BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190407T000000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:eaa3616a4d658b2e0acd6ba74b4222dd CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150056 SUMMARY:De la Salle Szent János DESCRIPTION: Élete\n Franciaországban, Reimsben született 1651-ben. 1678-ban pappá szen telték. A szegénysorsú ifjúság nevelésének munkájába állt tizenkét társával . Az Iskola-testvérek szerzetes társulatát alapította, és velük a népiskola i oktatás nagy munkájában óriási szerepet töltött be. Tanítóképzőket alapít ott. Mindenét a szegényeknek adta. Sokszor az egész éjszakát imádságban töl tötte. 68 éves korában halt meg, Nagypénteken. Utolsó szavai: "Mindenben im ádom Isten rám vonatkozó akaratát."\n Forrás: Virtuális Plébánia \n \n Mu nkássága\n \n A pappá szentelését megelőző ideig szentünk pályafutása semm i rendkívülit sem mutatott föl. Egy volt az előkelő születésű prelátusok kö zül, akikből oly sok volt az akkori Franciaország egyházában. Egy haldokló különös végrendelkezése azonban arra bírta, hogy vállalja a korlátokat áttö rő ifjúsági lelkipásztorkodás munkáját hazájában. Egy Roland nevű, tüzes le lkű kanonok, aki harmincöt éves korára már fölőrölte magát a szegények szol gálatában és a halálán volt, utolsó órájában Jánosra bízta egy árvaház és e gy leányiskola gondjait. Az iskolát a ,,Szent Gyermek Jézus'' nővérei vezet ték. János elfogadta a feladatot, és itt, a szegények gyermekei között fede zte föl azt az égbekiáltó testi és lelki nyomorúságot, amelyet nemesi szárm azású társai mindig és szándékosan agyonhallgattak.\n Amikor János iskolájá nak fiatal tanítóit társulattá akarta összefogni, azzal tiltakoztak, hogy s zegénységük miatt a jövőjük bizonytalan. Hiába hivatkozott előttük János az isteni gondviselésre, azt válaszolták neki, hogy könnyen beszél, hiszen ne m lát hiányt semmiben, nagy és jövedelmező vagyona van, amely minden szüksé gtől megóvja. Jánosra ez kinyilatkoztatásszerűen hatott: ha tanítványaitól elvárja a szegénységet, akkor neki is szegénnyé kell lennie. Egy ismerős pá ter biztatta: ,,Az iskolák csak akkor fognak megmaradni, ha csakis és kizár ólag az isteni gondviselésre alapulnak. Ezért nemcsak személyes vagyonáról kell lemondania, hanem egyházi javadalmáról is. Akkor majd Isten gondoskodi k.'' Jánosnak volt bátorsága ezt a tanácsot követni. Azonnal lemondott jöve delmező kanonoki székéről, és a következő őszön a város szegényeinek kioszt otta egész örökségét, mintegy 40.000 frankot. Most már egyenlő volt a tanít óival.\n 1687-ben iskolatestvéreivel együtt Párizsba hívták, hogy megmentse n a pusztulástól egy szánalmas állapotban lévő szegényiskolát. A papok - - az ilyen iskolát akkoriban a plébániák tartották fent -- a rendet és a neve lést elhanyagolták. Az iskolának kétszáz beírt tanulója volt, de csak keves en kaptak oktatást, helyette inkább egy harisnyakötödében dolgoztatták őket . Házuk egy kis Babilonhoz hasonlított: szüntelen volt a jövés-menés, állan dóan nyitva volt, semminek sem volt meghatározott kezdete, sem vége. A taní tás hol ekkor, hol akkor kezdődött és végződött. Az iskolai vagy a munkaidő n kívül a gyerekek az udvaron vagy az utcákon kószáltak, és alig jelentek m eg istentiszteleten. Az akkori szokás szerint minden gyermek egyetlen tante remben ült, s a tanítók egyenként foglalkoztak velük, mialatt a többieket m agukra hagyták.\n János fölismerte a helyzet tarthatatlanságát. Tudásuk ala pján több terembe osztotta szét a tanulókat. Az egyedi foglalkozás helyébe a közös oktatás lépett. Meghatározott tantervet és órarendet vezetett be, c sökkentette a kézi munkát, szaporította a tantárgyakat, és hangsúlyt adott a hitoktatásnak. Szorgalmazta, hogy a latin tanítás helyett olyan készségek et fejlesszenek ki, amelyekre a gyermekeknek szükségük van: nyomtatott vagy írott szövegek olvasását, számolást, a mértékek, pénzek és súlyok használa tát, helyesírást, üzleti levelek készítését, rajzolást és éneket.\n Azok az iskolák, amelyek csatlakoztak reformjához, hamarosan túlzsúfoltak lettek, mert az egyszerű nép fiai megérezték, hogy valódi segítőjük támadt. \n Forr ás: Diós István – Szentek Élete\n \n Imádság\n Istenünk, aki De la Salle S zent Jánost arra választottad, hogy a keresztény ifjúságot nevelje, kérünk, támassz Egyházadban olyan tanítókat, akik teljes szívvel annak szentelik m agukat, hogy az ifjúságot az emberség és a kereszténység törvényeire taníts ák.\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Él ete
Franciaországban, Reimsben született 1651-ben. 1678-ban pappá szentelték. A szegénysorsú ifjúság nevelésének munkájába állt tizenk ét társával. Az Iskola-testvérek szerzetes társulatát alapította, és velük a népiskolai oktatás nagy munkájában óriási szerepet töltött be. Tanítóképz őket alapított. Mindenét a szegényeknek adta. Sokszor az egész éjszakát imá dságban töltötte. 68 éves korában halt meg, Nagypénteken. Utolsó szavai: "M indenben imádom Isten rám vonatkozó akaratát."
Forrás: Virtuális Plébánia
Munkássága
A pappá szentelését megelőző ideig szentünk pálya futása semmi rendkívülit sem mutatott föl. Egy volt az előkelő születésű pr elátusok közül, akikből oly sok volt az akkori Franciaország egyházában. Eg y haldokló különös végrendelkezése azonban arra bírta, hogy vállalja a korl átokat áttörő ifjúsági lelkipásztorkodás munkáját hazájában. Egy Roland nev ű, tüzes lelkű kanonok, aki harmincöt éves korára már fölőrölte magát a sze gények szolgálatában és a halálán volt, utolsó órájában Jánosra bízta egy á rvaház és egy leányiskola gondjait. Az iskolát a ,,Szent Gyermek Jézus'' nő vérei vezették. János elfogadta a feladatot, és itt, a szegények gyermekei között fedezte föl azt az égbekiáltó testi és lelki nyomorúságot, amelyet n emesi származású társai mindig és szándékosan agyonhallgattak.
Amiko r János iskolájának fiatal tanítóit társulattá akarta összefogni, azzal til takoztak, hogy szegénységük miatt a jövőjük bizonytalan. Hiába hivatkozott előttük János az isteni gondviselésre, azt válaszolták neki, hogy könnyen b eszél, hiszen nem lát hiányt semmiben, nagy és jövedelmező vagyona van, ame ly minden szükségtől megóvja. Jánosra ez kinyilatkoztatásszerűen hatott: ha tanítványaitól elvárja a szegénységet, akkor neki is szegénnyé kell lennie . Egy ismerős páter biztatta: ,,Az iskolák csak akkor fognak megmaradni, ha csakis és kizárólag az isteni gondviselésre alapulnak. Ezért nemcsak szemé lyes vagyonáról kell lemondania, hanem egyházi javadalmáról is. Akkor majd Isten gondoskodik.'' Jánosnak volt bátorsága ezt a tanácsot követni. Azonna l lemondott jövedelmező kanonoki székéről, és a következő őszön a város sze gényeinek kiosztotta egész örökségét, mintegy 40.000 frankot. Most már egye nlő volt a tanítóival.
1687-ben iskolatestvéreivel együtt Párizsba h ívták, hogy megmentsen a pusztulástól egy szánalmas állapotban lévő szegény iskolát. A papok - - az ilyen iskolát akkoriban a plébániák tartották fent -- a rendet és a nevelést elhanyagolták. Az iskolának kétszáz beírt tanulój a volt, de csak kevesen kaptak oktatást, helyette inkább egy harisnyakötödé ben dolgoztatták őket. Házuk egy kis Babilonhoz hasonlított: szüntelen volt a jövés-menés, állandóan nyitva volt, semminek sem volt meghatározott kezd ete, sem vége. A tanítás hol ekkor, hol akkor kezdődött és végződött. Az is kolai vagy a munkaidőn kívül a gyerekek az udvaron vagy az utcákon kószálta k, és alig jelentek meg istentiszteleten. Az akkori szokás szerint minden g yermek egyetlen tanteremben ült, s a tanítók egyenként foglalkoztak velük, mialatt a többieket magukra hagyták.
János fölismerte a helyzet tart hatatlanságát. Tudásuk alapján több terembe osztotta szét a tanulókat. Az e gyedi foglalkozás helyébe a közös oktatás lépett. Meghatározott tantervet é s órarendet vezetett be, csökkentette a kézi munkát, szaporította a tantárg yakat, és hangsúlyt adott a hitoktatásnak. Szorgalmazta, hogy a latin tanít ás helyett olyan készségeket fejlesszenek ki, amelyekre a gyermekeknek szük ségük van: nyomtatott vagy írott szövegek olvasását, számolást, a mértékek, pénzek és súlyok használatát, helyesírást, üzleti levelek készítését, rajz olást és éneket.
Azok az iskolák, amelyek csatlakoztak reformjához, hamarosan túlzsúfoltak lettek, mert az egyszerű nép fiai megérezték, hogy v alódi segítőjük támadt.
Forrás: Diós Ist ván – Szentek Élete
Imádság
I stenünk, aki De la Salle Szent Jánost arra választottad, hogy a keresztény ifjúságot nevelje, kérünk, támassz Egyházadban olyan tanítókat, akik teljes szívvel annak szentelik magukat, hogy az ifjúságot az emberség és a keresz ténység törvényeire tanítsák.
DTSTAMP:20240329T023127 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200407 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200408 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR