BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20200203T000000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:98f83b3e17a5b9df7524a2186c5b896a CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150409 SUMMARY:Szent Balázs DESCRIPTION: Élete\n Vincéhez, a vértanú diákonushoz hasonlóan Balázs is a korai keresz ténység azon szentjei közé tartozik, akiknek emlékezete a kultuszban, a név adásban és a népszokásokban figyelemreméltó elevenséggel maradt meg, életük re vonatkozóan azonban alig rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek történeti nek tekinthetők.\n Többféle változatban tudósít a legendás Szent Balázs sze nvedéstörténete arról, hogy szentünk örmény születésű volt, és olyan példam utató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy magányos hegyi barlangba, jóllehet tette nem éppen egyezett a kor püspök-eszményével. Inn en vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget. Vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.\n Sajnos azo nban nemcsak a keresztények ismerték a barlanghoz vezető utat, hanem Agrico la helytartó poroszlói is, aki 316 táján még folytatta Szebasztéban azt a k eresztényüldözést, amelyet korábban még Licinius császár rendelt el. Az oro szlánokból, tigrisekből, medvékből és farkasokból álló derék testőrség nem tudott segíteni a remete- püspökön, mert ő ellenállás nélkül engedte, hogy elfogják és Agricola bírói széke elé hurcolják. Mivel Balázst nem bírták hi ttagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás után siralomházba kerül t. Mint előbb barlangjában, a börtönben is sok segítséget kérő ember kerest e föl. Rabságában sok-sok csodát tett, amelyekről a legendája beszél. Vízbe fojtás általi halálra ítélték, de végül is lefejezték.\n Hogy a történelmi tények talaján maradjunk, a szentnek széles körben elterjedt kultuszából ke ll kiindulnunk. Kezdetben hallgatnak róla az egyébként annyira beszédes gör ög atyák. Eszerint a Balázs-tisztelet nyilvánvalóan nem közvetlenül a halál a után kezdődött. Keleten azonban legkésőbb a 6. századtól, nyugaton a 9. s zázadtól már mint a torokbajok ellen védő szentet tisztelték.\n Elterjedt e reklyéinek kultusza is. Így hamarosan föltűnnek Szent Balázs maradványai Ta rantóban, St. Blasienben, Mainzban, Trierben, Lübeckben, Párizsban és Raguz ában, ahol a város védőszentjévé is lett. Számos templomot szenteltek neki Konstantinápolyban és Rómában egyaránt.\n Annak alapján, hogy egy kínzó tor okfájás esetén segített, a késő középkorban a tizennégy segítőszent közé so rolták. Ezek ismeretében meglepő, hogy a Balázs-áldás mindmáig élő liturgik us szokása csak a 16. században keletkezett és a 17. században nyomtatták k i a Rituale Romanum (Római Szertartáskönyv) függelékében.\n A Balázs-legend a első, a 9. századból származó képi ábrázolása a római Szent Kelemen-bazil ika altemplomában található. Egyes jeleneteket ábrázol a Paderbornban lévő abdinghfi hordozható oltár az 1100 körüli időkből.\n Balázst a középkorban rendszerint püspöki öltözetben vagy palástban ábrázolták; pásztorbottal (15 . század) és keresztbe illesztett gyertyákkal; sertésfejjel és gerebennel ( emlékezésül arra a vaskampóra, mellyel a legenda szerint kínzatása alkalmáv al a testét tépték); ritkábban egy fiúval.\n Tisztelete a latin egyházban a 12. századtól lett általános, mégpedig egy gégedaganat elleni imádsággal k apcsolatban. Később vérzések, hólyagbetegségek (a német név alapján: Blasiu s -- Biase = hólyag), továbbá kelések, kólika, pestis és fogfájás esetén fo rdultak hozzá. Részben érthető kapcsolat révén aztán védőszentje lett az or vosoknak, a takácsoknak (gereben!), valamint a szélmolnároknak és a fúvós m uzsikusoknak (blasen = fújni). Mint az állatok barátja oltalmazza a háziáll atokat és a nyájakat a farkasoktól. Vincéhez hasonlóan időjelző szentként i s tiszteletik: ünnepének ideje a tél végét és a veszedelmes viharokat jelzi .\n A hívő nép még ma is szívesen fogadja a szent áldását a Gyertyaszentelő gyertyáinak szelíd fényében. Ünnepét Rómában a 12. század óta ülik február 3-án.\n Legendája\n Szent Balázsra csodás fényt vet a legenda.\n Egy napon rémült anya sietett hozzá, mert fia egy torkán akadt halszálkától fuldokol t. A szent megáldotta a fiút -- egy másik változat szerint eltávolította a szálkát --, és így megmentette a haláltól.\n Egy másik alkalommal, amikor a bíró elől visszakísérték cellájába, úgy segített egy asszonyon, hogy vissz aadta sertését, amelyet farkas rabolt el. Az asszony hálából ajándékot hozo tt neki, húst, kenyeret és gyertyát. Balázs nem maradt adós: a gyertya-föla jánlás évenkénti megismétlését különleges áldásával kötötte össze.\n A szen t csodáiból nem hiányzik annak a magatartásnak a megnyilvánulása sem, amely et humornak vagy paraszti huncutságnak lehetne nevezni. A helytartó először vízbefojtás általi halálra ítélte. Abba a tóba kellett vetni őt, amelybe k orábban keresztény asszonyokat fojtottak, mert beleszórták a helytartó házi isteneit a tóba. A bölcs csodatévő akkor a következőt tette: a partra érve rövid áldást adott a számára halált jelentő tóra, aztán a vízen járva a tó közepéig sétált. Ott megfordult, és barátságosan fölszólította bíráit, hog y saját isteneikbe vetett hitük bizonyságául kövessék őt a vízen járva. Hat vanöt férfi elfogadta a kihívást, és mind a vízbe fulladt.\n Imádság\n Iste nünk, aki Szent Balázs püspököt oltalmazó segítségül adtad népednek, kérünk , közbenjárására engedd, hogy földi életünkhöz egészséget és békét, örök él etünkhöz pedig irgalmat nyerjünk Tőled!\n Diós István: A szentek élete\n Ba bits Mihály: Balázsolás\n Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! \n Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úg y néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közep én, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádk ozott fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás s zerint, s diákul dünnyögve, amit sem én, s ő se jól értett. De azért te m eghallgattad és megóvtad gyermeki életem a fojtogató torokgyíktól s a ves zedelmes mandulák lobjaitól, hogy fölnövén félszáz évet megérjek, háladat lanul, nem is gondolva tereád. Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is , segíts, Sebasta püspöke! Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag, hátra se nézünk, elfutunk a zajló úton, eleresztve kezetek, magasabb szel lemek – de ti csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt. Nem sért ha semmi be veszünk s aztán a bajban újra visszaszaladunk hozzátok, mint hozzád ma én reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs! ki mint a szepegő kamasz, térdeplek itt együgyű oltárod kövén – mosolyogj rajtam, csak segíts! Me rt orv betegség öldös íme engemet és fojtogatja torkomat, gégém szűkül, l evegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág, mind nehezebben kú szva, vagy terhet cipel, kifulva, akként élek én örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam fölvágni, melyet hajdan oly megad ón hajtottam gyertyáid közé, mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs! Hisz a te szent gégédet is kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány kivég zett: tudhatod, mi az! Te ismered a penge élét, vér izét, a megfeszített perceket, a szakadt légcső görcseit, s a fulladás csatáját és rémületét. Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt! Te jól tud od, mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága s em, s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halá l.\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Vincéhez, a vértanú diákonushoz hasonlóan Balázs is a korai ke reszténység azon szentjei közé tartozik, akiknek emlékezete a kultuszban, a névadásban és a népszokásokban figyelemreméltó elevenséggel maradt meg, él etükre vonatkozóan azonban alig rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek törté netinek tekinthetők.
Többféle változatban tudósít a legendás Szent B alázs szenvedéstörténete arról, hogy szentünk örmény születésű volt, és oly an példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké vál asztotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy magán yos hegyi barlangba, jóllehet tette nem éppen egyezett a kor püspök-eszmény ével. Innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott kö zösséget. Vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.
Sajnos azonban nemcsak a keresztények ismerték a barlanghoz vezető utat , hanem Agricola helytartó poroszlói is, aki 316 táján még folytatta Szebas ztéban azt a keresztényüldözést, amelyet korábban még Licinius császár rend elt el. Az oroszlánokból, tigrisekből, medvékből és farkasokból álló derék testőrség nem tudott segíteni a remete- püspökön, mert ő ellenállás nélkül engedte, hogy elfogják és Agricola bírói széke elé hurcolják. Mivel Balázst nem bírták hittagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás után sira lomházba került. Mint előbb barlangjában, a börtönben is sok segítséget kér ő ember kereste föl. Rabságában sok-sok csodát tett, amelyekről a legendája beszél. Vízbefojtás általi halálra ítélték, de végül is lefejezték.
Hogy a történelmi tények talaján maradjunk, a szentnek széles körben elter jedt kultuszából kell kiindulnunk. Kezdetben hallgatnak róla az egyébként a nnyira beszédes görög atyák. Eszerint a Balázs-tisztelet nyilvánvalóan nem közvetlenül a halála után kezdődött. Keleten azonban legkésőbb a 6. századt ól, nyugaton a 9. századtól már mint a torokbajok ellen védő szentet tiszte lték.
Elterjedt ereklyéinek kultusza is. Így hamarosan föltűnnek Sze nt Balázs maradványai Tarantóban, St. Blasienben, Mainzban, Trierben, Lübec kben, Párizsban és Raguzában, ahol a város védőszentjévé is lett. Számos te mplomot szenteltek neki Konstantinápolyban és Rómában egyaránt.
Anna k alapján, hogy egy kínzó torokfájás esetén segített, a késő középkorban a tizennégy segítőszent közé sorolták. Ezek ismeretében meglepő, hogy a Baláz s-áldás mindmáig élő liturgikus szokása csak a 16. században keletkezett és a 17. században nyomtatták ki a Rituale Romanum (Római Szertartáskönyv) fü ggelékében.
A Balázs-legenda első, a 9. századból származó képi ábrá zolása a római Szent Kelemen-bazilika altemplomában található. Egyes jelene teket ábrázol a Paderbornban lévő abdinghfi hordozható oltár az 1100 körüli időkből.
Balázst a középkorban rendszerint püspöki öltözetben vagy palástban ábrázolták; pásztorbottal (15. század) és keresztbe illesztett gy ertyákkal; sertésfejjel és gerebennel (emlékezésül arra a vaskampóra, melly el a legenda szerint kínzatása alkalmával a testét tépték); ritkábban egy f iúval.
Tisztelete a latin egyházban a 12. századtól lett általános, mégpedig egy gégedaganat elleni imádsággal kapcsolatban. Később vérzések, h ólyagbetegségek (a német név alapján: Blasius -- Biase = hólyag), továbbá k elések, kólika, pestis és fogfájás esetén fordultak hozzá. Részben érthető kapcsolat révén aztán védőszentje lett az orvosoknak, a takácsoknak (gerebe n!), valamint a szélmolnároknak és a fúvós muzsikusoknak (blasen = fújni). Mint az állatok barátja oltalmazza a háziállatokat és a nyájakat a farkasok tól. Vincéhez hasonlóan időjelző szentként is tiszteletik: ünnepének ideje a tél végét és a veszedelmes viharokat jelzi.
A hívő nép még ma is s zívesen fogadja a szent áldását a Gyertyaszentelő gyertyáinak szelíd fényéb en. Ünnepét Rómában a 12. század óta ülik február 3-án.
Szent Balázsra csodás fényt vet a legenda.
< p> Egy napon rémült anya sietett hozzá, mert fia egy torkán akadt halszálká tól fuldokolt. A szent megáldotta a fiút -- egy másik változat szerint eltá volította a szálkát --, és így megmentette a haláltól.Egy másik alk alommal, amikor a bíró elől visszakísérték cellájába, úgy segített egy assz onyon, hogy visszaadta sertését, amelyet farkas rabolt el. Az asszony háláb ól ajándékot hozott neki, húst, kenyeret és gyertyát. Balázs nem maradt adó s: a gyertya-fölajánlás évenkénti megismétlését különleges áldásával kötött e össze.
A szent csodáiból nem hiányzik annak a magatartásnak a megn yilvánulása sem, amelyet humornak vagy paraszti huncutságnak lehetne nevezn i. A helytartó először vízbefojtás általi halálra ítélte. Abba a tóba kelle tt vetni őt, amelybe korábban keresztény asszonyokat fojtottak, mert belesz órták a helytartó házi isteneit a tóba. A bölcs csodatévő akkor a következő t tette: a partra érve rövid áldást adott a számára halált jelentő tóra, az tán a vízen járva a tó közepéig sétált. Ott megfordult, és barátságosan föl szólította bíráit, hogy saját isteneikbe vetett hitük bizonyságául kövessék őt a vízen járva. Hatvanöt férfi elfogadta a kihívást, és mind a vízbe ful ladt.
Imádság
Istenünk, aki Szent Balá zs püspököt oltalmazó segítségül adtad népednek, kérünk, közbenjárására eng edd, hogy földi életünkhöz egészséget és békét, örök életünkhöz pedig irgal mat nyerjünk Tőled!
Diós István: A szente k élete
Babits Mihály: Balázsolás
Szép en könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehé
r
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
sz
emem pislogva csüggött az öreg papon,
aki h
ozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott t
érdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól s a
veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnöv
én
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, í
gy élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra
se nézünk, elfutunk
a zajló úton, elereszt
ve kezetek,
magasabb szellemek – de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető
szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint
a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű ol
tárod kövén –
mosolyogj rajtam, csak segíts
!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind neh
ezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva,
akként élek én
örökös lihegésben. S már az
orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszál
ták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudha
tod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér iz
ét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segít
s! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bí
r el az ember, mennyit nem sokall
még az Is
ten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán a
zt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál
.