BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:204fcbef1bdc2f6bde740e947a43c1af CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150058 SUMMARY:Szent Bonifác DESCRIPTION:
Él ete
A Winfried névre keresztelték a 672/675 közötti években, Exe ter közelében, Wessex királyságának nyugati részében. Életének első negyven évéről nem sokat tudunk. „Életrajzát”az angolszász Willibald pap a hithird ető halála után tíz évvel írta Mainzban. De ebből is csak élete általános k örvonalait tudjuk kivenni.
Az Exeter és Nursling bencés kolostoraiba n nevelkedő Winfried belenőtt hazája műveltségi viszonyaiba. Itt néhány évt izede indult virágzásnak a Rómához hűséges helyi egyház. A képzést, amelybe n Winfried részesült, meghatározta a szerzetesség fegyelme és bölcsessége, a szilárd egyházi jogrend, a Róma iránti hűség és a Szentírás alapos ismere te. Harminc éves lehetett, amikor pappá szentelték. Winfriedet nyilvánvalóa n különösen lelkesíthette környezetének irodalomba ágyazott tanítói buzgósá ga. Maga is tanár lett Nurslingben, és írt egy grammatikát meg néhány költe ményt. Ugyanakkor szónokként is működött a lelkipásztorkodásban, és alkalom szerűen egyházi missziókat is bíztak rá.
Mialatt Bonifác műve történ elmet alakított, személyes sorsa továbbra is tragikusan alakult. Amikor a p ápa Franciaországban tartózkodott, ő a frízek országában volt. Lullust utód jául Mainzba hívta, megtette Fulda részére a még szükséges intézkedéseket, s aztán ismét a frízek országa felé fordult. Willibrord halála után Karlman n Utrechtet Bonifác felügyelete alá helyezte. Mint amikor egy öreg ember há za felől rendelkezik, Bonifác elbúcsúzott Mainzban Lullustól, és rábízta Li obát is. Fulda ügyét biztosnak tudta. Eobannak kellett az utrechti püspöksé get vezetnie. Indulása előtt szemfedőt tétetett könyves ládájába.
Bo nifác, miután a telet Utrechtben töltötte, Eobánnal és mintegy ötven kísérő jével Frízország északi részében prédikált és keresztelt egészen a tengerpa rtig. 754. június 5-én, pünkösd hétfőjén, az újonnan megkereszteltek nagy c sapatát hívta Dokkumba, hogy megbérmálja őket. A jelzett nap reggelén azonb an megjelent egy sereg pogány. Ez a vértanúságot jelentette Bonifácnak és ö véinek. A hithirdetőt, miközben kísérőit a véres halál elviselésére buzdíto tta, egy kard halálosan megsebesítette. A vértanú holttestét diadalmenetben kísérték Utrechten és Mainzon át Fuldába. Ott akart nyugodni kedvenc alapí tásában, szerzetesei között. A vértanúság helyén hamarosan templom állt.
Látszólag sokszor kudarcot vallott, mégis önzetlen szolgálatának erejé vel minden téren szentül előkészítette a Megfeszített és Föltámadott útját a jövő számára. Vértanúsága után azonnal tisztelettel vették körül, és júni us 5-én emlékeztek meg róla. A római kalendáriumba 1874-ben vették föl ünne pét.
Missziós tevékenysége
Negyven éves volt már, amikor vágya arra ösztönözte, hogy a misszióba menjen a szárazfö ldön élő rokon germán törzsek közé. Aszketikus céllal kereste a hontalanság ot: „Isten iránti szeretetből”, „az Úrért”, „az örök hazába jutásért”, „a l elkek megmentéséért” -- ezek voltak az ír, skót és angolszász szerzetesek i ndítékai, amikor elhagyták szeretett hazájukat. Ez a szellem lelkesítette W infriedet is, amikor 716 kora tavaszán a frízek országába indult. Jóllehet Radbod fríz király előretörése éppen akkor zúzta szét ott Willibrord misszi ós művét, a missziós munka kemény valósága nem szegte kedvét. Amikor még ug yanannak az évnek az őszén ott kellett hagynia a frízeket, fontos tapasztal atokkal gazdagon tért vissza Nurslingbe, balsikere a későbbi próbálkozások hasznára vált.
Nem akart apátként Nurslingben maradni, noha 717-ben megválasztották. Ezért 718-ban másodszor is elhagyta hazáját, immár mindörö kre. A tapasztalt Willibrord példája szerint Winfried először a termékeny m issziós munka előfeltételeit akarta biztosítani: meg akarta szerezni a vilá gi kormányzat és a pápai hatalom hozzájárulását. Ezért útnak indult az apos tolfejedelem, Péter egyházához. II. Gergely pápa 719. május 15-én az angols zászoknak teljes fölhatalmazást adott a „pogányok missziójához”. Ugyanakkor Winfried a római egyházzal való szoros kapcsolatának kifejezéséül fölvette Római Szent Bonifác nevét, akinek előtte való nap ülték meg az ünnepét. Bo nifác később igen lelkiismeretesen eleget tett annak a kívánságnak, hogy ne hézségeiről tájékoztassa a pápát.
Először Willibrord előkészítő munk áját próbálta folytatni Türingiában, majd Willibrord társa lett a frízek or szágában. Itt 719- ben, Radbod halála után a missziók számára kedvező helyz et alakult. Willibrord segédpüspökévé és utódjává akarta választani Bonifác ot, ő azonban két év múlva elhagyta Willibrordot és a frank frízek földjét, ahol már győzött a kereszténység. Önálló, nagyobb területet átfogó munkára vágyott.
721-ben Hessenbe ment. Missziós tevékenysége mellett kis l épésenként nagy szervező munkát is végzett. Megreformálta az erősen elvilág iasodott egyházközségeket, Amöneburgban megalapította első kolostorát. 722- ben Rómában püspökké szentelték, és Martell Károly frank királytól oltaloml evelet kapott, így kettős fölhatalmazással folytathatta Hessen misszionálás át. Amióta Geismar mellett kidöntette Donar istenség tölgyfáját, és fájából megépíttette Fritzlar mellett a Szent Péter-templomot, a régi istenekben v aló hit megingott. 725 után mind jobban az Egyház megszilárdításán, vallási megújításán és a keresztény hit elmélyítésén fáradozott. Nem kevesebbről v olt szó, mint a hesseni-türingiai egyház újraalapításáról.
A messzir e tekintő III. Gergely pápa 732-ben megerősítette az angolszász misszió tek intélyét, amikor Bonifácot kinevezte érsekké, s felhatalmazást és jogot ado tt neki, hogy a Rajna jobb partján elterülő missziók számára püspököket sze nteljen. De épp az ütközött a legerősebb ellenállásba, hogy érseki tartomán yt alakítson ki alárendelt püspökökkel. Bonifác tíz éven át nem tudta telje síteni ezt a pápai megbízatást. Ahhoz az államhatalom tevékenyebb segítsége és beavatkozása lett volna szükséges.
Erre azonban az angolszász mi ssziós nem számíthatott Martell Károly és környezete részéről. Ezenkívül a hazai, nagyon elvilágiasodott papság egyre nyíltabb ellenállást, sőt ellens éges viszonyt tanúsított az „idegenekkel” szemben. Annál elevenebb volt Bon ifác összeköttetése a hazájával. A szigetről érkező levelek nemcsak imádság os segítséget ígértek neki, baráti adományokat is küldtek. És mindenekelőtt nagy számban jöttek át segítők, akiket megragadott a „szent zarándokság” e szménye. Név szerint, sajnos, csak keveset ismerünk közülük.
Ahogy n övekedett a munkatársak száma, úgy szaporodtak sorban a kolostorok. Az amön eburgi és a fritzlari templomokat kolostorrá alakították. Ez utóbbi -- Fuld a alapításáig -- Wigbert apát vezetése alatt, a legjelentősebb szerzetes te lepülés és utánpótlást képző iskola volt. Átmenetileg Wigbert vezette a Bon ifác alapította Ohrdurf kolostort is a Türingiai Erdő északi nyúlványán. A női kolostorok közül meg kell említeni Tauberbischofsheimet. Ezt Lioba, Bon ifác egészen közeli rokona vezette. Lioba valószínűleg főapátnője volt egy egész sor más kolostornak, amelyeket Tauberbischofsheimből kiindulva alapít ottak. Kitzingen és Ochsenfurt kolostorait Bonifác Theklára bízta.
7 37/738-as harmadik római utazása alkalmával Bonifác új munkatársakat talált Wunibald, Lullus és több más honfitársa személyében. A pápa megbízta, hogy Németország apostoli legátusaként adjon kánoni rendet az Egyháznak Bajoror szágban, Alemanniában, Hessenben és Türingiában. A következő bajor és türin giai püspökségek alapítása az ő nevéhez fűződik: Passau, Salzburg, Freising , Regensburg, Eichstätt, Würzburg, Buraburg és Erfurt. 741-ben Martell Káro ly halála megnyitotta az utat a frank egyház reformjához, amelyet most már Karimann és Pipin is támogatott. Ők --Martell Károllyal ellentétben -- érvé nyesíteni tudták hatalmukat a frank nemességgel szemben.
Bonifác a r á bízott egyháztartományban a zsinati rendet is be tudta vezetni. Az úgynev ezett „germán zsinat” (743), az estinnes-i (744) és a soissons-i (744) zsin atok az ősz hithirdető életének csúcspontját, a reformellenes erők feletti győzelmét jelentették. A frank körök ellenállása mégis fokozódott vele szem ben. Bonifác nem kapta meg Kölnt austrasiai érseki székhelynek, hanem csak Mainz püspökségét személyére szóló érsekséggel. Sok egyéb rendelkezését sem valósították meg.
Annál fontosabb lett számára az a 742 óta dédelge tett szándéka, hogy Sturmiusszal szerzeteskolostort alapítson a régi misszi ós területen. A 744-ben alapított Fulda Bonifác új hazája lett. Azt a világ ot keltette életre, amelyben felnőtt. A kolostor pedig teljesítette azt, am it Bonifác elvárt tőle: Fulda a missziós munka támasza lett, és hozzásegíte tt, hogy a kereszténység és a műveltség átjárja az országot.
Bonifác cal szemben tovább erősödött az ellenállás Karlmann lemondása után (747-ben kolostorba vonult). Pipin annyira engedett az „idegen angolszászok” ellen föllépő frank körök nyomásának, hogy a Rómával való kapcsolat fenntartására hazai erőket vett igénybe. Jobb nem beszélni azokról az intrikákról, amely eket a frank papság méltatlan képviselői a „reformáló” ellen szőttek. A frí z Liudger később így tudósít ezekről: „Kezdtek ellene beszélni, gyalázták, ahogyan csak tudták, és azt állították, hogy nem méltó a püspökségre, mert idegen.”
Bonifác személyes „veresége” azonban egyáltalán nem azonos művének kudarcával. Bár Bonifácot úgyszólván teljesen mellőzték -- Pipin a frank egyház reformpártjával tartott, és a Rómával (már 746-ban) létesített közvetlen kapcsolatot nem engedte szétszakítani. 748-tól a hazai főnemessé gből két férfi lépett előtérbe, Chrodegang metzi püspök és Fulrad, St. Deni s apátja, akik a frankok államában az Egyház és az állam új szövetségét tes tesítették meg. Fulrad Bonifác tanítványával, a würzburgi Burkharddal 750-b en Zakariás pápához utazott Rómába azzal a kérdéssel, hogy Pipin nem lehetn e-e király, hiszen ténylegesen ő gyakorolja a hatalmat. A helyzet ismeretéb en igen kétséges, hogy Pipin királlyá avató egyházi fölkenését Bonifác vége zte volna. Mindenesetre az ő működése teremtette meg a föltételeket ehhez a korszakalkotó eseményhez, amely a királyi papságnak, a középkor keresztény rendjében a birodalom és az Egyház szövetségének jelképekben gazdag kifeje zése lett. Bonifác és a frank reformbarátok működése hozta létre azt a légk ört, amelyben II. István pápa Franciaországba utazhatott, és ezzel megtörté nhetett a pápaság történetének a bizánciból a frank korszakba való átlépése . Ide tartozik az is, hogy a pápa Pipint St. Denis-ben királlyá kente.
< hr />
Jelentősége
Bonifác kulcsszerepet játszott annál a történelmileg jelentős átrendeződésnél, melyben -- a latin-görög-an tik világ elmúltával -- lerakták a középkor latin-germán világának alapjait . Ő kezdte megvalósítani a karoling nagybirodalom Rómához kötődő egyháziság át. Nem mintha Winfried-Bonifác zseniális előrelátással át akarta volna áll ítani a váltókat. Talán maga sem sejtette, hogy az óra hívására figyelő jó szándékával mennyire megérezte korának történelmi igényét, amelyet azután m egragadott és célja felé vezetett.
Bonifácban a legmagasabb fokon él t a hűség, az odaadás, a bátorság és a hősiesség erénye. Kész volt a legvég sőkre is, ahogyan írta: „Haljunk meg atyáink szent törvényeiért. Ne legyünk néma ebek, hallgató kémek, sem fizetett szolgák, akik megfutnak a farkas e lől, hanem legyünk hű pásztorok, akik éberen virrasztanak, hogy Isten szánd ékait hirdessék mindenkinek, uraknak és szolgáknak, gazdagoknak és szegénye knek, minden rendű és korú embernek, akár alkalmatlan, akár alkalmas, amíg Isten erőt ad hozzá nekünk.” Másrészt a germánok apostola egyházszervező és vértanú alakját „nem szabad elválasztani a római hivatalos Egyház tekintél ytisztelő, látszólag lendület nélküli, kínosan kicsinyes, önállótlan képvis előjétől”. Az idő túlhaladt rajta, bármily szívósan küzdött is régi tervein ek megvalósításáért.
Legendájából
721-b en Türingiából fríz földre utazott. Erről az útról egy kis hangulatkép mara dt ránk. Bonifác a Trier melletti Pfalzel apátságban szállt meg. Éppen a ko lostorban tartózkodott az apátnő unokája, a mintegy tizennégy éves Gergely. Élénk fiú volt, és az asztalnál csengő hangon olvasott föl a Szentírásból, természetesen latinul.
„Akkor olvasol jól, fiam -- mondta Bonifác - -, ha megérted, amit olvasol.” –„Igen, megértem” -- mondta a fiú, és kezdte újra előadni a latin szöveget. „Ne így -- szakította félbe a vendég --, mo ndd anyanyelveden, amit olvastál.” -- S amikor a fiú bevallotta, hogy úgy n em tudja, Bonifác maga kezdte a Szentírás szövegét kifejteni asztaltársaina k. Gergely pedig annyira vonzódott a misszionáriushoz, hogy nagyanyjától en gedélyért könyörgött, hadd kísérje el Bonifácot. - - Később az utrechti Sze nt Márton-kolostor apátja lett.
Amikor Bonifác tekintélye megnöveked ett, és eléggé kiismerte a hesseniek és türingiaiak gondolkodásmódját, megk ockáztathatta, hogy úgynevezett istenítélet elé állítsa őket. A Geismar mel letti Gundensbergen állt egy hatalmas Donar-tölgy, az istenekbe vetett hit jelképe. Annak a kidöntésével akarta megmutatni a mitikus istenek tehetetle nségét. Erről a döntő pillanatról így ír Willibald:
„Amikor nagy mer észen nekifogott, hogy kidöntesse a fát, az odasereglett pogányok nagy töme ge szívében elátkozta őt, mint istenei ellenségét. Azonban alig érte néhány csapás a törzset, a tölgy hatalmas tömegét valami magasabb isteni fuvallat mozgásba hozta, és a földre zuhant. Miután az ágak leváltak róla, egy maga sabb akarat erejénél fogva a törzs négy darabra hasadt, és anélkül, hogy az ott álló testvérek bármit is tettek volna vele, négy azonos hosszúságú, ór iási hasáb feküdt a szemük előtt. Amikor ezt látták az előbb még átkozódó p ogányok, abbahagyták gyalázkodásukat, és hívő módra az Istent dicsérték. Ak kor a szent püspök, miután a testvérekkel tanácskozott róla, ennek a fának az anyagából kápolnát építtetett, és Szent Péter tiszteletére szentelte.” p>
Angol barátaival folytatott levelezésében Bonifác rendkívül szeretetr eméltó, emberi oldaláról mutatkozik be. Testvéri tanácsot kér és ad, gondja ikat és reményeiket, a barátság ajándékait cserélik egymás között. Angliábó l elsősorban könyvek, liturgikus eszközök és ruhák érkeztek. Bonifác viszon t a német kézügyesség termékeit küldte. Így például Daniel wichesteri püspö knek „egy takarót, nem selyemből, hanem kecskeszőrből szőve. Jó bolyhos, be lehet vele takarni kegyességed lábát.” Sőt Ekbert yorki érseknek egyszer „ csók helyett két hordócska bort” küldött, azzal a kéréssel, hogy „a köztünk fennálló barátság szellemében csináljon testvéreivel egy vidám napot.”
A szent püspöknek és kísérőinek vértanúságáról a következőket mondják:< /p>
Ismét megérkezett az országba a tavasz. A misszionáriusok Dokkum mel lett a tengerparton ütötték föl sátraikat. Pünkösd hétfőjén reggel kellett az újonnan megkeresztelteknek bérmálásra megjelenniök. Az előtte való éjsza kát Bonifác álmatlanul töltötte. Pirkadatkor fölkelt. Egy nehéz, bőrbe kötö tt könyvet vett a kezébe, szorgalmas szerzetesek ajándékát. Találomra fölny itotta. „A halál jótéteményeiről -- Szent Ágostontól” -- olvasta könnyedén elmosolyodva. Különös olvasmány erre a boldog napra!
Nem tudta, medd ig olvasott, amikor hirtelen fölriadt. Lárma verte föl a reggel csöndjét, l ódobogás és hangos kiáltozás. A kereszteltek azok, akik bérmálásra jöttek? Csodálkozva lépett ki Bonifác a sátrából, még kezében a könyvvel. Istenes é nekek és dicséretek helyett vad fegyvercsörgést és durva lármát hallott. Ka rddal és dárdával törtek a lovasok a szerzetesekre. Elsőnek a hűséges szaká cstestvért terítették le, aki szembefordult a támadókkal. Egyes szerzetesek fegyvert ragadtak, de az ősz püspök rájuk kiáltott: „El a fegyverekkel! Ne m azért jöttünk ide, hogy harcot hozzunk, hanem a békét! Isten megmenti lel künket. Legyetek bátrak és hősök, jöjjetek velem a halálba!” Ekkor azonnal egy fríz rontott Bonifácra. A könyvet önkéntelenül is feje fölé tartotta ol talmul. Akkor lesújtott egy kardcsapás, és kettéhasította a könyvet Isten h ű szolgájának fejével együtt.
Amikor a holtakat biztonságba helyezté k és nyughelyükre átvitték, nem feledkeztek meg Bonifác kettévágott könyvér ől sem. Drága kincs gyanánt megőrizték, és még ma is a nagy hithirdető végs ő odaadásáról beszél.
Imádság
Kérünk, I stenünk, engedd, hogy Szent Bonifác vértanúd legyen a közbenjárónk, hogy a hitet, amelyet hirdetett és vére ontásával is tanúsított, hűségesen megőriz zük és tetteinkkel bátran tanúsítsuk!
Fo rrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240329T142111 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220605 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220606 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR