BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200726T000000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:67f41ce0212ca25950fba1412ed4df16 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150204 SUMMARY:Szent Charbel Makhlouf DESCRIPTION:Élete\nBejrúttól 140 km-re, Észak-Libanonban van egy kis falu, Bkaakafra (B iqa-Kafra), 1600 m magasan, cédrus erdőkkel övezve. Itt született 1828 máju s 8-án Youssef Antoun Makhlouf (József Antal) a család ötödik gyermekeként, apja Antoun Zaarour Makhlouf és anyja Brigitta Chidiac. Két fiútestvére vo lt: John és Beshara, és két nővére: Kawn és Wardeh.\n \nÉdesanyja – mint tö bbi maronita (ez a vallás a görögkatolikussal van legközelebbi rokonságban) – szigorúan megkövetelte a családban az imát, a napi rózsafüzért, és a sze ntmisén való részvételt. Youssef két testvére is szerzetes lett, a falutól egy 5 km-re levő kolostorban. A kisfiú alig 3 éves, amikor az apja meghal. Édesanyja újra férjhez megy a falu papjához (a maronita papok szentelés elő tt nősülhetnek, mint a görög katolikusoknál), és felveszi az Elahad nevet. A kis Youssef arab és szír elemi iskolába járt, alig 14 éves, amikor a falu beliek „szentnek” kezdik nevezni alázatossága és imádságos lelkülete miatt. Szabad idejében mindig igyekezett visszavonulni egy barlangba, ahol térdep elve imádkozott egy kis Szűzanya kép előtt, ma ez a barlang is zarándokhell yé vált.\n \nGyakran felkereste Tanois nevezetű szerzetes nagybátyját lelki beszélgetésre, és hogy együtt imádkozzanak. Egy alkalommal az eltévedt kec skéjét keresve, egy cédrus törzsében kialakított kis oratórium előtt imádko zott, amikor egy sürgető hangot hallott: „Hagyj el mindent, és kövess engem !”. Hallgat az isteni szóra, 1851-ben titokban elhagyja a családját, senkin ek nem szól, és belép a Mayfouki Boldogasszony kolostorba, majd egy év novi ciátus után átkerült az Annaya-i Szent Maron kolostorba, és a Libanoni Maro nita Rend szerzetese lesz, és felveszi a korai antiochiai egyház mártírjána k a nevét (121-ben halt mártírhalált), a Charbel nevet.\n \nÉdesanyja kétsé gbeesetten kereste és kerestette, míg végül rátalált legkisebb fiára. Az el öljárók és Tanois nagybátyja jelenlétében kérlelte: térjen haza. De a fiú h atározottan kitartott a döntése mellett, hogy erre az útra maga Isten hívta meg. Akkor az édesanyja fájdalommal eltelve így szólt: „Ha te nem lennél j ó szerzetes, azt mondanám neked: gyere haza! De most már tudom, hogy az Úr az ő szolgálatára akar téged! És az elválás miatti fájdalmamban most arra k érem az Úrat: áldjon meg és tegyen szentté téged!”\n \nCharbel engedelmes é s alázatos szerzetes volt, sokat dolgozott és tanult, letette a hármas foga dalmat, majd elöljárói elküldték a Kfifan-i Szent Ciprián kolostorba, a sze mináriumba. Vezetője Szent Nimatullah Hardini atya lett, egy nagytudású pap , ki a sémita nyelv és a keleti egyházatyák műveinek jó ismerője volt, külö nösen Szent Efrém a kedvence. Szent Charbel lelkében hatalmas láng gyúlt a Szentírás, az Oltáriszentség iránt, és még inkább a Szűzanya iránt. Hat év tanulás után, 1859. július 23.-án pappá szentelték. Szavai szerint papnak l enni csakis egyet jelent: a Golgota útját, és Isten jelenlétének a tanúja l enni a világban. Egész éjszakákat töltött ibenső imába merülve, de ezalatt napközben élte a szerzetesek életét, jó gyóntató pap lett belőle, sokan fel keresték, és szentgyónás után hatalmas örömmel tértek haza tőle az emberek. \n \nCharbel atya 16 évet élt az Annaya-i Szent Maron kolostorban, ahol kim agaslott az előljárók iránti engedelmességével, és a monasztikus szabályok precíz, lelkiismeretes betartásával. Ismert volt aszkétikus életéről, melyb en kereste a lemondásokat és az önmegtagadásokat, teljesen szabad volt a vi lágtól, és életét visszavonhatatlanul az Úr és a lelkek üdvösségének szolgá latába állította.\n \nTizenhat év után Isten azt sugallta Charbel atyának, hogy vonuljon vissza remeteségbe. Engedélyt kért hát az elöljárójától, hogy visszavonulhasson a Szent Péter és Szent Pál kolostorba, amely az anyakolo storhoz tartozott. Ám az előljáró vonakodott megadni az engedélyt, mert nem szívesen vált meg kedves szerzetesétől. Egy csodálatos isteni jel után az engedélyt meg is kapta: Charbel olajat kért a lámpásába, ám – hogy próbára tegyék, vizet öntöttek bele. Ám a lámpásban mégis fellobbant a láng, mintha mi sem történt volna. Ez volt szent Charbel első csodája, és az atya 1875 február 15-én megkezdte annyira vágyott remete életét: magány, csend, ima, az Oltáriszentség imádása, mezei munka.\n \nSosem hagyta el a remeteséget, csak előljárója parancsára. Mindig térden állva imádkozott a kitett Oltáris zentség előtt, akit olyan tűzzel imádott, hogy nem egyszer egész éjszakákat ébren, imádásban maradt ott.\n \nMár életében szentként tisztelték és egys zerű imájára csodák történtek. 23 év után súlyosan megbetegedett, 1898 dece mber 16-án az átváltoztatás után nem tudta folytatni a szentmisét. Makarios z atya látva fájdalmát, segített neki befejezni a szentmisét. Bevitték a ce llájába, majd elkezdődött a nyolc napos agoniája. Ajkán nem szűnt meg a ked venc fohásza: „Igazság atyja, íme a Te Fiad, aki halálra adta önmagát, hogy elégtételt adjon értem…Fogadd el kezemből az Áldozatot, és felejtsd el min den bűnőm, amelyet a Te színed előtt követtem el…”, ugyanakkor gyakran emle gette Jézus és Mária nevét, valamint Szent Pétert és Szent Pált, a kolostor patrónusait. 1898 december 24-én, 70 évesen, Karácsony vigíliáján szenderü lt örök életre, a kolostor temploma mellett temetik el.\n \n \nImádság\n \n Istenünk, te Szent Charbel Makhlouf áldozópapot a remeteség magányos harcár a hívtad meg, és az életszentség sokféle adományával halmoztad el. Kérünk, add, hogy életünk keresztjeit mi is szent Fiadhoz hasonlóan készséges lélek kel vállaljuk.\n \nForrás: http://istennyomai.wordpress.com\n \n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Bejrúttól 140 km-re, Észak-Libanonban van egy kis fa lu, Bkaakafra (Biqa-Kafra), 1600 m magasan, cédrus erdőkkel övezve. Itt szü letett 1828 május 8-án Youssef Antoun Makhlouf (József Antal) a család ötöd ik gyermekeként, apja Antoun Zaarour Makhlouf és anyja Brigitta Chidiac. Ké t fiútestvére volt: John és Beshara, és két nővére: Kawn és Wardeh.
Édesanyja – mint többi maronita (ez a vallás a görögkatolikussal van legközelebbi rokonságban) – szigorúan megkövetelte a családban az imát, a napi rózsafüzért, és a szentmisén való részvételt. Youssef két testvére is szerzetes lett, a falutól egy 5 km-re levő kolostorban. A kisfiú alig 3 éve s, amikor az apja meghal. Édesanyja újra férjhez megy a falu papjához (a ma ronita papok szentelés előtt nősülhetnek, mint a görög katolikusoknál), és felveszi az Elahad nevet. A kis Youssef arab és szír elemi iskolába járt, a lig 14 éves, amikor a falubeliek „szentnek” kezdik nevezni alázatossága és imádságos lelkülete miatt. Szabad idejében mindig igyekezett visszavonulni egy barlangba, ahol térdepelve imádkozott egy kis Szűzanya kép előtt, ma ez a barlang is zarándokhellyé vált.
Gyakran felkereste Tanois nevezetű szerzetes nagybátyját lelki beszélgetésre, és hogy együtt imádkozz anak. Egy alkalommal az eltévedt kecskéjét keresve, egy cédrus törzsében ki alakított kis oratórium előtt imádkozott, amikor egy sürgető hangot hallott : „Hagyj el mindent, és kövess engem!”. Hallgat az isteni szóra, 1851-ben t itokban elhagyja a családját, senkinek nem szól, és belép a Mayfouki Boldog asszony kolostorba, majd egy év noviciátus után átkerült az Annaya-i Szent Maron kolostorba, és a Libanoni Maronita Rend szerzetese lesz, és felveszi a korai antiochiai egyház mártírjának a nevét (121-ben halt mártírhalált), a Charbel nevet.
Édesanyja kétségbeesetten kereste és kereste tte, míg végül rátalált legkisebb fiára. Az elöljárók és Tanois nagybátyja jelenlétében kérlelte: térjen haza. De a fiú határozottan kitartott a dönté se mellett, hogy erre az útra maga Isten hívta meg. Akkor az édesanyja fájd alommal eltelve így szólt: „Ha te nem lennél jó szerzetes, azt mondanám nek ed: gyere haza! De most már tudom, hogy az Úr az ő szolgálatára akar téged! És az elválás miatti fájdalmamban most arra kérem az Úrat: áldjon meg és t egyen szentté téged!”
Charbel engedelmes és alázatos szerzete s volt, sokat dolgozott és tanult, letette a hármas fogadalmat, majd elöljá rói elküldték a Kfifan-i Szent Ciprián kolostorba, a szemináriumba. Vezetőj e Szent Nimatullah Hardini atya lett, egy nagytudású pap, ki a sémita nyelv és a keleti egyházatyák műveinek jó ismerője volt, különösen Szent Efrém a kedvence. Szent Charbel lelkében hatalmas láng gyúlt a Szentírás, az Oltár iszentség iránt, és még inkább a Szűzanya iránt. Hat év tanulás után, 1859. július 23.-án pappá szentelték. Szavai szerint papnak lenni csakis egyet j elent: a Golgota útját, és Isten jelenlétének a tanúja lenni a világban. Eg ész éjszakákat töltött ibenső imába merülve, de ezalatt napközben élte a sz erzetesek életét, jó gyóntató pap lett belőle, sokan felkeresték, és szentg yónás után hatalmas örömmel tértek haza tőle az emberek.
Char bel atya 16 évet élt az Annaya-i Szent Maron kolostorban, ahol kimagaslott az előljárók iránti engedelmességével, és a monasztikus szabályok precíz, l elkiismeretes betartásával. Ismert volt aszkétikus életéről, melyben kerest e a lemondásokat és az önmegtagadásokat, teljesen szabad volt a világtól, é s életét visszavonhatatlanul az Úr és a lelkek üdvösségének szolgálatába ál lította.
Tizenhat év után Isten azt sugallta Charbel atyának, hogy vonuljon vissza remeteségbe. Engedélyt kért hát az elöljárójától, hog y visszavonulhasson a Szent Péter és Szent Pál kolostorba, amely az anyakol ostorhoz tartozott. Ám az előljáró vonakodott megadni az engedélyt, mert ne m szívesen vált meg kedves szerzetesétől. Egy csodálatos isteni jel után az engedélyt meg is kapta: Charbel olajat kért a lámpásába, ám – hogy próbára tegyék, vizet öntöttek bele. Ám a lámpásban mégis fellobbant a láng, minth a mi sem történt volna. Ez volt szent Charbel első csodája, és az atya 1875 február 15-én megkezdte annyira vágyott remete életét: magány, csend, ima, az Oltáriszentség imádása, mezei munka.
Sosem hagyta el a re meteséget, csak előljárója parancsára. Mindig térden állva imádkozott a kit ett Oltáriszentség előtt, akit olyan tűzzel imádott, hogy nem egyszer egész éjszakákat ébren, imádásban maradt ott.
Már életében szentké nt tisztelték és egyszerű imájára csodák történtek. 23 év után súlyosan meg betegedett, 1898 december 16-án az átváltoztatás után nem tudta folytatni a szentmisét. Makariosz atya látva fájdalmát, segített neki befejezni a szen tmisét. Bevitték a cellájába, majd elkezdődött a nyolc napos agoniája. Ajká n nem szűnt meg a kedvenc fohásza: „Igazság atyja, íme a Te Fiad, aki halál ra adta önmagát, hogy elégtételt adjon értem…Fogadd el kezemből az Áldozato t, és felejtsd el minden bűnőm, amelyet a Te színed előtt követtem el…”, ug yanakkor gyakran emlegette Jézus és Mária nevét, valamint Szent Pétert és S zent Pált, a kolostor patrónusait. 1898 december 24-én, 70 évesen, Karácson y vigíliáján szenderült örök életre, a kolostor temploma mellett temetik el .
Imádság
Istenü nk, te Szent Charbel Makhlouf áldozópapot a remeteség magányos harcára hívt ad meg, és az életszentség sokféle adományával halmoztad el. Kérünk, add, h ogy életünk keresztjeit mi is szent Fiadhoz hasonlóan készséges lélekkel vá llaljuk.
Forrás: http://istennyomai.wordpress.com
DTSTAMP:20240319T114547 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210727 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210728 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR