Az 1625 és 1886 között vértanúságot szenvedett 117 vietnami hitvallókra emlékezik a Katolikus Egyház november 24-én. Dung-Lac Szent András és vértanútársai – papok, szerzetesek és világiak, misszionáriusok és bennszülöttek – életüket adták hitükért, így váltak a vietnami egyház magvetőivé.

„Mindeme gyötrelmek közepette, amelyek másokat rémíteni szoktak,
Isten kegyelméből öröm és vidámság tölt el,
mert nem egyedül vagyok, hanem Krisztussal.
Mesterünk maga viseli a kereszt teljes súlyát,
reám csupán a legkisebb és utolsó részét helyezi.
Nem puszta szemlélője küzdelmemnek,
hanem ő vívja a harcot.
Ő a győztes.”
(Le-BaoTinh Pál 1843-ban a börtönből a papnövendékekhez írt leveléből)

Vietnam hagyományos vallása a buddhizmus, a taoizmus, konfucianizmus és őskultusz elemeivel keverve. A XVI. század elején léptek először katolikus misszionáriusok Vietnam földjére; a kereszténység fanatikus üldöztetéssel találkozott. Az első két évszázad során mintegy százezerre becsülhető azok száma, akiket Krisztusba vetett hitükért megöltek, de sok történeti adat elveszett.

November 24-én 117 szent emléknapját ünnepli az Egyház, akik 1625 és 1886 között szenvedtek vértanúhalált Vietnamban: közülük 96-an vietnami, 21-en külföldi hitvallók voltak. A vietnamiak közül 37 pap és 59 világi keresztény volt. A hittérítő vértanúk közül tizenegyen spanyolok voltak, tízen pedig franciák. Sokakat lefejeztek, másokat megfojtottak, élve megégettek vagy megcsonkítottak, néhányan börtönben halt meg az elszenvedett kínzások következtében. A legkorábbi vértanúk Francisco Gil de Federich és Alonso Lenziana spanyol dominikánusok voltak, akik 1580 körül érkeztek az országba. Gil kilenc éven keresztül apostolkodott a börtönből, gyümölcsözően; Lenziana tizenhárom éven át állandó menekülésben, titokban hűségesen szolgálta a benszülött hívőket.

1832-től minden külföldi misszionáriust kitiltottak az országból, a vietnami keresztényeket pedig arra akarták kényszeríteni, hogy megtapossák a feszületet. A templomokat lerombolták, a keresztény tanítást betiltották. Sokan szenvedtek halált vagy borzalmas kegyetlenségeket. A spanyol dominikánus püspököt, a 76 éves Inigo Delgadót ketrecbe zárták nyilvános kigúnyolás céljából, ahol az éhség és szomjúság ölte meg. A francia Joseph Marchand és Jean-Charles Cornayt kegyetlen vértanúhalált szenvedett.

Dung-Lac András, akinek nevét a római naptár külön említi, benszülött vietnami egyházmegyés pap volt. Dung An Trân 1795 körül született pogány szülőktől az észak-vietnami Bac-Ninhben. Családja Hanoiba költözött, ott találkozott a keresztény tanítással. A keresztségben az András nevet kapta. Megtanulta a kínai és a latin nyelvet, teológiai tanulmányokat folytatott. 1823. március 15-én szentelték pappá. Ke-Dâmban szolgált lelkipásztorként. Fáradhatatlanul prédikált, sokat böjtölt, szigorú életet élt, példájára sokan megkeresztelkedtek. 1835-ben, Minh Mang, a „vietnami Nero” uralkodása alatt bebörtönözték, de hívei kiváltották a fogságból. Nevét megváltoztatva rejtőzködött az üldözés elől, ám 1839. novemberében ismét letartóztatták; Peter Thivel, egy másik vietnami pappal együtt, akit gyónás céljából keresett föl. Másodszor is sikerült mindkettőjüket pénzzel kiváltani. Azonban hamarosan újból börtönbe kerültek: ahol borzalmasan megkínozták őket. 1839. december 21-én fejezték le a két papot. Andrást már 1900. május 27-én boldoggá avatták.

A későbbi vértanúk közül a leghíresebb Théophane Venard, akit 1852-ben szenteltek pappá. A súlyos üldözések elől Tonkinba, majd Hanoiba menekült, de ott is bújkálnia kellett. Elfogták, bambuszketrecbe zárták – és hitéért 1851-ben lefejezték. Levelei és életpéldája inspirálták Lisieux-i Szent Terézt, hogy jelentkezzék a hanoi Kármelbe, bár betegsége meggátolta, hogy oda kerüljön.

A keresztényeket megjelölték arcukon a ta dao (hamis vallás) szavakkal; a férjeket elszakították feleségüktől, a gyermekeket szüleiktől; a keresztény falvakat lerombolták, a keresztények tulajdonát szétosztották. Agnes Thanh Thi Le, 6 gyermek anyja, azért szenvedett vértanúhalált, mert leveleket vitt ki a hitvallóktól a börtönből.

1862-ben egy Franciaország és Amman közötti szerződés garantálta a vallásszabadságot. Ezzel kezdtek megszűnni az üldözések Vietnamban, amelyek számos vonása a régi római keresztényüldözéseket idézi.

A 117 vértanú boldoggáavatása négy lépésben történt: XIII. Leó által 1900. május 27-én, X. Piusz által 1906. május 20-án és 1909. május 2-án, XII. Piusz által 1951. április 29-én kanonizálta Vietnam 117 hitvalló keresztényét. II. János Pál 1988. június 19-én Rómában avatta szentté Vietnám hitvallóit. A szenttéavatáson nem vett részt delegáció a kommunista Vietnamból; ám nyolcezer vietnami emigráns vett részt rajta, katolikus honfitársaikat képviselve, akik nem hagyhatták el az országot.

(Magyar Kurír)

Imádság

Istenünk, minden atyaság forrása, te Dung-Lac Szent András áldozópapnak és vértanútársainak megadtad a kegyelmet, hogy szent Fiad keresztjéhez egészen vérük ontásáig hűségesek maradjanak. Közbenjárásukra segíts, hogy szeretetedet hirdessük testvéreinknek, és így méltók legyünk arra, hogy ne csak gyermekeidnek nevezzenek minket, hanem azok is legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.