BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:f773900ebafb57cccf0f4ec13c7348b6 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150202 SUMMARY:Zaccaria Szent Antal Mária DESCRIPTION: Amikor Borromei Szent Károly 1565-ben Milánó érseke lett, már előkészített talajt talált a trienti zsinat által előírt reformok megvalósításához, ann ak ellenére, hogy elődei nem annyira a rájuk bízott nyájnak voltak a pászto rai, mint inkább hadakoztak és diplomataként tevékenykedtek.\n Előtte ugyan is néhány évtizeden át a barnabiták (vagy másképpen Szent Pál áldozópapjai) működtek itt, akiket Zaccaria Szent Antal Mária alapított 1530-ban. Az ala pító pap volt Cremonában, s mintegy előfutára a belső megújulás szolgálatáb an Borromei Szent Károlynak. A beszédeit és imáit átható belső tűz, a követ kezetes szegénység, a vezeklés nyilvános és rejtett gyakorlása, valamint az evilági dolgok teljes megvetése terén mutatott példája, a lelkek szolgálat ában tanúsított buzgalma, a Megfeszített hirdetése és szeretete, az euchari sztikus áldozat bemutatásában megnyilvánuló áhítata, az a szentpáli lelküle t, amellyel a hittérítő munkát végezte, végül lendületessége és a benne fes zülő tömérdek szellemi energia -- mindez előkészítette az utat Milánó új ap ostola számára.\n \n Élete, tevékenysége\n \n Antal 1502-ben született, v alószínűleg decemberben, Cremonában. Apja, Lazzaro egy genovai patricius cs aládnak volt a sarja. Anyja, Antonietta Pescaroli már tizennyolc éves koráb an özvegyen maradt, s nem ment újra férjhez, hogy egészen fia nevelésének s zentelhesse magát.\n Antal Mária még egész fiatal volt, amikor szüzességi f ogadalmat tett. Leginkább a könyörületesség, a szeretet és az anyagi javakr ól való lemondani tudás jellemezte: minden gondolkodás nélkül odaajándékozt a értékes köpenyét egy koldusnak; 1520-ban közjegyző előtt visszavonhatatla nul lemondott apai örökségéről, s még ebben az évben beiratkozott a páduai egyetemre, az orvostudományi karra. 1524-ben doktorrá avatták és visszatért szülővárosába, szilárd hittel, erkölcsileg feddhetetlenül, élettapasztalat okban gazdagon.\n Szellemi képességein kívül vállalkozó kedvével is kitűnt, mint apostoli lelkületű modern világi keresztény: érzékelte kora kívánalma it, s meghallotta a hívó szót. Teljesen alárendelte magát Marcello domonkos rendi szerzetesnek és Battista da Cremának, akit „isteni atyjá”-nak nevezet t. Ezek bevezették a teológia tudományába, a Szentírás ismeretébe, az apost oli és Krisztus-központú lelkiségbe. Így az Egyházban az Ige szolgálatára s zentelte magát: a Szent Vitál templomban hittanórákat, előadásokat, konfere ncia-beszédeket tartott. Témája főként a Szentírás, mindenekelőtt pedig Sze nt Pál leveleinek megismertetése volt.\n 1528-ban pappá szentelték. Lelkese n folytatta apostoli munkáját, egyszersmind nagy előrelátásról is tanúságot tett: a város előkelő rétege felé fordult, és jámbor társulatokba szervezt e őket.\n A honfitársai által „földre szállt angyal”-ként és „a haza atyja” -ként tisztelt fiatal pap reformeszméitől teljesen áthatva minden javadalom ról lemondott, nem kívánt „egyházi karriert” befutni, megvetette az irodalm at és a művészetet, a szépnek azt a kultuszát, amely X. Leo és Ludovico Ari osto korát jellemezte, csak hogy feddhetetlennek bizonyuljon, és erejét mar adéktalanul latba vethesse a szeretet minden téren való érvényesüléséért. N em sokkal később Milánóban Giastalla grófnő kíséretében találjuk, akinek ké sőbb a káplánja lett.\n A lombard fővárosban Antal kapcsolatba került az „Ö rök Bölcsesség” oratóriummal, amely az európai biblikus mozgalom szellemébe n működött, és egyike volt a trienti zsinat előtti, Giovanni Antonio Belott i által szorgalmazott milánói szellemiségű központoknak.\n Ebben az aszkéta életet élő közösségben, amelynek számos jelentős ember a tagja volt -- köz tük két későbbi pápa, IV. Pius és V. Pius is --, Antal megismerkedett két m ilánói nemessel, Giacomo Antonio Morigiával és Bartolomeo Ferrarival, akik barátok voltak. Csakhamar ő lett a vezetője a konfraternitásnak. Ebből nőtt ki a barnabiták kongregációja, amely nevét Szent Barnabás templomáról vett e, amely első otthonuk volt. A kongregációt 1533. február 18-án VII. Keleme n pápa hagyta jóvá Szent Pál áldozópapjai néven.\n A kongregációnak az volt a fő törekvése, hogy elsősorban tagjai példája révén segítse a klérus és a nép erkölcsi fölemelkedését. Minden rendű és rangú hívőt felszólítottak, h ogy csatlakozzék hozzájuk, és segítsen „elvezetni az embertársát az élő Lél ekhez és a megvetett Krisztushoz, a megfeszítetthez” (1537. május 26-án kel t levél). Működésük során a „devotio moderna” és a keresztény humanizmus pr ogramját valósították meg, összhangban azzal, amit Erazmus hirdetett: „A va llásból több élet fakad, mint a tudományos vitákból”.\n A reform-papoknak e z a csoportja Szent Pál nevét vette fel, az ő lelkiségét is magáévá téve: a nemzetek apostola lett a patrónusuk, tanítómesterük, vezetőjük és példakép ük az életükben és az apostolkodásban egyaránt. Az új szerzetesi család Sze nt Pál zászlaja alatt kívánt küzdeni azért, „hogy a keresztény szellem megú jhodásának szántóföldje és oszlopa legyen” (1538. november 3-án kelt levél) .\n Egy olyan korban, amikor a háború réme fenyegetett, és a teljes kizsákm ányolás eredményeképpen nagy volt a szegénység és az erkölcsi hanyatlás, An tal társaival együtt meg volt róla győződve, hogy a hit és erkölcs megszilá rdítása csak energikus fellépésnek és olyan módszereknek lehet az eredménye , amelyekre a nép felfigyel, és amelyek magukkal ragadnak.\n Ennek jegyében a barnabiták a tereken prédikáltak, nyilvános vezeklést vállaltak, és szem betűnő módon alázták meg magukat: keresztet vettek a vállukra, kötél volt a nyakukon, mezítláb jártak -- maga az alapító is így járta Milánó utcáit.\n Nem feltűnni akartak, s nem is a népszerűséget hajszolták, ahogy azt a páp aság történetének egyik ismert búvára gondolta, hanem tudatosan arra töreke dtek, hogy -- magukat és az emberi tekinteteket megvetve – „a lélek más nag y hibáival egyetemben ne csak kiirtsák, hanem le is győzzék a megfeszített Krisztus legnagyobb és igen veszedelmes ellenségét: a lustaságot, amely a m odern korban úgy elhatalmasodott” (1537. május 26-án kelt levél). De mint e z oly gyakran előfordul, akadtak ellenlábasaik, kivált a kléruson belül, ak ik ahol érték, üldözték, fenyegették, nyíltan támadták és eretnekséggel vád olták őket.\n Két alkalommal, 1534-ben és 1537-ben az inkvizíció törvényszé ke, Milánó érseke és szenátusa elé állították Antalt, de fölmentést kapott. Ez az igazolás fokozta apostoli buzgalmát és elérte, hogy sok hívő figyelm e a kereszténység központi misztériumai felé forduljon.\n Igen nagy szolgál atot tett számos „új” eszme megvalósításával, amelyek zömükben még ma is gy akorlatban vannak az Egyházban. Így pl. az Oltáriszentség 40 órás nyilvános és ünnepélyes imádása, amelyet sorra átvettek az egyházmegyék (1537); a ha rangozás bevezetése pénteken délután 3 órakor Krisztus kereszthalálának eml ékére; a papság és a műveltebb világi hívők szellemi irányítása és továbbké pzése konferenciák révén; a gyakoribb szentáldozás; a kolostorok reformjána k előmozdítása missziós beszédekkel; a népmisszió, a házaspárok összefogása a családok megújulása érdekében.\n Odaadó és nyitott lélekkel fáradozott A ntal az Angelikák rendjének megalapításán és képzésén is. Ez volt az első o lyan női rend, amelynek megengedték, hogy az apostoli munka érdekében elhag yják a klauzúrát. A rendet III. Pál hagyta jóvá 1535-ben. Az alapításban Gu astalla grófnő volt a társa, bár maga nem öltözött be.\n Egy levélben, amel yet lelki leányaihoz intézett, olyan programot fogalmazott meg, amely a mag a korában úttörő jelentőségű lehetett: „Bontsátok ki zászlótokat, amelyet a Megfeszített küld majd nektek, hogy hirdessétek mindenütt a Lélek elevensé get és az eleven Lelket” (1537. május 26-án kelt levél).\n A barnabiták és az angelikák, akik a Szent Pál szellemétől áthatott, lánglelkű apostol buzg almának örökösei lettek, nem maradhattak sokáig alapítójuk keze alatt: Anta l 1539. július 5-én, harminchét éves korában eltávozott övéi köréből. Amiko r kezdte érezni, hogy erői fogyatkoznak, megkérte, vigyék haza szülővárosáb a. Ott halt meg édesanyja karjai közt, leghűségesebb tanítványai körében. N agy vigaszára volt, hogy látomásban megjelent neki Pál apostol.\n Milánóban temették el, de maradványairól sokáig nem lehetett tudni, hol vannak. Csak 1891-ben találták meg őket újra, akkor kerültek a Szent Barnabás-templom k riptájába, ahol ma is nyugszanak.\n A barnabiták alapítójának nem maradt rá ideje, hogy tanítását összefoglalja és pontos szabályzatot állítson össze a rendje számára. Egy tucatnyi levél, hat beszéd, amelyek a parancsokról sz ólnak, és egy rendi szabályzat vázlata őrizte meg egyénisége vonásait, ezek jelentik szellemi hagyatékát. A barnabitáknak Borromei Szent Károly lett m ásodik atyjuk és védelmezőjük, aki folytatta és betetőzte az elkezdett refo rmot is.\n Antal Máriát VIII. Urbán 1634-ben boldoggá avatta, XIII. Leó 189 0- ben ezt megújította, majd 1897-ben a szentek sorába iktatta.\n Ünnepét m ég szentté avatása évében, 1897-ben felvették a római naptárba, július 5-re .\n \n Legendáiból\n E szent reform-pap életéről -- aki olyan korban élt, amikor közszájon forgott: „Ha valaki el akar kárhozni, annak elég, ha pap l esz” -- saját levelezése és a kortársak véleménye ad képeket.\n Azt, hogy a vallási megújulás érdekében készen áll minden erejének latba vetésére, Ant al egy 1531-ben kelt levelében fogalmazta meg, lelkes felhívás formájában: „Fel, fel, testvérek! Ha eddig volt is körünkben némi bizonytalankodás, mos t szakítsunk vele, ugyanúgy a hanyagsággal is, és mint a bolondok rohanjunk nemcsak az Istenhez, hanem embertársunkhoz is!”\n A Zaccaria Szent Antal M ária köré gyűlt férfiak és nők különös látványt nyújtottak a milánóiaknak: egy orvos, egy jogász, egy ismert gavallér és egy grófnő hirtelen lemondtak mindenfajta státusszimbólumról, hogy új módon hirdessék az evangéliumot. S amikor a szószékról „a városban pusztító pestis”-ként beszéltek róluk, a f elizgatott tömeg pedig fel akarta gyújtani a házukat, Antal Szent Pál szava ival biztatta társait: „Esztelenek vagyunk Krisztusban.”\n A barnabiták mun kájáról ezt jegyezte föl az életrajzíró: „Látni őket a templomokban, amint Isten vigasztalásáért könyörögnek, látni őket szegényes öltözékben adományo kat gyűjtve. Némelyek rendet tartanak a székesegyházban, mások a kórházakat látogatják. Ismét mások egészen szerény szolgálatokat vállalnak, elmennek házi szolgának vagy halárusnak. Mindegyikük talál valami módot a maga megal ázására, hogy ösztönözze a népet, és segítsen neki élete megváltoztatásában .”\n Szokatlan megjelenésük, az utcákon rögtönzött prédikációik és elszánt vezekléseik oly mértékben érintették a hivatalos Egyházat, hogy Antal ügye az inkvizíció elé került. Ám Crivelli inkvizítor nem tehetett egyebet, mint hogy megállapítsa: „Egyszerű, egyenes ember”, III. Pál pápa pedig védelméb e vette a közösséget: „Pontosan ilyen emberekre van az Egyháznak szüksége. Tudósok és diplomaták vannak elegen.”\n Imádság\n Istenünk, kérünk, add meg , hogy Szent Pál apostol szeretetével törekedjünk Jézus Krisztus mindent fe lülmúló ismeretére, amint Zaccaria Szent Antal is e megismerés birtokában h irdette Egyházadban fáradhatatlanul az üdvösség igéjét.\n Forrás: Diós Istv án: Szentek Élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Amikor Borromei Szent Károly 1565-ben Milánó érseke le tt, már előkészített talajt talált a trienti zsinat által előírt reformok m egvalósításához, annak ellenére, hogy elődei nem annyira a rájuk bízott nyá jnak voltak a pásztorai, mint inkább hadakoztak és diplomataként tevékenyke dtek.
Előtte ugyanis néhány évtizeden át a barnabiták (vagy másképpe n Szent Pál áldozópapjai) működtek itt, akiket Zaccaria Szent Antal Mária a lapított 1530-ban. Az alapító pap volt Cremonában, s mintegy előfutára a be lső megújulás szolgálatában Borromei Szent Károlynak. A beszédeit és imáit átható belső tűz, a következetes szegénység, a vezeklés nyilvános és rejtet t gyakorlása, valamint az evilági dolgok teljes megvetése terén mutatott pé ldája, a lelkek szolgálatában tanúsított buzgalma, a Megfeszített hirdetése és szeretete, az eucharisztikus áldozat bemutatásában megnyilvánuló áhítat a, az a szentpáli lelkület, amellyel a hittérítő munkát végezte, végül lend ületessége és a benne feszülő tömérdek szellemi energia -- mindez előkészít ette az utat Milánó új apostola számára.
Élete, te vékenysége
Antal 1502-ben született, valószínűleg decem berben, Cremonában. Apja, Lazzaro egy genovai patricius családnak volt a sa rja. Anyja, Antonietta Pescaroli már tizennyolc éves korában özvegyen marad t, s nem ment újra férjhez, hogy egészen fia nevelésének szentelhesse magát .
Antal Mária még egész fiatal volt, amikor szüzességi fogadalmat te tt. Leginkább a könyörületesség, a szeretet és az anyagi javakról való lemo ndani tudás jellemezte: minden gondolkodás nélkül odaajándékozta értékes kö penyét egy koldusnak; 1520-ban közjegyző előtt visszavonhatatlanul lemondot t apai örökségéről, s még ebben az évben beiratkozott a páduai egyetemre, a z orvostudományi karra. 1524-ben doktorrá avatták és visszatért szülővárosá ba, szilárd hittel, erkölcsileg feddhetetlenül, élettapasztalatokban gazdag on.
Szellemi képességein kívül vállalkozó kedvével is kitűnt, mint a postoli lelkületű modern világi keresztény: érzékelte kora kívánalmait, s m eghallotta a hívó szót. Teljesen alárendelte magát Marcello domonkosrendi s zerzetesnek és Battista da Cremának, akit „isteni atyjá”-nak nevezett. Ezek bevezették a teológia tudományába, a Szentírás ismeretébe, az apostoli és Krisztus-központú lelkiségbe. Így az Egyházban az Ige szolgálatára szentelt e magát: a Szent Vitál templomban hittanórákat, előadásokat, konferencia-be szédeket tartott. Témája főként a Szentírás, mindenekelőtt pedig Szent Pál leveleinek megismertetése volt.
1528-ban pappá szentelték. Lelkesen folytatta apostoli munkáját, egyszersmind nagy előrelátásról is tanúságot t ett: a város előkelő rétege felé fordult, és jámbor társulatokba szervezte őket.
A honfitársai által „földre szállt angyal”-ként és „a haza aty ja”-ként tisztelt fiatal pap reformeszméitől teljesen áthatva minden javada lomról lemondott, nem kívánt „egyházi karriert” befutni, megvetette az irod almat és a művészetet, a szépnek azt a kultuszát, amely X. Leo és Ludovico Ariosto korát jellemezte, csak hogy feddhetetlennek bizonyuljon, és erejét maradéktalanul latba vethesse a szeretet minden téren való érvényesüléséért . Nem sokkal később Milánóban Giastalla grófnő kíséretében találjuk, akinek később a káplánja lett.
A lombard fővárosban Antal kapcsolatba kerü lt az „Örök Bölcsesség” oratóriummal, amely az európai biblikus mozgalom sz ellemében működött, és egyike volt a trienti zsinat előtti, Giovanni Antoni o Belotti által szorgalmazott milánói szellemiségű központoknak.
Ebb en az aszkéta életet élő közösségben, amelynek számos jelentős ember a tagj a volt -- köztük két későbbi pápa, IV. Pius és V. Pius is --, Antal megisme rkedett két milánói nemessel, Giacomo Antonio Morigiával és Bartolomeo Ferr arival, akik barátok voltak. Csakhamar ő lett a vezetője a konfraternitásna k. Ebből nőtt ki a barnabiták kongregációja, amely nevét Szent Barnabás tem plomáról vette, amely első otthonuk volt. A kongregációt 1533. február 18-á n VII. Kelemen pápa hagyta jóvá Szent Pál áldozópapjai néven.
A kong regációnak az volt a fő törekvése, hogy elsősorban tagjai példája révén seg ítse a klérus és a nép erkölcsi fölemelkedését. Minden rendű és rangú hívőt felszólítottak, hogy csatlakozzék hozzájuk, és segítsen „elvezetni az embe rtársát az élő Lélekhez és a megvetett Krisztushoz, a megfeszítetthez” (153 7. május 26-án kelt levél). Működésük során a „devotio moderna” és a keresz tény humanizmus programját valósították meg, összhangban azzal, amit Erazmu s hirdetett: „A vallásból több élet fakad, mint a tudományos vitákból”.
A reform-papoknak ez a csoportja Szent Pál nevét vette fel, az ő lelkis égét is magáévá téve: a nemzetek apostola lett a patrónusuk, tanítómesterük , vezetőjük és példaképük az életükben és az apostolkodásban egyaránt. Az ú j szerzetesi család Szent Pál zászlaja alatt kívánt küzdeni azért, „hogy a keresztény szellem megújhodásának szántóföldje és oszlopa legyen” (1538. no vember 3-án kelt levél).
Egy olyan korban, amikor a háború réme feny egetett, és a teljes kizsákmányolás eredményeképpen nagy volt a szegénység és az erkölcsi hanyatlás, Antal társaival együtt meg volt róla győződve, ho gy a hit és erkölcs megszilárdítása csak energikus fellépésnek és olyan mód szereknek lehet az eredménye, amelyekre a nép felfigyel, és amelyek magukka l ragadnak.
Ennek jegyében a barnabiták a tereken prédikáltak, nyilv ános vezeklést vállaltak, és szembetűnő módon alázták meg magukat: kereszte t vettek a vállukra, kötél volt a nyakukon, mezítláb jártak -- maga az alap ító is így járta Milánó utcáit.
Nem feltűnni akartak, s nem is a nép szerűséget hajszolták, ahogy azt a pápaság történetének egyik ismert búvára gondolta, hanem tudatosan arra törekedtek, hogy -- magukat és az emberi te kinteteket megvetve – „a lélek más nagy hibáival egyetemben ne csak kiirtsá k, hanem le is győzzék a megfeszített Krisztus legnagyobb és igen veszedelm es ellenségét: a lustaságot, amely a modern korban úgy elhatalmasodott” (15 37. május 26-án kelt levél). De mint ez oly gyakran előfordul, akadtak elle nlábasaik, kivált a kléruson belül, akik ahol érték, üldözték, fenyegették, nyíltan támadták és eretnekséggel vádolták őket.
Két alkalommal, 15 34-ben és 1537-ben az inkvizíció törvényszéke, Milánó érseke és szenátusa e lé állították Antalt, de fölmentést kapott. Ez az igazolás fokozta apostoli buzgalmát és elérte, hogy sok hívő figyelme a kereszténység központi miszt ériumai felé forduljon.
Igen nagy szolgálatot tett számos „új” eszme megvalósításával, amelyek zömükben még ma is gyakorlatban vannak az Egyház ban. Így pl. az Oltáriszentség 40 órás nyilvános és ünnepélyes imádása, ame lyet sorra átvettek az egyházmegyék (1537); a harangozás bevezetése pénteke n délután 3 órakor Krisztus kereszthalálának emlékére; a papság és a művelt ebb világi hívők szellemi irányítása és továbbképzése konferenciák révén; a gyakoribb szentáldozás; a kolostorok reformjának előmozdítása missziós bes zédekkel; a népmisszió, a házaspárok összefogása a családok megújulása érde kében.
Odaadó és nyitott lélekkel fáradozott Antal az Angelikák rend jének megalapításán és képzésén is. Ez volt az első olyan női rend, amelyne k megengedték, hogy az apostoli munka érdekében elhagyják a klauzúrát. A re ndet III. Pál hagyta jóvá 1535-ben. Az alapításban Guastalla grófnő volt a társa, bár maga nem öltözött be.
Egy levélben, amelyet lelki leányai hoz intézett, olyan programot fogalmazott meg, amely a maga korában úttörő jelentőségű lehetett: „Bontsátok ki zászlótokat, amelyet a Megfeszített kül d majd nektek, hogy hirdessétek mindenütt a Lélek elevenséget és az eleven Lelket” (1537. május 26-án kelt levél).
A barnabiták és az angelikák , akik a Szent Pál szellemétől áthatott, lánglelkű apostol buzgalmának örök ösei lettek, nem maradhattak sokáig alapítójuk keze alatt: Antal 1539. júli us 5-én, harminchét éves korában eltávozott övéi köréből. Amikor kezdte ére zni, hogy erői fogyatkoznak, megkérte, vigyék haza szülővárosába. Ott halt meg édesanyja karjai közt, leghűségesebb tanítványai körében. Nagy vigaszár a volt, hogy látomásban megjelent neki Pál apostol.
Milánóban temett ék el, de maradványairól sokáig nem lehetett tudni, hol vannak. Csak 1891-b en találták meg őket újra, akkor kerültek a Szent Barnabás-templom kriptájá ba, ahol ma is nyugszanak.
A barnabiták alapítójának nem maradt rá i deje, hogy tanítását összefoglalja és pontos szabályzatot állítson össze a rendje számára. Egy tucatnyi levél, hat beszéd, amelyek a parancsokról szól nak, és egy rendi szabályzat vázlata őrizte meg egyénisége vonásait, ezek j elentik szellemi hagyatékát. A barnabitáknak Borromei Szent Károly lett más odik atyjuk és védelmezőjük, aki folytatta és betetőzte az elkezdett reform ot is.
Antal Máriát VIII. Urbán 1634-ben boldoggá avatta, XIII. Leó 1890- ben ezt megújította, majd 1897-ben a szentek sorába iktatta.
Ü nnepét még szentté avatása évében, 1897-ben felvették a római naptárba, júl ius 5-re.
Legendáiból
E szent reform-pa p életéről -- aki olyan korban élt, amikor közszájon forgott: „Ha valaki el akar kárhozni, annak elég, ha pap lesz” -- saját levelezése és a kortársak véleménye ad képeket.
Azt, hogy a vallási megújulás érdekében késze n áll minden erejének latba vetésére, Antal egy 1531-ben kelt levelében fog almazta meg, lelkes felhívás formájában: „Fel, fel, testvérek! Ha eddig vol t is körünkben némi bizonytalankodás, most szakítsunk vele, ugyanúgy a hany agsággal is, és mint a bolondok rohanjunk nemcsak az Istenhez, hanem embert ársunkhoz is!”
A Zaccaria Szent Antal Mária köré gyűlt férfiak és nő k különös látványt nyújtottak a milánóiaknak: egy orvos, egy jogász, egy is mert gavallér és egy grófnő hirtelen lemondtak mindenfajta státusszimbólumr ól, hogy új módon hirdessék az evangéliumot. S amikor a szószékról „a város ban pusztító pestis”-ként beszéltek róluk, a felizgatott tömeg pedig fel ak arta gyújtani a házukat, Antal Szent Pál szavaival biztatta társait: „Eszte lenek vagyunk Krisztusban.”
A barnabiták munkájáról ezt jegyezte föl az életrajzíró: „Látni őket a templomokban, amint Isten vigasztalásáért kö nyörögnek, látni őket szegényes öltözékben adományokat gyűjtve. Némelyek re ndet tartanak a székesegyházban, mások a kórházakat látogatják. Ismét mások egészen szerény szolgálatokat vállalnak, elmennek házi szolgának vagy halá rusnak. Mindegyikük talál valami módot a maga megalázására, hogy ösztönözze a népet, és segítsen neki élete megváltoztatásában.”
Szokatlan megj elenésük, az utcákon rögtönzött prédikációik és elszánt vezekléseik oly mér tékben érintették a hivatalos Egyházat, hogy Antal ügye az inkvizíció elé k erült. Ám Crivelli inkvizítor nem tehetett egyebet, mint hogy megállapítsa: „Egyszerű, egyenes ember”, III. Pál pápa pedig védelmébe vette a közössége t: „Pontosan ilyen emberekre van az Egyháznak szüksége. Tudósok és diplomat ák vannak elegen.”
Imádság
Istenünk, kérünk, add meg, hogy Szent Pál apostol szeretetével törekedjünk Jézus Krisztus minden t felülmúló ismeretére, amint Zaccaria Szent Antal is e megismerés birtokáb an hirdette Egyházadban fáradhatatlanul az üdvösség igéjét.
Forrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240328T090535 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220705 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220706 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR