BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20201202T000000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:49c0bca7474c4cfd81418955205433a0 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150408 SUMMARY:Xavéri Szent Ferenc (emléknap) DESCRIPTION:Élete\nHa valaki a baszk származású nemes ifjúnak, Francisco de Jassu y Jav iernek, aki 1530-ban a párizsi egyetemen éppen magiszteri fokozatot szerzet t, azt mondta volna, hogy nevét évszázadokon át emlegetni fogják az egész v ilágon, lelkének legérzékenyebb pontját érintette volna. Don Francisco ugya nis büszke ember volt, nagyra tartotta nemesi származását, és dicsőségre, m egbecsülésre vágyott.\nÉs ez a nagyravágyó Francisco 1552-ben, távol a főúr i kastélyoktól és az egyetemi előadótermektől, de még Európától is, San-Csa óban, egy kis sziklás szigeten, Kína partjai előtt halt meg, miközben szíve minden vágya az volt, hogy bejuthasson Kínába. Elhagyatottsága ellenére ha lálhíre hamarosan bejárta az egész akkori kultúrvilágot, és mindazok, akik hallották a hírt, szomorkodtak elvesztése miatt. A szomorúságba azonban ann ál több csodálat vegyült, minél inkább megismerték ennek az embernek a tett eit. Fél évszázad sem telt el, és Xavéri Ferencet V. Pál pápa boldoggá, XV. Gergely pápa 1622-ben szentté avatta. XIV. Benedek pápa 1748-ban India és az egész Távol- Kelet védőszentjévé tette. 1927-ben XI. Pius pápa a földker ekség minden misszióját oltalmába ajánlotta, Ferenc tehát a misszionáló Egy ház védőszentje lett.\nBármilyen nagyra törő tervei voltak is az ifjú magis zternek, erre nem számíthatott. Épp azzal lépett e dicsőség útjára, hogy Kr isztus szavától szíven találva -- ,,Mit számít az embernek, ha az egész vil ágot megnyeri is, de a tulajdon lelkének kárát vallja?'' -- megtagadta mind en földi vágyát, és honfitársa, Loyolai Ignác társaságához csatlakozott, ak i erre a krisztusi mondásra oly sokszor figyelmeztette. Ferenc 1534. augusz tus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén Ignáccal és öt hasonló gondolkodású tá rsával együtt letette a szegénységi és tisztasági fogadalmat. Azt is megfog adták, hogy elzarándokolnak a Szentföldre, s 1536 telén útnak is indultak, hogy ez utóbbi fogadalmukat teljesítsék. Velencében azonban tudomásul kelle tt venniük, hogy a törökök az összes Szentföldre vezető utat lezárták. Vele ncében 1537. június 27-én szentelték pappá őket, miközben a körülmények ked vezőbb alakulására várakoztak.\n1538 novemberében ott térdeltek Krisztus fö ldi helytartója előtt, akitől azt kérték, hadd változtassák meg fogadalmuka t, vagyis a szentföldi zarándoklat vállalása helyett fogadalommal kötelezhe ssék magukat a pápa iránti tökéletes engedelmességre. Ignác, aki valaha kat ona volt, a ,,Jézus Csapata'' nevet találta a legmegfelelőbbnek az új szerz etesrend megjelölésére, de később fölcserélte a ,,Jézus Társasága'' névvel, amely kevésbé katonásan hangzott. Azt azonban továbbra is megtartották, ho gy a pápa kívánsága számukra parancs, amelyre semmi körülmények között sem mondanak nemet, és soha nem fogják a saját szájuk íze szerint magyarázni.\n \nMissziós tevékenysége\n1540 tavaszán III. Pál pápa a Társaságból két sze mélyt Írországba, másik kettőt Portugál-Kelet-Indiába küldött. Egy testvér helyett, aki megbetegedett, Xavéri Ferencet Indiába irányította.\nAz Indiáb a készülő flotta 1541 áprilisában futott ki Lisszabon kikötőjéből. Ferenc n em sokkal előbb egy pápai iratot kapott, amellyel a pápa Távol-Kelet pápai legátusává nevezte ki. Az utazás tizenhárom hónapot vett igénybe, beleszámí tva a Mozambikban töltött telet is. Ferenc 1542. május 6-án érkezett meg Go ába.\nÉppen az esős időszak utolsó hónapja volt, amely miatt nem indulhatot t tovább, de az időt itt sem töltötte tétlenül. Nagyon hamar észrevette, ho gy a portugál tengerészek, katonák, tisztviselők és kereskedők viselkedése nem sok becsületet szerzett a keresztény névnek. Ezért keresztet vett a kez ébe, és bejárta a város negyedeit, maga köré gyűjtötte a gyermekeket és a f elnőtteket, s katekizmusra tanította őket, prédikált nekik, gyóntatott, egy szóval mindent elkövetett annak érdekében, hogy a megkeresztelt, de lélekbe n elhanyagolt híveket életre serkentse.\nSzeptember végén újra hajóra száll t, még mielőtt társai Mozambikból utolérték volna. A Comorin-fok (az Indiai -félsziget legdélibb pontja) körül élő gyöngyhalászok közé ment, akik közül 1535--37 között mintegy húszezren megkeresztelkedtek, de jóformán semmi ok tatásban nem volt részük. Ferenc tanította nekik a katekizmust, védelmezte őket a portugál kereskedők ravaszságával szemben, s vigasztalta és támogatt a őket a muzulmánok rajtaütései alkalmával. Később hasonlóképpen segítette Travancorból a halászokat, akik közül mintegy tízezret ő maga keresztelt me g. Több mint egy évet töltött egyszerű, de hívő lelkek között, akiket ,,els ő szerelmének'' szokott nevezni, s ha missziós útjai során a közelben hajóz ott, mindig felkereste őket. Valahányszor új misszionáriusok érkeztek Goába , valakit hozzájuk küldött. Őt magát legátusi megbízatása elszólította, mer t a terület, amely hozzá tartozott, a Jóreménység fokától (Afrika legdélibb pontja) Kínáig terjedt.\nÍgy Ferenc állandóan úton volt. 1545-ben Mailapur ból Malakka felé indult, amelyet a portugálok 1511-ben hódítottak el a muzu lmánoktól. Győzelmüket akkor úgy ünnepelték, mint a kereszténység diadalát az iszlám felett. 1546. január 1-én kelt útra, hogy a ,,Fűszer-szigetek'' n éven ismertté vált Molukka-szigetekre menjen, és segítségére legyen az ott élő keresztényeknek. Mintegy másfél év múlva tért vissza Malakkára, ahol me ghallotta, hogy a Kínai-tengertől keletre új szigeteket fedeztek föl: Japán t, a felkelő nap országát.\nFerenc Malakkában találkozott az első japánokka l, akik itt kerestek menedéket. Magával vitte őket Goába, útközben tanított a nekik a keresztény hitet, és meg is keresztelte őket. Közben megérlelődöt t benne a terv, hogy ezzel a három japán kereszténnyel fölkeresi Japánt, ho gy ott is hirdesse az evangéliumot. Ferenc a gyors döntések embere volt: el rendezte dolgait Goában, és már 1549 áprilisában úton voltak Japán felé. Kí sérete a három japán és két segítő testvér volt, s négy hónappal később a k is csoport Kagoshimánál partra szállt.\n \nLegendáiból\nA legenda azt mondj a, hogy Ferenc birtokában volt a nyelvek adományának. Levelei erről mit sem mondanak. Sőt, ellenkezőleg, arról tanúskodnak, hogy Ferencnek nagy nehézs égei voltak a nyelvvel, főleg a japán nyelv tanulásával. Egyik levelében az áll, hogy negyven napig tartott, amíg japán nyelven el tudta mondani a tíz parancsolatot. Mindehhez járult még, hogy a tolmácsnak kiválasztott japán k eresztény félreértéseivel és rossz fordításaival sok kellemetlenséget okozo tt Ferencnek. Ez Japánban különösen súlyos hiba volt. A japánok ugyanis műv eltek voltak, gondosan kidolgozott szokásrendszerük volt, és sokat adtak a külső formákra. Szívesen hallgatták Ferencet, de vitatkoztak vele, és nem v oltak hajlandók az új hitet könnyen elfogadni. Még nehezebb volt a boncok t érítése, főképp amikor Ferenc erkölcsi életüket kezdte kifogásolni. Nem kel lett sok idő, és a boncok a legnagyobb ellenségei lettek.\nEbből következőe n Kagoshimában nem tudott nagy eredményeket elérni. Így a következő évben t ovábbment; az volt a terve, hogy fölkeresi Mlyakot, hogy találkozzék a csás zárral és shogunjával (hadvezérével). Itt azonban újabb csalódás érte, amen nyiben a császár puszta bábnak bizonyult, shogunja pedig csecsemőnek: az ig azi hatalom a földbirtokosok kezében volt.\nE fölismerést Ferenc kihasznált a, mert visszafelé jövet Yamagusiban -- aboncokkal és a tudósokkal folytato tt hosszas viták eredményeként - - sikerült egy kis szigetet alkotnia, s me gnyernie Bungo herceg barátságát. Amikor ellátogatott hozzá, minden lehetsé ges ruhadarabot és jelvényt magára vett, ami mint pápai legátust megillette .\nFerenc összességében két évet töltött Japánban. Ez idő alatt mintegy eze rötszáz embert keresztelt meg. Meglehetősen kis szám ez a másutt megkereszt elt tömegekkel szemben, de ez a kis eredmény vezette el Ferencet a fontos f elismerésre: egy olyan magas kultúrájú országban, mint Japán, a missziót má sként kell irányítani, mint a műveletlenebb népek körében. Alkalmazkodni ke ll, ismerni kell a nyelvet és az érintkezési formákat: Japánnak nagyon műve lt és jól képzett misszionáriusokra van szüksége.\nFerenc azt is fölismerte , hogy Japán a kínai kultúra örököse. A forrásokat tehát Kínában kell keres nie azokhoz az értékekhez, amelyeket Japánban annyira megcsodált. Ezért ébr edt föl benne a vágy, hogy Kínába eljusson, s ott is evangelizálhasson.\nEz zel a szándékkal indult vissza 1551 novemberében Goába, ahol 1552 februárjá ban kötött ki. Itt súlyos feladatok vártak rá, amelyeket mint az újonnan al apított indiai jezsuita provincia vezetőjének kellett megoldania. Éjjel-nap pal dolgozott, hogy minél előbb Kínába indulhasson. Április 17-én már újra úton volt. Malakkából egy portugál kereskedő segítségével akarta elérni cél ját, a malakkai kormányzó azonban ellenezte a tervet. Féltette a portugálok kereskedelmi kapcsolatait attól, hogy egy külföldi titokban behatoljon az idegenek előtt szigorúan lezárt Kínába. Ferenc ekkor elhatározta, hogy egye dül utazik tovább. Augusztus vége körül érte el Kanton közelében a kis San Csao sziklaszigetet, amelyen át be akart jutni az országba, ha másként nem, hát egy csempész dzsunkáján. A kínai azonban, akivel Ferenc megegyezett, c serbenhagyta. A portugál kereskedők a tél közeledtével már majdnem mind elh agyták a szigetet, Ferenc pedig ott maradt egyedül.\nEbben az elhagyatott, reménytelen helyzetben Ferencet láz támadta meg, és szervezete a hosszú uta zások és a kíméletlen munka után már nem volt ellenálló. 1552. november 3-á n a reggeli órákban meghalt.\nXavéri Szent Ferenc a jezsuita misszió tulajd onképpeni megalapítója, ugyanakkor az újkori misszió történetének legnagyob b alakja is volt. Sok kérdésben -- mert elsőként szerzett személyes tapaszt alatokat -- alapvető fölismerései voltak. És a példája ezreket vonzott maga után a missziókba.\nÜnnepét 1623-ban, a szentté avatását követő évben fölv ették a római naptárba, december 3-ra.\n \nImádság\nIstenünk, ki Xavéri Sze nt Ferenc igehirdetésével sok népet térítettél az igaz hitre, kérünk, add, hogy híveid lelkében ugyanolyan buzgó hit éljen, mint őbenne, és Egyházad m indenkor örvendhessen gyermekei sokaságának!\n \nForrás: Diós István: Szent ek Élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Ha valaki a baszk származású nemes ifjúnak, Franci sco de Jassu y Javiernek, aki 1530-ban a párizsi egyetemen éppen magiszteri fokozatot szerzett, azt mondta volna, hogy nevét évszázadokon át emlegetni fogják az egész világon, lelkének legérzékenyebb pontját érintette volna. Don Francisco ugyanis büszke ember volt, nagyra tartotta nemesi származását , és dicsőségre, megbecsülésre vágyott.
És ez a nagyravágyó Francisco 1552-ben, távol a főúri kastélyoktól és az egyetemi előadótermektől, de mé g Európától is, San-Csaóban, egy kis sziklás szigeten, Kína partjai előtt h alt meg, miközben szíve minden vágya az volt, hogy bejuthasson Kínába. Elha gyatottsága ellenére halálhíre hamarosan bejárta az egész akkori kultúrvilá got, és mindazok, akik hallották a hírt, szomorkodtak elvesztése miatt. A s zomorúságba azonban annál több csodálat vegyült, minél inkább megismerték e nnek az embernek a tetteit. Fél évszázad sem telt el, és Xavéri Ferencet V. Pál pápa boldoggá, XV. Gergely pápa 1622-ben szentté avatta. XIV. Benedek pápa 1748-ban India és az egész Távol- Kelet védőszentjévé tette. 1927-ben XI. Pius pápa a földkerekség minden misszióját oltalmába ajánlotta, Ferenc tehát a misszionáló Egyház védőszentje lett.
Bármilyen nagyra törő te rvei voltak is az ifjú magiszternek, erre nem számíthatott. Épp azzal lépet t e dicsőség útjára, hogy Krisztus szavától szíven találva -- ,,Mit számít az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a tulajdon lelkének kárát vallja?'' -- megtagadta minden földi vágyát, és honfitársa, Loyolai Ignác t ársaságához csatlakozott, aki erre a krisztusi mondásra oly sokszor figyelm eztette. Ferenc 1534. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén Ignáccal é s öt hasonló gondolkodású társával együtt letette a szegénységi és tisztasá gi fogadalmat. Azt is megfogadták, hogy elzarándokolnak a Szentföldre, s 15 36 telén útnak is indultak, hogy ez utóbbi fogadalmukat teljesítsék. Velenc ében azonban tudomásul kellett venniük, hogy a törökök az összes Szentföldr e vezető utat lezárták. Velencében 1537. június 27-én szentelték pappá őket , miközben a körülmények kedvezőbb alakulására várakoztak.
1538 novem berében ott térdeltek Krisztus földi helytartója előtt, akitől azt kérték, hadd változtassák meg fogadalmukat, vagyis a szentföldi zarándoklat vállalá sa helyett fogadalommal kötelezhessék magukat a pápa iránti tökéletes enged elmességre. Ignác, aki valaha katona volt, a ,,Jézus Csapata'' nevet talált a a legmegfelelőbbnek az új szerzetesrend megjelölésére, de később fölcseré lte a ,,Jézus Társasága'' névvel, amely kevésbé katonásan hangzott. Azt azo nban továbbra is megtartották, hogy a pápa kívánsága számukra parancs, amel yre semmi körülmények között sem mondanak nemet, és soha nem fogják a saját szájuk íze szerint magyarázni.
Missziós tevékenység e
1540 tavaszán III. Pál pápa a Társaságból két személyt Írország ba, másik kettőt Portugál-Kelet-Indiába küldött. Egy testvér helyett, aki m egbetegedett, Xavéri Ferencet Indiába irányította.
Az Indiába készülő flotta 1541 áprilisában futott ki Lisszabon kikötőjéből. Ferenc nem sokkal előbb egy pápai iratot kapott, amellyel a pápa Távol-Kelet pápai legátusáv á nevezte ki. Az utazás tizenhárom hónapot vett igénybe, beleszámítva a Moz ambikban töltött telet is. Ferenc 1542. május 6-án érkezett meg Goába.
< p>Éppen az esős időszak utolsó hónapja volt, amely miatt nem indulhatott to vább, de az időt itt sem töltötte tétlenül. Nagyon hamar észrevette, hogy a portugál tengerészek, katonák, tisztviselők és kereskedők viselkedése nem sok becsületet szerzett a keresztény névnek. Ezért keresztet vett a kezébe, és bejárta a város negyedeit, maga köré gyűjtötte a gyermekeket és a felnő tteket, s katekizmusra tanította őket, prédikált nekik, gyóntatott, egyszóv al mindent elkövetett annak érdekében, hogy a megkeresztelt, de lélekben el hanyagolt híveket életre serkentse.Szeptember végén újra hajóra szál lt, még mielőtt társai Mozambikból utolérték volna. A Comorin-fok (az India i-félsziget legdélibb pontja) körül élő gyöngyhalászok közé ment, akik közü l 1535--37 között mintegy húszezren megkeresztelkedtek, de jóformán semmi o ktatásban nem volt részük. Ferenc tanította nekik a katekizmust, védelmezte őket a portugál kereskedők ravaszságával szemben, s vigasztalta és támogat ta őket a muzulmánok rajtaütései alkalmával. Később hasonlóképpen segítette Travancorból a halászokat, akik közül mintegy tízezret ő maga keresztelt m eg. Több mint egy évet töltött egyszerű, de hívő lelkek között, akiket ,,el ső szerelmének'' szokott nevezni, s ha missziós útjai során a közelben hajó zott, mindig felkereste őket. Valahányszor új misszionáriusok érkeztek Goáb a, valakit hozzájuk küldött. Őt magát legátusi megbízatása elszólította, me rt a terület, amely hozzá tartozott, a Jóreménység fokától (Afrika legdélib b pontja) Kínáig terjedt.
Így Ferenc állandóan úton volt. 1545-ben Ma ilapurból Malakka felé indult, amelyet a portugálok 1511-ben hódítottak el a muzulmánoktól. Győzelmüket akkor úgy ünnepelték, mint a kereszténység dia dalát az iszlám felett. 1546. január 1-én kelt útra, hogy a ,,Fűszer-sziget ek'' néven ismertté vált Molukka-szigetekre menjen, és segítségére legyen a z ott élő keresztényeknek. Mintegy másfél év múlva tért vissza Malakkára, a hol meghallotta, hogy a Kínai-tengertől keletre új szigeteket fedeztek föl: Japánt, a felkelő nap országát.
Ferenc Malakkában találkozott az els ő japánokkal, akik itt kerestek menedéket. Magával vitte őket Goába, útközb en tanította nekik a keresztény hitet, és meg is keresztelte őket. Közben m egérlelődött benne a terv, hogy ezzel a három japán kereszténnyel fölkeresi Japánt, hogy ott is hirdesse az evangéliumot. Ferenc a gyors döntések embe re volt: elrendezte dolgait Goában, és már 1549 áprilisában úton voltak Jap án felé. Kísérete a három japán és két segítő testvér volt, s négy hónappal később a kis csoport Kagoshimánál partra szállt.
Le gendáiból
A legenda azt mondja, hogy Ferenc birtokában volt a nye lvek adományának. Levelei erről mit sem mondanak. Sőt, ellenkezőleg, arról tanúskodnak, hogy Ferencnek nagy nehézségei voltak a nyelvvel, főleg a japá n nyelv tanulásával. Egyik levelében az áll, hogy negyven napig tartott, am íg japán nyelven el tudta mondani a tízparancsolatot. Mindehhez járult még, hogy a tolmácsnak kiválasztott japán keresztény félreértéseivel és rossz f ordításaival sok kellemetlenséget okozott Ferencnek. Ez Japánban különösen súlyos hiba volt. A japánok ugyanis műveltek voltak, gondosan kidolgozott s zokásrendszerük volt, és sokat adtak a külső formákra. Szívesen hallgatták Ferencet, de vitatkoztak vele, és nem voltak hajlandók az új hitet könnyen elfogadni. Még nehezebb volt a boncok térítése, főképp amikor Ferenc erkölc si életüket kezdte kifogásolni. Nem kellett sok idő, és a boncok a legnagyo bb ellenségei lettek.
Ebből következően Kagoshimában nem tudott nagy eredményeket elérni. Így a következő évben továbbment; az volt a terve, hog y fölkeresi Mlyakot, hogy találkozzék a császárral és shogunjával (hadvezér ével). Itt azonban újabb csalódás érte, amennyiben a császár puszta bábnak bizonyult, shogunja pedig csecsemőnek: az igazi hatalom a földbirtokosok ke zében volt.
E fölismerést Ferenc kihasználta, mert visszafelé jövet Y amagusiban -- aboncokkal és a tudósokkal folytatott hosszas viták eredménye ként - - sikerült egy kis szigetet alkotnia, s megnyernie Bungo herceg bará tságát. Amikor ellátogatott hozzá, minden lehetséges ruhadarabot és jelvény t magára vett, ami mint pápai legátust megillette.
Ferenc összességéb en két évet töltött Japánban. Ez idő alatt mintegy ezerötszáz embert keresz telt meg. Meglehetősen kis szám ez a másutt megkeresztelt tömegekkel szembe n, de ez a kis eredmény vezette el Ferencet a fontos felismerésre: egy olya n magas kultúrájú országban, mint Japán, a missziót másként kell irányítani , mint a műveletlenebb népek körében. Alkalmazkodni kell, ismerni kell a ny elvet és az érintkezési formákat: Japánnak nagyon művelt és jól képzett mis szionáriusokra van szüksége.
Ferenc azt is fölismerte, hogy Japán a k ínai kultúra örököse. A forrásokat tehát Kínában kell keresnie azokhoz az é rtékekhez, amelyeket Japánban annyira megcsodált. Ezért ébredt föl benne a vágy, hogy Kínába eljusson, s ott is evangelizálhasson.
Ezzel a szánd ékkal indult vissza 1551 novemberében Goába, ahol 1552 februárjában kötött ki. Itt súlyos feladatok vártak rá, amelyeket mint az újonnan alapított ind iai jezsuita provincia vezetőjének kellett megoldania. Éjjel-nappal dolgozo tt, hogy minél előbb Kínába indulhasson. Április 17-én már újra úton volt. Malakkából egy portugál kereskedő segítségével akarta elérni célját, a mala kkai kormányzó azonban ellenezte a tervet. Féltette a portugálok kereskedel mi kapcsolatait attól, hogy egy külföldi titokban behatoljon az idegenek el őtt szigorúan lezárt Kínába. Ferenc ekkor elhatározta, hogy egyedül utazik tovább. Augusztus vége körül érte el Kanton közelében a kis San Csao szikla szigetet, amelyen át be akart jutni az országba, ha másként nem, hát egy cs empész dzsunkáján. A kínai azonban, akivel Ferenc megegyezett, cserbenhagyt a. A portugál kereskedők a tél közeledtével már majdnem mind elhagyták a sz igetet, Ferenc pedig ott maradt egyedül.
Ebben az elhagyatott, remény telen helyzetben Ferencet láz támadta meg, és szervezete a hosszú utazások és a kíméletlen munka után már nem volt ellenálló. 1552. november 3-án a re ggeli órákban meghalt.
Xavéri Szent Ferenc a jezsuita misszió tulajdo nképpeni megalapítója, ugyanakkor az újkori misszió történetének legnagyobb alakja is volt. Sok kérdésben -- mert elsőként szerzett személyes tapaszta latokat -- alapvető fölismerései voltak. És a példája ezreket vonzott maga után a missziókba.
Ünnepét 1623-ban, a szentté avatását követő évben fölvették a római naptárba, december 3-ra.
Imádság b>
Istenünk, ki Xavéri Szent Ferenc igehirdetésével sok népet térítet tél az igaz hitre, kérünk, add, hogy híveid lelkében ugyanolyan buzgó hit é ljen, mint őbenne, és Egyházad mindenkor örvendhessen gyermekei sokaságának !
Forrás: Diós István: Szentek Éle te
DTSTAMP:20240328T163959 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20211203 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20211204 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR