BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:164161cf451a3d52e884dfd98a977af3 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150202 SUMMARY:Szent Péter és Pál apostolok (főünnep) DESCRIPTION:
Szent Péter apostol
Simon, egy bizonyos Jona (Johannesz) fia Bet szaidából, a Genezáreti tó partján lévő halászfaluból származott. Házasságk ötésekor átköltözött Kafarnaumba, anyósa házába, akit -- az evangélium szer int -- Jézus csodája gyógyított meg (Mk 1,29—31). Tanítvánnyá való meghívás ában már ott cseng a későbbi meghívás, az emberhalászok között az első, a m indenkiért felelős emberhalász meghívása, melyben a Föltámadott részesített e: ,,Ezentúl emberhalász leszel” (Lk 5,10). A hivatalos vezetők előtt ez a genezáreti halász természetesen csak egy volt a ,,vidéki emberek'' közül, a kik a Törvényt nem ismerték, s ezért csak megvetésre voltak méltók. Jézus m aga jelölte meg Simon halászt a ,,Kéfás” névvel. Az arámul beszélő zsidók e lőtt azonban ez a szó csak egyszerű megjelölésnek számított, és semmiképpen sem vonatkozott Simon személyes mivoltára. Ezért Jézusnak külön meg kellet t magyaráznia a név jelképes értelmét. Neki kellett Simon előtt föltárnia, miért, milyen értelemben nevezte őt sziklának. Abban az egyházépítő ígéretb en, amelyet Máté összekapcsolt a Messiás- vallomással (Mt 16,18 sk.), ez me g is történik. Ez az ígéret teljhatalmat és felelősséget foglal magában. Si monnak -- mint a Messiás Jézus által építendő hívő közösség szilárd alapján ak - kell az Egyház fennállása és egysége biztosítékának lennie. S mint ily ennek üdvösségközvetítő teljhatalommal kell rendelkeznie. Ezt bizonyítja a hozzáfűzött képes beszéd a mennyek országa kulcsainak, az oldás és kötés ha talmának átadásáról (Mt 16,19). Se teljhatalom átadását erősíti meg a másod ik nagy meghívás a maga pásztorképével (Jn 21,15- 17: Legeltesd bárányaimat ...).
Az 1Kor 15,5, Lk 24,34, Mk 17,7 és Jn 21. fejezetének egyöntet ű tanúsága egy rendkívül figyelemreméltó tényt bizonyít: az Úr Simont része sítette abban a kitüntetésben, hogy neki jelenjék meg elsőnek. A tanítványo kkal elköltött étkezés után kezdődő, ünnepélyes párbeszédet a Föltámadott k izárólag csak Simonnal folytatta. Simon külön megbízatását a lukácsi meghív ástörténet az emberhalász képével elővételezte. Ezt most a Föltámadott egy másik képpel mondja ki, amelynek jelentős előtörténete van az ószövetségi ü dvösségvárásban és magában Jézus igehirdetésében is: ,,Legeltesd juhaimat.. . Legeltesd bárányaimat.'' A Föltámadott kiemelt értelemben tette meg Simon t nyája pásztorává, tehát első pásztorrá, nyája főpásztorává.
A Szentlélek elküldésével jött el a pillanat, hogy a Fölmagasztalt a Lélek erejével építeni kezdje Egyházát Pé terre, a Sziklára. Természetesen naiv anakronizmus hibájába esne az ember, ha Péter hivatalának a későbbi évszázadokban bekövetkezett teológiai, alkot mányjogi és adminisztratív fejlődését tenné meg a Főapostol helyzetének, Pé ter primátusának mértékévé. A kezdeti idők egyedülálló viszonyai ékesszóló nyelven beszélnek itt. Még tevékenyek a föltámadott Úr által meghívott apos tolok. Az Egyház még jól áttekinthető, szinte családi viszonyok között él. Az emberi fáradozást a Léleknek és a kegyelmi ajándékoknak rendkívüli hatás ai támogatják és egészítik ki. Az Egyház ápolja az eleven reményt, hogy az Úr hamarosan visszatér, és megkezdődik Istennek az idők végét jelentő uralm a. Ezek a körülmények nem engedték meg, hogy illetékességi kérdések és egyh ázszervezési problémák oly mértékben fölmerüljenek, amilyen mértékben azt a következő évszázadok megkívánták. Arról sem szabad megfeledkeznünk, milyen korlátozott mértékben állnak rendelkezésünkre a szűkszavú források. Az Újs zövetség egyes darabjai kimondottan alkalomszerűen és igehirdető célzattal készültek. Szerzőiknek nem volt szándékában, hogy megírják a fiatal Egyházn ak, misszióinak, életének, vezető személyiségeinek, tanításának és alkotmán yának aprólékos, kimerítő történetét.
Annál figyelemreméltóbb, hogy mindezek ellenére a legrégibb forrásainkból kitűnik Péter elsőrangú szerepe a legkülönfélébb esetekben. Biztos, hogy Péter nem volt olyan teológus, mi nt az egykori rabbi, Pál, vagy a zsidóknak írt levél szentírásismerő szerző je. Sem az alkalomszerű Péter-beszédek az Apostolok Cselekedeteiben, sem az első Péter-levél, amelyet Silvanus írt le, nem jogosít föl arra, hogy Péte r-féle teológiáról beszélhessünk. Mégis kezdettől fogva ő a vezető ember az ősegyházban. A második generáció idejében készült Apostolok Cselekedeteibe n számos csodatétel erősíti meg küldetését és Krisztusról tett tanúságát, s okkal több, mint a pogányok apostolának missziós működését.
Pál 37 k örül azért megy föl Jeruzsálembe, hogy megismerje Pétert (Gal 1,18). Az apo stoli zsinatról (48/49) szóló beszámolójában a törvényhez hű Jakabot Kéfás előtt említi azok közt a ,,tekintélyesek” közt, akik helyeselték, hogy nem követeli meg a szertartási törvények megtartását (Gal 2,1-10).
Az I. Heródes Agrippa alatt (44 körül) támadt, az Apostolok Cselekedeteiben is e lbeszélt egyházüldözéssel mozgalmas időszak kezdődött Péter életében. Elhag yta Palesztinát, bár egyelőre csak a birodalom keleti részébe ment. Hogy Ko rintusban is járt volna, arra semmiképpen sem lehet abból következtetni, ho gy ott létezett egy Kéfás- párt (1Kor 1,12), a lehetősége azonban mindenkép pen megmarad. Az apostoli zsinat utáni időben (49 táján) mindenesetre Antio chiában találjuk. A kisázsiai egyházközségeknek szánt első Péter- levél nag y bizonyossággal az apostol kisázsiai tevékenykedését tételezi föl. Ugyanez a helyzet római tartózkodásával kapcsolatban is (5,13), amelyet természete sen a Római levél megírása utánra kell helyeznünk.
Pál akkor tért meg és lett az ősegyház tagja, amikor az kezdett e lszakadni a választott néptől, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek mi sszionálásához. Az Ószövetséghez ragaszkodó kereszténység jelentéktelen sze ktává válik: a küzdelmek idején még megvan, de végül a harcok áldozata lesz . Pál a Törvénytől függetlenné vált új irányzat teológusa és előharcosa let t.
Életéről kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet ponto san meghatározni. Egyes adatokat - mindenekelőtt életének utolsó és mindenk éppen legjelentősebb évtizedéről - leveleiből és az Apostolok Cselekedeteib ől tudhatunk. Maguk a levelei azonban az apostol egyéniségének, hitének és gondolkodásának megragadó képét nyújtják.
Pál a világ felé nyitott d iaszpóra-zsidóságból származott. A kilikiai Tarzuszban született, a Szíriát és Kisázsiát összekötő út mentén, a szinkretizmus központjában. Gyanítható an a középső társadalmi szinthez tartozott. Atyjától városi és római polgár jogot örökölt. Jellemző a diaszpóra- zsidóságra és Pál családjára is a zsid ó hagyományokhoz való ragaszkodás (vö. Fil 3,5; Róm 11,1; 2Kor 11,22). A cs alád Benjamin törzsének tagja volt. Lehetséges, hogy a galileai Giskala vol t ősi otthonuk.
Személyiségének megértésében döntő az a tény, hogy t udatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és sok kortársánál buzgóbban ragaszkodott hozzá (Fil 3,5; Gal 1,14). Lehetség es, hogy Jeruzsálemben az idősebb Gamalielnél tanult (ApCsel 22,3).
Származásával összhangban áll mozgékony szelleme. Jól beszélt görögül, isme rte a hellén műveltséget. Úgy látszik, bizonyos mértékig megértette a sztoi kus fogalmakat, ismerte a pogány kultúrákat és a kezdődő gnózist. Gondolkod ásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Bizonyít ásmódja és Szentírás-értelmezése teljesen rabbinisztikus jellegű. Mindazoná ltal a rabbinizmus nem volt teológiai gondolkodásának egyetlen tényezője. A hogyan fölfogja a törvényt és a történelmet, az az apokaliptika hatásáról á rulkodik. Gondolkodásának történeti beállítottsága és abszolút Isten-felfog ása tipikus zsidónak mutatja.
Megtérése (34 körül) megadta élete ért elmét. A Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztén yek üldözőjévé tette. Hogy mikor és hogyan találkozott velük először, már n em lehet megállapítani. Az Egyházzal való összeütközése azonban nyilvánvaló an összefüggésben állt azzal a válsággal, amely Jeruzsálemben István megköv ezéséhez, a jeruzsálemi keresztény közösség hellénisztikus csoportjának üld özéséhez és elűzéséhez, továbbá a damaszkuszi egyházközség alapításához vez etett. Úgy látszik, ez az egyházközség - a jeruzsálemi egyház törzsrészével ellenkezően - teljesen elszakadt a Törvénytől. Pál - amint a Gal 1,13 sk. és a Fil 3,5 sk. mutatja - a szigorú zsidó törvénytiszteletet védelmezte a Törvénytől való szabadsággal szemben.
Pál kényszerítve érezte magát, hogy föladja az üdvösség útjának, az addig helyeselt jámborságnak értelmez ését. Később igehirdetésében minden embertől megkívánta ezt a megmérettetés t: amit nyereségnek tartott most jelentéktelen dolog lett. A Törvénynek, a Törvényhez való hűségnek és a cselekedetekből való megigazulásnak az útja é rvényét veszítette. Új út nyílott. Az ember az üdvösségét csak Istenben tal álja meg, akinek tökéletes bizalommal ki kell szolgáltatnia magát. Krisztus nak ez a kinyilatkoztatása Pál számára azt is magában foglalja, hogy Isten mint a zsidók és a (Törvény nélküli) pogány népek Istene mutatkozik be. A p ogányok is hivatalosak a hit útjára.
Meghívatásával együtt Pál fölis merte, hogy az evangéliumnak a pogányok közötti hirdetése az ő feladata. Ez a tudat szinte kényszerként nehezedett rá (vö. Gal 1,16; 1Kor 9,16). A hit útja lett életének témája. A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat . Emiatt gyanússá vált saját keresztény testvérei előtt, s magára vette nép ének gyűlöletét, pedig a végsőkig szerette ezt a népet, és megmentéséért a saját üdvét is odaadta volna (Róm 9,1 sk.).
Megtérése után megkezdte a missziót, először Arábia területén (Damaszkusztól délkeletre). Ez a tevé kenysége nem sok eredménnyel járt. Egyházközség-alapításokról nincs szó. Pá l visszatért Damaszkuszba, és kénytelen volt onnan is menekülni egy ellene támadt üldözés elől (2Kor 11,26; vö. ApCsel 9,23 sk.). Csodálatos módon Jer uzsálemmel csak később, és akkor is csak futólagosan vette föl a kapcsolato t (Gal 1,18--20). Ez mutatja apostolságának önállóságát és Jeruzsálemtől va ló függetlenségét, de konkrét nehézségekre is következtethetünk belőle. Miv el Pál kezdettől fogva a Törvény nélküli keresztény irányzathoz csatlakozot t, ahhoz az irányzathoz tehát, amelyet Jeruzsálemből elűztek, hosszabb és h ivatalosabb jeruzsálemi tartózkodása kompromittálta volna az ottani egyháza t a zsidó hatóságok előtt. Több éven át működött Pál Szíriában és hazájában , Kilikiában (Gal 1,21). Lehetséges, hogy az ApCsel 13. és 14. fejezetében elbeszélt missziós utazás erre az időre esett. Barnabás Tarzuszból Antiochi ába hozta, ahol már megalakult egy Törvény nélküli pogány-keresztény egyház község (ApCsel 11,19 skk.). E közösség küldötteként vett részt Pál és Barna bás az ún. apostoli zsinaton (kb. 48/49).
Azevangélium és az Egyház egysége mellett szilárdan kitartottak. Ennek jelei voltak a jeruzsálemi sze gények javára végzett gyűjtések, amelyeket Pál önként magára vállalt (Gal 2 ,10). Ezzel elismerték Jeruzsálemet az Egyház történelmi születési helyének , a pogány-keresztény közösségeket pedig megvédték attól, hogy a görög kult uszközösségek módjára egy sereg különálló egyházra szakadozzanak.
A vegyesen zsidó-, illetve pogány-keresztény egyházközségek eltérő gyakorlata az egységet veszélyeztette. Pál maga beszéli el a Péterrel és Barnabással Antiochiában támadt összeütközését (Gal 2,11 skk.). Teológiailag megvédte u gyan álláspontját, de a gyakorlatban gyaníthatóan nem tudta érvényesíteni. Törésre került a sor Barnabással és az antiochiai egyházzal. Talán e tapasz talatok szolgáltak alkalmul arra, hogy Pál ezentúl a kimondottan pogány vid ékeken munkálkodjék. Végigjárta Kisázsiát, Makedóniát és Acháját. Ekkor kel etkeztek a galáciai, a filippibeli, a tesszalonikai és a korintusi egyházak (kb. 48 és 52 között). Korintust nem számítva, ahol másfél évig tartózkodo tt, nem sokáig maradt egy helyen. Az egyház megszervezését rábízta az újonn an megnyert keresztényekre és munkatársaira. Ő maga ritkán keresztelt (vö. 1Kor 1,14-17). A nagyvárosokat választotta ki az egyes tájak középpontjakén t, és remélte, hogy maguk a megtértek viszik tovább az evangéliumot. Ez a n agy igyekezet csak abból az eszkatologikus várakozásból érthető teljesen, a mely a korai kereszténységet eltöltötte. Mint a jövendő Kyriosz hírnöke min den népet el akart érni.
Ezt a nagy célt nem tudta rögtön megvalósít ani. Palesztinába és Szíriába visszatérve, a kisázsiai missziót folytatta. Először két éven át Efezusban, a misztériumvallások városában tartózkodott. Erre az időre esik rövid korintusi látogatása az ottani egyházban támadt v álság ügyében. Letartóztatása és pörbe fogása, amelyről a Fil 1,12 skk. bes zél, Efezusban is megismétlődött. Az efezusi tartózkodás kapcsán még egysze r fölkereste Makedóniát és Görögországot. Korintusból indult körülbelül 55/ 56-ban Jeruzsálembe a gyűjtött adományokkal, azzal a céllal, hogy onnan Róm a felé veszi útját (Róm 15,28 skk.).
A Rómaiakhoz írott levél teológ iai végrendelete lett. Az Apostolok Cselekedetei szerint Pál mint a római á llam foglya érkezett Rómába. Mi lett missziós terveiből, nem tudjuk. Halálá nak idejére vonatkozóan is meg kell elégednünk a találgatásokkal. Régi hagy omány szerint 67-ben, de talán már 66-ban végezték ki Néró idejében.
Pál egyházközségei nem vitték tovább evangéliumát. A 2. században legtöbbj ük a gnózisba tévedt. A nagy Egyház is alig tudta gondolkodásának feszültsé gét és dinamikáját elviselni. A gyöngeségről adott tanítás itt ismét igazol ta magát. Ha bárhol az egyháztörténelem folyamán fölfedezték evangéliumát, megmutatkozott üzenetének ereje, a hit mindig új indításokat kapott és kap belőle. Az általa hirdetett evangélium igazsága ítéletté válik az emberek r endszerei és törekvései fölött, amelyek erőt akarnak venni Isten bölcsesség én és tettein.
Imádság
Istenü nk, ki a mai napon Szent Péter és Szent Pál apostol ünnepével ajándékoztál meg minket, kérünk, segítsd Egyházadat, hogy mindenben kövesse azok tanítás át, akik ott álltak kereszténységünk kezdeténél!
DTSTAMP:20240329T085554 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220629 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220630 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR