BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20200303T000000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:a9804a0d5512c67d06d7a1175d9b5466 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20140301T185752 SUMMARY:Szent Kázmér DESCRIPTION: Élete\n Kázmér IV. Kázmér lengyel király hat fia közül másodikként születe tt 1458. október 3-án a krakkói királyi várban. Édesanyja, II. Habsburg Alb ert Erzsébet nevű leánya nevelte kilencedik évéig. Akkor a híres történetír ó, Dlugosz Jan kanonok, majd egy idő múlva az ismert humanista, Callimachus Buonaccorsi lett a tanítója. Így Kázmér és testvérei alapos és átfogó műve ltségre tettek szert, amely egyformán kiterjedt a klasszikus és a kortárs i rodalomra. Szellemi iskoláztatásával egy időben folyt kiképzése a lovagi sz olgálatban is. A történeti források nem említik az ifjú herceg különösebb v allásos érdeklődését vagy jámborságát. Úgy látszik azonban, hogy nemeslelkű sége és jó emlékezőtehetsége révén kiemelkedett testvérei közül. Mivel szül ei anyai örökösödés jogán igényt tartottak a cseh és a magyar koronára, 147 1-ben Wladiszlávot, az elsőszülöttet Prágában királlyá tették, Kázmérnak pe dig ugyanabban az évben a magyar koronát kellett volna megszereznie Magyaro rszág erőszakos meghódításával. A magyar hadjárat azonban Korvin Mátyás ell en balul \n ütött ki, s a történtek mély és tartós benyomást tettek Kázmérr a. Apja viszont egyre jobban bevonta a lengyel államügyekbe, és utódjául je lölte őt.\n Amikor 1481-ben leleplezték az orosz fejedelmek Jagelló-ellenes összeesküvését, a király egy időre Litvániába tette át székhelyét, hogy ot t megszilárdítsa uralmát. Családja Lengyelországban maradt, és ennek követk eztében Kázmér mint királyi helytartó székelt Radomban Secundogenitus Regni Poloniae (Lengyelország királyának másodszülöttje) címmel. Fiatal kora ell enére két éven át ellátta ezt a hivatalt. Igazságossága és a rablóvilág föl számolására irányuló tettei általános elismerést, sőt szeretetet és ragaszk odást váltott\n ak ki a nép körében. 1483 tavaszán apja a litvániai Vilnius zba hívta és ott alkancellárrá tette. Néhány hónapig tartó lelkiismeretes h ivatalviselés után azonban Kázmér kénytelen volt megromlott egészségi állap ota miatt Grodnóba menni, hogy ott kezeltesse magát, mivel hosszabb ideje t uberkulózisban szenvedett. Az akkori gyógymódokkal nem tudták egészségét he lyreállítani, s 1484. március 4-én a krakkói püspök jelenlétében meghalt. A király Vilniuszba vitette holttestét, és az ottani dóm Mária-kápolnájában temettette el. Általános volt a gyász Kázmér felett, s tisztelete hamarosan kialakult, különösen a vilniuszi keresztények között. Litvánia lovagjai az ő közbenjárását kérték harcaikban.\n Szentté avatását I. Zsigmond lengyel király kérte Zaski János lengyel prímás közvetítésével az V. lateráni zsina t idején (1512-- 1517). 1521-ben ez már meg is történt, és a kanonizáló bul lát az akkor éppen Rómában tartózkodó polocki püspöknek, Ciolek \n Erazmusn ak adták at. Az okmány azonban sohasem jutott el Lengyelországba, mert Ciol ek püspök Rómában pestisben meghalt. Minden akta és okmány elpusztult a kor zűrzavaraiban. A reformáció után III. Wasa Zsigmond király újra kérte Kázm ér kanonizációját, és 1602-ben VIII. Kelemen pápától új okiratot kapott, me ly X. Leó korábbi iratára hivatkozott. 1604. május 10-én Szent Kázmér erekl yéit egy új kápolnába vitték át Vilniuszban. Nem sokkal később ott épült fö l az első templom a város és a keresztény Litvánia védőszentjének tisztelet ére.\n Történeti dokumentumokból és kortársak tanúvallomásaiból elég anyag van birtokunkban, amely világosan megrajzolja a szent lelki képét. Minden f orrás egyhangúan bizonyítja, hogy Kázmérnak olyan jellembeli és lelki vonás ai voltak, amelyeket az udvari élet körülményei közt sem megszerezni, sem m egőrizni nem volt könnyű.\n Kázmér jámborságát, minden mélysége mellett, jó tékony rejtőzés jellemezte. Az államvezetéssel járó sokféle elfoglaltsága m ellett mindig talált alkalmat, hogy feltűnés nélkül visszavonuljon az imáds ág csendjébe. Különös szeretettel és tisztelettel volt a Szűzanya i\n ránt. A Szent Bernátnak tulajdonított Omni die dic Mariae... (Minden nap mondj M áriának...) kezdetű imát saját kezűleg írta pergamenre, és ismételten megte tte imádsága és elmélkedése tárgyává. Ettől a pergamentől sohasem vált meg, még a halálos ágyán sem. Amikor 1604-ben fölnyitották a koporsóját, ezt az írást találták a feje alatt. Jámborságában távol állt tőle minden magamuto gatás. A tanúk állítása szerint szívesen használta föl az éjszaka vagy a ko ra reggel csendes óráit, hogy észrevétlenül imádkozhasson a templomban. Ist ennel való együttélése személyes, kimunkált, következetes és mély volt. Oda adásából merítette az erőt az állandó önneveléshez és mások vezetéséhez. Kü lönösen fontosnak tartotta az erkölcsi tisztaság megőrzését és szeretetben való elmélyítését. Abból a tényből, hogy Kázmér nem követte orvosai tanácsá t és nem hagyta abba az önmegtartóztatást, egyes életrajzírói azt a követke ztetést vonták le, hogy tisztasági fogadalmat tett. Élete utolsó éveire von atkozóan ez nem is látszik valószínűtlennek, de mindannak megfelelően, amit róla tudunk, Kázmér számára a tisztaság nem erkölcsi alapon álló testellen es tüntetés volt, hanem szívének egyszerű tette, amely a hit és a szeretet odaadásából fakadt.\n Kázmér lelkületére elsősorban jellemző -- az összes dokumentumban hangsúlyozott -- szeretete és igazságossága az emberek iránt . Amikor egy alkalommal Boroszló polgárai segítségét kérték a csapássá lett rablóvilág leküzdésére, mivel az már az egész tartományukban elhatalmasodo tt, levélben azt válaszolta nekik (1482. február 11.), hogy megteszi a kell ő intézkedéseket az igazságosság érdekében, melynek gyakorlására egész élet ében törekedni akar. Nemcsak a lengyel életrajzírók festenek Kázmérról kivá ló képet, hanem m\n ég egy kortárs porosz krónika is kiemeli eyyéniségét. Ez a forrás is nyomatékosan és félreérthetetlenül dicséri a régens Kázmér igazságosságát és bölcsességét. Targowiczki János, a királyi kancellária ti tkára ugyanebben a szellemben megállapítja, hogy Kázmér jellemének említett tulajdonságaival ,,sok nép szívét'' megnyerte. Szent Kázmérnak oly gyakori , jámborkodó elrajzolása ellen hatásosnak tetszik mindenekelőtt az a tárgyi lagos és lelkes dicséret, amelyet Callimachus, a nagy humanista talált a le ngyel királyfira: ,,Vagy nem kellett volna megszületnie, vagy örökké kellet t volna élnie.''\n Ünnepét 1621-ben vették föl a római naptárba, március 4-re.\n Szentünk, akit a lengyel nép oly mélyen szeretett és tisztelt, - - amint mondják -- hercegi ruhája alatt állandóan vezeklő inget viselt, a f öldön hált, s amennyire csak lehetséges volt, megtagadta magától a fejedelm i élet kellemességeit. Egy óra az örökmécses fényénél többet jelentett neki , mint az udvari népnek egy ünnepi éjszaka a csillárok ragyogásában. Ha nem találták a lakásán, tudták, hogy a várkápolnában vagy a város valamelyik t emplomában kell keresni. Aki segítséget kérve hozzá fordult, megtapasztalha tta Kázmér nagy igazságosságát és szelídségét, melynek forrása elmélyült va llásossága volt.\n Kázmér előre megmondta halála napját és teljes buzgósá ggal készült rá. Haldokolva azt a kívánta, hogy a Minden nap mondj kezdetű Mária- imádságnak, amelyet annyira szeretett, másolatát tegyék a koporsójáb a.\n Amikor elérkezett halálának órája, teljes áhítattal megcsókolta a Me gfeszített sebeit és Istennek ajánlotta lelkét. Halála után százhúsz évvel fölnyitották a sírját. Teste a sírbolt nedvessége ellenére ép volt, sőt a l eplet, amelybe burkolták, a Mária-himnusszal együtt sértetlenül találták. H árom napon át -- így tudja a jámbor hagyomány - - kellemes illat áradt a sí rból. A seregestül odasiető hívek tisztaságának jelképét látták benne.\n Mindenható Istenünk, kinek szolgálata uralkodást jelent, kérünk, add meg S zent Kázmér közbenjárására, hogy szentségben és igazságban élve szolgáljunk Neked!\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete p>
Kázmér IV. Kázmér lengyel király hat fia közül másodikként született 1458. október 3-án a krakkói királyi várban. Édesanyja, II. Habsburg Albert Erzsébet nevű leánya nevelte kilencedik évéig. Akkor a híres történetíró, Dlugosz Jan kanonok, majd egy idő múlva az ismert humanista, Callimachus Bu onaccorsi lett a tanítója. Így Kázmér és testvérei alapos és átfogó művelts égre tettek szert, amely egyformán kiterjedt a klasszikus és a kortárs irod alomra. Szellemi iskoláztatásával egy időben folyt kiképzése a lovagi szolg álatban is. A történeti források nem említik az ifjú herceg különösebb vall ásos érdeklődését vagy jámborságát. Úgy látszik azonban, hogy nemeslelkűség e és jó emlékezőtehetsége révén kiemelkedett testvérei közül. Mivel szülei anyai örökösödés jogán igényt tartottak a cseh és a magyar koronára, 1471-b en Wladiszlávot, az elsőszülöttet Prágában királlyá tették, Kázmérnak pedig ugyanabban az évben a magyar koronát kellett volna megszereznie Magyarorsz ág erőszakos meghódításával. A magyar hadjárat azonban Korvin Mátyás ellen balul
ütött ki, s a történtek mély és tartós benyomást tettek Kázmé rra. Apja viszont egyre jobban bevonta a lengyel államügyekbe, és utódjául jelölte őt.
Amikor 1481-ben leleplezték az orosz fejedelmek Jagelló- ellenes összeesküvését, a király egy időre Litvániába tette át székhelyét, hogy ott megszilárdítsa uralmát. Családja Lengyelországban maradt, és ennek következtében Kázmér mint királyi helytartó székelt Radomban Secundogenitu s Regni Poloniae (Lengyelország királyának másodszülöttje) címmel. Fiatal k ora ellenére két éven át ellátta ezt a hivatalt. Igazságossága és a rablóvi lág fölszámolására irányuló tettei általános elismerést, sőt szeretetet és ragaszkodást váltott
ak ki a nép körében. 1483 tavaszán apja a litvá niai Vilniuszba hívta és ott alkancellárrá tette. Néhány hónapig tartó lelk iismeretes hivatalviselés után azonban Kázmér kénytelen volt megromlott egé szségi állapota miatt Grodnóba menni, hogy ott kezeltesse magát, mivel hoss zabb ideje tuberkulózisban szenvedett. Az akkori gyógymódokkal nem tudták e gészségét helyreállítani, s 1484. március 4-én a krakkói püspök jelenlétébe n meghalt. A király Vilniuszba vitette holttestét, és az ottani dóm Mária-k ápolnájában temettette el. Általános volt a gyász Kázmér felett, s tisztele te hamarosan kialakult, különösen a vilniuszi keresztények között. Litvánia lovagjai az ő közbenjárását kérték harcaikban.
Szentté avatását I. Zsigmond lengyel király kérte Zaski János lengyel prímás közvetítésével az V. lateráni zsinat idején (1512-- 1517). 1521-ben ez már meg is történt, és a kanonizáló bullát az akkor éppen Rómában tartózkodó polocki püspöknek, C iolek
Erazmusnak adták at. Az okmány azonban sohasem jutott el Leng yelországba, mert Ciolek püspök Rómában pestisben meghalt. Minden akta és o kmány elpusztult a kor zűrzavaraiban. A reformáció után III. Wasa Zsigmond király újra kérte Kázmér kanonizációját, és 1602-ben VIII. Kelemen pápától új okiratot kapott, mely X. Leó korábbi iratára hivatkozott. 1604. május 10 -én Szent Kázmér ereklyéit egy új kápolnába vitték át Vilniuszban. Nem sokk al később ott épült föl az első templom a város és a keresztény Litvánia vé dőszentjének tiszteletére.
Történeti dokumentumokból és kortársak ta núvallomásaiból elég anyag van birtokunkban, amely világosan megrajzolja a szent lelki képét. Minden forrás egyhangúan bizonyítja, hogy Kázmérnak olya n jellembeli és lelki vonásai voltak, amelyeket az udvari élet körülményei közt sem megszerezni, sem megőrizni nem volt könnyű.
Kázmér jámborsá gát, minden mélysége mellett, jótékony rejtőzés jellemezte. Az államvezetés sel járó sokféle elfoglaltsága mellett mindig talált alkalmat, hogy feltűné s nélkül visszavonuljon az imádság csendjébe. Különös szeretettel és tiszte lettel volt a Szűzanya i
ránt. A Szent Bernátnak tulajdonított Omni die dic Mariae... (Minden nap mondj Máriának...) kezdetű imát saját kezűleg írta pergamenre, és ismételten megtette imádsága és elmélkedése tárgyává. Ettől a pergamentől sohasem vált meg, még a halálos ágyán sem. Amikor 1604- ben fölnyitották a koporsóját, ezt az írást találták a feje alatt. Jámborsá gában távol állt tőle minden magamutogatás. A tanúk állítása szerint szíves en használta föl az éjszaka vagy a kora reggel csendes óráit, hogy észrevét lenül imádkozhasson a templomban. Istennel való együttélése személyes, kimu nkált, következetes és mély volt. Odaadásából merítette az erőt az állandó önneveléshez és mások vezetéséhez. Különösen fontosnak tartotta az erkölcsi tisztaság megőrzését és szeretetben való elmélyítését. Abból a tényből, ho gy Kázmér nem követte orvosai tanácsát és nem hagyta abba az önmegtartóztat ást, egyes életrajzírói azt a következtetést vonták le, hogy tisztasági fog adalmat tett. Élete utolsó éveire vonatkozóan ez nem is látszik valószínűtl ennek, de mindannak megfelelően, amit róla tudunk, Kázmér számára a tisztas ág nem erkölcsi alapon álló testellenes tüntetés volt, hanem szívének egysz erű tette, amely a hit és a szeretet odaadásából fakadt.
Kázm ér lelkületére elsősorban jellemző -- az összes dokumentumban hangsúlyozott -- szeretete és igazságossága az emberek iránt. Amikor egy alkalommal Boro szló polgárai segítségét kérték a csapássá lett rablóvilág leküzdésére, miv el az már az egész tartományukban elhatalmasodott, levélben azt válaszolta nekik (1482. február 11.), hogy megteszi a kellő intézkedéseket az igazságo sság érdekében, melynek gyakorlására egész életében törekedni akar. Nemcsak a lengyel életrajzírók festenek Kázmérról kiváló képet, hanem m
é g egy kortárs porosz krónika is kiemeli eyyéniségét. Ez a forrás is nyomaté kosan és félreérthetetlenül dicséri a régens Kázmér igazságosságát és bölcs ességét. Targowiczki János, a királyi kancellária titkára ugyanebben a szel lemben megállapítja, hogy Kázmér jellemének említett tulajdonságaival ,,sok nép szívét'' megnyerte. Szent Kázmérnak oly gyakori, jámborkodó elrajzolás a ellen hatásosnak tetszik mindenekelőtt az a tárgyilagos és lelkes dicsére t, amelyet Callimachus, a nagy humanista talált a lengyel királyfira: ,,Vag y nem kellett volna megszületnie, vagy örökké kellett volna élnie.''
Ünnepét 1621-ben vették föl a római naptárba, március 4-re.
Kázmér előre megmondta halála napját és teljes buzgóságg al készült rá. Haldokolva azt a kívánta, hogy a Minden nap mondj kezdetű Má ria- imádságnak, amelyet annyira szeretett, másolatát tegyék a koporsójába.
Amikor elérkezett halálának órája, teljes áhítattal megcsókolta a Megfeszített sebeit és Istennek ajánlotta lelkét. Halála után százhúsz évv el fölnyitották a sírját. Teste a sírbolt nedvessége ellenére ép volt, sőt a leplet, amelybe burkolták, a Mária-himnusszal együtt sértetlenül találták . Három napon át -- így tudja a jámbor hagyomány - - kellemes illat áradt a sírból. A seregestül odasiető hívek tisztaságának jelképét látták benne. p>
Mindenható Istenünk, kinek szolgálata uralkodást jelent, kér ünk, add meg Szent Kázmér közbenjárására, hogy szentségben és igazságban él ve szolgáljunk Neked!