Életrajza

A Munkácsi Görög Katolikus Egyház-megye püspöke volt. Szülei: Romzsa Pál, vasúti tisztviselő és Szemák Mária. Szülőfaluja elemi iskolája elvégzése után, szülei beíratták a huszti gimnáziumba, amelyet 1930-ban kitűnő eredménnyel fejezett be. Ugyanebben az évben felvételt nyert az ungvári papi szemináriumba, de tanulmányait Rómában végezte el, előbb a Germánikumban, majd a Ruszikumban. 1936. december 25.-én dr. Jevreinov Sándor pioniensi püspök szentelte pappá. Hazatérése után, 1937-ben, saját kérésére, Sztojka Sándor püspök kinevezte Bereznára (Berezovo) parochusnak. 1939-től 1944-ig teológiai tanár és spirituális. 1944. szeptember 24.-én az ungvári székesegyházban, Madarász István kassai római katolikus püspök segédletével, dr. Dudás Miklós hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspök Romzsa Tódort püspökké szentelte. 1943-ban XII. Pius pápa pápai káplánná nevezte ki. Primíciáját a római Szent Pál Bazilikában mutatta be. A fiatal Romzsa Tódort a II. világháború alatt szentelték püspökké, amikor a Kárpátok bércei alatt nagy harcok folytak és megállíthatatlanul közeledtek a „felszabadítók”. Kárpátalja szovjet megszállása után nehéz felada-tokkal kellett megküzdenie, hogy meg-védhesse az egyházmegyét a szovjet terrorral szemben. Ellenállt a hatalom-nak, hűen és kitartóan védelmezte a püspökség érdekeit. Mivel nem volt hajlandó az aposztáziára és híveivel együtt beolvadni az oroszországi pravoszláv egyházba, a szovjet hatóságok kíméletlen, megsemmisítő szándékú harcot indítottak a görög katolikus egyház ellen. Ez a harc a püspök tragédiájához vezetett. Teofilija nővér, (Manajló Mária) így emlékszik vissza az eseményekre: ”Lavki község templomának felszentelése után, 1947. október 27.-én Romzsa Tódor püspök és kísérete lovas kocsival indult vissza székhelyére. Amikor a kocsi kiért a faluból, egy szovjet katonai gépkocsi elgázolta azt. A püspök súlyos sérülésekkel a munkácsi kórházba szállították. Napok múlva már a gyógyulás útján volt, amikor az ápoló személyzet közé beépített bérgyilkos, a személyzet felváltása közben ,, a néhány percre magára maradt beteget megmér-gezte. Az erős méreg hatására 1947. november 1-én a püspök meghalt. 1947. november 4.-én temették el. Az ungvári görög katolikus Székesegyház kriptájába helyezték örök nyugalomba”. A székes-egyház falán emléktábla őrzi a mártír, boldoggá avatott Romzsa Tódor püspök emlékét. Az ungvári Papi Szeminárium Romzsa Tódor püspök nevét viseli.

(Forrásanyag: Bendász István – Bendász Dániel „Helytállás és tanúságtétel”.)

Életéről és vértanúhaláláról

Romzsa Tódor mint szemináriumi spirituális nem tett különbséget ruszin, ukrán, orosz és magyar kispap között. Számára mindegyik növendéke: leendő apostol és lelkipásztor volt. Rajongásig szerette népét. Ezért arra bíztatta a ruszin papnövendékeket, hogy népük felemelkedésén fáradozzanak.
Mint a filozófia tanára, érdekfeszítően magyarázott, és a nehéz szövegeket sokszor humoros megjegyzésekkel oldotta fel. Mintha megsejtette volna, jövőt, növendékeit az ateizmus elleni harcra készítette fel. Minden egyes filozófiai tételnél megemlítette azt az ellenvetést, amely az ateisták részéről felmerülhet, és egyúttal megadta rá a választ. Tanítás közben biztos tudás sugárzott róla. Erre a biztos tudásra nevelte a növendékeket is, s azt akarta, hogy a katolikus világnézetet szakértelemmel és magabiztosan képviseljék.
A szeminárium kápolnájának szószékéről adott elmélkedési dogmatikai jellegűek voltak, de mindig fűzött hozzájuk erkölcsi tanulságokat is. Arra törekedett, hogy a hivatás kegyelmét egyre jobban kibontakoztassa a növendékekben. Nemcsak kispapjai, hanem paptársai is követendő példát láttak benne.
1947 őszén Sztálin jóváhagyta a Szovjetunióban működő keresztény egyházakra vonatkozó jelentéseket és intézkedési terveket, amelyek a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye és annak püspöke, Romzsa Tódor sorsát is meghatározták. Hruscsov, az ukrajnai kommunista párt központi bizottságának első titkára Sztálinhoz fordult azzal a kéréssel, hogy engedélyezze számára a Rómával egyesült egyházi felsőbbség likvidálását az egykor magyar városban, Ungváron.
Tódor püspök és egyházmegyéjének papjai továbbra is igyekeztek úgy élni és tevékenykedni, mintha ez a veszélyhelyzet nem létezne, tudomásul véve azt, hogy életterük mindinkább beszűkül. Amikor Lóka (Lavki) községben (Munkácsi járás) befejeződött a templom felújítása, annak 1947. október 26-án, Krisztus Király ünnepén történő felszentelésére Tódor püspököt kérték meg.
Mivel a püspökre és papjaira vonatkozó utazási tilalmat csak az illetékes egyházügyi megbízott oldhatta fel, ezért az állambiztonsági szervek jól ismerhették az utazás időpontját. Az ünnepélyes templomszentelés után a püspök és kísérete a beregszőllősi plébánián ebédelt. Itt a helybeliek figyelmeztették, hogy a faluvégen idegen férfiakat és autókat láttak, ezért a püspök a következő napra halasztotta a hazatérést.
Másnap, hétfőn 9 óra tájban Iványi irányába indult hazafelé. Beregszőllőstől 2-3 km távolságban azonban egy nagy, 12 kerekes teherautó teljes sebességgel hátulról belerohant a püspököt szállító lovas kocsiba. A püspök és Bacsinszky Dániel parochus atya az úttestre zuhantak, kísérőit, Bereznay András titkár atyát és két kispapot pedig az ütközés ereje 10 méterre röpítette a mezőre, akiket a támadók még agyba-főbe vertek. A felocsúdott két kispap segítségért kiabálva a közeli falu felé futott, de a pufajkás merénylők – abbahagyva a püspök ütlegelését – utolérték őket. A püspöki titkár eszméletlenül feküdt. Bacsinszky Dániel parochust, akinek a lábán amúgy is átment a gázoló teherautó kereke, úgy látszik a püspöknek nézték, mert az ütlegekből különösen is sok jutott neki. Tódor püspök fejsérüléseket és állkapocstörést szenvedett a vastárgyakkal való csapásoktól. A merénylők rövid időn belül végeztek volna áldozataikkal, de Iványi felől emberek közeledtek. Erre a támadók elmenekültek
A postaautón a sebesülteket a munkácsi kórházba szállították, ahol az orvosok mindent megtettek a sérültek érdekében. Tódor püspök leginkább a fején sérült meg. Állkapcsán kétszeres törést szenvedett, szájüregében csupán hét foga maradt épségben, a többi részben kitört, részben meglazult. Egyik lábszárán hosszanti nyílt sebek voltak, egész testét zúzódások és kék foltok borították. A műtétek, illetve az orvosi ellátás után nyugodtan telt el az éjszaka, a betegek állapota stabilizálódott.
Teofila bazilita rendi nővér (aki a sebészeti osztály főnővére és a kórház adminisztrációs főnővére volt) tanúsítja, hogy a kórház főorvosa – szokatlan eljárással – másnap egy fiatal leányt alkalmazott betegápoló nővérnek arra az időszakra, amíg Tódor püspök és kísérete a kórházban tartózkodott, és határozott utasítása volt, hogy ételüket a konyháról is ez az új alkalmazott hozza majd be személyesen számukra, sőt szállást is a sebészeten kellett neki biztosítani. A főorvos igyekezett eltávolítani a nővéreket és a hozzátartózkodókat, hogy ne töltsék az éjszakát a betegek mellett, hiszen itt van az új „nővér”, akit kizárólag az új sebesültek mellé vett fel. A főorvos Bacsinszky atyát át akarta helyezni a teológusok kórtermébe, hogy a püspöknek kellő nyugalmat lehessen biztosítani, de Tódor püspök határozottan arra kérte, hogy paptársa maradjon mellette.
Másnap Tódor püspök meggyónt és megáldozott. Állkapocs törése, illetve az azt rögzítő kapcsok miatt egy kis cső segítségével csak folyékony táplálékot tudott magához venni.
A főorvos és helyettese péntekről szombatra virradó éjjel nagyon kései időben, akárcsak az előző éjszakán is, vizitet tartottak. A főorvos a nővéreket kiparancsolta a betegszobából, ahogyan mondta: „Mindössze öt percre”:
Amikor a nővérek visszajöttek, úgy látszott, hogy semmi baj nem történt. De nemsokára a püspök felsóhajtott: ”Jézusom”, majd látták, hogy az egész testét megrázó görcs után nem mozdul többé. A szomszéd ágyon fekvő Bacsinszky atya csak annyit tudott mondani: ”Volt itt egy nővér, és a püspök atya orra alá tartott valamit.” Ez a vallomás és az orrnál kezdődő kékülés arra mutatnak, hogy a méreg a belélegzéssel, az orr nyálkahártyáján keresztül szívódott fel, s okozta halálát mintegy 10 perc alatt, 1947. november 1-én.
Csak másnap, vasárnap este engedélyezték a püspök testének hazaszállítását a munkácsi kórházból. Hétfőn a hívek egész nap búcsúztak a Székesegyházban felravatalozott főpásztoruktól. November 4-én délelőtt a Szent Liturgia után Tódor püspököt a Székesegyház kriptájában temették el.

(Puskás László: Megalkuvás nélkül című könyve alapján)

Imádság

Istenünk, te Boldog Romzsa Tódor püspököt és vértanút több nemzetiségű híveid lelkipásztorává tetted. Segíts, hogy megalkuvás nélküli tanúságtételének és életáldozatának példáját keresztény életünkben mi is hűségesen kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.