BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20190216T000000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:f2c5cdb236e545197eb5aa90265a0d20 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150055 SUMMARY:A szervita rend hét szent alapítója DESCRIPTION:A Szervita rend alapítói: Szent Bonfiglio, Bonagiunta, Manetto, Sostegno, A madio, Uguccione, Alessio\nFirenze városa, ahol ők heten éltek, az 1208--12 20 közötti rövid békés időszak után ismét szüntelen háborúkba bonyolódott P íza, Sziéna és Pistoia ellen, ugyanakkor a császár és a pápa között évszáza dok óta húzódó harcokban is részt vett. A város két pártra szakadt: welfekr e és ghibellinekre, akik egyik nap többé-kevésbé békességben éltek, a másik on pedig engesztelhetetlen gyűlölettel támadtak egymásra. A hét alapító ker eskedő volt, azaz a kereskedők céhébe tartozott. A céhnek saját törvényei é s szabályai voltak, élénk kereskedelmi és üzleti kapcsolatot tartott fenn K elet és Nyugat piacával, s a város konzulaira és sorsára nagy befolyással v olt. A kereskedők nemcsak a város növekedő jólétéhez járultak hozzá jelentő s mértékben, hanem új gondolatvilágnak, a fellendülő műveltségnek és vallás os gondolatoknak is hordozói voltak.\nA ,,hetek'' Franciaországban, Flandri ában és számos itáliai városállamban tett gyakori utazásaik alkalmával megf igyelhették egyrészt azokat a károkat, melyeket a vallási elvadulás okozott , másrészt a vallási élet új fölvirágozását is, különösen a laikusok körébe n, akik testvérületekbe tömörültek. Megéreztek valamit az általános nyugtal anságból, az akkori egyházi állapotok szülte ellenérzésekből, de minden dol og megújulásának várásából is, amelynek fő szószólója Joachim a Fiore (+ 12 04) lett.\nEgy közelebbről meg nem határozható időben a ,,hetek'' vezekelni kezdtek. Ilyen vezeklő csoportok a 12. század végén elsősorban Itáliában k eletkeztek, különösen Firenzében. Mint a világban élő, a világtól azonban b ensőleg elszakadt keresztények arra törekedtek, hogy vezeklésben és szegény ségben a szegény és megfeszített Krisztus követésének éljenek.\nValószínűle g 1233-ra tehetjük első ,,megtérésüket” vagyis felvételüket a bűnbánó testv érek (,,fratres de poenitentia'') közé. Ez az év -- hála a dominikánus és f ranciskánus prédikátorok vallásos kezdeményezéseinek -- Közép-Itália északi részében az Alleluja vagy másképp A nagy imádság éve lett. Az ,,Alapításle genda'' szerint ez az év számít a szervita rend alapítási évének, bár a tör ténészek ezt kétségbe vonják. Valószínűleg valamivel később szakítottak csa ládi kötelékeikkel és vonultak vissza a város kapui előtt lévő Cafaggióba, hogy ,,nagyobb szabadságban élhessenek a szemlélődésnek'' és amellett folyt athassák az irgalmasság cselekedeteit felebarátaik javára.\nSzó szerint és válogatás nélkül akarták követni az evangéliumot, mint Szent Ferenc. Miután rátaláltak a ,,drágagyöngyre'', az Apostolok Cselekedeteinek egyházát vett ék példaképül, s szegénységben és felebaráti szeretetben akartak élni.\nNem sokára azonban úgy látták, hogy Cafaggióban még túlságosan közel vannak a v ilághoz, így távolabb eső helyet kerestek. Körülbelül 1241- ben a Monte Sen arióra vonultak vissza, mintegy 18 kilométernyire Firenzétől északra, hogy remeteéletet éljenek és tökéletesen nyitottak és készségesek legyenek Isten szolgálatára és indításaira.\nLehetséges, hogy Veronai Szent Péter, aki ké sőbb a domonkos rend első vértanúja lett, ajánlotta nekik, hogy vegyék föl a Szűz Mária társasága, Szűz Mária szolgái megnevezést (innen a szervita né v). Firenzében 1245-től bizonyítható okmányszerűen e név. Szent Ágoston reg uláit fogadták el, és fekete rendi ruhát választottak maguknak, amelyről fö l lehetett ismerni őket.\nA társulást a firenzei püspök, majd 1249-ben Capo cci bíboros, Toscana pápai legátusa ismerte el és hagyta jóvá. A szervita r end 1255- ben nyerte el a végleges pápai jóváhagyást.\nMiután a ,,hetek'' k özössége a pusztában bensőleg és külsőleg megszilárdult, életüket az ünnepé lyes szegénységi fogadalomra alapozták. Ez véglegesen meghatározta törekvés üket, hogy a szegénység közösségében éljék az evangéliumi életet.\nKözösség i életük középpontjában a ,,lectio divina'' (lelkiolvasmány, elmélkedés), a mise, a zsolozsma és a szegények szolgálata állt.\nKözösségi útjuk az evan gélium szellemében és a szemlélődő élet (remeteség) klasszikus ,,regulája'' szerint alakult: Isten keresése a világban a vezeklő élettel, elszakadás a világtól az evangéliumi szegénységgel, s a mind nagyobb magány vállalása m indaddig, amíg Isten hegyének ,,kopárságában'' el nem érik az Úrral való eg yesülést. Krisztus útját követték akkor is, amikor a ,,pusztaságból'' vissz atértek az emberi közösségbe; újból megtelepedtek Firenze kapui előtt.\nKri sztus követését egyre erősebben összekötötték Anyjának követésével. Szűz Má ria kifejezetten vagy hallgatólagosan mindig jelen volt a ,,hetek'' minden cselekedetében és gondolatában. Máriával való kapcsolatuk az ,,engedelmessé gből fakadó tettek, igaz szolgálatok és tiszteletmegnyilvánulások egész sum májában'' öltött konkrét formát. Minden liturgikus cselekmény, sőt a közöss ég minden cselekedete Ave Máriával vagy Salve Reginával -- a kor vezeklő mo zgalmainak nagyon kedvelt imádságával -- kezdődött, és a szombat Isten Anyj ának napja lett. Olyan mozzanatok ezek, amelyek annak a kornak egyéb rendal apításainál is megfigyelhetők.\nÍgy a ,,hetek'' ájtatossági magatartása, mi közben minden tettüket ,,Isten nagyobb tiszteletének'' szentelték és Kriszt us ,,egészen különlegesen az Uruk'' volt, egyre erősebben és világosabban m áriás jellegű lett. Ezzel beálltak a máriás népi ájtatosság akkoriban már e rős sodrába, így gazdagítva azt a lelki életet, amelynek végül is egyetlen középpontja és célja az Úr Jézus Krisztus.\nA birtoklástól való tökéletes e lszakadásuk az evangélium életerejéről és hatékonyságáról tanúskodott polgá rtársaiknak, különösen az előkelőknek és a gazdagoknak. Ezzel az Egyház meg újulásához is hozzájárultak, hiszen a szó szerinti evangéliumi életet a hie rarchia iránt tanúsított tökéletes engedelmességben, azaz az Egyház keretei n belül élték meg.\nA hét alapító, akik közül három a hagyomány tanúsága sz erint a rend általános vezetője volt, egyre inkább visszavonult a hallgatás ba. Az új rendi család pedig növekedett és áldásosan munkálkodott.\nAmikor a hét rendalapító kultuszát az Egyház jóváhagyta, a rendben az ünnepet a pá pai jóváhagyás emléknapjára, február 11-re tették. A rendalapítókat 1888-ba n avatták szentté, és a római naptárba is február 11-re jegyezték be ünnepü ket. Mikor azonban 1907-ben bevezették erre a napra a Lourdes-i Szűzanya ün nepét, a rendalapítókét február 12-re tették át. 1969 óta február 17-én ünn epeljük őket, mert a hagyomány úgy tudja, hogy az egyik rendalapító, Falcon ieri Alessio ezen a napon halt meg.\n \nA rend elterjedése\nA szervita rend hét alapítója alig kerül szemünk elé mint külön személyiség. ,,Szent csopo rtként'' éltek, egyéni vonásaik nem ismertek.\nAz új rend megerősödéséhez é s elterjedéséhez nagyban hozzájárult egy egyházpolitikai mozzanat: 1250-ben Capocci kardinális kibocsátott egy dekrétumot, amely szerint a szerviták e löljárói fölhatalmazást kaptak arra, hogy a kiközösített II. Frigyes császá r párthíveit, ha felöltik a rendi ruhát, föloldhatják az őket is sújtó kikö zösítés alól. Ezért sok német lovag belépett az új kolostori közösségbe, mi vel nem volt más módjuk arra, hogy megtalálják az Egyházzal való kibékülést .\n \nImádság\nKérünk, Urunk, áraszd lelkünkbe jóságosan a szent rendalapít ók vallásos lelkületét, amellyel odaadóan tisztelték a Boldogságos Szűz Már iát, Fiadnak Édesanyját, és közelebb vitték hozzá a te népedet!\n \nForrás: Diós István: A szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
A Szervita rend alapítói: Szent Bonfiglio, Bonagiunta, Manetto, Sostegno, Amadio, Uguccione , Alessio
Firenze városa, ahol ők heten éltek, az 1208--1220 közötti rövid békés időszak után ismét szüntelen háborúkba bonyolódott Píza, Sziéna és Pistoia ellen, ugyanakkor a császár és a pápa között évszázadok óta húz ódó harcokban is részt vett. A város két pártra szakadt: welfekre és ghibel linekre, akik egyik nap többé-kevésbé békességben éltek, a másikon pedig en gesztelhetetlen gyűlölettel támadtak egymásra. A hét alapító kereskedő volt , azaz a kereskedők céhébe tartozott. A céhnek saját törvényei és szabályai voltak, élénk kereskedelmi és üzleti kapcsolatot tartott fenn Kelet és Nyu gat piacával, s a város konzulaira és sorsára nagy befolyással volt. A kere skedők nemcsak a város növekedő jólétéhez járultak hozzá jelentős mértékben , hanem új gondolatvilágnak, a fellendülő műveltségnek és vallásos gondolat oknak is hordozói voltak.
A ,,hetek'' Franciaországban, Flandriában é s számos itáliai városállamban tett gyakori utazásaik alkalmával megfigyelh ették egyrészt azokat a károkat, melyeket a vallási elvadulás okozott, másr észt a vallási élet új fölvirágozását is, különösen a laikusok körében, aki k testvérületekbe tömörültek. Megéreztek valamit az általános nyugtalanságb ól, az akkori egyházi állapotok szülte ellenérzésekből, de minden dolog meg újulásának várásából is, amelynek fő szószólója Joachim a Fiore (+ 1204) le tt.
Egy közelebbről meg nem határozható időben a ,,hetek'' vezekelni kezdtek. Ilyen vezeklő csoportok a 12. század végén elsősorban Itáliában ke letkeztek, különösen Firenzében. Mint a világban élő, a világtól azonban be nsőleg elszakadt keresztények arra törekedtek, hogy vezeklésben és szegénys égben a szegény és megfeszített Krisztus követésének éljenek.
Valószí nűleg 1233-ra tehetjük első ,,megtérésüket” vagyis felvételüket a bűnbánó t estvérek (,,fratres de poenitentia'') közé. Ez az év -- hála a dominikánus és franciskánus prédikátorok vallásos kezdeményezéseinek -- Közép-Itália és zaki részében az Alleluja vagy másképp A nagy imádság éve lett. Az ,,Alapít áslegenda'' szerint ez az év számít a szervita rend alapítási évének, bár a történészek ezt kétségbe vonják. Valószínűleg valamivel később szakítottak családi kötelékeikkel és vonultak vissza a város kapui előtt lévő Cafaggió ba, hogy ,,nagyobb szabadságban élhessenek a szemlélődésnek'' és amellett f olytathassák az irgalmasság cselekedeteit felebarátaik javára.
Szó sz erint és válogatás nélkül akarták követni az evangéliumot, mint Szent Feren c. Miután rátaláltak a ,,drágagyöngyre'', az Apostolok Cselekedeteinek egyh ázát vették példaképül, s szegénységben és felebaráti szeretetben akartak é lni.
Nemsoká ra azonban úgy látták, hogy Cafaggióban még túlságosan közel vannak a világ hoz, így távolabb eső helyet kerestek. Körülbelül 1241- ben a Monte Senarió ra vonultak vissza, mintegy 18 kilométernyire Firenzétől északra, hogy reme teéletet éljenek és tökéletesen nyitottak és készségesek legyenek Isten szo lgálatára és indításaira.
Lehetséges, hogy Veronai Szent Péter, aki k ésőbb a domonkos rend első vértanúja lett, ajánlotta nekik, hogy vegyék föl a Szűz Mária társasága, Szűz Mária szolgái megnevezést (innen a szervita n év). Firenzében 1245-től bizonyítható okmányszerűen e név. Szent Ágoston re guláit fogadták el, és fekete rendi ruhát választottak maguknak, amelyről f öl lehetett ismerni őket.
A társulást a firenzei püspök, majd 1249-be n Capocci bíboros, Toscana pápai legátusa ismerte el és hagyta jóvá. A szer vita rend 1255- ben nyerte el a végleges pápai jóváhagyást.
Miután a ,,hetek'' közössége a pusztában bensőleg és külsőleg megszilárdult, életüke t az ünnepélyes szegénységi fogadalomra alapozták. Ez véglegesen meghatároz ta törekvésüket, hogy a szegénység közösségében éljék az evangéliumi életet .
Közösségi életük középpontjában a ,,lectio divina'' (lelkiolvasmány , elmélkedés), a mise, a zsolozsma és a szegények szolgálata állt.
Kö zösségi útjuk az evangélium szellemében és a szemlélődő élet (remeteség) kl asszikus ,,regulája'' szerint alakult: Isten keresése a világban a vezeklő élettel, elszakadás a világtól az evangéliumi szegénységgel, s a mind nagyo bb magány vállalása mindaddig, amíg Isten hegyének ,,kopárságában'' el nem érik az Úrral való egyesülést. Krisztus útját követték akkor is, amikor a , ,pusztaságból'' visszatértek az emberi közösségbe; újból megtelepedtek Fire nze kapui előtt.
Krisztus követését egyre erősebben összekötötték Any jának követésével. Szűz Mária kifejezetten vagy hallgatólagosan mindig jele n volt a ,,hetek'' minden cselekedetében és gondolatában. Máriával való kap csolatuk az ,,engedelmességből fakadó tettek, igaz szolgálatok és tisztelet megnyilvánulások egész summájában'' öltött konkrét formát. Minden liturgiku s cselekmény, sőt a közösség minden cselekedete Ave Máriával vagy Salve Reg inával -- a kor vezeklő mozgalmainak nagyon kedvelt imádságával -- kezdődöt t, és a szombat Isten Anyjának napja lett. Olyan mozzanatok ezek, amelyek a nnak a kornak egyéb rendalapításainál is megfigyelhetők.
Így a ,,hete k'' ájtatossági magatartása, miközben minden tettüket ,,Isten nagyobb tiszt eletének'' szentelték és Krisztus ,,egészen különlegesen az Uruk'' volt, eg yre erősebben és világosabban máriás jellegű lett. Ezzel beálltak a máriás népi ájtatosság akkoriban már erős sodrába, így gazdagítva azt a lelki élet et, amelynek végül is egyetlen középpontja és célja az Úr Jézus Krisztus. p>
A birtoklástól való tökéletes elszakadásuk az evangélium életerejéről és hatékonyságáról tanúskodott polgártársaiknak, különösen az előkelőknek é s a gazdagoknak. Ezzel az Egyház megújulásához is hozzájárultak, hiszen a s zó szerinti evangéliumi életet a hierarchia iránt tanúsított tökéletes enge delmességben, azaz az Egyház keretein belül élték meg.
A hét alapító, akik közül három a hagyomány tanúsága szerint a rend általános vezetője vo lt, egyre inkább visszavonult a hallgatásba. Az új rendi család pedig növek edett és áldásosan munkálkodott.
Amikor a hét rendalapító kultuszát a z Egyház jóváhagyta, a rendben az ünnepet a pápai jóváhagyás emléknapjára, február 11-re tették. A rendalapítókat 1888-ban avatták szentté, és a római naptárba is február 11-re jegyezték be ünnepüket. Mikor azonban 1907-ben b evezették erre a napra a Lourdes-i Szűzanya ünnepét, a rendalapítókét febru ár 12-re tették át. 1969 óta február 17-én ünnepeljük őket, mert a hagyomán y úgy tudja, hogy az egyik rendalapító, Falconieri Alessio ezen a napon hal t meg.
A rend elterjedése
A szervita rend hét alapítója alig kerül szemünk elé mint külön személyiség. ,,Szent csopor tként'' éltek, egyéni vonásaik nem ismertek.
Az új rend megerősödéséh ez és elterjedéséhez nagyban hozzájárult egy egyházpolitikai mozzanat: 1250 -ben Capocci kardinális kibocsátott egy dekrétumot, amely szerint a szervit ák elöljárói fölhatalmazást kaptak arra, hogy a kiközösített II. Frigyes cs ászár párthíveit, ha felöltik a rendi ruhát, föloldhatják az őket is sújtó kiközösítés alól. Ezért sok német lovag belépett az új kolostori közösségbe , mivel nem volt más módjuk arra, hogy megtalálják az Egyházzal való kibékü lést.
Imádság
Kérünk, Urunk, áraszd lelkün kbe jóságosan a szent rendalapítók vallásos lelkületét, amellyel odaadóan t isztelték a Boldogságos Szűz Máriát, Fiadnak Édesanyját, és közelebb vitték hozzá a te népedet!
Forrás: Diós István: A szentek élete
DTSTAMP:20240328T113201 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200217 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200218 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR