BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:91f982a77abedf7a53c8d8fd7c5bb44b CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150202 SUMMARY:Szent Tamás apostol (ünnep) DESCRIPTION:
Személye, jel entősége
Tamásról nem tudunk sokat. Egyike volt azoknak, a kik akkor is hűségesen kitartottak Mesterük mellett, amikor a nagy tömegek már kezdtek visszahúzódni, mert a nép vezetőinek ellenséges magatartása egy re nyilvánvalóbbá vált, s ebből következtetni lehetett arra, mi lesz Jézus sorsa. Jézus meghívta apostolnak, így Jézus legszorosabb baráti köréhez tar tozott -- egyike volt a tizenkettőnek, akiket Jézus arra szemelt ki, hogy I zrael tizenkét törzsét képviseljék, s akik már Istennek új népe, a jövendő Egyház voltak. Az apostolok listájában Tamás neve Alfeus fia, Jakab (Mk 3,1 8), Máté (Mt 10,3; Lk 6,15), illetőleg Fülöp (ApCsel 1,13) mellett szerepel . Az első három evangélistánál tehát, akik egyébként nem is akartak a tanít ványokról beszámolni, nincs állandó helye az apostolok listájában.
J óval nagyobb szerepe van Tamás alakjának János evangéliumában. Szent János megörökítette azokat a vonásokat, amelyek ezt az apostolt minden nemzedék s zámára, akiknek nem volt módja a Krisztussal való személyes találkozásra, a nnyira rokonszenvessé, szimpatikussá teszik: Tamás a nem egykönnyen hívő, a töprengő, a kétkedő ember.
Tamás azokkal a szavaival, amelyekkel fe lszólította a többi apostolt: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!” -- bár a küszöbön álló események miatt egy kissé lemondóan --, megjelölte a ma ga útját és egyáltalán a tanítvány útját: a keresztre feszített Krisztus kö vetését. Innen érthető, hogy egy apokrif irat, a Tamás- akták -- amely arró l tudósít, hogy csodálatos eredményeket ért el az evangélium hirdetésében, egészen a távoli Indiáig -- Jézus rokonát látja benne, aki külsőre is, sors ában is a legjobban hasonlít hozzá.
Szinte azt hihetjük, hogy János Tamással mindnyájunk „ősmintáját” iktatta az evangéliumba. Neki köszönhetjü k Krisztusnak azokat a szavait, amelyeket nem szívesen nélkülöznénk; azokat a szavakat, amelyek közvetlenül neki s nekünk is szólnak. És miként ő, mi sem válhatunk úgy szentté, hogy legyőzzük -- mi magunk! -- a hitetlenségünk et, hanem csak úgy, hogy Krisztus az ő mindenható szavával és kegyelmével ú rrá válik hitetlenségünkön: „Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. At yám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készí tek nektek, újra eljövök és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott leg yetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahova megyek” (Jn 14,1-- 4). Így beszélt az Úr a tanítványaihoz. És Tamás vajon nem mindnyájunk nevé ben beszélt, amikor bátorságot vett, és megfogalmazta kételyeinket, és felt árta szívünk sötétségét? Ahogy neki, úgy nekünk is ezt mondja feleletül Kri sztus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” (Jn 14,6). Tamás azáltal v ált szentté, hogy hittel fogadta Krisztus szavát.
János evangéliuma végén még egyszer szerepelteti Tamást. Egy egész perikópát szentel neki, am ely az eredetileg 20 fejezetből álló evangéliumnak mintegy a csúcspontja és a záróakkordja volt: ,,A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevé n Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elm ondták: „Láttuk az Urat!” De ő kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szege k nyomát, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismé t együtt voltak a tanítványok, és Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megje lent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, és köszöntötte őket: „Békessé g nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ki a kezedet, és tedd oldalamba . S ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás felkiáltott: „Én Uram, én Istenem! ” Jézus csak annyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látna k, mégis hisznek!” (Jn 20,24--29).
Tamás ismét kételkedik: „Ha csak nem látom!” És újra azt mondja neki az Úr, hogy higgyen. És most ünnepélyes hitvallást tesz: „Én Uram, én Istenem!” Ennek ellenére nem marad el Jézus szemrehányása: „Hittél, mert láttál.” Igen, az Újszövetség nem szépíti a do lgokat: Péter tagadása, a tanítványok gyáva megfutamodása a szenvedés éjsza káján és Tamás kétkedése -- ez mind benne van. Mégpedig a mi számunkra, a m i okulásunkra van benne, ahogy a szenteket is azért emeli oltárra az Egyház , hogy nekünk mutasson velük példát. A Tamásnak tett szemrehányás nekünk is szól: Hittél, mert láttál. De mit kezdjenek azok, akik majd ezután élnek, így eleve nem láthatnak, csak arra lesznek utalva, amiről ti, a tanítványok tanúságot tesztek? Nem, te nem azért vagy boldog Tamás, mert láttál. Azért vagy boldog, azért vagy szent, mert hittél! Mert boldogok, akik nem látnak , mégis hisznek.
A Jeromos-féle martirológium július 3-án emlékezik meg Tamás testének Edesszába való átviteléről. Rómában a 9. században decem ber 21-re tették az ünnepét. 1969-ben annak érdekében, hogy a decemberi ünn eplés ne törje meg Ádvent utolsó hetét, visszahelyezték július 3- ra.
Igehirdetése, munkássága
A 2. századból való apokrif irat, a Tamás-akták arról tudósít, hogy az apostol Indiában hirdet te az evangéliumot. Előadásmódjában sok a legendás elem és az allegória. Az mégis hitelt érdemlően kirajzolódik belőle, hogy Tamás különösen hű volt a z Úrtól kapott küldetés teljesítésében: „Hirdessétek az evangéliumot egésze n a föld végső határáig!”
Tamásnak Cézáreában látomása volt, így tud ta meg, merre kell indulnia. Ezt mondta neki az Úr: „India királya, Gundaph ar elküldte követét, hogy keresse meg neki a legjobb építészt, aki számára palotát építsen. Ezért kelj föl, téged küldelek neki.” Az indiai követ ráta lált Tamásra, és felismerte benne a világ legjobb építőmesterét. Hajóra szá lltak tehát, és átkeltek a tengeren. Amikor megérkeztek a királyhoz, Tamás pompás palotát tervezett neki. Gundaphar tömérdek aranyat bízott rá azzal, hogy a palotát -- a tervnek megfelelően -- építse is fel, és elment messze idegenbe. Tamás az aranyat szétosztotta a szegények között, prédikált, és r engeteg embert elvezetett Krisztushoz.
Amikor húsz esztendő elteltév el a király hazatért, sem a palotának, sem a Tamásra bízott aranynak nem ta lálta nyomát, ezért Tamást a börtön mélységes fenekére vetette, és meg akar ta büntetni. De meghalt a király testvére. Néhány nap múlva azonban -- élve -- a király elé járult, és ezt mondta neki: ,,Tudd meg, hogy az az ember, akit te meg akarsz kínozni és el akarsz égetni, Isten barátja. Az angyalok elvezettek a Paradicsomba, és ott mutattak nekem egy pompás palotát. „Ezt a palotát építette Tamás a testvérednek -- mondták --, de méltatlanná vált r á, hogy benne lakjon!” Gundaphar tüstént szaladt a börtönbe, és arra kérte Szent Tamást, bocsásson meg neki, és fogadjon el tőle ajándékot. Azt is meg kérdezte Tamástól, miként lehetne az övé az égi palota. Tamás elmondta neki : „Nagyon sok palota áll az égben készen, hittel és alamizsnával lehet őket megszerezni. Hagyd hát, hogy megkereszteljelek, a kincseid pedig használd fel helyesen. Engedd, hogy előtted menjenek mennyei otthonodba.”
Más utt, India északi részén is hirdette Tamás az evangéliumot. Főleg az istenf élő asszonyok hallgatták szívesen. Nagy hatással volt rájuk Tamás képekben gazdag beszéde, mert sok mindenhez hasonlította az Isten szavát: olyan, min t valami szemkenőcs, amitől lelkünk szeme látóvá válik; olyan, mint az orvo sság, amelytől akaratunk megtisztul a bűnös vágyaktól; olyan, mint a sebtap asz, amelytől begyógyulnak bűneink okozta sebeink; olyan, mint az étel, mer t isteni szeretettel táplál bennünket.
Legendáiból
A férfiak megharagudtak hitük miatt az asszonyokra, akik közt e gy királynő is volt, és a király elé hurcolták az apostolt, s különféle kín zásoknak vetettek alá. Szent Tamásnak azonban nem lett semmi baja az izzó v aslemezen, mert Isten hűs forrást fakasztott; a tüzes kemencében is hűs sze llő lengedezett, amikor belevetették. Végül arra akarták Tamást kényszeríte ni, hogy egy ércbálvány előtt mutasson be áldozatot. Ő letérdelt, és ezt mo ndta: „Imádlak, Jézus Krisztus!” Ebben a pillanatban elolvadt a bálvány, mi ntha csak viaszból lett volna. A szentély papja azt gondolta, hogy bosszút kell állnia istene nevében, ezért kardjával átszúrta az apostolt.
A hívők -- a hagyomány szerint azoknak a Tamás-keresztényeknek az ősei, akik Indiában még ma is élnek -- eltemették Tamás holttestét. Később a szír kere sztények engedélyt kértek rá, hogy ereklyéit a maguk városába, Edesszába vi hessék, azzal az indoklással, hogy nekik levelük van Krisztustól, amelyben az olvasható, hogy ők Szent Tamás különös oltalma alatt állnak. Valahányszo r Edesszát ellenség fenyegette, lakói a város kapuja elé állítottak egy gye rmeket, hogy olvassa fel ezt a levelet. Erre az ellenség minden alkalommal elvonult.
Imádság
Mindenható I stenünk, kérünk, add, hogy örömmel üljük meg Szent Tamás apostol ünnepét, é s benne közbenjáróra találva, a hit által életünk legyen Fiadban, Jézus Kri sztusban, akit ő Urának vallott.
Forrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240329T063827 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20230703 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20230704 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR