Június 30-tól július 6-ig örvendezhettünk együtt a mindannyiunk által nagyon várt győri „Szentimrés” hittantábornak. Immáron 13. éve töretlen lelkesedéssel készítjük elő a nyár fénypontját , amelyet évek óta Veszprémben a Hittudományi Főiskola Kollégiumában álmodunk és valósítunk meg.

A közel 100 fősre duzzadt létszám és a megosztott fotók ugyan önmagukért beszélnek, ám mégis úgy gondoljuk néhány átélt eseményt szavakban is megosztunk.

Bár mindannyian tudjuk, hogy Veszprém nem éppen a „legbalatonpartibb” város, mégis táborunkat bátorkodtunk a Magyar Tengerhez szervezni, hiszen 2 busz nap mint nap izgatottan várta, hogy arra a strandra vihessen bennünket, ahova éppen kedvünk szottyan. 

Táborunkhoz minden évben szoktunk egy címet választani, így a mottó idén sem maradt el. Ebben az esztendőben azt gondoltuk, hogy minket, akiket a Mennyei Atya szeretete gyűjtött össze, azzal a biztos meggyőződéssel indulhatunk el táborozni, mint akinek minden lépését ismeri a Jó Isten. Ezért választottuk az idei táborunkhoz a következő bátorító jelmondatot: „Tudja, mi a helyzet Nálad, ismeri minden hajszálad!”

A táborunk 7 napján a világ teremtésének bibliai eseményeit elevenítettük fel a sötétségtől egészen a pihenő Jó Istennel való találkozásig. Miután sikeresen szétválasztottuk a nappalokat az éjszakáktól , vidám játékos feladatokra hívtuk meg a 7 csapatunk tagjait. Így adtak tovább egymás feje fölött vízzel teli szivacsot, a gyümölcsökért hálát adva különböztették meg a világ legfinomabb lekvárjait, a megfelelő napon néhányan űrsétára vállalkoztak, a benépesített földön pedig az állatkert segítségével választ adtak arra, hogy például miért mozog a nyuszik orra, és hogy ki a hóbagoly 2. anyukája.

A szorgalmas napi feladatok megoldásának a jutalma sem maradt el. Lelkes filcből készült teremtmények gyűjtésével lehetett szert tenni puzzledarabokra, melyekből a tábor végére összeállt Isten teremtett világának egy kedves lakója.

A táborunk befejezéséhez közeledve akár el is csüggedhettünk volna, ehelyett azonban mindenkinek megköszöntük a részvételt egy oklevél és hangos taps kíséretében, és megegyeztünk abban, hogy jövőre ugyanitt találkozunk ugyanilyen nagy szeretettel!