Élete:

1495 március 8-án született Portugáliában, Liszabon közelében. Nyolcéves korában kalandvágyból megszökött. Volt pásztor, katona, és rossz társaságba kerülve hódolt a szerencsejátékoknak és ivászatnak is. Katona korában harcolt a törökök ellen hazánkban is. Jobb útra tért, midőn egyszer leesett a lóról és hosszabb ideig betegeskedett. Ezután könyv- és kegyszer-árusítással foglalkozott. Avilai Boldog János egyik prédikációja annyira megrendítette, hogy életét a betegek és szegények gondozására szentelte. Kórházat alapított, és azt kétkezi munkájával és koldulással tartotta fenn. A szellemi fogyatékosokról való gondoskodásával messze megelőzte korát. Az Irgalmas rendet ő alapította. Egy fuldokló kisfiú kimentésekor súlyos betegséget szerzett, és abba halt bele 1550 március 8-án, éppen a születésnapján, Granadában. 1690-ben avatták szentté. XIII. Leó pápa pedig a kórházak védőszentjévé tette. (forrás: MKR - Hankovszky Miklós)

Legendáiból:

Akkoriban élt Granadában két fiatalember, akik halálos ellenségei voltak egymásnak. Antonio Martin azzal vádolta Peter Valascót, hogy megölte testvérét, ezért börtönbe juttatta és bosszút forralt ellene. János ismerte a fiatalembert, aki már több alkalommal alamizsnát adott neki kórháza részére. Egy reggel fölkereste, és eléje tartotta a feszületet. ,,Antonio testvérem -- mondta --, testvéred vére bosszúért kiált, de a te Istened vére irgalomért kiált. Bocsáss meg Valascónak, hogy Isten neked is megbocsásson!'' Antoniót úgy megragadták a szent szavai, hogy nemcsak ellenségének bocsátott meg, hanem elhatározta: hátralévő életét ő is a betegek szolgálatára rendeli. Amikor aztán együtt kihozták Valascót a börtönből, azt úgy meghatotta a halálos ellenségében, Antonióban lejátszódott változás, hogy kérte Jánostól, vegye föl őt is segítőtársnak.
Az általános tisztelet, amely Jánost körülvette, óriásira nőtt, amikor egy nagy kórház égése alkalmával berohant az épületbe, az ágyakat és a fölszereléseket az ablakon át kiszórta, és egy sereg beteget a vállain a szabadba cipelt. A ház már egyetlen lángtenger volt, s lehetetlennek látszott, hogy János élve elhagyhassa, de még egy hajszála sem perzselődött meg sem neki, sem egyetlen betegnek, pedig a láng kellős közepén járt.
Egyszer besúgták az érseknek, hogy János csavargókat és rossz nőket is befogad, és különféle szabálytalanságokat tűr a házában. Az érsek hívatta Jánost, akin már látszottak közeli halálának jelei, és felelősségre vonta a hallottak felől. ,,Ha csak az igazakat fogadom be -- válaszolta a szent --, hamarosan üresen állnának a termeim, és akkor hogyan tudnék a bűnösökért dolgozni? De jöjjön el a házamba, Kegyelmes Uram, és lássa saját maga: úgy fogja találni, hogy nem uralkodik ott semmiféle visszásság, és csak egyetlen igazán rossz emberünk van, aki méltatlanul eszi az alamizsnában kapott kenyeret -- és az én vagyok.'' Az érsek mélyen meghatódott, és szabad kezet adott Jánosnak a kórház vezetésében. (forrás: Diós István: A Szentek Élete)

Imádság:
Istenünk, ki az irgalmasság lelkét Szent Jánosba árasztottad, kérünk, add, hogy a szeretet cselekedeteit gyakorolva választottaid közé kerüljünk országodban!