BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20171206T000000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:6d201bd225afe2bab5aa7a038fd28add CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150408 SUMMARY:Szent Ambrus (emléknap) DESCRIPTION:
Milá nó ariánus püspöke 374-ben meghalt. Különös, hogy haláláig meg tudta tartan i a katolikus püspökséget, jóllehet ízig-vérig ariánus, azaz eretnek volt. Jó diplomáciai érzékkel fönn tudta tartani ezt a lehetetlen helyzetet anélk ül, hogy a katolikusok nyíltan megtámadták volna. Mikor azonban a szemét le hunyta, félő volt, hogy a város katolikus és ariánus lakossága egymásra tám ad. Különösen nagy volt a feszültség a püspökválasztás napján. Ambrus, a vá ros kormányzója, joggal tartott a legrosszabbaktól, ezért személyesen jelen t meg a templomban, jóllehet a választáshoz semmi köze nem volt, hiszen csa k katechumen volt, s így nem választhatott és őt sem választhatták. Ám a vá lasztás folyamán egyszer csak egy gyermek fölkiáltott: „,Ambrus a püspök!” És a jelenlévők egy szempillantás alatt magukévá tették a „választást”.
Ambrus erélyesen tiltakozott. Fölhozta, hogy még nem is keresztény, és az egészet erőszakos cselekménynek minősítette. De hiába volt minden tiltak ozás, meg kellett hajolnia a nép kívánsága előtt. Ezért megkeresztelkedett, és nyolc nappal később, valószínűleg 374. december 7-én püspökké szentelté k.
Előző életében semmi nem történt, ami előkészületnek számíthatott volna erre a hivatásra. Az Úr úgy kereste és találta meg őt is, mint annak idején Sault Damaszkusz kapujánál. Ambrus becsületes ember és jó hivatalno k volt, de a kereszténységtől még távol állt, hiszen már harmincéves volt é s a keresztségre még nem szánta rá magát. És éppen ezzel testesítette meg a 4. század emberét, aki még csak tökéletlenül szívta magába a kereszténység et.
Élete
Ambrus Trierben született, ahol atyja biroda lmi tisztviselő volt: Gallia praetori prefektúrájának a vezetője. Édesanyja , egy csodálatraméltó keresztény asszony férje halála után három gyermekéve l --két fiúval és egy leánnyal -- Rómában telepedett meg, és Liberius pápa kezéből vette át a fátylat, annak jeleként, hogy özvegyen egészen Istennek szenteli az életét.
Ambrus gyermek- és ifjúkora arisztokratikus, de fegyelmezett környezetben zajlott le. Irodalmi és jogi tanulmányokat folyta tott, hogy a birodalom tisztviselői karában kapjon helyet. Előmenetele gyor s és ragyogó volt, harminc évesen a birodalmi főváros, Milánó prefektusa, a zaz kormányzója lett. Erkölcsi érzéke és határozottsága következtében rende t is teremtett a városban.
Püspökké választásával és szentelésével ú j szakasz kezdődött életében. Komolyan és nagy lelkiismeretességgel kezdte tanulni a püspöki teendőket. Nem elégedett meg azzal, hogy jó gondnoka legy en az Egyháznak, hanem hozzáfogott, hogy életét a hivatalához alakítsa. A v agyonát szétosztotta, és napjait munkával, imádsággal és tanulással töltött e. Vezetőnek egy Simplicianus nevű papot választott, aki később a püspökség ben utóda lett. Elkezdte tanulni a teológiát is, elsősorban a görög atyáktó l. Origenész olyan nagy hatással volt rá, hogy későbbi műveinek egyes része i olykor szinte a nagy alexandriai tudós fordításának tűnnek, de nem hagyta figyelmen kívül Philót és Plotinoszt sem.
Elsősorban nem teológus a kart lenni, hanem hívei atyja és pásztora. Ágoston egyszer azt mondta róla, hogy „a szegények serege vette körül, annyira, hogy csak a legnagyobb nehé zségek árán lehetett hozzáférkőzni”. Igen nagy gondja volt az Evangélium hi rdetésére, s különösen szerette Lukács evangéliumát. Prédikációiban gyakran magyarázta a Szentírást, és szüntelenül a bibliai személyekkel példálózott : Ábrahámmal, Jákobbal, Illéssel és Nábóttal. Magyarázta a szentségeket és a liturgiát is, mert mint igazi római szellem, azt akarta, hogy a hit igazs ágainak erkölcsi és gyakorlati oldala is világosan álljon a hívek előtt.
Irodalmi munkásságának legnagyobb része olvasásra szánt prédikáció, am elyek természetesen az utólagos rendezés és átsimítás folyamán egy keveset veszítettek közvetlenségükből s természetes frissességükből. Pedig éppen ez eket a tulajdonságait értékelte Szent Ágoston, aki valóban mestere volt a r etorikának.
Ambrus szerette a liturgiát, és azon fáradozott, hogy a nép énekléssel vegyen benne részt. Ezért ő maga is írt himnuszokat, és dall amot is adott hozzájuk a görög dallamkincsből.
Személyes tapasztalat aiból ismerte, hogy a 4. század társadalmát mennyire kevéssé hatotta át a k ereszténység. Ezért különös figyelmet szentelt az Evangélium erkölcsi követ elményeinek. Ilyenkor tagadhatatlanul érződött rajta Ciceró hatása, akit sz ándékosan tartott szem előtt, és magyarázott keresztény szellemben. Erkölcs i témájú beszédei közül kiemelkednek azok, amelyekben nagy szeretettel szól t a szüzességről.
Kora világi társadalmában, de az Egyházon belül is egyre élesebben mutatkoztak meg a vagyon megszabta különbségek. Ambrus a s zociális igazságosság apostolának bizonyult, aki -- sajnos nagyon kevéssé i smert -- szociális tanításában a jogász szigorával és a moralista komolyság ával pellengérezte ki a pénz hajszolását s a vagyon utáni törtetést. Eszméi nek és gondolatmenetének világosságával ezen a téren még a híres Nagy Szent Vazult is felülmúlta.
Az egyháztörténelemben nem mint szónokot és t anítót, hanem mint olyan püspököt tartják számon, aki az Egyháznak függetle nségét biztosította a római birodalom államhatalmával szemben. Az egész ari ánus vita során a világi hatalom sokszor és súlyosan beavatkozott az Egyház életébe, ezért Ambrus szükségesnek látta, hogy fölhívja a figyelmet egy el feledett alapelvre: ,,A császár az Egyházban van, és nem az Egyház felett!' ' S ha az Evangéliumot vagy az igazságosságot érte sérelem, félretett minde n személyes barátságot, ami egy korábbi állami tisztviselő esetében ritka m agatartás volt.
Nagyon finom választékossággal -- úgy ahogy még Szen t Ágoston sem -- tudott beszélni a Szűzanyáról: „Krisztus a Szűzben találta meg azt, amit magáévá akart tenni, s amit mint mindenek Ura magára akart ö lteni: a szüzességet. A test, amely egy férfiban és egy asszonyban kiűzetet t a Paradicsomból, a Szűz által ismét összekapcsoltatott Istennel.”
De Ambrus lelkének mélységei leginkább imádságaiban mutatkoztak meg. A hit titkai az imádságban tárultak föl számára. Ebben is Origenészt követte, pon tosabban: az imádságban találta meg újra a saját lelkét.
Jézusom, en gedd meg nekem, hogy megmossam szent lábadat, hiszen beszennyeződött, mióta a lelkemben jársz. Engedd, hogy a szennyet, amellyel lépteidet bemocskolta m, lemossam a lábadról. De honnan vegyem a forrásvizet hozzá? Nincs más leh etőségem, csak a könnyeim. S ha a te lábadat már megáztattam a könnyeimmel, talán magam is megtisztulok.”
Néhány helyen írásaiban bensőséges kö zléseket találunk, amelyek szívének alázatosságáról, emberszeretetéről, az ember, még a bűnös ember iránti tiszteletéről is, s egészen evangéliumi lel kületről tanúskodnak: „Uram, adj nekem részvétet minden esetben, amikor csa k látom, hogy valaki bűnbe esik, azért, hogy ne fölénnyel és gőggel büntess ek, hanem hogy megsirassam és bánkódjak miatta.”
A 397. év elején di ktálta -- már nagyon meggyengült egészséggel -- a 44. zsoltár magyarázatát. A 24. versnél ezt írta: „Nehéz dolog ily sokáig hordozni ezt a testet, ame lyre már ráveti árnyékát a halál! Serkenj föl, Uram! Még mindig vissza akar sz utasítani engem?” -- Ezek voltak utolsó sorai. Tanúskodnak arról, hogy M ilánó szent püspökének élete nem volt más, mint várakozás az Úrra és Mester re. Életét a kiüresítésben, a hitben és az önátadásban tette teljessé.
< p> Nagyon tekintélyes az irodalmi hagyatéka, de fontosabb volt ennél lelkip ásztori tevékenysége, amely az Egyház legjelentősebb püspökei közé emelte. Személyének titka azonban nem a külső cselekedetekben volt, hanem a lelkébe n, amely egész életén át tele volt hálával Isten iránt, aki ilyen nagy kegy elemben részesítette.Ünnepét a húsvét miatt nem áprilisban, hanem d ecember 7-én, püspökké szentelése napján üljük. A római naptárban a 12. szá zad óta szerepel.
Legendáiból
Találó je llemzést ad Szent Ambrusról Szent Ágoston, amikor a Vallomásokban így magas ztalja: „Istennek ez az embere a katolikus igazságnak szokatlanul kemény vé delmezője volt a tévtanítókkal szemben. Nem törődött az életveszéllyel, bát ran küzdött Krisztusért, hűségesen tanított az Egyházban. Úgy tisztelem őt, mint atyámat, hiszen engem is -- a keresztség által -- ő hozott a világra Krisztusban. Én magam is együtt éltem vele a katolikus hit iránti szereteté t, erősségét, a szenvedéseket és a fenyegetéseket, amelyekben tettei s préd ikációi miatt része volt.”
Legendája egy csecsemőkori történést úgy értelmez, mint próféciát a későbbi mézajkú prédikátorról és himnuszköltőről : Ambrus bölcsője egyszer kint ringott a ház udvarán. Egyszer csak egy méhr aj zúgta körül, s rátelepedett a bölcsőre. A méhek teljesen ellepték a gyer meket, még a szájába is bemásztak, mintha csak szőlőfürt lett volna, amelyb ől a méhek nektárt szívnak. Anyja rémülten kiáltott föl: ,,Ha ez a gyermek életben marad, nagy ember lesz belőle!'' De a kicsi Ambrust egyetlen méhecs ke sem szúrta meg és semmi baja sem esett.
Fiatal korában, amikor éd esanyjával és testvéreivel már Rómában éltek, szívesen látott vendég volt P etronius Probus helytartó házában, aki akkor már keresztény volt. Megkapva a milánói kormányzói kinevezést, Ambrus fölkereste, hogy búcsút vegyen a he lytartótól, aki olyan jó tanáccsal bocsátotta útjára, amelynek mélyebb érte lmét nem is sejthette: „Menj, és úgy cselekedjél, mintha nem bíró, hanem pü spök lennél!”
A fiatal püspök szent buzgósággal látott hozzá teendői hez, s mivel a gyengéket és a szegényeket mindig oltalmába vette, hamarosan szívébe fogadta őt az egyszerű nép. Szociális gondolkodására egy homíliaré szlet vet fényt, amelyben Nábótról beszél és a vagyonos emberek lelkiismere tére kíván hatni: „Ha egy szegénynek adsz, nem a sajátodból adod, hanem az övéből. De te kisajátítod magadnak azt, ami mindenki javára adatott. A föld ugyanis mindenkié, nemcsak a gazdagoké. Csak éppen, akik e jogszerű tulajd ont használják is, sokkal kevesebben vannak, mint akik nem élnek vele. Így te csupán azt fizeted meg, amivel tartozol, és valóban nem is lehet beszéln i nagylelkűségről.”
Ambrust mindig szent lelkesedés tölti el, amikor a szüzességről szól. Hatására távoli helyekről jöttek Milánóba, hogy az ő kezéből vegyék át a szűzi életet jelentő fátyolt. Olyan is megtörtént, hogy anyák megtiltották leányaiknak, hogy Ambrus prédikációját hallgassák, mert attól féltek, hogy hatása alatt ők is a szűzi életformát választják.
Egy vitatkozó kedvű ariánus -- mondja a hagyomány -- fölényesen beszélt A mbrussal. De amikor egy alkalommal prédikálni hallotta, meglátott mellette egy angyalt, aki a fülébe súgta Ambrusnak, mit mondjon. Ettől a mennyei hit elesítéstől az ariánus úgy megrendült, hogy elhagyta tévedését, és Ambrus h íve lett.
Ambrus hajlíthatatlanul védte az Egyházat a tévtanítókkal szemben, még akkor is, amikor emiatt szembekerült a császári házzal. A nővé rének írt egyik levelében elmondott egy ilyen összeütközést: 385 nagyböjtjé nek idején az udvar hirtelen úgy határozott, hogy ráparancsol a püspökre, a djon át egy templomot az ariánusoknak. Ő azonban így válaszolt a parancsra: „Nem, császár, ez részemről árulás, számodra pedig szerencsétlenség lenne! Egy egyszerű magánember házához nem nyúlhatsz hozzá, Isten egyházát viszon t el mernéd rabolni?” Erre az egyik udvari ember így ellenkezett: „Te nem t udod, hogy a császár mindent megtehet, és hogy minden az ő tulajdona?” ,,Ó, császár -- mondta Ambrus --, ne végy magadra bűnt, hanem vesd alá magadat Istennek, ha hosszan akarsz uralkodni. Hiszen írva van: ’Adjátok meg Istenn ek, ami az Istené!’ Hozzád tartoznak a paloták, a püspökhöz pedig a templom ok!'' A még gyermekkorban lévő Valentinianus császár azonban tovább erősköd ött: ,,De nekem egy templom is kell!” Erre a püspök ismételten nemet mondot t. Kívülről ekkor nagy lárma hallatszott, mert tömeg gyűlt a császári palot a köré és azt követelte, hogy bocsássák el a püspököt. Féltek ugyanis, hogy bántódás éri Ambrust. Így kiáltoztak: „Készen vagyunk meghalni keresztény hitünkért!” Akkor a császár megrettent, és kérte Ambrust, szóljon a néphez. Ő megkérdezte, hogy mit mondjon. A császár azt mondta: „Mondd meg nekik, h ogy egy templomot sem veszek el tőlük!”
Az ariánusok nem sokkal ezut án ismét támadást indítottak, és mögöttük a császár anyja, Justina húzódott meg. Ambrus éppen a nagyheti liturgiát ülte, amikor váratlanul katonaság f ogta körül a bazilikát, és a templomot három napig szabályosan ostromzár al att tartották. Miközben kinn katonai vezényszavak hangzottak, és csörömpölt ek a fegyverek, bent a templomban Ambrus prédikált, zsoltároztak, majd himn uszokat énekeltek. Ambrus többek között ezt mondta: ,,Szívesen odaadom a cs ászárnak összes javaimat, az életemet is, de arra, hogy az Egyház szentélye it neki átadjam, egyszerűen nincs jogom.'' A három nap elteltével, anélkül hogy a templomot át kellett volna adniuk, a katonákat visszavonták.
Ambrus még egyszer szembekerült a császárral, amikor az elrendelte a tessza loniki vérengzést. Tesszalonikában meggyilkoltak egy gót parancsnokot, s en nek bosszújaként Theodosius hétezer embert gyilkoltatott meg. Amikor a ször nyű hír megérkezett Milánóba, a püspök kiközösítette a császárt, és fölszól ította, hogy nyilvánosan tartson bűnbánatot. Theodosius azonban nem törődve a fölszólítással, megjelent a templomban, hogy részt vegyen a misén. Ambru s elébe ment az előcsarnokba, és megtagadta tőle a belépés jogát, mondván: ,,Úgy látszik, Császár, gyilkosságod szörnyűségét most sem ismered be, mert magas állásod meggátol a belátásban... Merészelnéd imára kulcsolni a kezed et, amikor emberi vér csöpög róla? Menj csak, és vesd alá magadat a kiközös ítésnek!'' Amikor a császár azzal védekezett, hogy Dávid is vétkezett, a pü spök így felelt neki: ,,Ha már a bűnös királyt utánoztad, kövesd a bűnbánó Dávidot is!'' A császár sírt dühében, és bosszúsan elment. 390 karácsonyán azonban a hatalmas császár vezeklő ruhában jelent meg a templomban, s kérte a püspöktől a bocsánatot és az Egyházba való visszafogadást. Öt évvel késő bb Ambrus mondta a császár ravatalánál a gyászbeszédet.
Ambrus nagys zombaton hajnalban halt meg. Püspöki templomában ravatalozták föl, és éjsza ka a katechumeneket holtteste jelenlétében keresztelték meg. Sokan közülük -- mondja a legenda -- ragyogó csillagot láttak a ravatal fölött. Mások úgy látták, hogy a püspöki székben ül, és megáldja a népet.
Imádság
Istenünk, ki Szent Ambrus püspököt a katolikus hi t tanítójává és az apostoli bátorság példaképévé tetted, kérünk, támassz ma is szíved szerint való férfiakat, hogy azok bátran és bölcsen kormányozzák Egyházadat!
Forrás: Diós István : Szentek Élete
DTSTAMP:20240319T070458 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20181207 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20181208 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR