Lectio Divina 2010.11.27.

2010. november 27. - „Jobban szeretsz engem, mint ezek?...” (Jn 21,1-19)

Epiklézis - Szentlélek hívó himnusz

Epiklézis - Szentlélek hívó imádság

Jöjj el, Szentlélek Úristen, áraszd ránk világosságod tüzét és fényét! Jöjj el, szegények atyja, oszd ki ajándékaid! Jöjj, szívek világossága, legdrágább vigasztaló, lelkünk kedves vendége! Te vagy munkánkban megnyugvásunk, lelki harcunkban felüdülésünk, szomorúságunkban vigasztalásunk. Csodálatos fényesség, tölts el minket, járj át minket, akik hiszünk benned, egészen lelkünk mélyéig! Ámen.

(Alcantarai Szent Péter)

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Egy névtelen szerkesztő a negyedik evangélium legutolsó fejezetében különböző, eredetileg bizonyára önálló történeteket kapcsol össze egymással. Először egy halfogásról szóló csodaelbeszélést mond el, amit egy étkezésről szóló történet követ. Végül a Simon Péter megbízásáról szóló szövegrészt hozza. Ezek a történetek arra a kérdésre válaszolnak, hogy azok a későbbi nemzedékek, akik Jézus húsvéti megjelenéseinek nem voltak már a tanúi, hogyan juthatnak el a Feltámadottba vetett hitre. E nemzedékek tagjai többre vágynak az üres sírról szóló hírnél, a Jézus kezdeti megjelenéseiről szóló tudósításoknál; ők belső felismerésre szeretnének eljutni a feltámadott Úrral való közvetlen találkozás segítségével.

Isten Igéjének meghallgatása.

Jn 20.30-31

³⁰Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. ³¹Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Jn 21.1-19

¹Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: ²Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. ³Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Veled tartunk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. ⁴Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. ⁵Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. ⁶Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. ⁷Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. ⁸A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. ⁹Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. ¹⁰Jézus szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok." ¹¹Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. ¹²Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. ¹³Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is. ¹⁴Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. ¹⁵Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" "Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat!" ¹⁶Aztán másodszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!" ¹⁷Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?" S így válaszolt: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek." Jézus ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat!" ¹⁸"Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod." ¹⁹E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: "Kövess engem!"

Jn 21.20-23

²⁰Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére hajolt és megkérdezte tőle: "Uram, ki árul el?" - az követi. ²¹Amikor meglátta, Péter Jézushoz fordult: "Hát vele mi lesz, Uram?" ²²Jézus így válaszolt: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!" ²³Erre a testvérek között híre terjedt, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki: "Nem halsz meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele."

Zsoltár

1. A szöveg és környezete

A három elbeszélés földrajzilag a Tibériás tavához kötődik, időben pedig Jézus feltámadása után történik. Ebben a környezetben világosodik meg, hogy a Feltámadott ott van mindig övéi között. A felületes megismerése úgy tűnik, már a csodálatos halfogásnál megtörténik: „Az Úr az!” – kiáltja a szeretett tanítvány. Mélyebb megismerés jön létre, amikor Jézus közös étkezésre hívja a tanítványokat: „Gyertek, egyetek!” Jézus felismerésének a legmagasabb foka pedig az iránta tanúsított szeretet. Ezért kérdezi Jézus ismételten: „Szeretsz engem?”

János evangéliumának a motívumai ismételten felbukkannak a szövegünkben: a korábban leírt kenyérszaporítás eseménye itt a Tibériás tavánál is megtörténik, a kenyér és a hal itt is szerepel, Jézust itt is csak fokozatosan ismerik fel övéi.

2. Néhány gondolat

A János evangéliumából való szakaszunk szemlélése közben olyan érzésünk van, mintha egy kaleidoszkópba néznénk. Attól függően, hogy milyen szempontból nézzük a szöveget, mindig új, titokzatos képek jönnek létre.

Látjuk a Feltámadottat, aki a halászok sikertelen próbálkozásai után segít nekik. Ők pedig engedik, hogy vezesse őket. Hisznek neki, és az eredménye hihetetlen: a hálójuk telis-tele van nagy és kis halakkal. Ezek a halak azok sokaságát jelzik, akik engedik, hogy meggyőzze őket az apostolok prédikációja, akik aztán az apostolok közösségéhez csatlakoznak.

Látjuk, hogy a szeretett tanítvány ismeri fel a parton levő idegen személyben Jézust, de Péter siet elsőként a Feltámadotthoz. Különösebb gondolkodás nélkül a tóba ugrik, és hamarosan a többi tanítvány is partot ér a bárkával és a hálóval.

A szövegünk szerzője világossá tette, hogy azoknak a hétköznapi, talán kevésbé látványos munkájára is szükség van, akik nem határozták el magukat olyan gyorsan, mint Péter.

Egy további elem az étkezés, amire Jézus hív meg. A közösséget ő hozza létre, amihez persze a tanítványok maguk is hozzájárulhatnak. „Hozzatok a halból, amit most fogtatok!” – mondja nekik Jézus, jóllehet a hal már az izzó parázson van, és a kenyér is ott van mellette.

Látjuk a zsúfolásig teli hálót, ami rendes körülmények között szétszakadna, és nem lenne partra vontatható. Péternek azonban, mivel a bizalmát egészen Jézusba veti, nem sejtett erők jutnak osztályrészül.

A szemünk elé kerül Péter, aki a háromszori tagadásával párhuzamosan most háromszor nyilvánítja ki a Jézus iránti szeretetét. Ha Jézus mégis ezzel a fontos feladattal bízta meg, akkor megbocsátott neki. Péter új feladatának mindössze annyi az előfeltétele, hogy Jézus iránt mindent felülmúló szeretetet tanúsítson. Ennek a szeretetnek azonban következményei vannak. A karok kiterjesztése, a más személy által való felövezés, az „oda visz, ahova nem akarod” szavak a kereszthalálára hívják fel a figyelmet. A Jézus iránti szeretet ad neki erőt a rendíthetetlen tanúságtételre, és a mindvégig való következetesség Jézus sorsában fogja részesíteni.

Zsoltár

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Az egyházban kezdettől fogva voltak nehézségek, kételyek, de jelen voltak a remények is. Az üresen maradt háló képe a reményvesztettséget és a hit sötét éjszakáját szemlélteti. Ahogy a tanítványok, úgy az egyházban sokan vesztették már el ideig-óráig a biztos talajt a lábuk alól, mert csak az ingatag tóra és a sötét éjszakára figyeltek.

Jézus váratlan megjelenése egyenlő a világossággal, az élettel és az úttal. A szavai felélesztik a tanítványokat, utat mutatnak nekik; Jézus szavai nyomán lehetővé válik a bőségben való élet.

Ahol Krisztus követői a Feltámadottban - minden megtapasztalt sötétség ellenére is - megbíznak, ott megkapják a remény ajándékát, ott növekszik az egyház.

Zsoltár

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

Aki szereti a feltámadt Jézust, az láthatja Őt ott is, ahol nem is sejtette, az hallhatja a szavait. Aki Jézust szereti, aki hisz a jelenlétében, az a kudarcban, a látszólag sikertelen feladatokban, a sötét órákban és a kétely éjszakájában sem adja fel a reményt. Aki Jézust szereti, az engedi, hogy Jézus ösztönözze. Az meg fogja tapasztalni a közelsége fényét, az megerősödik azon a lakomán, amire ő hív mindenkit. Aki Jézust szereti, az felismeri Őt, és örülni fog annak, hogy az egyház hálójában sokan megtalálják a helyüket. Az boldogan tapasztalja, hogy az egyház a legkülönbözőbb karizmákból él. Aki Jézust szereti, az – ahogy Péter is – az egyházban rá fog találni a maga szolgálatára, és azt odaadóan fogja végezni.

Ének: Az Úr Istent magasztalom

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

Péter Krisztustól a pásztori gondoskodás megbízását kapja. Nem a hivatal átadása áll a szöveg középpontjában, hanem a Krisztushoz való kötődésének kérdése. Ez elengedhetetlenül fontos az egyházban. Csak a Krisztus iránt tanúsított szerető kapcsolattal vezethető az egyház, csak ennek a gyakorlása teszi hitelessé a pásztori szerepet vállalót.

Ha a Krisztus iránti szeretet az élet alapja, akkor a közösség is ebből él. Akkor ez a meggyőződés a halálba is elkíséri Krisztus követőjét.

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Bízzunk Istenben, akinek gondja van mindazokra, akiket teremtett, és Fia által megváltott, és kérjük áhítattal: Urunk, mutasd meg szereteted!

Emlékezzél meg, Urunk, Egyházadról, őrizd meg minden bajtól és tedd tökéletessé a szeretetben!