Eredeti nevére nem is emlékezett. Egyik gazdától a másikhoz került, akik ütötték-verték. Teste egész életében őrizte az emberi gonoszság nyomait. ABakhita nevet, amely szerencsést jelent, egyik gazdájától kapta. Kartúmban Callisto Legnani olasz konzul megvásárolta. Elrablása óta most először nem korbácsolta meg senki. Szeretettel bántak vele. A konzul házánál béke és meleg légkör fogadta. Gazdája révén jutott el Itáliába, ahol megismerkedett a kanossziánus nővérekkel és Jézus tanításával. Nagykorúságát betöltve belépett a rendbe. A következő ötven évben ez az egyszerű, sokat szenvedett afrikai nővér Isten szeretetének igaz tanúja lett. Főzött, varrt, kézimunkázott, kapus nővér volt. A kapunál gyakran simogatta meg a kanossziánus iskolába járó gyerekek fejét. Alázatossága, egyszerűsége és örökös mosolya mindenkinek megnyerte a szívét. „Milyen nagy kegyelem ismerni Istent” – mondogatta. Morettának, „fekete anyánknak” nevezték. Hosszú, fájdalmas betegség után hunyt el 1947-ben. II. János Pál pápa avatta szentté 2000-ben. Életéből 2009-ben Giacomo Campiotti rendezésében, Bakhita címen film készült.

„Emlékszem, hogy amikor gyermek voltam, akkor a napot, a holdat, a csillagokat, és a természet más gyönyörű dolgait bámultam, és csodálkozva tettem fel a kérdést: „Ki ezeknek az ura?” És szenvedélyes vágyat éreztem arra, hogy lássam Őt, hogy megismerjem Őt, és hogy hűséget fogadjak Neki.”

Imádság

Urunk, Istenünk, te Bakhita Szent Jozefinát a megalázó szolgaságból gyermekeidnek és Krisztus jegyesének méltóságára emelted. Kérünk, add meg nekünk, hogy az ő példája nyomán hűséges szeretettel kövessük a keresztre feszített Úr Jézust, és az irgalmas szeretet gyakorlására mindig készek legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.