Szent Péter és Pál apostolok ünnepének előestéjén nagy ünnepre készülődtek a tihanyi apátsági templomban. Dr. Várszegi Asztrik, a Magyar Bencés Kongregáció prézes-apátja pappá szentelte Barkó Ágoston és Mihályi Jeromos diakónus testvéreket. Ilyen eseményről nem tudnak a krónikák, így nagyon valószínű, hogy ez volt az első papszentelés Tihanyban. Mivel Ágoston testvér gyermekkorától fogva a Szent Imre templomban ministrált, s azóta is szoros kapcsolatot tart volt egyházközségével, nem véletlen, hogy erre a jeles eseményre egy egész autóbuszt megtöltöttek a szentimrés hívek, így a zsúfolásig megtelt templomban sokan lehettünk részesei az ünnepnek. Az alábbiakban főapát úr szentbeszédét is elolvashatjuk. A papszentelési szentmisén Kovács Tibor István készített fényképeket, ezek közül választottuk ki a cikket illusztráló képet is. Az ünnep fényképei a tihanyi bencés közösség honlapján tekinthetők meg: http://tihany.osb.hu/media/galeria/papszenteles/

Szeretett Testvéreim Mindannyian! Kedves Ágoston és Jeromos Diakónus testvéreim!

1./ Isten irgalmas szeretetéről szól ez a mai ünnep. Szent Péter és Szent Pál Apostolfejedelmek vigíliáján a nagy elsőkre gondolunk, ”akik Krisztus egyházának elsőként közvetítették kegyelmi ajándékaidat” – imádkoztuk a könyörgésben. Ebbe a munkába, ebbe a szolgálatba léptek be ma, Ti is.

2./ Testvéreim! Amint a nemes papíron áttetszik a vízjel, így vagyunk mi mindannyian megjelölve a szentháromságos Isten vízjelével, pecsétjével, amelyet a keresztségben nyertünk. Itt van ma este Jézus Krisztus égi és földi egyháza. Itt az égi egyház, mert Jézus Krisztus közöttünk van, itt vannak apostolaink és szentjeink, és itt van a földi egyház, mert itt vannak a hívek, a szerzetesek, a papok és a püspök. Az ünnep valóban liturgia, „leiton ergon”, közös munka, az Úr cselekszik egyházában és egyháza által folytatja a megváltás művét. A Krisztus-esemény történik idő felett és időben.

Az Isten igéjében, hallott szentírási szakaszok történéseiben, továbbá az egyház nevében feltett kérdésekben Jézus maga lép hozzátok és kérdez Benneteket, kedves Ágoston és Jeromos:

Ágoston diakónus, Jeromos diakónus: jobban szeretsz-e engem, mint ők, válaszod után még egyszer megkérdezi, jobban szeretsz-e engem, második válaszod után még harmadszor is és amikor szíved mélyéből már nem tudsz másként válaszolni, mint úgy, hogy, Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek”, akkor az egyház hagyományai szerint a püspök imája és kézfeltétele, a krizmával történő megkenéssel papjává szentel, hogy ebben az Úrral való egységben, szolgáld az egyházat, a meghívottak közösségét.

Ezt kérdezte tőled Jézus a győri gimnáziumban, a tihanyi közösségben, a Tanulmányi Házban és a fogadalomtételben. Most és véglegesen ismét ezt kérdezi: jobban szeretitek-e őt, mint a többiek.

Küldetésed Isten irgalmas szeretetén és a Te erre adott válaszodban teljesedik ki, azaz hogy Isten népét felépítsed a meghívó isteni Ige hirdetésével, mert magad is meghívott vagy, a szentségek és az eukarisztia ünneplése által, mert Téged is ez a Szent szentelt fel. A megélt és megtapasztalt hitből fakad az az erő, amellyel szolgálatotok során Ti is elmondhatjátok majd embertársaitoknak, hogy „aranyam, ezüstöm nincsen, de amim van, azt neked adom: a názáreti Jézus nevében mondom: kelj fel és járj! Így tette ezt Péter is Jeruzsálemben annak idején, és így tett Pál is, amikor megvallotta: kiválasztottságát.

3./ Testvéreim, Ágoston és Jeromos! Amikor a szentelési liturgiában kezetekbe adom a nép áldozati adományát, amelyet Istennek kell bemutatnotok, ezeknek a szavaknak a kíséretében teszem ezt: „Ismerd fel, és kövesd is, amit teszel, alakítsd életedet az Úr keresztjének titka szerint”

Az Úr keresztjének titkát a keresztséggel már Isten Szentlelke belénk írta. Jézus papsága abban állt, hogy teljes szeretetével az Atyára bízta életét, vállalta a kereszthalált értünk és abban áll, hogy önmagát adó szeretettel szeretett bennünket, hogy hidat építsen, hidat verjen Ég és Föld közé. A papság szentségével Ti is részt kaptok ebben a küldetésben, hogy Jézus fiúi szeretetével szeressétek az Atyát, és hogy áldozatos szeretettel szeressétek Jézus Krisztus testét, az egyházat, az embereket. Szeressétek közösségünket, a rendi testvéreket, a kedves tihanyi híveket, minden embert, mert Isten mindenkit üdvösségre hív.

Ferenc pápa 2013. május 23-án a Szent Péter-bazilikában az olasz püspökökkel találkozott. Szentbeszédében a lelkipásztori hivatásról szólva hangsúlyozta: a lelkipásztornak szüntelenül hinnie kell a kegyelem erejében.

Hozzátette, hogy „lelkipásztornak lenni azzal jár, hogy mindennap hinni kell a kegyelem erejében, amely az Úrtól származik. Arra vagyunk hivatottak, hogy megvalósítsuk Isten akaratát, „álmát”, aki nem utasít el egyetlen embert és népet sem. Képesnek kell lennünk a szenvedők meghallgatására, és támogatnunk kell útjukon azokat, akik úgy érzik, hogy nem képesek az előrehaladásra. Terjesztenünk kell a reményt nagy figyelemmel és odaadással.

Az egyházi szolgálat ugyanis a készségességben, az engedelmességben, a teljes odaadásban nyilvánul meg. Szeretni az Urat azt jelenti, hogy mindent embertársainknak adunk, ha kell, saját életünket is. Ez az, ami valóban megkülönbözteti a papi szolgálatot.”

Testvéreim, fogadjátok szívetekbe Jézus Krisztus keresztjének titkát!

Ámen.