„Aki titeket befogad, engem fogad be.” (Mt 10,37-42)

Szentlélek hívó imádság

Urunk, a Te Szentlelked lángoljon fel bennünk, világítson és tisztítson meg bennünket! Árassza ránk égi harmatát és tegye gyümölcsözővé jócselekedeteinket! Szentlélek Isten, őrizd meg és gyarapítsd bennünk a te megszentelő kegyelmedet, s gyújtsd lángra szívünkben a szunnyadó isteni erényeket. Ékesíts fel minket, a te templomaidat, hogy imádság, jó példa és apostolkodás által veled együtt hathatósan építsük Jézus Krisztus országát. Ámen.

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Máté a keresztény közösségének tagjaira úgy tekint, mint akik a megkeresztelkedésük óta elindultak egy számukra addig ismeretlen úton.  Az útnak indulásukat viszont megelőzte az a fájdalommentesnek nem mondható döntésük, hogy lazítaniuk kellett a legkülönbözőbb kötődéseiken. Azóta pedig számtalanszor megtapasztalták, hogy Krisztus követésének az útján ismételten váratlan helyzetekbe kerültek, ezekben helyes döntéseket kellett hozniuk, és eközben veszélyek is leselkedtek rájuk. Ugyanakkor arra is rájöttek, hogy az úton haladva nyitottságra is szükségük volt, új kapcsolatok kialakítására, újszerű magatartásmódok elsajátítására is képesnek kellett lenniük. Máté – a közösség vezetője – szeretné támogatni és erősíteni a rábízottakat. Igényes elvárásokat gyűjt össze és ad tovább nekik. A Jézustól eredő mondások ugyan keményen hangzanak, de mögöttük az élő és bátor közösség körvonalai, az egymásra figyelő keresztények megalapozott reményei rajzolódnak ki.  

Isten Igéjének meghallgatása.

³⁷Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. ³⁸Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. ³⁹Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. ⁴⁰Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. ⁴¹Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül. ⁴²S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma."

A szöveg és környezete

Máté ezeket az egymáshoz nem kapcsolódó mondásokat abban az írásos hagyományanyagban találta, ami Jézus beszédeit és mondásait tartalmazta. A mondások első felét talán a Jézus melletti elkötelezettség következményei címszó alatt gyűjtötték össze, hogy a segítségükkel félelmet nem ismerő elszánt magatartásra szólítsanak. A mondások másik felét maga Máté állíthatta össze a befogadás és a jutalom címszó alatt, hogy velük Krisztus követőinek a mindennapi életét formálja, és az ígéretes jövőjüket láthatóvá tegye.      

Néhány gondolat

Aki Jézus fellépésekor hallotta az egészen újszerű tanítását, és a szíve mélyén megszólítva érezte magát, annak döntenie kellett. Csak akkor tud meg még többet a Jézus által hirdetett új igazságokból, ha vele tart, ha utána megy. Ha visszatartja az apjához vagy az anyjához, a fiához vagy a lányához való kötődése, akkor nem tudja Jézust követni. Az otthon maradása ugyan bizonyos mértékig, ideig-óráig biztonságot és nyugalmat jelent, de nagyobb távlatot nem tud nyitni a jövő felé. A megszokott életmóddal való szakítás bátor lépése bizonyos mértékben a családtól, a családtagoktól való távolságtartással jár, de az ígéretes jövő érdekében elkerülhetetlen. Ebben az értelemben Jézus maga is eltávolodott a családjától. Igazi és tökéletes létbiztonságot ebben a világban csak Isten ajándékozhat.   

Jézus keresztről szóló szavai valószínűleg az Ezekiel próféta könyvében található gondolatot követik, amik szerint kereszttel jelölték meg azoknak az embereknek a homlokát, akik egészen elkötelezték magukat Isten mellett, és bánkódtak azon szörnyűségek miatt, amiket az emberek elkövettek. Az óhéber védelmet és tulajdont kifejező jel, a héber betűsor utolsó betűje Jézus szavai szerint az ő követőin is ott van. A követői egészen hozzá tartoznak, és a védelmét élvezik. Ha Jézus ezeket a prófétai szavakat használta, akkor a húsvét után létrejött közössége ezt a szót biztosan az ő keresztjére vonatkoztatta, amit a követőjének magára kell vennie. Eközben minden félelme alaptalan, hiszen a keresztet, az oltalmazó jelet viseli.

A görög szó, amit a „méltó” szóval szoktak magyarra lefordítani, az eredetéből következően egyenértékűséget akar kifejezni; azt, hogy valami egyenrangú a másikkal és ezért illik a másikhoz. Aki képes a családjától való kötődés lazítására és Jézus mellett egészen elkötelezi magát, az egyenrangúvá válik vele: „méltó hozzá”.

Az élet megtalálása minden ember számára kitűzött cél. A sok fáradozásnak és törekvésnek azonban gyakran veszteség a következménye. Jézus szavai ugyan az első pillantásra érthetetlennek tűnnek, de az élettapasztalat segít a megértésben.  Aki minden erejével az élete fokozására és élvezésére törekszik, sokszor másokat félrelökve, az rendszerint keserűen csalódik, és nem találja meg a boldogságát. Aki Jézusért kockáztatni meri az életet, meg fogja azt találni.

Aki Jézus tanítványait befogadja, az magát Jézust fogadja be. A zsidó hagyomány szerint egy uralkodónak a követe olyan, mint az uralkodó maga. Egy embernek a küldötte olyan, mint a küldő maga.

Aki Jézus nevében beszél, az az Istentől való meghatalmazással rendelkezik. Akár „igaz emberekről”, akár „prófétákról” van szó, ők egészen az Isten emberei, akik Isten nevében lépnek fel.   Máté itt a maga korának a vándorló misszionáriusaira gondol, akik rászorultak a közösségekben a testvérek vendégszeretetére. Aki befogadja őket, az a küldetésüket segíti. A befogadó pontosan azt a jutalmat kapja Istentől, mint a küldött maga. A legkisebbek bizonyára Jézus egyszerű tanítványai. Aki nekik tesz bármilyen szívességet, szintén jutalomban részesül. Nincs szó nagy tettekről, csupán „egy pohár friss vízről”. A felebarát felé megnyilvánuló vendégszeretet magának az Istennek szól. A gyenge tanítvány mögött, aki gyakran védtelenül kiszolgáltatottnak tűnik, maga az Isten áll. Az ő nagylelkűségét és jóságát senki és semmi nem képes felülmúlni ebben a világban.  

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Aki tanítvány akar lenni, annak mindig számolnia kell azzal is, hogy veszélyes feladatra vállalkozik. Ha nem ijed meg, akkor hamarosan megtapasztalja: új biztonság veszi körül.  Az Istenhez való kötődése hatalmas erőket szabadít fel benne arra, hogy az Istennel való mély kapcsolatáról tanúságot tegyen a világban. Ugyan sokféle kötődésen kellett lazítania, de ezek mind alárendelhetők ennek az újnak. Az élet távlatát pillantja meg, új emberi kapcsolatok részesévé válik. A Máté által háromszor is említett jutalom az osztályrészévé válik.  Ez pedig minden veszteségért kárpótolja.

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

Ha állandóan csak arra ügyelek, hogy az életem a vágyaim és a kívánságaim szerint alakuljon, akkor elvétem a célomat. Azért veszítem el, mert nem az az életem értelme, hogy csak magamra gondoljak. Akkor nyerem meg az életet, ha minden erőmmel másokért fáradozom.  Éppen azért találom meg magamat, mert tekintettel vagyok másokra. Ha ezt nem tenném, gyakran üresnek és magányosnak érezném magam, egyre távolabb kerülnék az igazi boldogságtól.  Jézus bátor erőfeszítésre szólít fel, ami nemcsak másoknak, hanem nekem is a boldogságot jelenti.          

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

Nincs jelentősége annak, hogy a próféták közé, az igazak közé, vagy csak a legkisebbek közé tartozunk-e.  Jézus a tanítványai mindegyikével eggyé teszi magát egészen egyformán. Az ő szemében nem számít az, hogy jelentéktelennek és a legkisebbnek tartjuk-e magunkat. Aki minket lát, azt valószínűleg nem a káprázatos megjelenésünk vagy a fellépésünk fogja elbűvölni. Éppen ezért talán könnyebben jut el Jézushoz és az ő tanításához. Nem baj, ha néha csak az életünk letört darabjait tudjuk odanyújtani neki. Ha ezt fenntartás nélkül oda tudjuk adni, ő ebből valami nagyszerűt tud létrehozni. Ez a mi egyetlen esélyünk!       

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Krisztus Urunk adta nekünk az egymás iránti szeretet új parancsát. Kérjük tőle: Növeld, Urunk, néped szeretetét!

Add, hogy gyarapodjunk az irántad való szeretetben, és bármi történik, mindnyájunk javára váljék!
Növeld, Urunk, néped szeretetét!

Add, hogy testvéreink javát keressük, és így könnyebben elnyerjék az üdvösséget!
Növeld, Urunk, néped szeretetét!

Emberszerető Istenünk, add, hogy törődjünk felebarátainkkal, amint azt mindnyájunknak megparancsoltad, hogy minél erőteljesebben ragyogjon mindenkiben üdvözítő világosságod!
Növeld, Urunk, néped szeretetét!

Engedd, hogy ne csak a nagy jelentőségű dolgokban gyakoroljuk a szeretetet, hanem életünk megszokott körülményei között is!
Növeld, Urunk, néped szeretetét!

Hittel valljuk, Urunk, hogy minden jó, amit ma kaptunk, a te szeretetedből származik, ne maradjanak ezek eredménytelenek, hanem teremjék meg gyümölcsüket szívünk jóságában!
Növeld, Urunk, néped szeretetét!

Istenünk, üdvösségünk forrása és kezdete, engedd, hogy életünkkel mindig megvalljuk dicsőségedet, és dicséretedet egykor örökre hirdethessük a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.