gyakran a látszat szerint ítélünk. Pillanatnyi benyomásaink alapján, gyakran csupán előítéletből egy életre megbélyegzünk valakit. Meg kell tanulnunk a szívünkkel nézni! El kell sajátítanunk a lényeg felszín mögötti megsejtésének a tudományát!

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

Milyennek képzeli Sámuel a királyt? Talán a tapasztalatai alapján olyannak, amilyen Saul volt. És mi mit gondolnánk egy királyról? Talán azt, hogy megnyerő külsejű, fiatal, bátor, erőteljes, lendületes, vezetésre termett személyiség.

Miközben ilyeneket gondolunk, be kell vallanunk, hogy minket is megtéveszt az erő, a jó megjelenés, az ízléses, választékos öltözködés. Nagyon tetszik nekünk, ha komoly teljesítményt mutat fel, ha kiváltságos társadalmi helyzetű valaki, ha gazdag, ha a beosztásában magasabb fokra jut valaki, ha jobbá válnak a létfeltételei.   Megtapsoljuk az ügyeseket, megcsodáljuk a látványos, a lényeghez szorosan nem tartozó eseményeket és körülményeket.

Isten azonban másként néz. Őt mindez nem érdekli. Őt az érdekli, hogy a szívünk milyen. Az a hely, ahol meghozzuk a döntéseinket akár a jóról, akár a rosszról

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

Ha valakinek jó a szíve, akkor az egész ember jó. Ha a szív hamis, akkor az egész ember romlott. Ennek eldöntése nem a mi dolgunk. A szívet Isten ítélheti meg hitelesen, emberi akarattól, szándéktól függetlenül.

Az ítéleteinket az Isten mércéjéhez kell igazítanunk. Ha elkezdjük Isten szemével nézni magunkat és az embereket, akkor tornyosuló feladatokat látunk magunk előtt, akkor a látszat, a felszín mögé kell néznünk. Fel kell fedeznünk a másik rejtett értékeit, és hozzá kell segítenünk, hogy azok előtérbe kerüljenek. A magunk önelégült megnyugtatása helyett pedig tovább kell munkálkodnunk azon, hogy az Isten szemében sokra tartott tulajdonságaink száma gyarapodjék.

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Üdvözítőnk minket országává és papjaivá tett, hogy Istennek kedves áldozatokat mutassunk be. Szólítsuk őt hálás szívvel: Urunk, őrizz meg bennünket szolgálatodban!

-     Mindenható Királyunk, aki a keresztség által királyi papságodban részesítettél minket, add, hogy szüntelenül dicsérő áldozattal hódoljunk előtted!

-     Édesanyád, Szűz Mária, tanulékony lélekkel figyelt szavaidra, irányítsd lépteinket tanításod szerint!

-     Vezesd Egyházadat parancsaid útján, a Szentlélek erejében legyen hűséges hozzád!

-     Urunk, a te bölcsességed vezessen minket, hogy megújult lélekkel járjunk-keljünk!

-     Krisztus, erősségünk, te az igazságra hívtad meg híveidet, adj nekünk jóságosan hitet és állhatatosságot!

Szálljon jóságos színed elé Egyházad szava, Istenünk, amikor meghallgatásért kiált hozzád. Add, hogy elnyerve bűneink bocsánatát, a te szent néped legyünk, és biztos nyugalomban éljünk oltalmad alatt. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.