Lectio Divina - 2013.09.14

„Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.” (Lk 7,1-10)

A fenti lejátszóra kattintva hallgathatjuk meg Tájmel Antal atya előadását, melynek vázlatát is elolvashatjuk az alábbiakban:

Szentlélek hívó imádság

Jöjj el, teremtő, életadó, megszentelő Lélek! Látogasd meg azok szívét, kik Téged hívnak, önts bőséges kegyelmet szívünkbe! Te hozz világosságot lelkükbe, támogasd szüntelen erényeiddel testünk gyengeségeit! Járj előttünk, mint Vezetőnk és Tanácsadónk, hogy elkerüljünk minden rosszat, és megtegyük Isten akaratát! Engedd, hogy általad megismerjük az Atyát és a Fiút, és Téged, Szentlélek, aki mindkettőjüktől származol! Add, hogy mindenkor higgyünk és bízzunk Benned! Ámen.Jöjj el, teremtő, életadó, megszentelő Lélek! Látogasd meg azok szívét, kik Téged hívnak, önts bőséges kegyelmet szívünkbe! Te hozz világosságot lelkükbe, támogasd szüntelen erényeiddel testünk gyengeségeit! Járj előttünk, mint Vezetőnk és Tanácsadónk, hogy elkerüljünk minden rosszat, és megtegyük Isten akaratát! Engedd, hogy általad megismerjük az Atyát és a Fiút, és Téged, Szentlélek, aki mindkettőjüktől származol! Add, hogy mindenkor higgyünk és bízzunk Benned! Ámen.

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Lukácsot és a gondjaira bízott keresztény közösség tagjait többek között a következő nyugtalanító kérdések foglalkoztatják: A hozzájuk csatlakozni akaró pogány kortársak vajon méltók-e arra, hogy Jézus Krisztustól elnyerjék az üdvösséget? A közösségbe való felvételük előtt szükség van-e arra, hogy feltételeket támasszanak velük szemben? Egyáltalán ki tekinthető hívő embernek? Talán az, aki hívő családból származik? Vagy elegendő az, ha bizonyos szokásokat követ? Esetleg meghatározott törvények következetes betartása tesz hívővé valakit?
Lukács útbaigazító gondolatokat talál abban a történetben, amit egy olyan gyűjteményben talált, ami túlnyomórészt Jézus beszédeit és mondásait tartalmazta, de amiben volt néhány oktató jellegű csodaelbeszélés is. A kafarnaumi százados beteg szolgájának a meggyógyításáról szóló elbeszélésben maga Jézus válaszolja meg a közösséget érintő kérdéseket. A történetből kiviláglik, hogy Jézus értéknek fogadta el és aszerint becsülte meg a pogány katonatiszt hitét. Szó szerint ezt mondta: „Ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.” Az ilyen hit nemcsak arra tesz méltóvá valakit, hogy Jézus követőinek a közösségéhez tartozzon, hanem a betegségből való gyógyulást is lehetővé teszi.

- Isten Igéjének meghallgatása.

¹Amikor ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba. ²Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit sokra tartott, s már-már a halálán volt. ³A százados már hallott Jézusról, ezért elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. ⁴Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérték: „Megérdemli, hogy teljesítsd kérését. ⁵Szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk”. ⁶Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól, a százados elé küldte a barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! ⁷Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. ⁸Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! - akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! - akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! - akkor megteszi.” ⁹Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött tömegnek: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.” ¹⁰Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.

- A szöveg és környezete

Lukács a rendelkezésére álló forrás szövegét a lelkipásztori céljainak megfelelően finoman átdolgozta. Lukács szerint a katonatiszt két küldöttséget meneszt Jézushoz. Először a zsidók vénei, majd pedig a százados barátai közvetítik a kérését és mondják el a vallomását. Lukács a küldöttek szavain keresztül a katonai parancsnok személyiségébe enged mélyebb bepillantást; jelzi a mély vallásosságát és kifejezi a mélységes alázatát. A két küldöttség ugyanakkor dramatizáló stíluseszköz is. Lukács mestere az elbeszélésnek: a küldöttek segítségével elérte, hogy az eseményen egy sajátos feszültség húzódik végig és a hallgató tekintete egészen a százados hitére irányul. Lukács számára egyértelmű: a történet csúcspontja: a százados hite és Jézus róla alkotott véleménye. Az elbeszélés végén bekövetkező gyógyulás csupán megerősíti a pogány ember hitének a valódiságát.

- Néhány gondolat

Az elbeszélést az írásos forrás szilárdan összekapcsolja a Kafarnaum helységnévvel. Ebben a Galilea észak-keleti részén található határ menti helységben nemcsak egy halászfalu volt, hanem egy helyőrség is állomásozott. A pogány százados, akinek a szolgája halálos beteg, Heródes Antipász negyedes fejedelem szolgálatában állt; ő volt a kis helyőrségnek a parancsnoka. Azért nem kéri személyesen Jézust, mert pogány emberként méltatlannak tartja magát erre.
A Lukács által szóba hozott első küldöttség tagjai zsidó vének voltak. Ezek olyan tekintéllyel rendelkező, jó hírű férfiak voltak, akik többek között a zsinagóga közösségének ügyeit intézték. A szavaikból kiderül, hogy a pogány százados mekkora tiszteletet tanúsít a zsidó nép és annak vallása iránt. Hogy a viszonylag rosszul fizetett alacsonyrangú katonatiszt valóban képes volt-e arra, hogy akár a zsinagóga építését, akár annak a működtetését pénzzel támogassa, annak a parancsnok megítélését illetően nincs jelentősége: „Megérdemli, hogy teljesítsd kérését.” Egyszerűen egy istenfélő pogány emberről van szó, aki átvette a zsidók egy Istenbe vetett hitét, és igyekezett megtartani a zsidó vallási parancsokat is.
A második küldöttség tagjai a százados barátaiból álltak. Rajtuk keresztül a százados alázatosan kinyilvánítja, hogy nem méltó arra, hogy Jézus betérjen a házába. A zsidó felfogás szerint ugyanis, ha egy zsidó ember belép egy pogány ember lakásába, akkor tisztátalanná válik. Ezért üzeni és kéri a százados: „Csak szólj egy szót és meggyógyul a szolgám.” És miközben Jézus látó- és hallótávolságon kívül van, megtörténik a szolga gyógyulása. Ennek a Jézusnak akkora a hatalma, hogy nem szükséges odamennie; egyetlen szava is elegendő, és rajta keresztül meg fog valósulni az akarata.
Az istenfélő pogány százados ezt a meggyőződését sajátos módon nyilvánítja ki. Bár ő maga is alárendelt ember a hadseregben, ennek ellenére parancsnoki hatalma van az alárendeltjei felett; azok feltétel nélkül engedelmeskednek a parancsainak. Jézust olyan parancsnoknak tartja, akinek a szava képes arra, hogy parancsoljon a betegséget okozó démonoknak. Jézusnak nem kell füllel hallható parancsszót kimondania. Jézus teljhatalma így felülmúlja a százados várakozását. Egyedül Jézus csendes akarata hozza létre, amit a százados kért és várt.

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

A kafarnaumi százados szokatlan úton indul el, amikor a szolgáját meg akarja menteni az életveszélytől. Ez a rendestől eltérő út mindenkit meglep, a környezetét is és magát Jézust is. Bátran kérdezzük meg magunktól: Milyen a hitünk, ha azt tapasztaljuk, hogy az senkit sem lep meg? Ha az már régen megszokottá, újszerűségtől mentessé vált a számunkra? A Jézusba vetett hitünknek akkor is élőnek és éltetőnek kell lennie, ha Jézus látszólag nincs a közelben.
A hitünk az igazság keresésének a lendületes folyamata. Hogyan élem meg a hitemet? Elgondolkodom néha azon, hogy más vallású emberek mennyire komolyan veszik a hitüket, és ebből szoktam következtetéseket levonni a hitem számára? Amellett, hogy az egyház tagjává lettem, törekszem-e arra, hogy a hitem elég erős legyen? Erről az igyekezetről a Jézus és a szavai melletti kiállásom és elkötelezettségem tanúskodik.

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

Feltűnő az a szerető érdeklődés, amit a katonatiszt a halálos beteg szolgája iránt mutat. Végül is a rabszolgák akkor olyan árunak számítottak, amiknek az elvesztése valakit legfeljebb anyagilag érintett, amiket valaki a piacon bármikor meg tudott vásárolni magának. A helyőrség parancsnoka több egy katonánál. A katonai beszédmódja mögött egy ember rejtőzik: valaki, aki egy halálos beteg alárendelt iránt többet mutat a puszta érdeklődésnél. A százados életében a legfontosabb jelen van: a szeretet. Mert csak a szeretet számít igazán az életünkben. A százados szeretetből a szolgája végett mindent magára vállal. Ez adja meg neki azt a képességet, hogy alázattal meghajoljon; ez adja meg neki a kitartást is. Jézus gyógyító cselekvése pedig megerősíti, hogy a szeretet győzedelmeskedik a betegség fölött.

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

A hit és a szeretet olyan testvérek, amiket egyetlen cselekvésnél sem szabad szétválasztanunk. Nem nehéz elképzelnünk, hogy a két küldöttségnek legalább egy napra volt szüksége ahhoz, hogy eljusson Jézushoz. Ez azt is jelenti: a szeretetnek időre van szüksége, hogy kibontakozzék, és elérje a célját. A türelmetlenségünk ezt az igazságot gyakran elfeledteti velünk. Néha már az idő odaajándékozása is jelzi a szeretetünket. Néha az időn kívül semmi mást nem tudunk adni a másiknak. Jézus mindig időt ajándékozott a segítségére szoruló embereknek. Ha mi is képesek leszünk erre, akkor az Ő segítségével napjainkban is történhetnek gyógyulások.

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Dicsérjük Istenünket! Ő a mi segítségünk, benne van minden reményünk. Hívjuk őt áhítattal és hangos szóval: Tekints, Urunk, gyermekeidre!

Emberszerető Istenünk, add, hogy törődjünk felebarátainkkal, amint azt mindnyájunknak megparancsoltad, hogy minél erőteljesebben ragyogjon mindenkiben üdvözítő világosságod!