BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:c4616afad56b4cc36d9668310e3cd05b CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150054 SUMMARY:Árpádházi Szent Margit (ünnep) DESCRIPTION:
&E acute;lete
Atyja IV. Béla király, Szent Erzs& eacute;bet testvére, anyja Laszkárisz Mária bizá ;nci hercegnő volt. Margitot még a szíve alatt hordozta &eacu te;desanyja, amikor a tatárok Batu kán vezetésé vel, 1241-ben Wahlstattnál megsemmisítették a né ;metek és lengyelek egyesült seregét, majd a vért ől és a győzelmi mámortól megittasodva betörtek M agyarországra. Béla király megkísérelte föltartóztatni őket a Sajónál, de borzalmas veres éget szenvedett, s Dalmáciába kellett menekülnie. A szülők végső szükségükben a születendő gyermeket Istennek ajánlották. És a lehetetlen megt&o uml;rtént: messze Belső-Ázsiában meghalt a nagyk&aacut e;n, s Batu a Duna-Tisza táján meghódított hata lmas területeket hátrahagyva, összegyűjtötte lovasait , és sietve távozott kelet felé, hogy le ne kés sen az osztozkodásról.
Béla és Má ria nem vonakodott fogadalmát teljesíteni: amikor Margit h&aa cute;roméves lett, átadták a domonkos nővérekne k Veszprémben.
A domonkosok rendi családja, amelyben M argit felnövekedett, még csak néhány évtiz ede létezett. Még telítve volt az első buzgalom frisse sségével és töretlenségével. Am&iac ute;g a prédikáló testvérek bejárt&aacut e;k Spanyolországot, Dél-Franciaországot és &Ea cute;szak-Olaszországot, tanítottak, koldultak, eretnekekkel vitatkoztak, addig a Szent Domonkos szabályait követő női kolos torok a belső, misztikus jámborság őrhelyei voltak. Szűz M&aa cute;ria bensőséges szeretete, a szenvedő Megváltó ir& aacute;nti nagy odaadás, valamint a megalkuvás nélk&uu ml;li vezeklő szellem voltak lelkiségük jellegzetes voná sai. A vezeklés mindenekelőtt a szeretet önfeláldoz&oacu te; tetteiben, betegek gondozásában, bélpoklosok &aacu te;polásában nyilvánult meg.
Ebben a szellemben nőtt fel Margit. Béla király, leánya rész&eacu te;re új kolostort építtetett a Duna egyik sziget&eacu te;n (Nyulak szigete, ma Margitsziget), Buda közelében. Itt tet t fogadalmat Margit 1254-ben. Különböző kijelentései értésünkre adják, hogy a tizenkét é ves leány tudta, mit tesz, amikor letette fogadalmát Humbert rendfőnök előtt. Isten kétszer is nagyszerű lehetőséget adott neki arra, hogy az egész világ előtt bebizonyíts a: ő teljesen szabadon és szívének teljes odaadá ;sával szentelte magát az Úrnak. Kétszer is let t volna rá lehetősége, hogy Rómától felm entést kérjen a fogadalma alól. Atyja ugyanis ké ;tszer is fölkereste a kolostorban házassági aján lattal, mindkét alkalommal biztosítva őt arról, hogy a fölmentést Róma minden bizonnyal meg fogja adni, hiszen a kilátásba helyezett házasságok igen nagy pol itikai előnyökkel járnának. Az első kérő a lengye l király volt, a második Ottokár cseh király. M argit mindkettőt határozottan visszautasította. Ottoká rral azonban -- atyja sürgető kérésére -- egy bem utatkozás erejéig találkozott. A cseh király a találkozás után tudatta vele, hogy szépsé ;ge a rendi ruha ellenére is elbűvölte. Margit erre meglehetős fölháborodással azt mondta a nővéreknek: ink&aacu te;bb levágatja az orrát, hogysem még egyszer ilyen hű tlenségnek kitegye magát. Atyját pedig emlékezt ette arra, hogy ő ajánlotta föl egykor Istennek, és a cs eh királyság összes kincsével és dicsős&ea cute;gével együtt siralmas látvány ahhoz az orsz& aacute;ghoz képest, melyet az ég és föld Kir&aacu te;lya ajánl neki, aki az ő jegyese egyszer s mindenkorra.
Sz enttéavatási aktái megmaradtak, s nővér- &eacut e;s kortársainak, élete tanúinak sok érté ;kes és hitelt érdemlő vallomását is tartalmazz ák. Értésünkre adják, hogy Margit sz&aacut e;mára magától értetődő volt a szabályok szigorú megtartása, a kemény önsanyargatá s, s a legnyomorúságosabb, utálatot gerjesztő betegek szolgálatában való hősies kitartás. Nagyon gyor san és erélyesen leszoktatta nővértársait arr&o acute;l, hogy benne bármi módon is a királylány t tiszteljék. Egy szolgáló, akit csodával hat&a acute;ros módon mentett meg a megfulladástól, a szentt éavatási akták szerint így tanúskodott: ,,Margit jó és szent volt, mindnyájunk példak&e acute;pe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleá ;nyok.''
Életének alapszabálya eg&eacut e;szen egyszerűen hangzik, de a három egyszerű tétel az evang élium egész tökéletességét mag&aacu te;ban foglalja:
Istent szeretni,
magamat megvetni,
senk
it meg nem utálni,
senkit meg nem ítélni.
Isten rendkívüli imameghallgatásokkal és csod&aa cute;kkal jutalmazta odaadását. Margit bírta a jö vendölés adományát is. Bizonyított p&eacut e;lda, hogy atyjának II. Osztrák Frigyessel Stájerorsz ágért folytatott harcában a győzelmet előre megmondott a. Nyilvánvalóan a fátyol alatt is IV. Béla oda adó leánya maradt. Nem hagyta ugyan politikai érdekből férjhez adatni magát, de az utolsó nagy Árp&aa cute;d-házi uralkodó messzemenő terveivel és erőfesz&i acute;téseivel szoros kapcsolatban volt. Talán ebben a kapcso latban és közös felelősségben látta é letének igazi értelmét. És ez az elhivatotts&aa cute;g olyan vezeklő életre ösztökélte, ami ma nek& uuml;nk szinte öngyilkosságnak tűnik. Egykor Istennek ajá ;ndékozták, mivel atyja azt hitte, ezáltal kieszkö ;zölheti Magyarország megszabadulását a tat&aacut e;roktól. Amikor Margit elég idős volt ahhoz, hogy önmag a felől szabadon döntsön, megerősítette ezt a fölaj&a acute;nlást. Remélte, hogy Isten elfogadja őt, mint elfogadta valamikor Krisztus áldozatát, akinek halálár&o acute;l ezt mondja az Írás: jobb, ha egy ember hal meg, mint hogy az egész nép elvesszen.
Huszonnyolc éves k orában halt meg, szeretettől és vezekléstől elem&eacut e;sztve. Halála óráját derűs arccal előre megmo ndotta a nővéreknek. Boldoggáavatási perét soha sem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is enged élyezték. 1943-ban avatták szentté.
Életét az 1300-as évek elején írt&aacu te;k meg, s Ráskay Lea domonkos apáca másolatáb an maradt ránk egy 1510 körüli kódexben. Az al&aacu te;bbiakban ebből közlünk néhány részletet:< /p>
,,Mert eloszlott vala néminemű malaszt az ő orcáj&aacu te;ban és néminemű malasztos, megért erkölcs az ő tekintetében, úgy, hogy sem kemény beszédekkel , sem lágy beszédekkel nem láttatnék megv&aacut e;ltoztatni... Gerjedez vala ez nemes szent szűz az isteni szerelemnek t&uu ml;zével, és meggyulladván, imádkozék va la szüntelen, olyha minden közbevetés nélkül, úgy, hogy napnak első idejétől fogva az konventnek ebé dének ideiglen szünetlen imádságban marad vala me g.
És mennyével felülmúl vala mindeneket n emességgel, annyéval inkább erőlködik vala mag&aa cute;t megalázni ez nemességes szent szűz, magyeri kirá ;lnak nemes leánya. Hetet tart vala az konyhán, főz vala az s zororoknak, fazekat mos vala, tálakat mos vala, az halakat megfaragj a (lepikkelyezi) nagy hidegségnek idején, úgyhogy az n agy jeges víznek hidegségétől ez gyenge szűznek az ő k ezének bőre meghasadoz vala és a vér kijő vala az ő ke zéből, és némikoron bekötik vala az ő kezé t az ő nagy fájdalmáért. Az konyhát megsepri, f árd hord vala hátán, vizet merét vala és ő maga az konyhára viszi vala.
Éjjel fölkel &eac ute;s úgy hallgatja vala, ha valamely szoror nyög, és ho zzámegyen, megkérdezi. Némelyeknek bort hevít, némelyeknek ruhát melegít, és odateszi, hol az betegnek fájdalma vala. Ha kedég valamely az szororok kö zül meghal vala, tehát ez szent szűz mindaddig el nem megyen az meghalt szorornak testétől, mígnem eltemettetik vala. Hanem az holttestnél imádkozik, és oly igen nagyon siratja, nagyobban hogynem mintha őneki testi atyjafia volt volna.
Esmé ;g ez szent szűz vala mindenben szegénységnek szeretője &eacu te;s megtartója és igen szeret élni vala szegén ységben. Őneki ruhája, kápája vala igen ő &eacu te;s megszakadozott, és foltos vala. És némikoron ez s zent szűz az sárból veszen ki posztódarabokat, é ;s azzal foltozza vala meg köntösét, kápáj&a acute;t.
Ez szent szűz eszében forgatja vala gyakorta é ;s néha egyebekkel is beszéli vala az ő nemzetének, el einek életüket és életöknek szentség& eacute;t. Azaz: Szent István királnak életit... Szent Imre hercegnek is ő életit... Szent László kirá lnak életit... Szent Erzsébet asszonynak, az ő szerelmes n&ea cute;njének szentséges életit... Ilyenféle gond olatokban és szólásokban foglalja vala magát ez szent szűz, és nagy magas fohászkodásokat vonszon val a az ő szívének belső részéből, és k&eac ute;ré vala ez szenteknek esedezésüket, hogy az ő &eacut e;rdemüknek miatta és az isteni ajándoknak, malasztnak m iatta érdemlene lenni az ő nyomuknak és érdemökne k követője.
Mikoron az ő nagy keserűségét l&aacut e;tnák szororok, olyha őrajta könyörülvén, &ua cute;gymondnak vala őneki:
-- Mi tenéked benne? Mit gondolsz vele? Mire hogy minden történetért te tennen magadat gy& ouml;tröd?
Tehát ez szentséges szűz Szent Margit asszony az ő szívének mélységéből vonszv án nagy fohászkodást, ezenképpen felele:
-- Az anyaszentegyház, minden hív kereszténynek anyja az ő drágalátos tagiban metéltetik és igen kem ényen gyötretik. És ti azt mondjátok énnek em: Mi tenéked benne? Nemde nem ő szült-e keresztvíznek miatta újonnan engemet, ti veletek öszve?! Nemde az ő leá ;nyai közül való vagyok-e én? Bizonnyal az vagyok!< /p>
Mikoron jutott vala ez szentséges szűz az ő betegség&e acute;nek tizenharmad napjára, egy szombat napon... meggyullada ez m éltóságos szűz az mennyei jegyesnek szerelmében : kit kéván vala, kit szolgál vala, kit mindeneknek fe lette szeret vala, kinek szerelméért mind atyját, anyj át és ez világi országnak birodalmát elh agyta vala. Az ő ártatlan lelkét, szentséges, mé ;ltóságos lelkét ajánlván az ő Teremtőj& eacute;nek, az ő édességes, kévánatos jegyes&ea cute;nek, elnyugovék az Úrban.''
Legendája
Életét az 1300-as &eac ute;vek elején írták meg, s Ráskay Lea domonkos apáca másolatában maradt ránk egy 1510 kö rüli kódexben. Az alábbiakban ebből közlünk n& eacute;hány részletet:
,,Mert eloszlott vala né minemű malaszt az ő orcájában és néminemű malas ztos, megért erkölcs az ő tekintetében, úgy, hogy sem kemény beszédekkel, sem lágy beszédekkel n em láttatnék megváltoztatni... Gerjedez vala ez nemes szent szűz az isteni szerelemnek tüzével, és meggyulladv án, imádkozék vala szüntelen, olyha minden kö ;zbevetés nélkül, úgy, hogy napnak első idej&eacu te;től fogva az konventnek ebédének ideiglen szünetlen i mádságban marad vala meg.
És mennyével f elülmúl vala mindeneket nemességgel, annyéval ink ább erőlködik vala magát megalázni ez nemess&eacu te;ges szent szűz, magyeri királnak nemes leánya. Hetet tart vala az konyhán, főz vala az szororoknak, fazekat mos vala, tá ;lakat mos vala, az halakat megfaragja (lepikkelyezi) nagy hidegségn ek idején, úgyhogy az nagy jeges víznek hidegsé gétől ez gyenge szűznek az ő kezének bőre meghasadoz vala &ea cute;s a vér kijő vala az ő kezéből, és némikor on bekötik vala az ő kezét az ő nagy fájdalmá&eac ute;rt. Az konyhát megsepri, fárd hord vala hátá ;n, vizet merét vala és ő maga az konyhára viszi vala.
Éjjel fölkel és úgy hallgatja vala, ha va lamely szoror nyög, és hozzámegyen, megkérdezi. N émelyeknek bort hevít, némelyeknek ruhát meleg& iacute;t, és odateszi, hol az betegnek fájdalma vala. Ha ked& eacute;g valamely az szororok közül meghal vala, tehát ez szent szűz mindaddig el nem megyen az meghalt szorornak testétől, m& iacute;gnem eltemettetik vala. Hanem az holttestnél imádkozik , és oly igen nagyon siratja, nagyobban hogynem mintha őneki testi a tyjafia volt volna.
Esmég ez szent szűz vala mindenben szeg&e acute;nységnek szeretője és megtartója és igen szeret élni vala szegénységben. Őneki ruhája, k ápája vala igen ő és megszakadozott, és foltos vala. És némikoron ez szent szűz az sárból vesz en ki posztódarabokat, és azzal foltozza vala meg könt&o uml;sét, kápáját.
Ez szent szűz esz&eacu te;ben forgatja vala gyakorta és néha egyebekkel is besz&eacu te;li vala az ő nemzetének, eleinek életüket és & eacute;letöknek szentségét. Azaz: Szent István ki rálnak életit... Szent Imre hercegnek is ő életit... S zent László királnak életit... Szent Erzs&eacut e;bet asszonynak, az ő szerelmes nénjének szentséges & eacute;letit... Ilyenféle gondolatokban és szólá ;sokban foglalja vala magát ez szent szűz, és nagy magas foh& aacute;szkodásokat vonszon vala az ő szívének belső r& eacute;széből, és kéré vala ez szenteknek esede zésüket, hogy az ő érdemüknek miatta és az i steni ajándoknak, malasztnak miatta érdemlene lenni az ő nyom uknak és érdemöknek követője.
Mikoron az ő n agy keserűségét látnák szororok, olyha őrajta k önyörülvén, úgymondnak vala őneki:
-- M i tenéked benne? Mit gondolsz vele? Mire hogy minden tört&eacut e;netért te tennen magadat gyötröd?
Tehát ez szentséges szűz Szent Margit asszony az ő szívének m& eacute;lységéből vonszván nagy fohászkodá ;st, ezenképpen felele:
-- Az anyaszentegyház, minden hív kereszténynek anyja az ő drágalátos tagiban metéltetik és igen keményen gyötretik. És ti azt mondjátok énnekem: Mi tenéked benne? Nemde nem ő szült-e keresztvíznek miatta újonnan engemet, ti vele tek öszve?! Nemde az ő leányai közül való vagy ok-e én? Bizonnyal az vagyok!
Mikoron jutott vala ez szents&e acute;ges szűz az ő betegségének tizenharmad napjára, egy szombat napon... meggyullada ez méltóságos szűz az mennyei jegyesnek szerelmében: kit kéván vala, kit sz olgál vala, kit mindeneknek felette szeret vala, kinek szerelm&eacut e;ért mind atyját, anyját és ez világi o rszágnak birodalmát elhagyta vala. Az ő ártatlan lelk& eacute;t, szentséges, méltóságos lelkét ajánlván az ő Teremtőjének, az ő édesség es, kévánatos jegyesének, elnyugovék az Ú ;rban.''
Imádság
Istenünk, szüzesség kedvelője és őre, kinek j&oacu te;voltából szolgálód, a mi Margitunk a szűzi t isztaság ékességét a jó cselekedetek &ea cute;rdemével egyesítette, kérünk, segíts, hogy lelkünk épségét az üdvös bűnb&aac ute;nattal visszanyerhessük!
Di&oacu te;s István: A szentek élete
DTSTAMP:20240328T173938 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220118 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220119 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR