BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:9eee0bff656930396c16aefde346ed88 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150054 SUMMARY:Remete Szent Pál DESCRIPTION:
Élete
Aki Budapesten a kéttornyú Egyetemi templom homlokzatát me gfigyeli, két szent életnagyságot meghaladó szobrát látja: az egyik Remete Szent Pált, a másik Remete Szent Antalt ábrázolja. Nem véletlenül, hiszen a templom is, és a hozzáépült ház is a Remete Szent Pálról pálosoknak neveze tt, ősrégi, magyar alapítású szerzetesrend tulajdona volt. Alapítónak Pált nem mondhatjuk, legfeljebb csak közvetve, annyiban, amennyiben ő volt a sze rzetességnek mint a világtól elvonuló életformának első kezdeményezője.
Hazája, Egyiptom is a római birodalom tartománya volt, s így a Decius c sászár által megindított keresztényüldözés őt is érintette. Láthatta, hallh atta a vértanúk hősi helytállását, tanúja lehetett nem egy keresztény hitta gadásának. Az utóbbit megvetette, az előbbire nem érezte magát elég erősnek , ezért a harmadik utat választotta: elrejtőzött, majd a sivatagba menekült , hátrahagyva minden vagyonát. Ott egy hegy tövében kies barlangra talált: benne tiszta forrás csörgedezett, a barlang felső nyílásán besütött a nap, a bejáratánál pedig nagy pálmafa adott árnyékot és gyümölcsöt. Olyan hely v olt ez, ahol -- nagy önfegyelmezéssel -- meg lehetett élni... Szentünk ide húzódott, s bár időközben az üldözések alábbhagytak, majd 313-ban Nagy Kons tantin császár türelmi rendelete nyomán teljesen megszűntek, életéből hat é vtizedet mégis itt töltött, imába és munkába merülten.
Élete vége fe lé egy másik egyiptomi remete, Szent Antal látogatta meg őt. Kettejük talál kozása az egyházművészet kedvelt témája.
Remete Szent Pál életét a v allásos képzelet korán kiszínezte. Ennek egyik eleme a képein látható holló . Arra utal, hogy mindennapi táplálékát az a fél cipó jelentette, amit Iste n rendelésére egy holló hozott neki a csőrében... Oroszlánnal együtt is ábr ázolják, mert a legenda szerint két oroszlán kapart számára a sivatag homok jában sírhelyet. Később a kosárfonók tartották őt védőszentjüknek. Az egyip tomi remeték ugyanis -- különösen később, amikor már közösségeket alkottak -- kosárfonásból, ill. kosaraik eladásából tartották fenn magukat.
H alála évét 341-re rögzítették. Holtteste előbb Konstantinápolyba került: on nan a velenceiek vitték magukkal városukba 1240-ben. Nagy Lajos királyunk i dején a budaszentlőrinci pálos tartományi és anyaházba hozták. A török ural om idején nyoma veszett.
Legendáiból
A szent életét így írja le Szent Jeromos, aki maga is tapasztalatbó l ismerte a pusztai remeték életét:
Decius (259--261) és Valerianus (253--260) császárok idejében igen nagy üldözés támadt az egész világon a k eresztények ellen, de főképpen Thébában, Egyiptom tartományában, a Nílus fo lyó vizeinél. A császárok szolgái vagy inkább ördögei minden igyekezetükkel keresték a keresztényeket, hogy igen kegyetlen gyötrelmekkel mind testi, m ind lelki életüktől megfosszák őket, megtagadtatva velük az igaz hitet.
Pál tizenöt esztendős volt, mikor sógora -- hogy jószágát, amelyet atyj a hagyott rá, megszerezze -- el akarta őt árulni a kegyetlen üldözőknek, ne m tekintve felesége könnyeire. Ezért Pál elhatározta, hogy mindenét elhagyj a, s a pusztába megy lakni a vadak közé, gondolva, hogy azok kegyesebbek le sznek hozzá, mint az emberek.
A pusztába érkezve egy barlangot talál t, mellette egy forrást és egy pálmafát. Úgy megtetszett neki a hely, hogy elhatározta, ott éli le életét, mert ételt ad neki a pálmafa gyümölcse, ita lt a forrás, ruhát meg a pálmafa levelei. Pál kilencvennyolc esztendeig élt itt.
Senki ne csodálkozzék ezen -- mondja Szent Jeromos --, mert bi zonyságom Jézus Krisztus az ő angyalaival, hogy én két remetét láttam Szíri a pusztájában, kik közül az egyik ötven esztendeig volt egy barlangban, és egész idő alatt makkból készített kenyérrel és zavaros vízzel élt. A másik egy régi kútban lakott, s naponta csak öt száraz fügét evett, semmi egyebet .
Abban az időben, amikor Pál a pusztában élt, Szent Antal barát is ott lakott, aki kilencvenesztendős lévén elgondolkozott azon, vajon van-e v alaki, aki nála több időt töltött a pusztában. És jelentették neki, hogy va n egy nála tökéletesebb, s induljon el keresésére. Mindjárt útnak indult a jó öregember, egy botocskával támogatva megrokkant testét.
Egy egész napig ment, de semmi mást nem talált, csak vadak csapásait. Az éjszaka nag y részét imádságban töltötte, majd másnap megint útnak indult, s hamarosan talált egy barlangot, melynek közelében figyelni kezdett, van-e odabent val aki. Állhatatosan figyelve észrevette, hogy fény van benn a barlang egyik s zegletében. Nem tudta a szent ember, mit tegyen: bemenjen-e vagy bekiáltson ? Míg így tanakodott magában, egyszerre csak becsukták előtte a barlang ajt aját, és ő kívül maradt.
Akkor Antal megértette, hogy ott van az, ak it ő keres. Leborult a földre és alázatosan kérte, nyisson neki ajtót. Így beszélt: ,,Te tudod, ki vagyok én és honnan jövök; és noha nem érdemlem meg , hogy meglássam arcodat, mindaddig el nem megyek innen, amíg nem láttalak. Te befogadod a vadakat, és azok szállást vesznek nálad, miért vetsz meg en gem, aki ember vagyok? Szorgalmasan kerestelek, és ó, szerencsémre meg is t aláltalak. Miért nem akarod, hogy bemenjek hozzád? Ha nem engeded, hogy éle tben lássalak, tudd meg, hogy halva fogsz találni az ajtód előtt, és fárado znod kell majd a testem eltemetésével, mivel nem akartál látni engem.''
Nagy sóhajtásokkal mondta e szavakat Szent Antal a vágy miatt, mivel lá tni kívánta Szent Pált, az Isten szolgáját. Pál az ajtó mögül így felelt ne ki: ,,Jó atyám fia, én nem tudom, mi a kívánságod, amit könyörgések és könn yhullatások erejével akarsz. Ha meghalni jöttél ide, ne csodáld, hogy nehez en nyitok neked ajtót'' -- és ezt mondva kitárta ajtaját.
Megnézték egymást a szent vének nagy csodálkozással, és aztán összeölelkezve nevükön szólították egymást, mintha már régi ismerősök lennének, és nagy hálát adta k Istennek. Azután leültek a forrás közelében, és Pál szólni kezdett: ,,Íme , itt van, akit a pusztában annyi fáradsággal kerestél. Íme, a már megsenyv edt tagok megőszült szőrrel fedve. Íme, az ember, ki majd porrá lesz. De mi nthogy a szeretet minden dolgokat elszenved, a fáradságon kívül, melyet ker esésem miatt vállaltál, azt akarom, hogy más fáradságod is legyen: mondd el nekem, hogyan folynak most a világ dolgai, ki uralkodik, és vannak-e még b álványozók?
Szent Antal mindent rendben elbeszélt, aztán elmondta a maga életét, hogy miért jött a pusztába, és mennyi időt élt ott. Miközben í gy beszélgettek, eljött egy holló, leszállt a közeli fára, azután kedvesen hozzájuk repülve letett közéjük egy kenyeret, és elszállt. Akkor Pál azt mo ndta Antalnak: ,,Áldott legyen az Úristen, ki nekünk eledelt küldött. Tudno d kell, hogy hatvan esztendeje már, hogy ez a holló nekem mindennap fél ken yeret hord, de most a te eljöveteledért az Úr megkettőzte az élelmet.
Mind a ketten hálát adtak az Istennek, azután egy kicsit vetélkedtek azon , ki legyen, aki megtöri a kenyeret. Pál azt mondta, Antalnak kell elosztan ia, mert ő a vendég. Antal meg azt mondta, hogy Pálnak kell osztania, mert ő az öregebb. Végül megegyeztek abban, hogy közös erővel törik ketté a keny eret. Miután ettek, ittak a forrás vizéből és hálát adtak az Istennek.
< p> Mikor eljött az éjszaka, annak nagyobbik részét imádságban töltötték. Má snap visszatérve a nyájas beszélgetésre, Pál így szólt Antalhoz: ,,Édes Aty ámfia, régóta tudtam én, hogy te e pusztában lakol. És az Úristen megígérte nekem, hogy meglátlak téged halálom előtt. Ezért eljött az idő, melyet oly igen kívántam, melyben az én lelkem eloldódik testem kötelékeitől. Az Iste n hozott téged ide, hogy eltemesd az én testemet, földbe temetve a földet.< /p>Mikor Antal ezt megértette, sírni kezdett, és kezdte kérlelni, hogy vigye őt magával arra az útra. Erre Pál így felelt: ,,Antal, nem illik, hog y azt akarjad, ami nem tetszik az Istennek. Jó volna neked a test terhét el hagynod, és a makula nélküli Bárányt, Krisztus Jézust követned, de atyádfia inak hasznáért szükséges, hogy bizonyos ideig még velük maradj, őket taníts d és jó példát adj nekik. És ha nem restellnéd a fáradságot, megkérnélek, h ogy menj el, és hozd el nekem azt a palástot, amit neked Atanáz adott, hogy abba takarva temesd el testemet.
Pál nem azért mondta ezt, mintha g ondja lett volna arra, hogy holtteste mibe lesz takarva, hanem hogy Antal n e legyen jelen halálakor, és így kevésbé fájjon neki a halála.
Csodá lkozott Szent Antal, hallva, hogy Pál Atanáz palástját kéri, amiről eddig n em volt szó közöttük. Meggondolva azonban, hogy Isten Pál szívében lakik, n em mert neki ellentmondani, ezért sírva megcsókolta kezeit és szemét, majd visszatért a saját klastromába. De oly nagy sietséggel akart járni, hogy ug yancsak megerőltette megrokkant testét. Megérkezve klastromába, meglátta őt két tanítványa, akik vénségében szolgáltak neki, elébe mentek, és így szól tak: ,,Hol voltál, édes Atyánk?'' Ő így válaszolt: ,,Jaj nekem, szegény bűn ösnek, ki méltatlanul viseltem a szerzetes nevet. Én láttam Illést, láttam Keresztelő Jánost, mivelhogy láttam Pált a Paradicsomban.'' A szent öregemb er nem mondott egyebet, hanem a földig lehajtva fejét, mellét verve bement a cellájába, és vette a palástot. Tanítványai kérték, magyarázza meg nekik a dolgot, de ő azt felelte nekik: ,,Ideje van a hallgatásnak, és ideje van a szólásnak.'' Evett egy keveset, és útnak indult. Közben állandóan Pálra g ondolt, mivel félt, hogy távollétében meghal.
Két napon át vándorolt , s már nem volt több hátra, mint három óra járásnyi út, mikor látta Pál le lkét olyan fehéren, mint a hó, amint a mennybe ment nagy fényességgel a pró féták és apostolok társaságában, s az angyalok nagy sokaságától kísérve. Ak kor Antal a földre borult, port szórt a fejére, és mondta: ,,Ó, Pál, miért hagytál el engem? Miért nem búcsúztál el tőlem? Olyan későn ismertelek meg, és ilyen hamar veszítettelek el téged...'' Mikor odaérkezett, látta, hogy Pál térden áll, arcát és kezét az égre emeli, mintha még élne.
Megöl elte a szent testet, megcsókolta, és keservesen siratta. Azután karjaira ve tte, kivitte a barlangból, és elmondta mind a zsoltárokat és dicséreteket, amelyeket a halottakért szoktak mondani a keresztények.
Elvégezve a zsolozsmát gondolkodni kezdett, hogy miként temesse el a szent ember testét : Ha visszamegy a kolostorba szerszámokért, mi lesz a szent testtel, míg vi sszajön, hiszen három napig tart az út. De azt is fölöslegesnek tartotta, h ogy ott maradjon tétlenül. Végül is elhatározta, hogy ott marad, és így szó lt az Istenhez: ,,Uram, Istenem, meg akarok halni a szolgád mellett. Itt ak arok megpihenni, mert ily módon boldog lesz a lelkem.'' -- Midőn Szent Anta l így szólt, egyszer csak két oroszlán jött a sűrű erdőből, kiket Antal meg látva igen megrémült. De szívét Istenhez emelte, és segítséget kért tőle. L átta, hogy az oroszlánok úgy közelítenek hozzá, mint a szelíd bárányok. Meg álltak Szent Pál teste mellett, és ordításukkal mutatták, hogy ahogyan tudj ák, siratják az ő halálát. Aztán kisvártatva körmükkel kaparni kezdték a fö ldet, s hamarosan akkora árkot ástak, amelyben elfért egy ember teste. Elvé gezvén munkájukat Szent Antalhoz közeledtek, és fejüket szelíden ingatva ny aldosták a kezét, mintha jutalmat kérnének munkájukért. Antal úgy ítélte, h ogy áldást kérnek tőle, ezért szemeit az Úrhoz emelve így szólt: ,,Uram, Is tenem, kinek gondviselése nélkül a falevél sem rezdül, és a legkisebb madár sem veszíti életét, add meg ezeknek az állatoknak, kik téged tisztelnek, a mi nekik illendő.'' És megáldva azokat, intett a kezével, hogy elmehetnek, s azok úgy is cselekedtek.
Antal ezután fogta a holttestet és a vere mbe tette, aztán befödte földdel. Előbb azonban betakarta a magával hozott palástba, és magához vette Pál köntösét, amely pálmafalevelekből készült, h ogy ez legyen öröksége. Ezután visszatért klastromába, és elbeszélte tanítv ányainak mind, ami történt. A húsvéti és a pünkösdi nagy ünnepeken ettől ke zdve mindig magára öltötte Pál köntösét.
Ennek a dicsőséges Remete S zent Pálnak a halála Krisztus Urunknak 343. esztendejében történt.
Imádság
Istenünk, ki az első remetét, Szent Pált, aki e világ zűrzavarából visszavonult a pusztai magányba, a ma i napon vetted föl az angyalok társaságába, kérünk, közbenjárására tisztíts meg a világ minden szennyétől, és mennyei ajándékoddal szentelj meg minket ! (Régi pálos misekönyvből.)
Forrás: Diós István: Szentek É lete
DTSTAMP:20240328T093729 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220115 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220116 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR