„És neve Emmanuelnek fog hivatni, vagyis Isten mivelünk.” Soha oly mély értelmet nem kap az Üdvözítőnek ezen bibliai elnevezése, mint amikor templomot szentel az egyház. – Ma, épp áldozócsütörtökön, amidőn az egyház az Úr mennybemenetelét ünnepli, és szinte elbúcsúzik a feltámadott Jézustól, aki negyvennapi megdicsőült ittléte után felemelkedik e földről az égbe, ma szemlélteti ez a templomszentelés legjobban, hogy mégis velünk az Úr, nem hagyott árván minket itt a földön.

1. Mert a templomban jelen van az Úr. „Íme, az Úr sátra az emberekkel.” Nem ok nélkül nevezte el a liturgia tabernákulumnak, vagyis sátornak azt a szekrényt, melyben elrejti a legméltóságosabb Oltáriszentséget. Három apostol, Péter, János és Jakab, a táborhegyi látomás után így szóltak: „Uram, jó itt lenni, építsünk három sátrat, neked egyet, Illésnek egyet, Mózesnek egyet.” A mi katolikus templomunkban egyetlen sátor van, ebben lakik Jézus megdicsőült, s a kenyér színe alatt rejtőzött testével, vérével, és jobban, mint az a három apostol, érezzük: Uram, jó nekünk itt lennünk! Itt megtaláljuk a napnak bármely órájában. Itt jó imádkozva felmelegedni, ahogy az emmauszi tanítványok szíve átmelegedett, amikor a vándor képében rejtőzött Jézus kísérte őket az úton Emmausz felé. Itt jó elmondani hálás szívvel mindazt a jót, amit a Gondviselés adott. Itt jó elpanaszolni azt, ami fáj, és áldozatos lélekkel belenyugodni, ha Isten elvett valamit, ami kedves volt: „Az Úr adta, az Úr elvette, az Úr neve legyen áldott.” Itt jó kérni, és reménykedve, bizakodva, az Úr szíve elé tárni minden vágyat, minden kívánságot, itt jó elzokogni, mint Magdolna, vagy mint a bűnbeesett Péter a mea culpát, itt jó az engesztelés imáját elrebegni, és békével megtelni az Igazság Napjából szertesugárzó kegyelemsugarak által.

2. Velünk az Úr, itt, a templomban. Mert itt él az Úr az Egyház által. Nem maradtunk árván Jézus mennybemenetele után, hisz a Szentlélek fuvallata létrehozta az egyházat, mely a titokzatosan továbbélő Jézus, az egyházat, mely leginkább a templomban árasztja jótékony kegyelemáradatát. Itt tanít az Úr Jézus a szószékről, itt hirdeti igazságait a falra festett sokféle képről, s az oltárnál lejátszódó szertartások képletes beszédjével. Tanít Jézus imádkozni, amikor az egyház remekszép melódiákban zengi, mondja a szebbnél szebb imaszövegeit. Itt tanulunk glóriát zengeni, hitet vallani, kyriében könyörögni, szentmisében engesztelni. Évről évre itt újul meg Jézus egész élete a karácsonyi jászoltól a keresztfáig, itt hangzik el az evangélium szavaival Jézus sok tanítása szóról szóra, s a szent könyveknek egész tartalmát itt hallgathatjuk végig számtalanszor. De itt osztja kegyelmeit Jézus, táplál minket az angyalok kenyerével, mos le minket a keresztvíz hullámaival, a gyóntatószékben elsuttogott absolutioval, itt erősödik meg az ifjú a bérmálás szentségével, és itt nyeri az áldást az ifjú pár, amikor elindul a családalapítás útján. Innét viszi a beteghez, a haldoklóhoz a szent kenetet s az Oltáriszentséget, a lelkipásztor itt mutatja be a legszentebb áldozatot, és imádkozik élőkért és megholtakért az egyház.

3. Velünk az Úr Jézus a templomban, hogy innét elkísérjen az élet útján. Imádságban megihletődve innét mész a mindennapi munkába, a gyóntatószékben megszabadult lélekkel mész bele újabb küzdelmekbe, a szentáldozásban Jézussal egyesülve mész haza, hogy Jézus kísérőd maradjon, erősséged, vigaszod az élet minden percében. Látod, mennyi szeretetet tanúsított veled szemben az Úr azzal, hogy templomot adott!

Ez a nap örömnap. A gyásznak, bajnak, harcnak tengerében mily jól esik ezt a vigaszteljes örömnapot megülni, és mily jó újra bízni, újra remélni a szebb jövendőben! Első imádságunk azoknak szól, kik messze külföldön a haza boldogulásáért állanak őrt, készen minden pillanatban a gyilkos halálra. Uram, add békességed, vezéreld vissza hozzánk mielőbb [őket]! Hadd lássák ők is ezt az új templomot, hadd zengjenek velünk itt boldog Te Deumot!