Az ünnepet 1954-ben rendelte el XII. Piusz pápa. Bibliára alapozott ősi hagyomány szerint Mária Dávid király családjából származott. Az Angyali üdvözletben is véget nem érő királyi széket ígér az angyal (Lk 1, 33). A Jelenések könyvének Napba öltözött Asszonya is csillagkoronával tűnik fel (Jel 12, 1).

Ma az Egyház Mária királynői méltóságát ünnepli. A Szűzanya egy közülünk, de odaadottságában, Jézus édesanyjaként méltóságban felülmúl bennünket.
Hittanórán megkérdeztem a nagyobb hittanosoktól, hogy szerintük Mária mit szólna mindahhoz, amit mi szeretünk a földi életben, egyáltalán neki milyen köze van az életünkhöz. Meglepő volt, hogy nagyon távoli személynek találták, aki szerintük ha ma élne elmenekülne ebből a világból, nem érezné jól magát. Sőt Ő annyira teljesen más világban élt, hogy nem értene meg bennünket. Viszont voltak olyan válaszok is, hogy Mária igen is megértene bennünket , mert ő is valóságos életet élt, habár viselkedése, magatartása egészen más lenne, mint a mienk.

Ennek kapcsán elgondolkodtam, hogy mennyire kettős életet élűnk. A templomban, hittanórán vallásos környezetben keresztények vagyunk, de a hétköznapi életűnk, a mindennapjaink egész mást mutatnak, mintha egészen más emberek lennénk a munkánkban, a szórakozásunkban, mint a templomban, annak környezetében. Mária épp abban példaképűnk, hogy mennyire egységben volt az élete. Életének eseményei, annak történései összhangban voltak Isten iránti szeretetével. Miközben a hit zarándok útját járta egész élete készséges Istenre figyelés volt. Már amikor méhében foganta az Ő Fiát a Szentlélektől csak a hit erejéből mondhatott igent, és boldogan mondhatta „íme az Úr szolgáló leánya” Többször is megízlelte a földi élet bizonytalanságát, a kiszolgáltatottságot. Veszélyben volt a Józseffel kötendő házassága, Jeruzsálemben nem fogadják be őket, majd Egyiptomba kell menekülniük Heródes gyilkos haragja elől. Amikor Jézus elkezdte nyilvános tevékenységét biztosan aggódva figyeli a sok rosszindulatú visszautasítást. Majd szomorúan kísérte el keresztútján, és fájdalmas anyaként ott ált a kereszt tövében. Nincs az életnek olyan mozzanata, amit ne ízlelt volna meg, de ő minden körülmény között az Úr szolgáló leánya maradt. Ma Mária a világ királynőjeként áll tiszteletűnk középpontjában. Viszont nem elég kizárólag csodálni őt, hanem tanulnunk kell az ő magatartásából. A Mária jelenések Fatimában, Lourdesban vagy éppen Medzsugorjében azt mutatják, hogy a Szűzanya a mai élet körülményeit is szívén viseli, közben jár értűnk, és azt akarja, hogy a modern élet kihívásai közepette is keresztények maradjunk. Arra buzdít, hogy azt az életkörülményt szenteljük meg amelyben vagyunk, ott éljünk keresztény módon ahová a gondviselés állított. Jó lenne, ha élete és magatartása hatással lenne ránk, ezért az ő példájára válasszunk ki egy olyan erényt, amely jellemző a Szűzanyára, mint pl. az engedelmesség, a figyelmes szeretet, vagy ehhez hasonlót és igyekezzünk ezt gyakorolni, hogy egységben legyen a hétköznapi tevékenységűnk és a vallásos életűnk és biztosan meg fogjuk tapasztalni Mária közbenjáró imáját és segítségét.

Forrás: http://frh.theol.u-szeged.hu/mihaly/predikaciok/Szentek/mariakiralyne.htm