2011. március 12. - „…igazságosságodnak hatalmad az alapja…” (Bölcs 12,15-19)

Epiklézis - Szentlélek hívó himnusz

Epiklézis - Szentlélek hívó imádság

Ó Vigasztaló Szentlélek, tökéletesítsd bennünk a Jézus által megkezdett művet, tégy minket erőssé, imádkozz velünk az egész világért! Add, hogy jobban kihasználjuk az időt a benső élet elmélyítésére, adj lendületet apostoli tevékenységünknek, hadd érjünk el vele minden, Krisztus vére által megváltott népet és embert, az Ő örökségét. Törd le bennünk a természetes nagyravágyást, emelj fel a szent alázat régióiba, töltsön el minket az igazi istenfélelem és a nagylelkű bátorság. Semmi földi kötelék ne akadályozza hivatásunk tökéletes teljesítését! Ámen. (Boldog XXIII. János pápa)

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

A Bölcsesség könyvének harmadik és egyben utolsó részében levő imarészletet egy görög nyelven beszélő istenfélő zsidó fogalmazta meg az egyiptomi Alexandriában. Ebben a szerző az ima irodalmi formáját választva az Isten nagy szeretetéről és könyörületéről beszél. De ennek során nem tér ki a kortársai által megfogalmazott különböző ellenvetések megválaszolása elől sem. Az ókori pogány világvárosban kisebbségben élő istenfélő  zsidó emberek ugyanis ismételten hangoztatják, hogy az Istenük - a megítélésük szerint - nem mutat kellő határozottságot a világban megtapasztalható gonoszság láttán, és tétlennek mutatkozik, amikor a gonoszokat igazságos büntetéssel kellene sújtania. A szerző az imájában egyértelművé teszi, hogy az Isten hatalmát semmi nem korlátozza, és ha türelmesen vár, annak nem a gyengesége az oka, hanem időt és esélyt akar adni minden bűnösnek.

Isten Igéjének meghallgatása.

Bölcs 12,1-2.9-14

¹Mert a te el nem múló szellemed van mindenben. ²Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékeztetve figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram. ⁹Nem mintha nem tehetted volna meg, hogy csatában vesd alá az istenteleneket az igazaknak, vagy hogy félelmetes állatokkal vagy akár egyetlen kemény szóval egyszeriben megsemmisítsd őket. ¹⁰De te azáltal, hogy a büntetést apránként róttad ki, alkalmat adtál nekik a megtérésre, jóllehet tudtad, hogy gonosz volt az eredetük, a romlottságuk velük született, és a gondolkodásuk nem változik meg soha. ¹¹Hisz átkozott fajzat voltak kezdettől fogva!Nem is azért hagytad büntetlenül bűneiket, mintha valakitől tartottál volna. ¹²Hisz ki mondhatná (neked): "Mit tettél?" Vagy ki szegülhetne ellene ítéletednek? Ki illethet váddal a népek megsemmisítéséért, amelyeket magad alkottál? Vagy ki léphet föl ellened az istentelen emberek ügyét pártolva? ¹³Mert sem Isten nincs rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné, úgyhogy bizonyítanod kellene, hogy nem ítéltél igazságtalanul, ¹⁴sem király, sem fejedelem nem állhat eléd azok miatt, akiket megbüntettél.

Bölcs 12,15-19

¹⁵De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, s nem tartod hatalmadhoz illőnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre. ¹⁶Hiszen igazságosságodnak hatalmad az alapja: mivel mindennek ura vagy, mindent kímélhetsz. ¹⁷Erődet csak akkor mutatod meg, ha nem hisznek hatalmadban, és megbünteted a dacot azokban, akik ismerik hatalmadat. ¹⁸Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom rendelkezésedre áll, mihelyt akarod. ¹⁹Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszerető, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bűn után (időt) adsz a bűnbánatra.

Bölcs 12,20-27

²⁰Mert ha már gyermekeid ellenségeit, és a már halálra szántakat ekkora kímélettel és szelídséggel büntetted, időt és lehetőséget adva nekik, hogy gonoszságuktól megszabaduljanak, ²¹akkor mekkora gonddal ítélkezel fiaid fölött, akiknek atyáiknak tett esküid és szövetségeid által annyi szépet ígértél! ²²Míg bennünket így nevelsz, tízszeresen sújtod ellenségeinket, hogy amikor magunk ítélkezünk, jóságodat tekintsük példaképünknek, és ha fölöttünk ítélkeznek, reménykedjünk az irgalomban. ²³Ezért azokat a gonoszokat is, akik esztelenségben töltötték életüket, saját szörnyűségeikkel gyötörted. ²⁴Mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor együgyű gyermekként tévedtek, és isteneknek tartották, ami az állatok közt visszataszító és megvetett. ²⁵Ezért mint éretlen gyermekre, olyan csapást küldtél rájuk, amely csúfot űzött belőlük. ²⁶Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük. ²⁷Mert amikor szenvedéseikben azok miatt bosszankodtak, amiket isteneknek tartottak, mivel gyötrelmet szenvedtek tőlük, belátták, hogy az az igaz Isten, akiről azelőtt nem akartak tudni. Ez az igen nagy büntetés is ezért érte őket.

1. A szöveg és környezete

A Földközi-tenger partján levő ókori metropoliszban, Alexandriában jelentős létszámú zsidó kisebbség él. Egy hatalmas városrészbe tömörülve, egymás támogatva próbálják megőrizni atyáik hitét és szokásait. A néhány százezres létszámuk azonban eltörpülni látszik a pogány többség több százezres létszáma mellett. A modern hellenisztikus műveltségnek ebben a fellegvárában a szerző a rendelkezésére álló ószövetségi szent könyvek hiteles talaján állva megpróbál választ adni a kérdéseikre. Látva azok nagymértékű társadalmi, gazdasági és szellemi asszimilálódását, az írásával elszánt kísérletet tesz arra, hogy azok vallási beolvadását megakadályozza.

A bölcsességi tanító naponként tapasztalja, hogy a hatalommal rendelkező többség mennyire kíméletlenül érvényesíti akaratát azokkal szemben, akik védtelenek. A szerző ezt - szokatlan módon - az Isten tudatos önmegtartóztató magatartásaként írja le, aki a megtérés lehetőségét az őt nem ismerők számára is szeretné lehetővé tenni.

2. Néhány gondolat

A megtapasztalt üldözés és elnyomás során a kortársak fájdalmas tapasztalata, hogy az Isten láthatóan nem avatkozik bele az eseményekbe. A szerző bátran emlékezteti a kortársait arra, hogy a népük viszontagságos történelmében az Isten ellenségeit sújtó büntetések és az igazakat jutalmazó jótettek mindig arányban voltak. A szerző viszont egy új vonással egészíti ki az eddigi tapasztalatokat: az Istent eközben a türelme és a szeretete vezérli.

Az Isten ítélő és büntető szerepköre megtámadhatatlan. Mivel Ő a mindeneket teremtő Isten, magától értetődő, hogy egyúttal Ő az az Isten, aki mindenkiről szeretne gondoskodni. A mindenkire kiterjedő igazságosságát egyetlen tekintély, vagy hatalmasság sem vonhatja kétségbe. Kihívó módon senki sem nézhet a szemébe, hogy számon kérje Őt a döntései miatt.     A bölcsességi tanító szemlélete szerint Istenben a hatalom, az igazságosság és a könyörület szorosan összetartozik.

A szerző világossá teszi, hogy van, aki nem tud az Isten erejéről, és ezért nem feltételezi azt róla; és olyan is van, aki azt már megtapasztalta, de ennek ellenére figyelmen kívül hagyja. Határozottan leszögezi, hogy az előbbieknek az Isten majd „megmutatja” az erejét, az utóbbiakat pedig majd „megbünteti”.

Isten a bármikor rendelkezésére álló erőt soha nem veti be a saját kénye-kedve szerint. Tapintatlanul soha nem alkalmazza azt, hanem mindig csak szelíden.

Isten emberszeretetét a klasszikus görög etika fogalmaival próbálja körvonalazni. Eszerint az emberszeretetnek ki kell terjednie még a hátrányos helyzetben levő emberekre, a gyengékre, sőt a bűncselekményeket elkövető emberekre is; az ő emberi méltóságukat is tiszteletben kell tartani. Az Isten magatartása a szerző szándéka szerint oktatási célként szerepel. Ami a kortársak nézete szerint csak a király számára előírás, az itt az Isten népéhez tartozók mindegyike számára elvárás. Az Isten gyermekeinek azért kell másokkal szemben elnézőnek lenniük, mert Isten nekik is lehetőséget ad a bűnbánatra.

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Ha az Isten türelemmel vár, az nem a gyengeség jele, hanem az erősségé. Az Isten önmegtartóztató magatartása teljes mértékben megváltoztatja a történelmet. A hatalmaskodók zavartalannak tűnő fellépése akkora fenyegetést már nem jelent, ha tudatában vagyunk annak, hogy nekik az Isten előtt kell majd felelniük a tetteikért. A történelem váratlan fordulatai és eseményei közt bizton számíthatunk hívő emberekként a történelmet irányító Istenre. Az ő jelenléte a világban visszafogott és kíméletes. Megengedheti magának, hogy türelemmel várjon a megtérésünkre, mert mindenkinek esélyt akar adni.

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

Izrael Istene a népe tanítójaként és példaképeként jelenik meg.   Az Isten népéhez tartozókként nekünk is meg kell tanulnunk az emberszeretetet, mert csak így nyerhetünk megbocsátást.  Ha gyakoroljuk, akkor csupán válaszolunk az Isten szeretetének a megtapasztalására. Annak ellenére, hogy naponta vétkezünk, mi magunk is állandóan számítunk az Isten megbocsátó elnézésére. Ő azt akarja, hogy a jó útra térjünk.  A megtérés és jobbulás megvalósításához türelemre és időre van szükségünk. Ezt újból és újból megkapjuk ajándékként.

Ének: Ó Teremtőnk, hallgass minket

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

Egy hozzászólás:

Antal atya válasza:

A világban megtapasztalt igazságtalanság és elnyomás bénító hatást fejthet ki ránk.. Ha van bátorságunk, akkor feltehetjük a kérdést: az Isten jósága miért olyan végtelen? Mert azt akarja, hogy más legyen a világ. Meg kell tanulnunk új módon értelmezni a hatalom és az erő fogalmát! Ez képes kihozni belőlünk az emberszerető embert, aki az embertársa megtérésének eszközévé tud válni.

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Örök Atyánknak, akinek irgalma népe iránt magasabb az egeknél, mondjuk ujjongó szívvel: Örvendezzenek, Urunk, mindazok, akik benned bíznak!

Urunk, ne tekintsd gonoszságainkat, mert nálad van az irgalom!
Örvendezzenek, Urunk, mindazok, akik benned bíznak!

Add meg mindazoknak, akik keresik az igazságot, hogy azt meg is találják, és ha megtalálták, mélyebben megismerjék!
Örvendezzenek, Urunk, mindazok, akik benned bíznak!

Segítsd mindazokat, akik szeretik és gyakorolják az igazságosságot, engedd, hogy békében és álnokság nélkül együtt munkálkodjanak a világ építésén!
Örvendezzenek, Urunk, mindazok, akik benned bíznak!

Bocsásd meg bűneinket, és irányítsd lépteinket az igazságosság és őszinteség útjára!
Örvendezzenek, Urunk, mindazok, akik benned bíznak!

Szentlelked oktasson minket, hogy a kételkedőket és az eltévedteket az igazság és a jóság követésére buzdítsuk!
Örvendezzenek, Urunk, mindazok, akik benned bíznak!

Bölcsességed irányítsa az államok vezetőit a kormányzásban, hogy a te forrásaidból merítsék elgondolásaikat, és tetszésed szerint munkálkodjanak!
Örvendezzenek, Urunk, mindazok, akik benned bíznak!

Istenünk, szent nevedet és irgalmadat hirdeti minden nemzedék. Fogadd el hozzád esdeklő népedet, és add, hogy szüntelenül magasztaljon téged dicsőítő énekével. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Záróének és kivonulás