BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190520T000000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:ec7664e85d966d74e1c423e3db5b1faa CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150057 SUMMARY:Sienai Szent Bernardin DESCRIPTION:
Élete
*Massa (Sziéna mellett), 1380. +Aquila, 144 4. május 20.
Bernardin Massa Marittimában, Sziéna közelében születet t ugyanabban az évben, amelyben Sziénai Szent Katalin meghalt. Családja gaz dag volt, atyja egy bányát vezetett, de Bernardin még nem volt egészen négy éves, amikor szüleit elvesztette. Az árván maradt egyetlen gyermeket szién ai rokonok vették magukhoz, s így lett e város Bernardin hazája.
A sz iénai egyetemen tanult. Barátságos természetéért és apjától örökölt birtoka nagyvonalú kezeléséért igen kedvelték. Amikor húsz éves lett, kitört Szién ában a pestis. A gazdagok vidéki birtokaikra menekültek; Bernardin azonban ott maradt a városban. Ő maga nem írt jelentést a pestisről, a város levélt ára azonban megörökítette akkori tetteit. Eközben a pestis őt is megfertőzt e. Halálos betegen olyan ismeretekre tett szert a lélek dolgairól, amilyene ket csak érett emberek szoktak elnyerni sok fáradozás és csalódás árán. Ám Bernardin visszanyerte egészségét. Vagyonát szétosztotta a szegények között , és 1402-ben fölvételét kérte egy minorita kolostorba. A pestises betegek szolgálata és betegsége indította arra, hogy Krisztus követésének e formájá t válassza Szent Ferenc fiai között. Kevéssel utóbb az obszervánsokhoz, a f ranciskánus rend legszigorúbb ágához csatlakozott. 1404-ben pappá szentelté k. Utána hosszú ideig egy magányos kolostorban élt, fenn a hegyek között. E gy véletlen esemény emelte ki a csendből a nyilvánosság fényébe. Egy hitszó nokuk hirtelen megbetegedett, és Bernardinnak kellett kisegítenie. Ez a bes zéde olyan mély benyomást keltett, hogy a nép viharosan követelte milánói n agyböjti szónoknak.
Attól fogva (1417) diadalmenetben járta be Itáliá t. Isten üzenetének hirdetője erősebb volt, mint a herceg a maga sok katoná jával, erősebb, mint Velence vagy Bologna magisztrátusa. A jogtudósoknak és a ,,jogtekerőknek'' ez a városa (,,ahol megtanulják, hogyan kell a jogot k ijátszani, és a jogtalanságból jogot csinálni'') lett az a harcmező, ahol B ernardin bátran kimondta az igazságot. Ugyanígy tett a velencei doge előtt is, hiszen nem élvezte annak sem hűbéradományát, sem pártfogását, sem támog atását. Bernardin csak Isten előtt érezte magát felelősnek. A keresztes had járatok nyomán kibontakozó korai kapitalizmus nemcsak pénzt hozott Itáliába , hanem nyomorúságot is. Bernardin -- születésénél fogva gazdagon, de saját akaratából szegényen -- az assisibeli Szegény fiaként élvezte a szegények és a jogfosztottak bizalmát, de képes volt a hatalmasokat is megindítani. p>
Foglyokat szabadított ki, súlyos adósságok elengedését sikerült elérni e. Szükség esetén magát ajánlotta föl váltságdíjul. De ami még többet jelen t: Istenhez tudta vezetni az embereket. Házasságtörők új életet kezdtek, ny ilvános bűnösök visszatértek az Egyházba, szegények is árvák fölvételt nyer tek ispotályokba, háborúk és viszálykodások szűntek meg, rend és nyugalom v onult a falvakba és a városokba. ,,Olyan volt, mintha tavasz köszöntött vol na a világra'' -- jelentik a krónikák.
Áldásos működése közben Bernar dinnak óriási csalódást kellett megélnie. Rágalmazók följelentették Rómában . V. Márton pápa maga elé idézte és eltiltotta a további prédikálástól. ,,H ogy mit szenvedett a pápai kegyvesztés és a szószéktől való eltiltás idején , arról egy szó sem jutott ki cellájából. Bernardin, aki nagyszerűen beszél t, most még nagyszerűbben hallgatott. Nem dacos hallgatás volt ez. Látták a z emberek, hogy nyugodtan misézik. A zsoltárokban gyakorta előforduló iniqu itas (igazságtalanság) szó keserűség nélkül hagyta el ajkát, jóllehet a meg alázott és megbántott ártatlanság, a szószék utáni vágy végtelenül kínozta. Cellája hallatlan harcok színtere lett, míg a hiúság maradéka is kihalt be lőle, és Bernardin ismét oly boldogan tudott mosolyogni, mint egy gyermek.' '
Nehéz helyzetében barátot talált Kapisztrán Szent János személyében . Az ő segítségével tisztázta magát 1427 és 1431 között. A pápa elismerte B ernardin ártatlanságát, és fölajánlotta neki a sziénai püspökséget, Bernard in azonban elhárította.
Nem sokkal utóbb V. Márton meghalt és IV. Jen ő lett a pápa. Akkor újabb csapás érte Bernardint. Prédikáció közben -- a t eljes nyilvánosság előtt -- másodszor is letartóztatták. Menthette volna a becsületét, hiszen egész Itáliában nem volt hozzá fogható jelentőségű szóno k. Befolyása volt a császárnál, a hercegeknél és a pénzembereknél. A nép kö rülrajongta, hősként ünnepeltethette volna magát. Bernardinnak azonban megg yőződése volt, hogy vallási dolgokban a lázadáson nincs áldás, sőt átok az, ha az Egyház szavát nem fogadjuk engedelmesen.
Bernardin tehát enged elmeskedett. Amikor tisztázta magát és hősiesen viselt hallgatás után ismét szószékre lépett, szavai utat találtak az elkeseredett emberekhez is. Amit a tulajdonnal bírók szociális kötelességeiről mondott, azt addig senki sem ismerte föl s mondta ki oly világosan. Gyakran újszerű magatartásra bírta rávenni az embereket.
Bernardin állt pápák előtt, tisztelettudóan, de szabadon és ügyében biztosan. Állt a császár előtt is. Zsigmond király 143 2-ben hónapokon át Sziénában tartózkodott. Naponta ott volt Bernardin miséj én, hallgatta prédikációit. Bernardin elkísérte őt Rómába a császárkoronázá sra.
Tényleg úgy látszott, hogy Bernardin híd a békíthetetlennek tűnő ellentétek között: gazdag és szegény, pápa és császár, ég és föld között. Amint az óbor a hosszú érés által finomabbá és tüzesebbé válik, úgy lett Be rnardin az öregkor küszöbén még hatalmasabb, de még jóságosabb is. És akkor elérte, amire oly régóta vágyott: Nápolyba hívták. A hit ott ,,megkövesült , mint a Vezúv lávája, az erkölcsök szenvedélyektől izzottak és lezüllöttek ''. Ám a nápolyi úton megbetegedett, s 1444. május 20-án, áldozócsütörtök v igíliáján meghalt. V. Miklós pápa már hat év múlva szentté avatta. Ünnepét 1657- ben vették föl a római naptárba, május 20-ra.
Leg endájából
A ,,sziénai harsoná''-ról, a szeretetreméltó és na gy erejű népszónokról, a reneszánsz Itália vallási megújítójáról és szociál is jótevőjéről sok esetet idéznek. Mielőtt Bernardin a nyilvánosság elé lép ett volna, a spanyol prédikátor, Ferreri Szent Vince az országot járva egys zer ezt a prófétai kijelentést tette: ,,Van köztetek egy minorita testvér, hála Istennek, aki egész Itáliában úgy fogja hirdetni Isten igéjét, ahogyan még nem hallottátok.''
Azután Bernardin megkezdte prédikációit, amel yek csodás erővel fogták meg a szíveket. Olykor oly szelíden hangzottak sza vai, mint egy anyáé, máskor úgy csaptak le a szószékről, mint metsző szélvi har. Gyakran a szabadban kellett fölállítani a szószéket, mert a dómok és a templomok nem voltak képesek befogadni a hallgatók tömegét. Mennydörgő és villámló szavaiból azonban megérezték mélységes jóságát. Komoly, prófétai b eszédei közben hallgatói alig mertek lélegzetet venni. Aztán hirtelen egy v idám példát mesélt el nekik, vagy valami tréfát csinált, amin szívből nevet tek. Sok nő elvörösödve hajtotta le a fejét, amikor hajfestésről, borotvált szemöldökről vagy magas sarkú cipőkről mennydörgött. Sok kereskedő a mellé t verte, amikor Bernardin az uzsorát és a meg nem engedett kamatot ostorozt a. Számos nemesembernek megszólalt a lelkiismerete, amikor az utcai harcoka t, az ököljogot és a családok közötti háborúskodásokat mint az ördög műveit bélyegezte meg. Korának erkölcstelenségei ellen nemcsak a pokolról és az í téletről szóló beszédekkel harcolt, hiszen nagyon is kedélyes olasz volt, a ki szerette hazáját és magasztalta szépségeit. Firenze lakóinak egyszer ezt mondta: ,,Költőitek, Dante, Petrarca és Collucio csodálatos műveket alkott ak. Igen, a mi Itáliánk a világ legműveltebb országa!'' Prédikációit mindig ugyanúgy zárta.
Egy táblát vagy zászlót vitetett maga előtt. Rajta t izenkét napsugár koszorújában kék alapon három arany betű állt: IHS. Jézus nevének a címere ez (a latin Iesus Hominum Salvator első betűiből). Olyan k orban, amikor Itália fejedelmei és csapatvezérei nevükkel büszkélkedtek, Be rnardin Jézus nevének jelvényét mutatta föl, amelyben egyedül lehet megtalá lni az üdvösséget, a békét és a diadalt. Előfordult, hogy hallgatói összetö rték saját jelvényeiket, és Jézusét tették föl házukra. És a prédikációk ut án gyakran gyúltak kis máglyák, mert az emberek a hallottak nyomán elszórtá k és a lángokba vetették kártyáikat, díszruháikat, rossz könyveiket és képe iket.
Egy napon Visconti milánói herceg, akinek a szószékről kemény s zavakkal szemére hányta kevélységét és kegyetlenségét, egy kelyhet ajándéko zott Bernardinnak, színültig telve aranypénzzel. Az ajándékkal akarta elhal lgattatni a kellemetlen leckéztetőt. Ő elfogadta a pénzt, nagyszámú szerenc sétlen foglyot kiváltott rajta, és másnap ismét a herceg ellen szónokolt. V isconti tombolva utasította ki a városból, de Bernardin hamarosan visszatér t.
Crema kis helység Milánó közelében. Lakosainak egy részét elűzték otthonukból, mivel eladósodtak. Házaikat azonnal kifosztották kapzsi szomsz édaik. Bernardin odament, prédikált és tanácskozást hívott össze. Minden há zért, minden emberért külön harcolt. És sikerrel. Az elűzöttek visszamehett ek, az uzsorakamatot, ami az eladósodás oka volt, visszavonták. És az elűzö ttek ellenségei minden eltulajdonított holmit visszavittek: az ágyakat és s zékeket, szerszámokat és ezüstneműket. A megsegített parasztok alig tudták fölfogni váratlan szerencséjüket.
Bernardin semmire sem becsülte a mé ltóságokat és megtiszteléseket. De szívesen mulatott azon, ha testvéreit tr éfásan próba elé állította. Egyszer kolostorának a kertészét is kényelmetle n helyzetbe hozta:
A kolostor zöldséges kertjében találkozik a testvé rrel, és azt mondja neki: ,,Ó, Angeluccio testvér, püspökké akarnak tenni e ngem.'' Erre a testvér: ,,Atyám, húzd szorosabbra magadon a kordát, és ne e gyezz bele.'' Rövid hallgatás után: ,,Angeluccio testvér, érsekké akarnak t enni engem.'' A kertész testvér fölegyenesedik: ,,Mit akar ez jelenteni? Ak i kertész, az kertész, aki pedig prédikátor, az prédikátor!'' Bernardin agg odalmasan fölnéz: ,,Még nem mondtam meg mindent: pátriárkává akarnak tenni. '' A kertész össze-vissza csapkod kapájával, mintha azt akarná mondani: ,,N em, nem, nem!'' Bernardin folytatja: ,,Bíborossá akarnak tenni.'' A jó bará t ismét fölegyenesedik, végignéz Bernardinon tetőtől talpig: ,,Ha így van, dobd el a kordát!'' ,,Bolond -- szakítja meg őt Bernardin --, te bolondos A ngeluccio, engeded, hogy a bíbor vöröse megkísértsen, pedig az a pokol tüzé nek vöröse. Tudd meg, ha e nélkül a szürke csuha nélkül látsz engem, nyugod tan mondhatod, hogy az már nem én vagyok.''
Forrás: Diós István: A szentek élete
Imádság
Istenünk, ki Szent Bernardin áldozópapot Jézus Szent Nevének különle ges szeretetével tüntetted ki, az ő érdemeiért és könyörgésére engedd, hogy szereteted Lelke gyújtson lángra minket!
DTSTAMP:20240329T091337 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200520 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200521 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR