A 2010-es esztendő végére befejeződött orgonánk építésének egyik leglátványosabb fázisa: az új homlokzat mellett elkészült az új játszóasztal is (itt kezeli az orgonista a billentyűzetet, a pedált, itt találhatók a regiszterhúzók, a redőnytalp, valamint a kombinációk, különböző, a játékost segítő gombok, kapcsolók), melyet néhány mondatban szeretnék bemutatni.

A billentyűzet teljes egészében nemes faanyagból készült, a diatonikus hangsor billentyűi rózsafából, a félhangok padouk-ból melyekre 2 mm ébenfa borítás került. A regiszterhúzók is rózsafából készültek, az orgonapad tömör diófa. A kottatartó, a regiszterhúzók, a pedál megvilágítását, a mikrofon beépítését a legpraktikusabban ugyanakkor esztétikus módon igyekezett megoldani az orgonaépítő. A Setzer-kombináció (lehetővé teszi a játék közben az orgonista számára a gyors regiszterváltást, amit előre be lehet programozni) gombjai is adott helyre kerültek, léptető van mindkét oldalon, középen, valamint a lábnál is. Kopulák (a különböző manuálok összekapcsolását segítő szerkezet): I+II, P+I, P+II.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az orgona végleges traktúrája (a billentyűket a szélládával összekötő rendszer) természetesen mechanikus traktúra lesz (a billentyűk közvetlenül szabályozzák a sípokat megszólaltató szelepeket, különböző húzólécek, tengelyek, karok, stb. segítségével), jelenleg azonban elektromos traktúra van. Ennek az az oka, hogy a mechanika beépítésének akkor van értelme, illetve akkor lehetséges, amikor majd elkészül a második manuál szélládája, és végleges helyére kerül az első manuál szélládája is (a szélláda feladata a levegőt összegyűjteni a sípok alatt, és azt az orgonista irányításával a sípokba irányítani. Minden klaviatúrához, valamint a pedálhoz tartozik legalább egy szélláda). Jelenleg tehát egy szélláda van a hangszerben (Főmű = I. manuál), a következő munkafázisokban készülne el a további három (a Positiv-mű = II. manuál; valamint a Pedálmű osztott-szélládája, C-C# oldal).

Nagy örömömre akadnak olyanok a hívek közül, akik rendszeresen érdeklődnek az orgonaépítés folyamatáról, a misék után gyakran feljönnek a kórusra megtekinteni, és meghallgatni az eddig elkészült hangszert. Mindig próbálom érzékeltetni, hogy egy orgona építése eléggé összetett feladat, egyrészt minden hangszer egyedi darab (mint ahogy akusztikailag sincs két egyforma templombelső), másrészt több tényezőn is múlik az, hogy milyen ütemben tud haladni a munka. Vannak, akiknek már az is új információt jelent, hogy nem csupán a homlokzati sípok szólnak, hanem ami az orgonaszekrény belsejében van és kívülről nem látszik, "az is szól", és tulajdonképpen ott van a lényeg! Orgonánk tehát nincs teljesen készen, a sípmunka oroszlánrésze csak ezután következne, a még 2007-ben közösen megfogalmazott tervek, valamint sorrend szerint. Reményeink szerint a II. manuál és a Pedálmű szélládája, a hozzájuk tartozó regiszterekkel (az orgona különböző hangszínű és jellegű változatainak egyik gyűjtőneve, egy-egy sípsor megnevezése) a következő években készülnének el, és így válna teljesen (ki)használhatóvá templomunk orgonája. Ezért van az, hogy a játszóasztalba már beépített kapcsolók egy része nem, vagy még csak részben működik. Jelenleg az I. manuál regiszterei szólnak, a pedál függesztett (az I. manuál regiszterei vannak lekopulázva, C-f1). Ezek a sípsorok a következők: Principál 8' (a nagy-oktáv még nem szól, mert az a homlokzatban van, még nincs bekötve), Rohrflöte 8', Oktav 4', Spitzflöte 4', Quint 2 2/3', Superoktav 2', Terz 1 3/5', valamint a négysoros Mixtura 1 1/3'. A Trompete 8' sípsor még nincs a szélládán, reméljük, hamarosan az is megszólalhat!

A további munkálatok hozzávetőleges költsége, valamint várható időtartama idén is elhangzott az év végi hálaadó szentmise keretén belül. Egy orgona építése mindig költséges dolog, az elmúlt évszázadokban ugyanúgy az volt, mint napjainkban. Viszont egy megbízhatóan működő, szépen megintonált hangszer nagyon sokat számít, működése nem csupán néhány évre szól, hanem jóval hosszabb időre. A szép és egyedi hangzású, szakszerűen üzemben tartott akusztikus hangszerek értéke pedig (szemben az elektromos orgona-utánzatokkal) a kor előrehaladtával egyre nő! Az egyházközség összefogása nélkül nehezen valósulhat meg egy ilyen nagyszabású munka. De ha arra gondolunk, hogy templomunk egy szép, és értékes liturgikus hangszerrel gyarapodik, biztos vagyok benne, hogy megéri közös ügyünknek tekinteni az orgona felújítását!

Hír: Soós Gábor