BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20201212T000000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:6b8a56d645b107162770aa89d8fc2f6e CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150408 SUMMARY:Szent Lúcia (emléknap) DESCRIPTION: Élete\n Szent Lúcia és Szent Ágota között, annak ellenére, hogy időben táv ol állnak egymástól, szoros kapcsolat van. Tiszteletük elterjedtsége is meg közelítőleg egyforma.\n Az 5--6. századi legendás szenvedéstörténet szerint Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Ez a v áros az ókori Szicília legjelentősebb központja volt. Lúcia elkísérte beteg édesanyját a mintegy negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota sírj ához, hogy gyógyulását kérjék. Miután az édesanya meggyógyult, Lúciának vol t egy álma: Ágota jelent meg neki, és mint a húgát megkérdezte, hogy miért az idegenben lévő sírnál keresték a gyógyulást, mikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna anyját. Ágota megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez maj d Siracusának, mint amilyet Cataniának adott az ő vértanúsága által. Útjuko n hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férj hez mennie, s amit hozományként birtokol, azzal tetszése szerint bánhat.\n Siracusában legutóbb ásatásokat folytattak, és bizonyítékok kerültek napfén yre Lúcia személye és vértanúsága mellett. Kiásták ugyanis az évszázadokon át feledésben lévő Lúcia-katakombát, s benne egy kultikus helyet, amely föl é nyolcszög alaprajzú katedrálist építettek. Ez egészen a17. századig Szent Ágota tiszteletére volt szentelve. Utána a templom összedőlt, és csak most , az ásatások során bukkant elő ismét.\n Szenvedéstörténete szerint Lúciát állítólagos vőlegénye, egy pogány ifjú hurcolta a bíróság elé bosszúból, me rt elesett a házasságtól és különösen a hozománytól. E leírásban jegyzőköny vszerűen rögzítették Lúcia kihallgatását is, de nem valószínű, hogy ez a je gyzőkönyv a helyszínen készült. A hasonló, fiktív jegyzőkönyvekkel szemben mégis eredetiséget mutat, mert az érvelés, amit közöl, meglepően személyes és világos indoklású.\n A bíró -- éppen úgy, mint Ágota esetében -- parancs ot adott arra, hogy nyilvánosházban gyalázzák meg Lúciát, ha már nem akar f érjhez menni. Úgy gondolta, hogy ezzel majd kiűzi a lányból az állítólag be nne lakó Szentlelket. Csakhogy a Szentlélek Lúcia segítségére sietett: olya n nehézzé tette a testét, hogy semmi módon nem tudták elmozdítani helyéből. Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követté k egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg az onnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor hal t meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.\n A forr ások nem szólnak vértanúsága időpontjáról, a hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon. Tiszteletének első bizonyítéka egy 5. századi sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában; neve belekerült a római kánonba is. A 6. században mozaikképet készítettek róla Ravennában . A nép és hivatalosan az Egyház is már az 5--6. században tisztelte, erről a korabeli misekönyvek tanúskodnak. Zsolozsmáját valamivel később írták; s zépségében nem marad el az Ágnes, Cecília és Ágota tiszteletére írt zsolozs mák mögött. Nagy Szent Gergely arról tudósít, hogy Siracusában és Rómában e gy-egy kolostor áll Lúcia oltalma alatt. I. Honorius pápa pedig (625--638) fölépíttette Rómában a S. Lucia in Selce-templomot.\n A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Legendájából írók, költők -- köztük Dante is -- és festők merítettek. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szemb etegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó u tcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal do lgoznak.\n Ünnepe dátumából kiindulva -- a Gergely-féle naptárreformig, 158 2-ig ugyanis december 13. volt az év legrövidebb napja, a tél közepének tek intették, továbbá munkaszünetes törvénynap volt -- a nép gazdag szokáskoszo rúval vette körül, amelyben néha egymásnak ellentmondó és pogány elemek is föltűntek. Így lett Lúcia napja a jövendölések napjává, amelyen az időjárás ra, a vetésre, a baromfira, sőt az egyéni sorsra vonatkozó jövendölések is történtek. Mindezekben Lúcia személye néha fényhozó, néha kísértet alakjába n szerepel.\n Rómában a 6. század óta ünneplik.\n \n Legendáiból\n Szenved éstörténete tartalmaz néhány megragadó részletet. Amikor anyjával Ágota sír jától hazatért, kezdte szétosztani a vagyonát a szegények között. A vőlegén ye bizalmasan megkérdezte Lúcia dajkájától, mit jelentsen ez. Az okos asszo ny az igazságnak megfelelően, jelentőségteljesen így válaszolt: ,,A menyass zonyod talált egy igen értékes kincset, amelyet meg akar szerezni magának. Most eladja mindenét, hogy azt megvehesse.'' Az ifjú ennek hallatára kívánc sisággal és boldogan várta a közeli napot, amikor ő is részese lesz Lúcia k incsének. De megdöbbenve kellett rájönnie, hogy Lúcia csak a szegényekkel t örődik, szó sincs semmiféle olyan kincsről, amire ő gondolt. Kiderült, hogy a menyasszonya keresztény, erre bosszúból följelentette Paschasius bírónál .\n A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor leány így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken v aló segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' A bíró rendre utasította: ,,Ilyesmit a magadhoz hasonló, ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!'' ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez -- mondta neki Lúcia --, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én az én Ist enemet félem. Keresd uradnak kedvét, én pedig arra törekszem, hogy Krisztus előtt legyek kedves. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdv össégem támadhat!''\n Akkor a bíró megfenyegette, hogy nyilvánosházba zárat ja. Lúcia rettenthetetlenül így válaszolt: ,,Ezzel a testet nem tudod besze nnyezni, mert az csak úgy lesz tisztátalan, ha az akarat beleegyezik. Ezért még ha el is veszed erőszakkal testem tisztaságát, akaratomat erre nem tud od rávenni. Mire vársz? A testem kész a kínra!''\n \n Imdáság\n Kérünk, Is tenünk, enged, hogy Szent Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárás ával, hogy akik itt a földön égi születése napját ünnepeljük, a mennyben me gláthassuk dicsőségedet!\n \n Forrás: Diós István: Szentek Élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Szent Lúcia és Szent Ágota között, annak ellenére, ho gy időben távol állnak egymástól, szoros kapcsolat van. Tiszteletük elterje dtsége is megközelítőleg egyforma.
Az 5--6. századi legendás szenved éstörténet szerint Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Ez a város az ókori Szicília legjelentősebb központja volt. Lúc ia elkísérte beteg édesanyját a mintegy negyven mérföldnyire lévő Cataniába , Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Miután az édesanya meggyóg yult, Lúciának volt egy álma: Ágota jelent meg neki, és mint a húgát megkér dezte, hogy miért az idegenben lévő sírnál keresték a gyógyulást, mikor Lúc ia a saját hitével is meggyógyíthatta volna anyját. Ágota megígérte Lúciána k, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dic sőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet Cataniának adott az ő vértanú sága által. Útjukon hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, ho gy ne kelljen férjhez mennie, s amit hozományként birtokol, azzal tetszése szerint bánhat.
Siracusában legutóbb ásatásokat folytattak, és bizon yítékok kerültek napfényre Lúcia személye és vértanúsága mellett. Kiásták u gyanis az évszázadokon át feledésben lévő Lúcia-katakombát, s benne egy kul tikus helyet, amely fölé nyolcszög alaprajzú katedrálist építettek. Ez egés zen a17. századig Szent Ágota tiszteletére volt szentelve. Utána a templom összedőlt, és csak most, az ásatások során bukkant elő ismét.
Szenve déstörténete szerint Lúciát állítólagos vőlegénye, egy pogány ifjú hurcolta a bíróság elé bosszúból, mert elesett a házasságtól és különösen a hozomán ytól. E leírásban jegyzőkönyvszerűen rögzítették Lúcia kihallgatását is, de nem valószínű, hogy ez a jegyzőkönyv a helyszínen készült. A hasonló, fikt ív jegyzőkönyvekkel szemben mégis eredetiséget mutat, mert az érvelés, amit közöl, meglepően személyes és világos indoklású.
A bíró -- éppen úg y, mint Ágota esetében -- parancsot adott arra, hogy nyilvánosházban gyaláz zák meg Lúciát, ha már nem akar férjhez menni. Úgy gondolta, hogy ezzel maj d kiűzi a lányból az állítólag benne lakó Szentlelket. Csakhogy a Szentléle k Lúcia segítségére sietett: olyan nehézzé tette a testét, hogy semmi módon nem tudták elmozdítani helyéből. Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására e gyik sem tudott fájdalmat okozni. Végezetül a bíró parancsára karddal döfté k át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanít otta is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből föl vette az utolsó kenetet.
A források nem szólnak vértanúsága időpontj áról, a hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számo n. Tiszteletének első bizonyítéka egy 5. századi sírfelirat a siracusai Sze nt János-katakombában; neve belekerült a római kánonba is. A 6. században m ozaikképet készítettek róla Ravennában. A nép és hivatalosan az Egyház is m ár az 5--6. században tisztelte, erről a korabeli misekönyvek tanúskodnak. Zsolozsmáját valamivel később írták; szépségében nem marad el az Ágnes, Cec ília és Ágota tiszteletére írt zsolozsmák mögött. Nagy Szent Gergely arról tudósít, hogy Siracusában és Rómában egy-egy kolostor áll Lúcia oltalma ala tt. I. Honorius pápa pedig (625--638) fölépíttette Rómában a S. Lucia in Se lce-templomot.
A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tart ozott. Legendájából írók, költők -- köztük Dante is -- és festők merítettek . Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a külön féle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.
Ünnepe dátumából kiindulva -- a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig ugyanis december 13. v olt az év legrövidebb napja, a tél közepének tekintették, továbbá munkaszün etes törvénynap volt -- a nép gazdag szokáskoszorúval vette körül, amelyben néha egymásnak ellentmondó és pogány elemek is föltűntek. Így lett Lúcia n apja a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, a baromfira, sőt az egyéni sorsra vonatkozó jövendölések is történtek. Mindezekben Lúci a személye néha fényhozó, néha kísértet alakjában szerepel.
Rómában a 6. század óta ünneplik.
Legendáiból
S zenvedéstörténete tartalmaz néhány megragadó részletet. Amikor anyjával Ágo ta sírjától hazatért, kezdte szétosztani a vagyonát a szegények között. A v őlegénye bizalmasan megkérdezte Lúcia dajkájától, mit jelentsen ez. Az okos asszony az igazságnak megfelelően, jelentőségteljesen így válaszolt: ,,A m enyasszonyod talált egy igen értékes kincset, amelyet meg akar szerezni mag ának. Most eladja mindenét, hogy azt megvehesse.'' Az ifjú ennek hallatára kíváncsisággal és boldogan várta a közeli napot, amikor ő is részese lesz L úcia kincsének. De megdöbbenve kellett rájönnie, hogy Lúcia csak a szegénye kkel törődik, szó sincs semmiféle olyan kincsről, amire ő gondolt. Kiderült , hogy a menyasszonya keresztény, erre bosszúból följelentette Paschasius b írónál.
A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor leány így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a sz egényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit a magadhoz hasonló, ostoba keresztényekne k mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!'' ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez -- mondta neki Lúcia --, én meg szívem Urá nak, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, é n az én Istenemet félem. Keresd uradnak kedvét, én pedig arra törekszem, ho gy Krisztus előtt legyek kedves. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!''
Akkor a bíró megfenyegette, hogy nyil vánosházba záratja. Lúcia rettenthetetlenül így válaszolt: ,,Ezzel a testet nem tudod beszennyezni, mert az csak úgy lesz tisztátalan, ha az akarat be leegyezik. Ezért még ha el is veszed erőszakkal testem tisztaságát, akarato mat erre nem tudod rávenni. Mire vársz? A testem kész a kínra!''
Imdáság
Kérünk, Istenünk, enged, hogy Szent Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárásával, hogy akik itt a földön ég i születése napját ünnepeljük, a mennyben megláthassuk dicsőségedet!
Forrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240328T125057 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20211213 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20211214 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR