BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170710T000000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:3553d269d94367550f92ea1a8ea95ade CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150203 SUMMARY:Szent Benedek, Európa fővédőszentje (ünnep) DESCRIPTION:
A szerzetesség eszménye, amely ilyen vagy olyan változatban m inden nagy vallásban megtalálható, a keresztény Európa számára Benedekben o lyan formát öltött, amely másfél évezreden át hatott az egész történelemre. A Benedictus nevet már Nagy Szent Gergely pápa (+604) eredeti jelentésében említi: Istennek ez az embere áldott, akár a nevét, akár az osztályrészéül jutott kegyelmet nézzük. Benedek jóval több, mint amire „az utolsó római” vagy „a Nyugat atyja” elnevezés utal. Ezek a címek olyan béklyók, amelyeket minden évszázadban újra széttört. Benedek „Istentől áldott”, számtalan sze rzetesnek pátriárkája a föld minden részén; miként Ábrahám, ő is sok népnek lett atyja.
Benedek életrajzi adatai Nagy Szent Gergely pápától szá rmaznak. Természetesen a pápa -- kora irodalmi igényeit szem előtt tartva - - nem mai értelemben vett életrajzot írt Benedekről. Építő jellegű írásaiba n inkább Benedek szellemiségét vázolta, s a szerzetesség prófétai adományok kal megáldott atyja életszentségének rendkívüli vonásait emelte ki. De azér t életének főbb eseményeit és szentté válásának útját is nyomon követhetjük a nagy pápa által írt „életrajz” alapján.
Élete b>
Benedek 480 táján született a szabin hegyvidék kis püspö ki székhelyén, Nursiában (ma Norcia). A szülők viszonylag jómódúak és elég széles látókörűek voltak ahhoz, hogy fiukat egész fiatalon Rómába küldjék t anulni. Így Benedek abba a városba került, amely még az antik kultúra fényé t mutatta, de már apostolok és vértanúk sírja is ékesítette. Már másfél szá zada állt a lateráni, a Szent Péter-, a Szent Pál- és a nagy Mária-bazilika .
De a kereszténység győzelmének ezek a jelei nem terelték el a fiat alember figyelmét arról, hogy Róma hanyatlásnak indult. Azzal, hogy a csász árság székhelye átkerült Konstantinápolyba, Róma szinte vidéki várossá fejl ődött vissza. Ezenkívül az 5. századtól állandóan rettegni kellett a barbár germánoktól, de a keleti-gót Theodorich és széles látókörű minisztere, Cas siodorus 526-ig békét biztosított. Ugyanakkor az egyházi helyzet csalódást okozhatott, kivált a kléruson belüli bajok és a498. évi pápaválasztással ka pcsolatos viszályok miatt. Baj volt politikai, egyházi, gazdasági, művelődé si és erkölcsi szempontból is.
Az „örök” város, az általános élvhajh ászás és tanulótársainak lődörgése nem vonzotta Benedeket, ellenkezőleg. Ot thagyta hát a várost a tanulmányaival egyetemben -- ez a diákélet nem az Is ten szerinti életnek volt az iskolája. Az istenkereső fiatalember Nolai Sze nt Paulinus (+ 431) tanácsát követte: „Ha az ember nem akar Isten országáró l lemondani, akkor menekülnie kell Rómából.” Hogy egyedül Isten keresésének élhessen, mindentől szabaddá vált.
Benedek fokozatosan szakított kö rnyezetével, és megismerkedett a monasztikus élet különféle formáival, de M onte Cassino szentjéig még hosszú volt az út. Az első idők csodálatos esemé nyei tanúsítják -- Nagy Szent Gergely szerint --, hogy a fiatal Benedek hiv atása kegyelmével már az első lépéseket is milyen tökéletesen tette meg. Rö vid ideig Enfide (Affile) templomának aszkéta életet élő közösségébe tartoz ott, de csakhamar megvált tőlük. Lehetséges, hogy a keleti szerzetesek szig orú életmódja hatott rá. Mindenesetre Subiaco mellett teljes magányba vonul t, és a tökéletes lemondást kereste. Így átélhette a szerzetesség és a lelk i fejlődés minden fokozatát. Három esztendeig tarthatott ez az előkészületi idő. Ekkor belső fejlődése fordulóponthoz érkezett: Isten kivezette barlan gja sötétjéből a remetét, és „odaállította az emberek elé példának, hogy mi nt a mécses a lámpatartón világítson mindenkinek, aki az Isten házában van” . Nagy Szent Gergely leírta, miként vált meg Benedek a remeteélettől és let t atyja azoknak a nőtlen férfiaknak, akik közösségben kívánták keresni Iste nt. Nagy Szent Vazul (+ 379) regulájából Benedek megtanulta, hogy a kolosto ri közösség kicsiben maga az Egyház, mert a tagok egy testként élnek és a f ő: Krisztus. A különféle kísértéseket legyőzve megérett arra, hogy a lelki élet tanítómestere legyen.
De e téren is tapasztalatokra volt szüksé ge. Vicovaro mellett egy szerzetesi közösség élén megkísérelte kolostori fe gyelemre nevelni a maguk útján járókat. Ekkor megtanulta, mekkora veszélyei vannak a szerzetesi életnek, ha nincsenek a szabályai rögzítve. Visszatért hát Subiacóba. De a szerzetesek -- meglehetősen sokan voltak! -- ismét arr a kérték, legyen szellemi atyjuk. Erre szétosztotta őket tizenkét kolostorb a, egy-egy „atya” keze alá rendelte őket, maga pedig a legfőbb irányítást v ette át. ,,Az Úr szolgálatának ebben az iskolájában'' a jeruzsálemi ősegyhá z szelleme élt; főleg a monasztikus erényeket (engedelmesség, imádság, munk a) gyakorolva élték az apostoli életet. A szerzetesi közösség felépítésén f áradozva Benedek megtapasztalta, mennyi törődést kíván a regulához igazodó élet lehetőségeinek megteremtése.
Subiacóból Istennek benne lakó Lel ke Monte Cassinóra vezette, arra a hegyre, amely szimbólum lett a történele mben, „Isten hegyre épített városa”. Tanítványaival nekilátott az új felada tnak. Míg Subiaco a világtól való elfordulás helye volt Benedek számára, ad dig Monte Cassinón az „építő ember” (W. Nigg) teljesedett ki benne. Megszer ezte az önmaga fölötti uralmat, és tanítómestere lett az istenkereső embere knek. Egy régi erődnek és egy hajdani szentélynek a romjaiból kolostort épí tett, és benne egységes alkotmányhoz igazodó közösséget hozott létre. Ezt i s, azt is világos terv szerint monasztikus alapelvekhez igazodva vitte végb e, s közben mindig nyitott maradt kora, az emberek és a feladatok számára. Mindnyájan a közös „szent szabály” szerint éltek, amely épp Monte Cassinón kapta meg végleges formáját. Pontosan meg volt határozva az imádság, az olv asás és a munka, az étkezés és az alvás ideje. Benedek aszketikus elképzelé sei, amelyeket évek hosszú során át próbált ki, ebben a formában öltöttek t estet. Mindnyájan a szeretet közösségében éltek az apát vezetése alatt, és imádkozva, dolgozva törekedtek minden nap újra ,,tökéletes szerzetessé'' vá lni. Az európai ember természetének megfelelően összekapcsolták a szemlélőd ő és a tevékeny életet.
Nagy Szent Gergely szerint Benedek mindezeke n túl az igét is hirdette, hogy elvezesse a népet a hitre és az Isten házáb a. Benedek, aki a neve szerint is, a kapott kegyelem alapján is „áldott' vo lt, kiváló „építő ember”-nek, jó vezetőnek bizonyult. Megvolt benne az embe ri szív ismeretének adománya. Ennek birtokában nevelte a szerzeteseit, akik nek, az „istenszolgálat iskolájában” egy olyan testvéri közösséggé kellett formálódniuk, amely készen áll Jézus Krisztusnak, az igaz Királynak szolgál atában a harcra, s háborúra. A Regulából látható, milyennek képzelte el Ben edek a szentet. A szerzetes a szeretetből erőt merítve, a mindenütt jelenlé vő szent Istentől ösztönözve, az alázat és az engedelmesség szellemében az imádságnak és a munkának él a közösségben. Az apát az Atyát és a Jó Pásztor t testesíti meg. S mindent áthat a mértékletesség erénye és a megkülönbözte tés készsége.
Benedek regulája annyi életbölcsességről, Istennel val ó töltekezésről és Krisztusnak olyan nagy szeretetéről tanúskodik, hogy 140 0 esztendő folyamán -- a szerzeteseken kívül is -- megszámlálhatatlanul sok keresztényt magával ragadott. Ugyanakkor tudjuk: Benedek nagysága és regul ájának jelentősége nem az „eredetiség”-ben rejlik. Benedek maga is megfogal mazta, hogy reguláját „a szerzetességben végbemenő változás” kezdetének tek inti (73. fejezet), még nem jelenti a kiteljesedést, nem akar mindent felöl elni. Az utolsó fejezetben túl is mutat saját magán és a regulán. A regula e nyitottsága révén vonult be oly könnyen a történelembe. A történtekből ki olvashatjuk: milyen lehetőségeket foglal magában a szabályzat.
Törté neti értelemben nem volna helyes Benedeket rendalapítónak nevezni, először is azért, mert az akkori aszkéták és közösségek olyan szerzeteseknek nevezt ék magukat, akik „a szent atyák, különösen Szent N. N. szabályai szerint él nek”. Az apát szabta meg az életrendet, s rendszerint nem egy, hanem több s zabályzatból merített. Innen érthető módon a ,,szabályzatkeverékek'' idősza káról is szokás beszélni. 600 körül pl. Galliában mintegy húsz, egymással k evert szerzetesi szabályzat volt használatban. Benedek maga egyértelműen ut al rá, milyen elképzelései voltak. Nem akarta, hogy szabályzatát abszolútna k és egyedül érvényesnek tekintsék; csak „kezdet”-nek ajánlja; s „ha valaki a tökéletes szerzetessé válásban gyorsabban halad, annak ott vannak a szen t atyák szabályai”' (73. fejezet). Benedek tehát épít Pakhomioszra, Cassian usra, Vazulra és a többi atyára, s nem akarja őket sem mellőzni, sem fölösl egessé tenni. Mégis, Benedek szabályzata hamarosan általános lett, az európ ai kolostori élet regulájává vált.
547. március 21-én véget ért a sz erzetesség Monte Cassino-i pátriárkájának földi élete. Nagy Szent Gergely s zerint „a templomba vitette magát, és gyengeségében a tanítványaira támaszk odva állt ott - - kezét az ég felé emelte, így lehelte ki imádsággal a lelk ét.”
A 9. századtól március 21-én, a temetése napján ünnepelték Szen t Benedek apátot. A galliai liturgikus könyvekben azonban már a 8. század v égén megjelenik július 11., mint „Szent Benedek születésnapja”, de az ünnep eredetéről idáig semmi nem derült ki. Mivel azonban a nagyböjt állandóan a kadályozta az ünneplést, 1969-ben mégis áttették július 11-re.
Legendáiból
A szerzetesek atyjának, az „építő embe r”-nek, Isten Egyháza „legkiválóbb nevelőjé”-nek életéből Nagy Szent Gergel y hagyott ránk Dialógusaiban egy csokorra való történetet. Nem lehet mindig egyértelműen szétválasztani, mennyi a történeti és mennyi a legendás elem, de így is elénk rajzolódik Benedek csodálatos nagysága és jósága.
G yermek- és ifjúkorában -- írja a szent pápa -- gondos dajkája, Cyrilla állt mellette. Akkor is elkísérte, amikor elhagyta Rómát, és Enfidébe ment. Egy nap Benedek keserves könnyek között találta Cyrillát. Egy cserépedény, ame lyet kenyérsütéshez adott neki kölcsön egy asszony, véletlenül kettétört. B enedek fogta a széttört edényt, bement a kis templomba, bizalommal imádkozo tt, s lám, rövidesen Cyrilla épen adhatta vissza. Ennek híre gyorsan elterj edt, úgyhogy Benedek veszélyeztetve látta alázatát, ezért elment onnét.
Amikor a magányt kereste, egy elhagyatott vadonban rátalált Romanus rem etére. Ez mutatott neki egy nehezen megközelíthető barlangot, majd állatbőr ökből készített számára ruhát. Benedek ebbe a barlangba vonult vissza, hogy Istennek éljen és megvívja a belső harcokat, amelyeket senki nem kerülhet el, aki tökéletességre törekszik. Romanus „böjti maradék”-ából élt, amelyet a vendégszerető remete időről időre kötélen engedett le neki a fölötte lév ő barlangból. Benedeket egy kis harang figyelmeztette az élelemre, de egy n ap ez is megrepedt. Gergely szerint az ördög megharagudott Benedekre, hozzá vágott egy követ a haranghoz, attól repedt szét.
Benedekre egyszerre rátört egy fiatal római nő emléke, akivel diákkorában találkozott. Ez az e mlék teljesen megzavarta, és annyira vonzódott egykori ismerőséhez, hogy má r-már elhagyta a magányt. Végül, hogy vágyát elhallgattassa, ruhátlanul egy tüskés bokorba vetette magát. (Egy legenda szerint hétszáz esztendővel kés őbb Assisi Szent Ferenc mélyen megrendülve állt meg ezen a helyen, és a szú rós bokor helyébe két rózsatövet ültetett.) Három esztendő elteltével vadás zok tévedtek a barlang közelébe. Ijedtükben megálltak, mert azt hitték, hog y egy nagy vad rejtőzik a bozót mögött. Óvatosan előre kúsztak, s nagyon me glepődtek, amikor vad helyett egy emberre találtak, aki úgy beszélt nekik a z isteni titkokról, ahogy még soha nem hallották senkitől. Amikor hazatérte k, sok embernek megmutatták a barlang felé vezető utat.
A szomszédos Vicovaróban a kolostor a hanyatlás jeleit mutatta. Amikor az apát meghalt, a szerzetesek Benedekhez fordultak, hogy legyen az elöljárójuk. A szent re mete vonakodott. Arra hivatkozott, hogy életmódjuk annyira eltér egymástól, hogy úgyse tudnának sokáig barátságban élni. Végül mégis teljesítette kéré süket. De hamarosan beteljesedett, amit előre megmondott. Az elkényelmesede tt szerzetesek elviselhetetlennek érezték szigorú követeléseit, buzgalmát é s csendes lényét, amely állandó szemrehányást jelentett számukra. Voltak, a kik elhatározták, hogy elteszik láb alól. Mérget kevertek a poharába, de am ikor az apát szokása szerint keresztet vetett rá, kettéhasadt. Benedek ebbő l megértette, hogy mi volt a szerzetesek szándéka. Nyugodt maradt és komoly : „Legyen hozzátok, kedves testvérek, irgalmas a Mindenható Isten -- mondta . Miért akartok rosszat tenni nekem. Nem megmondtam előre, hogy nem vagyunk egymáshoz valók? Menjetek, keressetek magatoknak olyan elöljárót, aki nekt ek való, nekem nem lehettek tovább a szerzeteseim.” Ezzel visszatért a barl angba.
Nem sokkal később kialakult egy szerzetes település, amelynek kis kolostoraiban őszinte istenkeresők éltek. Csakhogy nem messze tőlük él t egy különös pap, Florentinus, aki csupa harag és irigység volt, amikor lá tta, hogy a szent milyen példamutató életet él, s küldött neki egy mérgezet t eulogiumot -- azt a kenyeret hívták így, amelyet az akkori szokás szerint a misében áldottak meg, és a barátság jeléül adtak ajándékba. De nem siker ült a terve. Benedeknek volt egy barátja, egy holló. Ez minden étkezéskor o darepült, és csipegetett Benedek kenyeréből. Ezúttal azonban csak a csőrét tátotta ki, és a szárnyával csapkodva körülugrálta a kenyeret, mintha csak ezt mondta volna: „Vigyázz, a kenyér nem nekünk való!” A szent megértette, és nem evett belőle. Florentinus, miután terve balul ütött ki, Rómában felf ogadott néhány utcalányt, és elküldte őket, hogy csábítsák el a testvéreket . Benedek, látva, hogy a szerencsétlen papot a gyűlölet fűti személye ellen , néhány társával elhagyta a vidéket. Florentinus kiállt a háza elé, és kár örvendve nézett az elvonulók után. De az egyik támfal megingott, és maga al á temette a szerencsétlent. Benedek visszamaradt tanítványai sietve jelente tték mesterüknek, hogy visszatérhet, mert ellensége halott. De ő könnyezett a hír hallatán, és továbbvonult dél felé.
Monte Cassino Benedek nag yszerű regulája nyomán (Imádkozzál és dolgozzál!) csakhamar az istenszolgál at iskolája lett. Nemcsak szerzetesek vagy a szerzetesi életre készülők men tek fel a szenthez. Bárki segítségre talált itt, ha valamiben szükséget lát ott. Még ha a kolostornak nélkülöznie kellett is, a szent apát inkább odaad ta a tartalékát, semmint hogy valakinek, aki rászorult, ne teljesítette vol na a kérését. Egy alkalommal a pincemester titokban eldugott egy korsó olaj at, az utolsót, ahelyett hogy odaajándékozta volna egy szegény diákonusnak. Benedek nagyon megharagudott, és semmiképp nem akarta, hogy ilyen módon a kolostoré maradjon a korsó olaj. Meghagyta hát, hogy dobják ki az ablakon. De a korsó nem tört össze és az olaj nem folyt ki. Erre Benedek elküldte a diákonusnak.
Egy napon -- írja Gergely -- Benedek ott ült a kolostor előtt egy kőpadon, és olvasott. Egy ariánus gót lovagolt fel a hegyre, és átkozva, ütlegelve egy megkötözött embert hajszolt maga előtt. A gót, név s zerint Zella, azt kívánta a paraszttól, hogy adja neki oda elrejtett javait . A szegény ember nem tudott magán másként segíteni, hát arra hivatkozott, hogy mindenét Cassino apátjára bízta. A gót harcos ezért arra kényszerített e, hogy mutassa meg neki az utat Benedekhez. Amikor Zella megpillantotta a szentet, azt gondolta, hogy -- amint az történni szokott -- már a megjelené sével, a hangjával meg fogja rémíteni. Egyenesen odalovagolt hozzá, és köve telte tőle a paraszt javait. Benedek mint mindig, most is nyugodt maradt. L assan fölemelte tekintetét, ránézett először a harcosra, aztán a megkötözöt t parasztra. A gót megrendülten a földre rogyott. Benedek odaszólította néh ány társát, megvendégelte Zellát a kolostorban, és csak búcsúzóul figyelmez tette: óvakodjék attól, hogy védtelen embereket szorongasson.
Megint kőpadján ült Benedek, amikor egy hírnök érkezett, és jelentette, hogy a gó tok fejedelme, Totila érkezik. Nem sokkal később fényes menet ért a kolosto r kapujához, az élén királyi öltözetű és viselkedésű férfi. De Benedek, ahe lyett hogy üdvözölte volna az előkelő vendéget, ezt mondta neki: „Tedd le, fiam, amit viselsz, mert nem a tiéd!” Igaza volt, mert nem a király érkezet t, hanem csak a fegyverhordozója, Riggo. Totila ugyanis ki akarta próbálni, vajon csakugyan látnok-e a szent apát, ahogy híre mondta. De néhány nap mú lva csakugyan felkereste Benedeket maga is. Amint a győzhetetlen hadvezér m essziről megpillantotta a szentet, tisztelete jeléül leborult, és csak akko r kelt fel, amikor Benedek szeretettel fölsegítette. „,Sok rosszat teszel - - mondta a szerzetesség atyja szemrehányóan Itália ariánus urának --, és má r eddig is sok rosszat tettél. Hagyj fel végre az igazságtalansággal. Bevon ulsz Rómába, átkelsz a tengeren, kilenc esztendeig uralmon leszel, de a tiz edikben meghalsz.” Ez a jövendölés mindenestül beteljesedett volna, de Toti la a szent imáiba ajánlotta magát, és mostantól kíméletesebben bánt a legyő zöttekkel.
Egyszer az egyik szerzetes könnyek közt találta az apátot . Sokáig nem szólalt meg, csak állt -- nem akarta Benedeket zavarni bánatáb an. Végül mégis megkérdezte, mi az oka, hogy ennyire bánkódik. „Ó -- felelt e Benedek --, ez az egész kolostor, amelyet építettem, és minden, amit test véreim számára előteremtettem, a Mindenható akaratából az ellenség kezére k erül. Alig tudtam kiimádkozni, hogy legalább a testvérek életben maradjanak .” S valóban, egy fél évszázad múlva a longobárdok alapjaiig feldúlták a ko lostort Monte Cassinón.
Imádság
Istenünk, ki Sze nt Benedek apátot a szerzetesség kiváló mesterévé tetted, kérünk, add, hogy téged mindennél jobban szeressünk, és nagylelkű szeretettel siessünk feléd parancsaid útján.
Forrás: Diós István: S zentek Élete
DTSTAMP:20240328T191335 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20180711 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20180712 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR