2010. szeptember 25. - „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!...” (Lk 5,1-11)

Epiklézis - Szentlélek hívó himnusz

Epiklézis - Szentlélek hívó imádság

Lehelj reám, óh Szentlélek, hogy gondolatom mind szentté legyen! Működj bennem, óh Szentlélek, hogy minden munkám szentté legyen! Vonj szívedre, óh Szentlélek, csak azt szeressem, ami szent, mindenekben! Erősíts meg, óh Szentlélek, hogy mind ami szent, megvédjem! Őrizz engem, óh Szentlélek, hogy mindig szent legyen a lelkem! Ámen. (Szt. Ágoston)

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Lukács két hagyományt kapcsol össze: az első tanítványok meghívásáról szóló elbeszélést és a gazdag halfogás történetét. Az első témát Márk evangéliumából merítette, a másikat abból a hagyományból, amit később János evangéliumának az utolsó fejezete is feldolgoz.

Jézus rátalál azokra a legfontosabb munkatársakra, akik az Isten új népének közösségét húsvét után majd létrehozzák. Lukács eszményképeket mutat be, akik között Péter kiemelkedő helyet foglal el. A szöveg nem Péter alázatáról akar elsősorban beszélni, hanem arról, hogy ami Péterrel történik, az Isten által akart csoda.

A csodálatos halfogás története azt a gondolatot mélyíti el, hogy aki Jézus szavára hallgat, az megtapasztalja a csodát. Ez a mondanivaló Jézus összes tanítványa számára fontos.

Isten Igéjének meghallgatása.

Lk 4.38-44
³⁸Jézus a zsinagógából kijőve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki miatta. ³⁹Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és kiszolgálta. ⁴⁰Napnyugta után hozzátartozóik elvitték hozzá a különféle bajokban szenvedő betegeket. Egyenként rájuk tette kezét, s meggyógyította őket. ⁴¹Sokakból gonosz lélek ment ki, így kiáltozva: "Te az Isten Fia vagy!" De ő rájuk szólt, s nem engedte szóhoz jutni őket, mert hisz tudták, hogy ő a Krisztus. ⁴²Amikor megvirradt, kiment egy elhagyatott helyre. A nép kereste, míg meg nem találta. Marasztalták, hogy ne hagyja ott őket. ⁴³De ő azt felelte: "Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem." ⁴⁴És hirdette Júdea zsinagógáiban.

Lk 5.1-11
¹Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát. ²Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. ³Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. ⁴Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!" ⁵"Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót" - válaszolta Simon -, ⁶és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. ⁷Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. ⁸Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" ⁹Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. ¹⁰Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." ¹¹Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.

Lk 5.12-16
¹²Amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, egy leprával borított férfi meglátta, elé borult és kérte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!" ¹³Erre kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal megtisztult a leprától. ¹⁴Meghagyta neki, hogy ne mondja el senkinek: "hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes által előírt áldozatot bizonyságul nekik." ¹⁵A dolog híre mégis egyre jobban elterjedt. Nagy tömeg gyűlt egybe, hogy hallgassa, és ki-ki meggyógyuljon betegségéből. ¹⁶Ő azonban elvonult a pusztába, és imádkozott.

1. A szöveg és környezete

A halfogásról szóló elbeszélést Lukács az első tanítványok meghívásáról szóló történet alapjává teszi. A szakasz középpontjában valójában két személy áll: Jézus és Simon. Fontos annak a párhuzamnak a felfedezése, hogy a tó partján nagy tömeg sereglik Jézus köré és a hálóban összefogott halak száma is nagy. Jézus szavát hallgatja a tömeg a tóparton, és Jézus szavára telik meg a korábbi próbálkozás során üresen maradt háló is. Jézus szavának és a rá való hallgatásnak a jelentősége óriási.

2. Néhány gondolat

A tó partján álló Jézus a tömeg láttán Simon bárkájába száll be. Ebből a tanító székből intézi szavait az emberekhez. Ahogy az ókorban a tanítók tették, ő is ülve beszél.

Simonnal és a munkatársaival olyasmi történik, ami valójában velük nem eshetne meg. Szakmabeliként a Genezáreti tóról mindent tudnak: régóta halászok már, akik ismerik a környéket, az uralkodó széljárásokat, a legjobb halakkal teli helyeket, a halfogásra legkedvezőbb időket. Hogy egy vándorprédikátor a halászatról valamit tanítani akar, meglehetősen szokatlan, sőt rendkívüli. A fényes nappal való halfogás tanácsára Simon a hiábavaló éjszakai fogásra való utalással válaszol. A szakmai tudása ellenére viszont hozzáteszi: „De a te szavadra, kivetem a hálót” A szövegben kitapintható a feszültség, hiszen Jézus egyedül Pétert szólítja meg: „Evezz a mélyre!” Utána pedig többes számban beszél: „Vessétek ki a hálótokat halfogásra!” Lukács nyilván Simon Péter későbbi központi helyzetét tartja szem előtt az egyházban, és ezért beszélteti így Jézust.

A hatalmas mennyiségű hal bekerítése után a halász Simont olyan mélyen érinti Jézus kisugárzása, hogy a gondolatai összekuszálódnak. Leplezetlenül tudatosodik benne, hogy ki ő. Nemcsak a csodálatos halfogás keríti egészen a hatalmába, hanem mindenekelőtt az a csodálatos ember, aki mellett Isten áll. Csak egy szikra hiányzik, hogy lángra lobbanjon, hogy az élete más irányt vegyen. Ezért borul Jézus lábához: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös vagyok.” Itt nem tényleges bűntudatról van szó, hanem Péternek a szent Istennel való találkozásáról Jézus Krisztusban. Az Isten nagysága megsejteti vele az ember és az Isten közti távolságot. A zsúfolásig teli hálók látványa a többi tanítványt is magával ragadja. Viszont a megbízása Péternek szól: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Embereket kell fognia, nem halásznia kell. A halászatnál az állatokat megölik; a megfogás a biztos haláltól mentheti meg az embereket.

A tanítványok mindent hátrahagynak és követik Jézust. A követés határozottsága és gyorsasága ijesztő lehet. De bátorító, hogy Jézus ragadja magához a kezdeményezést, ő hidalja át az Isten és ember közti távolságot. Simon, aki a kezével, a hálókkal és a bárkával ügyesen tud bánni, embereket is meg tud nyerni ennek az új életnek.

Zsoltár

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Jézus ott keresi az embereket, ahol vannak. Az Isten szava az emberek hétköznapi, megszokott életében hangzik fel, és lesz hatékonnyá.  Ez a szó szeretné őket elbűvölni és egyúttal meg is ijeszteni. Péter átérzi, hogy itt nem elsősorban a halakról van szó. Jézus szava felett nem tud napirendre térni. Nem folytathatja úgy az életét, ahogy eddig tette. A „Ne félj!” szavak bátorítóak mindazok számára, akik nyitott szívvel figyelnek ezekre.

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

Feltűnő, hogy a halászok rövid ellenkezés után azt teszik, amit Jézus mond nekik: az ő szavára indulnak világos nappal halat fogni, az ő szavára hagyják el mindenüket, és követik őt. Ez a követés komoly, megalkuvás nélküli, meggyőző. – A Lukács evangéliumából való szakasz semmilyen tétovázásról és semmilyen habozásról nem árulkodik; egyedül a Jézusba vetett bizalmat közvetíti meggyőző erővel.

Hogy a víz el ne nyelje az embereket, és ha mégis, akkor legyen, aki kimenti őket – ez az egyház feladata. Ezt azonban az egyház csak hittel folytathatja. A missziós tevékenység alapja a sziklaszilárd bizalom és a Krisztussal való közösség.

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

Az evangéliumnak feltartóztathatatlan jövője van. De Krisztusnak az egész világra irányuló hirdetéséhez szükség van olyanokra, akik Jézust elszántan követik.  A „bűnös” Simon Péter példája mutatja, hogy az Isten kegyelme és irgalmassága által jut el a hívó szó az emberekhez. Ezek a meghívottak ugyan nem hibátlanok, de ha az Úr szolgálatába állnak, akkor a követőivé lesznek. Ezáltal teljesen megváltozik az életük. Csak azért tudnak mindent elhagyni, csak azért tudják egészen az igehirdetés szolgálatába állítani magukat, mert az élő Krisztussal való kapcsolatból merítenek ehhez erőt.

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Aki igazán megismerte Krisztust, reménykedik benne. Kérjük őt hangos szóval és bizalommal!

-         Istenünk, te úgy akartad, hogy nyitva legyen előttünk az irgalom ajtaja, add, hogy soha ne tévedjünk le az útról!

-         Hűséges tanú, elsőszülött a halottak közül, te véreddel mostad le bűneinket, add, hogy emlékezzünk csodatetteidre!

-         Oldozd fel a megkötözötteket, nyisd fel a vakok szemét világosságodra, állítsd talpra a megtörteket, és oltalmazd a jövevényeket!

-         Te, aki hívtad Simont, a halászt, hogy emberek halászává legyen, hívj szünet nélkül munkásokat, hogy üdvözüljön a népek sokasága!

-         Add, hogy a keresztények veled, az isteni Fővel, minél szorosabban egyesüljenek, és életük tanúságtételével hirdessék országodat!

Növeld bennünk, Istenünk, a beléd vetett hitet. Add, hogy tökéletes legyen ajkunkon dicséreted, és hozzon mindenkor mennyei gyümölcsöket. Krisztus, a mi Urunk által.

Kivonulás

+ + +