Szűz Mária jelenéssorozata világméretekben 1531-ben kezdődött a mexikói Guadalupeban. Mai napig ez a jelenés a legnagyobb jelentőségű a Mária-jelenések között, különösen a tudomány szemszögéből nézve. A Szűzanya egy egyszerű indiánt, Juan Diegot választotta ki eszközéül, hogy megváltoztassa a véres emberáldozatokat követelő többistenhívő indián civilizációt. Pár év alatt 9 millió azték indián lett kereszténnyé a jelenés hatására.

Juan Diego 1474-ben született Cuauhtitlánban, egy kis faluban, amely ma már Mexikóváros része. Ez 18 évvel az előtt történt, hogy Kolombusz megpillantotta San Salvadort. Juan Diego törzsi neve  meszticül Cuauhtlatoatzin, amely „Beszélő Sast” jelent. Mivel szüleit gyermekkorában elvesztette, nagybátyja, Juan Bernardino vette magához és nevelte fel. 50 éves korában, feleségével együtt megkeresztelkedett, ekkor kapta a Juan Diego nevet, felesége pedig a Mária Lúcia nevet vette fel a keresztségben. Az első ferencesek ekkor még csak két éve, hogy mexikóba érkeztek.
Juan Diego elvállalt mindenféle napszámos munkát a környéken, illetve gyékényszőnyeget szőtt és bútorokat készített a közeli tavakban vágott nádból.

Gyakran napkelte előtt útnak indultak, hogy szentmisén vehessenek részt és hallgathassák a ferences igehirdetőket. Nagy volt a különbség az akkori pogány hitvilág szörnyűségei és a kereszténység szeretetre, örömre és békére buzdító tanításai között. Mivel gyermekük nem volt, felesége halála után (1529) nagybátyjával lakot együtt Tolpetlacban. A templom innen „csak” 15 kilométer távolságra volt.

1531. december 9-én Juan Diego szentmisére indult, akkoriban ezen a napon ünnepelték Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepét. (A Szeplőtelen Fogantatás dogmaként csak 1854-ben került kihirdetésre.) A Tepeyac dombhoz érve - ahol valamikor az ezernyi kígyóba öltözött azték anyaistennő szentélye állt, akinek emberáldozatokkal hódoltak – megjelent Juan Diegónak a Szűzanya, és azt kérte, hogy a dombon építtessen egy kápolnát az ő tiszteletére. A szerény kis indián, nagy vívódás után végül vette a bátorságot és felkereste a püspököt, hogy jelentse a történteket. Zumarraga püspök persze nem nagyon hitt neki és jelet kért bizonyságképpen. A Szent Szűz jelként rózsákat küldött neki - azon a köves talajon nem termett ilyen igényes növény, különösen télen nem pompázhattak volna-  és amikor ezeket megmutatta Diego a püspöknek, észrevették, hogy az indián tilmáján (kaktuszrostból szőtt köpeny) Szűz Mária képmása rajzolódott ki. Zumarraga püspök hamarosan felépíttette a Tepeyac tetején a Máriának szentelt kápolnát, melynek Juan Diego lett az őre, ahol 16 éven át egészen a haláláig szolgált. A szentélyt felkereső indiánoknak saját nyelvükön beszélte el a történet részleteit. A guadalupei jelenés 9 millió azték indián megtérését eredményezte.

A kegykép ma is megtekinthető Mexikóban a Guadalupei bazilikában. A kép anyagában nem található festékanyag és ecsetvonásnak sincs nyoma. Érdemes megemlíteni, hogy Juan Diego tilmájának anyaga agavé rostból készült, mely élettartama max. 30 év. Ez a kép azonban sértetlenül fennmaradt 479 éven keresztül, pedig az első 116 év alatt még üveggel sem védték, sőt százezrek érintették és kormos, füstös viaszgyertyák megszámlálhatatlan tömegét égették előtte.

A Guadalupei Szűzanyát 1737-ben Mexikó, 1910-ben Amerika, 1935-ben a Fülöp-szigetek védőszentjévé nyilvánították.

Juan Diegót II. János Pál pápa 1991. május 6-án boldoggá, illetve 2002. július 31-én szentté avatta.

II. János Pál így értékelte Juan Diego jelentőségét: „Nagy az Isten hatalma, és az alázatosak dicsőítik őt, továbbá, mert Isten a világ szemében jelentékteleneket és oktalanokat választott saját eszközéül, ahogy Pál apostol tanította.”

Forrás: Fekete Zsuzsa - zarandok.hu