Egyházközségünk három fiatal tagja, Bogdán Réka (BR), Horváth Glória (HG) és Héray Márton (HM) részt vett augusztusban az Ifjúsági Világtalálkozón Madridban. Néhány héttel megérkezésük után készült az alábbi interjú egy vasárnap délutánon. Sajnos Glória az utolsó pillanatban lemondani kényszerült a beszélgetést, így neki e-mail-ben küldtem meg azokat a kérdéseket, amelyeket Réka és Marci szóban választoltak meg, s azt hozzászerkesztettem az élő beszélgetéshez. A képeket Réka és Glória bocsátották rendelkezésünkre. További képek tekinthetők meg a galériában. Kérdező: Vaday Tamás

Hogyan kerültetek „kiválasztásra” a találkozóra? Jelentkeztetek, meghívtak, pályáztatok, sorsoltak?

HM: Nem, igazából egyikünk sem jelentkezett, kicsit meglepetés is volt nekünk. Mindnyájan meglepődtünk, amikor Tamás atya elmondta, hogy bennünket jelölt. Nem számítottam rá.

HG: Tamás atya választott ki minket hármunkat, figyelembe véve a ministráns, illetve az ifjúsági és plébániai életben való szolgálatunkat.

BR: Igazából mindannyian szerettünk volna menni az ifi-csoportból, de nyilván nem lehetett mindenkit meghívni

HM: Valószínűleg a korosztályunk is szerepet játszott, meg aztán mindhárman heti rendszerességgel „felbukkanunk” a Szent Imrében. Én ajándékként tekintettem rá.

Egyfajta jutalomként?

BR Én inkább az ajándéknál maradnék, ekkora jutalmat nem érdemlünk meg.

Itthon volt valamilyen közös felkészülés a találkozó előtt?

HM Volt két lelkigyakorlat, az első még 2010 őszén, Martos Balázs atyával, ez még családiasabb volt, még nem volt ott minden madridi résztvevő, utána tavasszal volt egy „komolyabb”, amin már mindenki részt vett, aki készült Madridba.

HG A márciusi lelkigyakorlatot Tóth András atya tartotta. Itt megismerkedhettünk egymással és a madridi találkozóval kapcsolatos kérdéseink egy részére is választ kaphattunk.

BR Ezután volt a kiválasztás, amikor ebből a 70 emberből kiválasztották azt az 58-at, aki végülis részt vehetett a találkozón.

HM A találkozón való részvétel előfeltétele volt (legalábbis elvileg), hogy ezen a két lelkigyakorlaton részt vegyünk. A lelkigyakorlatokon már találkoztunk egymással, kicsit ráhangolódtunk a közelgő zarándoklatra, bár kicsit talán korai volt, hiszen a második lelkigyakorlat is valamikor márciusban volt, de a lényege úgy is az volt, hogy egymást, a közösséget jobban megismerjük.  

Milyen volt az utatok?

HM Hosszú :)

BR Négy térképen mentünk kb. másfél métert (Marci hozott magával tértépeket, s néztük mindig, hogy éppen mennyit aludtunk át, hol lesznek a következő alagutak). Hogy elüssük az időt, énekelgettünk, filmet néztünk és sokat aludtunk. 36 óra volt az út, tranzitszállásunk Arenzanoban volt.

A találkozót megelőzte egy előtalálkozó. Ennek mi volt a célja és milyen formában zajlott?

HG Az előtalálkozók célja, hogy minden fiatal ráhangolódjon a „nagy” madridi találkozóra. Mi Ciudad Real megyében vettünk részt előtalálkozón. Szállásunk egy nagy sportcsarnokban volt Puertollano-ban. Jártunk Almodovarban, ahol Kármelita szentek életével ismerkedhettünk meg, Cabazarrubias del Puertoban egész délután az utcán táncoltunk brazilokkal, venezuelaiakkal, kongóiakkal, spanyolokkal stb. Este egy nagy szép szentségimádásra került sor a város főterén, melynek keretében bárki hangosan imádkozhatott, elmondhatta a kérését, köszönetét a Jóistennek a saját anyanyelvén. Az előtalálkozó záró Szentmiséjére Campo de Criptana-ban került sor, melyet Ciudad Real egyházmegye püspöke mutatott be. A mise után koncert és afrikai táncos előadás következett.

BR Ezek kisebb találkozók voltak, amelyeket spanyol egyházmegyék rendeztek. A magyarok közül egyedül mi mentünk a Ciudad Real-i egyházmegyébe egy kisvárosba, Puertollanoba. Csak az indulás előtti nap derült ki, hogy hova fogunk menni. Megismerkedtünk kicsit a spanyolokkal és a többi nemzet csoportjaival, akik ott voltak, pl. venezuelaiakkal, brazilokkal, haiti résztvevőkkel, chileiekkel… nagyon sok népből jöttek.

Milyen programokból állt az előtalálkozó?

HM Először csak a vendéglátóinkkal voltunk együtt, akik Puertollano cserkészei voltak, aztán a következő napokban elutaztunk más kisebb városokba és egyre többekkel ismerkedtünk meg. Egyik nap néhány ezren voltunk, volt egy nap, amikor már tízezren vettünk részt együtt a szentmisén, így fokozatosan hangolódtunk rá a madridi másfél milliónyi fiatallal való találkozásra.

BR Voltak különféle programjaink, megnéztünk egy bányászmúzeumot, megnéztünk a Don Quijote múzeumot, a kongóikkal voltunk együtt a polgármesternél, aki köszöntött minket, volt kézműves-foglalkozás…

HM … és vele párhuzamosan sport, egy Puertollano-Győr „válogatott” mérkőzést láttunk a sportcsarnokban, ahol aludtunk,

BR … s volt olyan, amikor a csapat nagy része még kiment egy tóhoz játszani éjszaka, a csapat maradék része elkezdett a fejünk fölött focizni a teremben. Végigjártunk templomokat és megismerkedtünk a találkozó védőszentjeivel, de voltak táncmulatságok, láthattunk spanyol néptáncosokat meg brazilokat is, és voltunk strandolni is.

Az utolsó nap volt egy záró szentmise, ezen az összes fiatal részt vett, aki abban az egyházmegyében volt

Hány napos volt az előtalálkozó?

HM Csütörtök éjjel érkeztünk és péntek-szombat-vasárnap zajlott az előtalálkozó.

Hétfőn kezdődött maga a találkozó?

BR Nem, hétfőn utazunk és érkeztünk Madridba, kedden jórészt szabad program volt, s kedden este volt a nyitó szentmise, amit Madrid érseke tartott. Ezt végig tudtuk nézni egy távolabbi kivetítőn, ahol még ülőhelyünk is volt egy körforgalom közepén, így ezt végig tudtuk követni. Ezen elvileg a találkozó valamennyi résztvevője jelen volt.

Miből állt a találkozó maga, hogy nézett ki a következő napok programja?

A következő három nap elég kötött volt, délelőtt katekézisek voltak, ez eltartott délután kettőig, mert volt egy közös szentmiséjük is a magyaroknak. Csütörtökön és pénteken este volt egy-egy program a Szentatyával.  Csütörtökön érkezett, pénteken volt vele közösen egy keresztút. Egyébként elég sok szabadidőnk is volt. Mindenhol sorok álltak, nem lehetett olyan gyorsan lebonyolítani egy-egy programot, de azért szerintem elég nagy választék volt, hogy ki milyen múzeumot néz meg. Sok ideiglenes múzeum is, volt, mi például megnéztük a mai vértanúkról szóló fotókiállítást.

BR Voltak állandó programok is, a legnagyobb parkban, a Retiroban volt állandó gyóntatás, talán 2000 gyóntatószékben. Volt egy „Hivatások Börzéje”, lehetett mozgássérültekkel beszélgetni, volt állandó szentségimádás.

HM Olyan ez a Retiro-park, mint Pesten a Margitsziget, csak sokkal nagyobb, több óra, mire körbejárja az ember. Központi helyen volt, mindenki el tudott menni. Nagyon nagy élmény volt látni, hogy több ezer gyóntatónál majdnem mindig voltak gyónók is. Minden székre ki volt írva, hogy milyen nyelven lehet ott gyónni.

Akik veletek voltak kísérő atyák, ők is beültek időnként gyóntatni? Hogyan volt pl. magyar nyelvű gyóntatás?

BR Az önkéntesek között volt magyar atya is, de nekünk a katekézisek szünetében külön is volt lehetőségünk. A magyar katekézis két helyen volt, ahol mi voltunk, ott hét helyen volt gyóntatás, sokszor mise alatt is.

A katekézis miről szólt, mi volt a témája?

BR A Szentatya üzenetéből ragadtak ki részleteket, s azokat fejtették ki. Az első: „erősödjetek meg a hitben”, a második is mottó volt, „épüljetek rá és verjetek benne gyökeret”, a harmadik pedig a misszióról szólt, hogy hogyan tudunk tanúságot tenni Jézusról.

Kik tartották a katekéziseket?

HG Az előadók Bíró László, Böcskei László és Kocsis Fülöp püspök atyák voltak. Minden katekézis misével zárult.

Ez egy „össznépi”, minden magyarnak szóló előadás volt?

HM Igen. Két templomba voltunk szétosztva. Azt hiszem ebben is – mint a spanyol szervezésben sok másban is – módosítások voltak, eredetileg egy nagyobb helyünk lett volna, de végül két kisebb helyre osztottak szét bennünket.

Mindig volt egy előadás, utána kicsoportos beszélgetések, három-négy fős csoportokban, utána a szünet után lehetett kérdezni az előadó püspök atyáktól, utána tanúságtételek hallgattunk meg.

Milyenek voltak a Szentatyával való találkozások?

HG Csak kivetítőn keresztül láthattuk a Szentatyát, mégis érezni lehetett a „levegőben,” hogy ott van és velünk, fiatalokkal együtt imádkozik. Mikor a virrasztáson vihar tört ki, Benedek pápa akkor is ott maradt velünk, „mert egy apa nem hagyja el gyermekeit”.

BR Az első volt a legjobb. A fogadására másfél órával korábban mentünk ki, sikerült odajutnunk az első sorba, de aztán kiderült, hogy megváltoztatták az útvonalat és a Szentatya mégsem arra jött…

HM Kivetítőn néztük végig, de kicsit gond volt, hogy nem is tudtuk pontosan, hogy mi volt a program. Javában vártuk a Szentatyát, hogy jöjjön, mikor már rég bent volt a templomban és már zajlott a program. Nem volt tökéletes a szervezés, nehéz volt követni, hogy éppen mi történik. Az jó volt, hogy rádión lehetett követni, elvileg több nyelven (angolul majdnem mindig bejött). A Szentatya fogadására csak a végére értünk oda, különböző nemzetek delegációi köszöntötték, a végén közösen elmondtuk a Miatyánkot, elénekeltük a Salve Reginát és áldást kaptunk. Nagyon sokan voltunk, szerencsés volt az ember, ha egy kivetítőt tudott magának „szerezni”, nekem pl. az egész találkozó alatt egyszer sem sikerült élőben megpillantanom a Szentatyát.

BR Számomra a pénteki keresztút nagy élmény volt. Akkor is egy kivetítőt tudtunk elcsípni, így élőben nem láttunk belőle semmit, a szöveg megvolt angolul (a rádió nem működött). Kicsit mások voltak az állomások is, számomra az volt a megható, hogy kik vitték a keresztet, mert mindig más csoport vitte egy-egy állomás között. Vitték munkanélküliek, menekültek, drogfüggők, katasztrófa sújtotta területről érkezettek, üldözöttek, s értük is imádkoztunk a keresztút során.

Valahogy úgy kell elképzelni, mint amit nagypénteken szoktunk látni a Colosseumból, tehát alapvetően mindenki a helyén áll, a Szentatya is a helyben marad és a keresztet viszik néhányan stációtól stációig?

HM Igen, csak sokkal „fiatalosabb” volt.

BR A stációk mások voltak, Spanyolország nagyobb városaiból hoztak szobrokat, ezek voltak a stációknál.

Mi történt szombaton? Addigra már véget ért a katekézisek sora, ha jól értettem?

BR Szombaton volt egy gyönyörűszép magyar szentmisénk, ez volt Szent István király ünnepe, ezen az összes magyar részt vett. Ebéd után aztán rögtön költöztünk ki a Cuatro Vientos reptérre, ahol a virrasztás volt. Fél négy körül indultunk és hat körül már kint voltunk. A reptéri metrómegálló már reggel óta le volt zárva, kb. nyolc kilométert gyalogoltunk, mire odaértünk a szektorunkhoz. Nagyon rendesek voltak a helyiek, mert közben locsoltak minket a házakból, de mire odaértünk, addigra sajnos már megszáradtunk. A miénk volt a legtávolabbi szektor, de helyet már nem is találtunk benne, így a szektoron kívül voltunk, de nagyon jó helyünk volt, mert pont az út mellett feküdtünk.

A Szentatyával volt virrasztás este, de sajnos először a kivetítőt állították le, aztán a hangfalakat, az eső miatt. A virrasztáson nem nagyon tudtunk részt venni, mi is inkább a csomagjainkat védtük az esőtől, aztán amikor folytatódott a Szentatya beszéde (HM: aki végig ott volt, nem ment el a vihar közben sem), megint jött az eső, így a virrasztásról nagyjából lemaradtunk, de így is nagyon szép élmény volt.

HM Igazából nekünk „külön programjaink” lettek közben. Egy kis közösséget építettünk magunk között,  az eső, a vihar, ez a kilátástalan helyzet, úgy érzem, összehozta ezt a tíz embert, akik ott együtt voltunk.

HM Tényleg óriási eső volt, meg szél, kicsit félelmetes is volt szerintem.

BR De nagyon szép is volt, mert – nem tudom, kinek az ötlete volt –, de imádkoztunk és tényleg elállt az eső. Mikor újrakezdte, akkor megint imádkoztunk és megint elállt az eső. Mondta is valaki, hogy abba ne hagyjátok, mert megint rázendít. Énekeltünk is, bár a brazilok megzavartak, mert ők meg ott táncoltak mellettünk, s kicsit „erőfölényben” voltak a dobokkal.

HM Segítettünk egy magyar lánynak megtalálni a csoportját, aki elkeveredett, ez is szép élmény volt. Kb. egy óra volt, mire megtaláltuk.

BR Ebben is a Jó Istent látom, mert elmentünk keresni a csoportját ott, ahol ő emlékezett rá. Az eső miatt ugyanis a legtöbb zászló eltűnt, így nem volt tájokozódási pont. Miután a fél szektrot felébresztettük (Sorry… did you see a hungarian group?), sikerült valakit találnunk, aki tudott kérni egy telefonszámot valaki mástól. Mondtam, hogy addig üljünk le és kérjük Szent Antal közbenjárását, ő úgyis „profi” az elveszett dolgok megtalálásában. A kapott telefonszám persze egy kikapcsolt mobilhoz tartozott, így ismét bolyongtunk egy sort, s végülis hamarosan meg is találtuk a lány csoportját.

HM Én először aludtam életemben csillagos ég alatt (a második vihar után eloszlottak a felhők)

Akkor itt voltatok egész éjjel és délelőtt volt a záró szentmise?

BR Igen, amikor felébredtünk, szóltak a rendőrök, hogy menjünk arrébb, mert ez nem biztonságos, ahol vagyunk, menjünk be a kordonok mögé. Akkor én tévedtem el, mert Glóriával elmentünk mosdóba, nála volt telefon, de őt hívta valaki, visszament megnézni, hogy mi van. Ott maradtam egyedül, telefon nélkül, visszamentem, de a többiek addigra már elköltöztek onnan és talán egy brazil csoport állt a helyünkön. Odamentem az Esztergom-Budapestiekhez, „bocs, a győrieket nem láttátok" – „nem”, odamentem a Debrecen-Nyíregyházaiakhoz, de ők sem. „Akkor visszamegyek ahhoz a zászlóhoz, ha valaki keres, akkor ott leszek”. Most is kértem Szent Antal közbenjárását, megint megkérdeztem egy csoportot, hogy nem láttak-e győrieket – „ott hátul láttunk egy zászlót”. Ekkor eszembe jutott, hogy a Kalocsa-Kecskemétiekkel jött fel győri is, akinek aztán megvolt Glória száma, így végülis előkerültem.  

Milyen egy olyan misén részt venni, ahol másfél-kétmillióan vannak rajtatok kívül? Mennyire lehet „ott lenni” egy ilyen misén?

BR  Először is a meleggel volt problémánk.

HM A repülőtéren egy szem árnyék sem volt, s ott voltunk dél körül,

BR …egyetlen árnyékunk 11 emberre Marci fekete esernyője volt…

HM jó volt, mert teszteltük – először az eső, most a nap miatt – hogy hányan lehet egyszerre beférni egy esernyő alá. Visszatérve a kérdésedre: Azért én máshogy éltem meg ezt a misét, mint bármilyen másik misét, mert körülnéz az ember, és látja, hogy vannak, akik éppen alszanak, mert nyilván fáradtak, kicsit nehezebb is érteni, hogy éppen hol tart a mise, mert rádió vagy bármi fordítás nem volt, a spanyol meg nem nagyon ment.

BR A zarándokkönyben le voltak írva angolul a mise könyörgései, az állandó részek pedig latinul mentek, de a prédikációból egy szót sem értettünk, mert nem működött a rádió és a prédikáció spanyolul hangzott el. Ami nekem nagy fájdalmam volt, hogy megpróbáltunk áldozni, előrementünk páran, de éppen az előttem levő embernél fogyott el az ostya.

A találkozó programjain kívül mit láttatok Madridból?

HG A madridi hét folyamán egy kulturális fesztivál volt a városban. Ennek keretében ingyen bemehettünk templomokba, múzeumokba, koncertekre, a Real Madrid stadionba stb.

HM Láttuk a Prado-t, ami elég „kalandos” volt, mert végigálltuk a sort és a végén derült ki, hogy nem vihetünk be táskákat, így Glóriával ketten kinn maradtunk a csomagokkal és csak Réka ment be Adriennel (ő is velünk volt egész héten), aztán másnap „cseréltünk”. Érdekes múzeumlátogatás volt, hiszen jórészt csak „elszaladtunk” a festmények előtt („nézd, ott egy Goya, ott meg egy Tiziano”), de még így sem sikerült mindent megnézni.

BR Ráadásul volt múzeumról egy térkép, ami abszolút nem úgy nézett ki, mint a múzeum, mi legalábbis nem találtunk meg vele semmit.

HM Azért a Prado nagy élmény volt, mert amit előző évben művészettörténetből tanultunk és kivetítve láttuk a tanterem falán, azt ott élőben is láthattam.

BR Ezen kívül Madridból nem sokat láttunk, mert egy-egy ebédért meg vacsoráért másfél órát sorba kellett állni, azzal nagyon sok idő elment. Azért láttunk egy bazilikát a palotával szemben, megnéztünk egy ferences templomot.

Milyen volt az ellátás, szállás, étkezés, egyebek?

HG Madridban egy kollégiumnak a nem túl nagy tornatermében lakott a győri egyházmegyés csapat, mellettünk a folyosón malájok aludtak. Itt beigazolódott a mondás sok jó ember kis helyen is elfér. A reggelit a szálláson kaptuk, ebédet és vacsorát éttermekben kaptunk étkezi jegy ellenében.

HM A kaja jó volt szerintem (BR a reggeli kivételével), a reggeli nagyon kevés volt.

BR A szállás érdekes volt. Először hetvenen voltunk egy nagy sportcsarnokban, ez volt az előtalálkozón, a második szállásunk Madridban egy kis tornaterem volt, ahol 58-an voltunk, a folyósóra nem tudtunk kiköltözni, mert ott a malájok aludtak, de volt, aki a szabadtéri alvást választotta (HM a tornaterem mellett volt kint egy focipálya, s a szélén még tető is volt, oda, a tető alá költöztek néhányan). A Cuatro Vientos-on egymást érték a polifoam-ok, ott volt a legkisebb helyünk, de addigra már nem volt zavaró, hogy semmi „magánterülete” nincs az embernek.

HM Az első helyen, az előtalálkozón még meleg víz is volt, így az valódi luxus szállás volt. A másik szálláson a zuhanyzó az udvaron volt, (BR a zuhanyzó hátránya volt, hogy a külső udvaron volt, így még az utcáról is oda lehetett látni).

HM A spanyolok eredetileg úgy gondolták, hogy a tornateremben is lesz külön lány- meg fiúrészleg, de másként nem fértünk volna el, így együtt maradtunk, a végére már aztán a zuhanyzó is közös volt, így zuhanyozni csak fürdőruhában lehetett.

BR Ráadásul az utolsó nap tönkrement a vízcsap, de megszervezték, hogy a közeli parkban levő mosdóba (zuhanyzóval) át tudtunk menni (ez olyasmi volt, mint a Balatonon), sőt ott egyeseknek állítólag még melegvizet is sikerült fakasztaniuk (ha tudtuk volna, egész héten odajártunk volna, mert az egy fedett épület volt), csak hát ehhez meg fürdőruhában és törülközőben kellett átmenni a parkon.

A magyar világi sajtó ingerküszöbét a találkozóval kapcsolatban leginkább csak a különféle attricitások érték el. Leginkáb arról olvastunk, hogy tüntetések voltak, volt, ahol fizikai inzultusok is előfordultak. Mennyit érzékeltetek ebből?

HM A katekézisen Bíró László püspök atya említette, hogy ez egyik előző találkozón, talán Párizsban is az történt, hogy Magyarországra csak ezek a hírek jutottak el, csak arról lehetett olvasni, hogy hogyan keresnek bombát a rendőrök a csatornahálózatban, s csak az ilyen hírek jöttek át. Hogy mi ebből mennyit éreztünk? Nem sokat. Én konrétan két tüntetőt láttam egész ottlétem során. (BR Ó, én ötöt vagy hatot is!)

HG Állítólag 30 000 tüntető volt a világtalálkozó ellen Madrid utcáin. Nem sok mindent érzékeltünk belőle, mivel a Sol tért, ahol a zavargások voltak lezárták a rendőrök. Néhány csendes tüntetővel találkoztunk az utcákon, de ők csak a táblákat tartottak a kezükben.

BR Teljesen el voltunk zárva, azt a teret, ahol a tüntetők voltak, azt lezárták, le volt zárva a metrómegálló, s amikor egyszer arra szerettünk volna menni vacsorázni, az út közepén leállítottak minket, hogy forduljunk vissza, mert a rendőrök lezárták a teret. Úgy hallottuk, hogy tényleg voltak összecsapások, de a rendőrök és a tüntetők között. Mi nem találkoztunk velük.

HM Én senkivel nem találkoztam (pedig elég sok, különböző országból jött résztvevővel találkoztunk), akinek bármi ilyen gondja lett volna. Egyszer előfordult, hogy velünk szembe jött egy tüntető és indulatosan hozzánk vágott egy köteg fénymásolt egydollárost. A fő problémájuk az volt, hogy Szomáliában éheznek és közben micsoda pénzekbe kerül ez a találkozó, ez volt az általános szlogen. Volt ott egy néma tüntető, egy bácsi, leült a metrólejáratnál egy kőre, hogy mindenki jól lássa, átvetett magán egy táblát, s csak annyit láttunk belőle, hogy „Szomália” – s már majdnem odarohantunk hozzá (ahogy üdvözölték egymást a különböző országokból érkezettek), de aztán kiderült, hogy itt másról van szó.

HM Ha a találkozóra visszaemlékszem, ez is eszembe jut, benne volt a levegőben a tüntetés, de nem ez volt a meghatározó élmény. Még figyelmeztettek is, hogy aznap ne vegyük fel a madridos pólónkat, de én akkor is a madridos táskámmal mentem…

Mi volt a legnagyobb élményetek?

HG Az előtalálkozó során amikor a sok nemzet együtt táncolt az utcán. Jó volt megtapasztalni, hogy bár nem ismerjük egymás nyelvét a tánc során mégis egy nyelvet beszélünk. Természetesen ez az élmény nem valósult volna meg, ha Krisztus nem „hoz minket össze”.  A madridi élmények közül a virrasztást említeném meg. Mikor kitört a vihar, a csapatunk el kezdett imádkozni és szinte azonnal elállt az eső. Talán egy kicsit próbatétel is volt Isten részéről, hogy ki mennyire bízik benne.

BR Én két élményt emelnék ki, ami nekem nagyon nagy volt, bár mind a kettő csak apróság. Az egyik az előtalálkozón volt, amikor a szentmiséről jöttünk haza, az egyik srác a spanyolok közül elmesélte, hogy ők nem jutnak el Madridba, csak négyen tudnak eljönni közülük. Engem az fogott meg, hogy mosolyogva mondta ezt az egészet, őszintén örült a többiek örömének annak ellenére, hogy ő nem tud eljönni Madridba. A másik legnagyobb élményem Madridban volt, kinn a Cuatro Vientoson, amikor Szent Antal közbenjárását kértük és egyből megtaláltuk az egri lány csoportját.

HM Én nehezen tudnék kiemelni egy legfontosabb élményt, inkább nagyon sok kis apró mozaik jut eszembe. Kezdve azzal, hogy ott volt az a sok gyóntatószék, végeláthatatlan hosszan, ameddig a szem ellát, s mentünk el mellette, néztem a gyónókat, mindenki mosolygott, látszott, hogy nagyon jó légkör volt ott. Az atyák általában széken ültek, a gyónó választhatott, hogy leül ő is vagy térdelve, de volt egy olyan, ahol az atya is meg a gyónó is a földön ültek valahol az árnyékban. Eszembe jut, hogy egyszer feljöttünk a metróból és találkoztunk olaszokkal, ők voltak az elsők, akikkel találkozunk, mondtuk, hogy Magyarországról jöttünk és úgy örültek nekünk, mintha rég nem látott barátok lennénk, egyből előkerültek a fényképezőgépek is. Ha Pesten végignézek a metrón, buszon, mindenkin fásultság uralkodik. Itt egy olyan életigenléssel találkoztam, meg olyan vidámsággal, hogy bárkinek köszönhettem az utcán, s mindenki barátságosan vissza is köszönt.

Ez mennyire a találkozó sajátossága vagy mennyire a madridiak mentalitása?

HM Én úgy érzem, hogy ez inkább a találkozó sajátja, mert más nemzetekből valók voltak, nem feltétlenül spanyolok, akik így köszöngettek.

BR Én azért mondok neked ellent, mert az előtalálkozón elmentünk sétálni, akkor is láttuk, hogy kinn ülnek az emberek, kisgyerekek is, este 11-kor, éjfélkor ültek ki az utcára beszélgetni a családok. Köszöntünk nekik, visszaköszöntek, integettek.

HM Nagy élmény volt maga a másfél millió fiatal, érezni az egységet, érezni, hogy él az Egyház, olyan életet lehetett megtapasztalni, ami persze itthon is megvan, de ott sokkal koncentráltabban, intenzívebben.

BR Nagyon  szép volt, amikor Szent István királykor énekeltük a pápai himnuszt, eszembe jutott, hogy amikor vártuk a Szentatyát, mindenütt hangzott a  „Viva Papa” „Benedicto”, ami igazából a fiataloknak az imádsága.

HM A legnagyobb élményem nekem is a Cuatro Vientoson volt, a virrasztás alatt, még a nagy keresgélést megelőzően, amikor elkezdett szakadni az eső. Kezdett kialakulni némi pánik-féleség is, nagyon kilátástalannak tűnt ez az egész helyzet, összeraktuk a csomagjainkat, letakartuk, voltak pillanatok, amikor elkezdett nagyon fújni a szél és szinte fájt, ahogy esett az eső, s belegondoltunk, hogy egész éjszaka ez lesz? Itt fogunk térdelni, kuporogni, guggolni? Magamban elkezdtem imádkozni, valaki elkezdte hangosan is, s aztán mindannyian elkezdtünk imádkozni, s eszembe jutott az a történet, amikor Péter a bárkából kilépve elindult Jézus felé és megijedt és elkezdett süllyedni. Én is egy kicsit így éreztem magam. S amikor elkezdtünk imádkozni és elállt az eső, s végülis nagyon hamar minden rendbe jött, ez nekem nagy élmény volt. Nagyon nagy ajándék volt ez, nem is csak az, hogy elállt az eső, hanem hogy kialakult közöttünk egy erősebb közösség, meg hogy megéreztük, hogy van Gondviselés. (BR Én igazából egyfajta békét, boldogságot éreztem). Amennyire bosszantott és elkedvetlenített az elején az eső, most annyira szép emlék lett belőle. (BR Én úgy érzem, hogy eső nélkül ez sokkal kevesebb lett volna, mert mindegyikünk számára nagy élmény volt). Ahogy kihurcoltuk oda a csomagjainkat, az megerőltető volt. Láttuk, hogy jókötésű emberek is ott a porba hullnak, talán kétezer esete volt a mentősöknek, elég kemény menet volt. A közös magyar misén mondta az atya a prédikációban, hogy nagyon könnyű légkondicionált helyiségből meg otthonról kereszténynek lenni, de most majd megmutathatjuk, hogy a tűző napon is végig ott maradunk és végigcsináljuk. Amilyen jó volt ez az út, s amilyen nagy ajándék, azért voltak benne apró kellemetlenségek is, amiket fel lehet ajánlani, amik ezt az egészet zarándoklattá tették. Nem csak egy utazás, nem csak egy találkozás a fiatalokkal, hanem igazi zarándoklat volt.

Meg tudtok fogalmazni egy olyan lelki útravalót, amit elhoztatok magatokkal?

HM Én a mottót hoztam haza: Erősödjetek meg a hitben. Érzem, hogy nagyon nagy szükség van rá. Most kezdem az egyetemet, érzem azt, hogy kicsit el kell válnom a Szent Imre templomtól is, a családomtól, a régi osztályomtól, pedig ezek voltak a pillérei az eddigi életemnek. Nagy szükségem van arra, hogy legyen bennem hit, amire tudok új dolgokat építeni. Feladatot is kaptunk: hogy másokhoz is eljuttassuk a találkozó üzenetét. A hétköznapjaim során már meg is tapasztaltam, hogy ez nem is mindig olyan könnyű...

BR Én egyik nap leültem beszélgetni egy ferences atyával, arról beszélgettünk, hogy én általában csendben töltöm a napjaimat, de ezen a héten igazából semmi csendre nem volt lehetőség, pörgött mindenki, zajos volt minden társaság, és erre mondta az atya azt, hogy amikor Illés kinn állt a hegyen, akkor először jött a földrengés és utána jött a szellőben az Isten. S lehet, hogy nekem is az kellett, hogy először meglegyen a „földrengés” és utána el tudjon jönni a Jó Isten.

HG A két hét során rengeteg dolgot megfigyelhettem a spanyol szokásokból, mentalitásból. Bátran kijelenthetem, hogy nekünk, magyaroknak van még miben fejlődnünk. Sokkal pozitívabban kell fordulnunk embertársaink felé. Fontos, hogy lássák rajtunk az emberek, hogy boldog, mosolygós keresztények vagyunk. Rengeteg lelki élménnyel tértem haza, amiből nehéz lenne bármit is kiemelni, de az biztos, hogy ha szomorú leszek, akkor a spanyolországi két hétre gondolok vissza és mindjárt jobb kedvre derülök, hiszen tudom, hogy Jézus Krisztus mindig velem van, még a nehézségek idején is.

Én kifogytam a kérdésekből. Van-e még valami, amit meg szeretnétek osztani?

BR Ha majd ez a beszélgetés felkerül a honlapra, ezúton is szeretnénk megköszönni a fehérváriaknak, hogy hazajöhettünk velük.

HM Ez is egy hosszú történet, hogy mi nem a győriekkel jöttünk haza, hanem fehérvári egyházmegyésekkel, mert volt egy nap, amikor úgy nézett ki, hogy nem tudunk ottmaradni a pápai misén. Először arról volt szó, hogy az áldáson nem tudunk ottmaradni, aztán kiderült, hogy egyáltalán nem tudunk részt venni a misén. Nem hiszem, hogy bárkit okolnunk kellene emiatt, de nagyon fájt mindannyiunknak, hogy nem tudunk ottmaradni a misén.

BR Aztán az egyik srác beszélt a magyar főszervezővel, Márió atyával, aztán ő mondta, hogy van 10 hely a fehérvári és talán négy a szegedi buszon, így lehetőségünk nyílt arra, hogy aki elmúlt 18, az saját felelősségére kimehessen a reptérre, s így jöttünk mi haza tízen a fehérvári busszal. Két napot buszban aludtunk, ami nyilván kellemetlen volt, de velük is filmet néztünk, János Pál pápáról, volt közös zsolozsmázás, imádság indulás előtt, s számomra nagyon nagy élmény volt velük hazajönni, főleg úgy, hogy Franciaországban Cannes-ban álltunk meg.

HR Az jó ötlet volt, hogy nem foglaltak le szállást, mivel nem tudták, hogy mikor tudunk elindulni, de induláskor kiszámolták, hogy meddig jutunk el a pihenőig és akkor Cannes-ban álltunk meg, ami senkinek sem volt ellenére.

BR Ez egy plusz ajándék volt a találkozó végén, sőt a végén az egyik fehérvári busz még Mezőörsig is elhozott bennünket és csak onnan kellett hazajönnünk…

Nekünk ez is egy nagy élmény volt, nagyon jó volt, hogy ez így sikerült.

Köszönöm szépen a beszélgetést!