BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20201120T000000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:f9d054ca7b6dcc76416e03b8519bab12 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150408 SUMMARY:A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a templomban (emléknap) DESCRIPTION: Szűz Mária életének egy fontos, de kevéssé ismert eseményéről emlékezik me g az Egyház november 21-én. A Szent Hagyomány kialakulásának történeti vona tkozásait és képi megjelenítésének változásait szeretnénk bemutatni az Olva sónak. Mária gyermekségéről, az angyali üdvözlet előtt történtekről nem esi k említés az evangéliumokban. A Jakab-evangélium avagy Protoevangélium – eg y, a kanonizáció rostáján kihullott, minden valószínűség szerint Szíriában, a 2. században keletkezett apokrif irat – illetve ennek latin nyelvű válto zata, a Pszeudo-Máté evangélium meséli el részletesen Mária életét a szület ésétől, illetve az ezt megelőző csodálatos történésektől egészen a betlehem i gyermekgyilkosságig. A Protoevangélium igen népszerű volt a korai kereszt ények között, több mint 30 kéziratos példánya maradt fenn. Fontos szerepe v olt Szűz Mária tiszteletének elterjesztésében. Később ez lett a középkori M ária-legendák elsődleges forrása. Az apokrif szerint a Megváltó édesanyja, Mária, egy hosszú ideig gyermektelen, idős házaspár, Joachim és Anna lánya ként született. Amikor a templomban a főpap egyszer arra szólította fel Joa chimot, hogy, jóllehet ő a rangidős, ne ő mutassa be először áldozatát, mer t nem támasztott magának utódot, akkor a házaspár nagyon elkeseredett. Mély en vallásos, hívő emberek lévén sokat imádkoztak az Úrhoz, hogy ajándékozná meg őket gyermekkel. Joachim kiment a pusztába, 40 nap és 40 éjjel böjtölt , Anna pedig a következő fogadalmat tette: „...hogyha én szülni fogok, akár a férfi, akár az asszony nemből valót, ajándékul ajánlom fel én őt az Úrna k, az én Istenemnek, és legyen az Ő szolgája életének minden napján” (Ladoc si Gáspár fordítása). Kérésük végül meghallgatásra talált. Nagy volt Joachi m és Anna öröme, azonban az Úrnak tett ígéretükről nem feledkeztek meg. Ami kor Mária hároméves lett, szülei elvitték őt a templomba és a papok gondjár a bízták. Egyes történetváltozatok úgy tudják, hogy éppen Zakariás, Kereszt elő Szent János majdani édesapja volt az a pap, aki a kis Máriát bevezette az Úr szolgálatába. Mária tizenkét éves koráig maradt a templomban, és a le gjobb papok, írástudók oktatták őt a Szentírás tudományára. Mária, habár ön tudatlanul, már ekkor készült csodálatos hivatására, az isteni Ige befogadá sára.\n Szűz Mária bemutatásának, a templomba való megérkezésnek a jelenete a 10. századtól kezdve rendszeresen feltűnik az életét bemutató képcikluso kban. Az apokrif több olyan mozzanattal, apró részlettel színezi ki a törté netet, amelyek később szinte központi jelentőséget kapva számtalanszor visz szaköszönnek a képi ábrázolásokon. Kiváló képtéma volt például a kis Mária játszótársaiból, fiatal, ártatlan zsidó leánykákból álló menet, amely egész en a templom kapujáig kísérte Máriát és szüleit az édesapa kérésére. Mindeg yik lánynak a kezében mécses volt – ebben a motívumban tisztán kivehető az antik házassági rítusok hatása. Amikor Mária a templom kapujához ért, akkor a lelkesedés fogta el, hogy zsenge leánygyermek létére egyedül, felnőtt seg ítsége nélkül futott fel a tizenöt fokból álló lépcsőn, anélkül, hogy szüle ire visszanézett volna. (Francia nyelven ezért kapta a Vierge à l'escalier elnevezést ez az ikonográfiai típus). A lépcső tetején állva várta őt a főp ap, aki megölelte, majd „az áldozati oltár harmadik lépcsőjére ültette le M áriát. Az Úr kegyelmét árasztotta föléje, ő pedig ujjongva táncolt, és szer ette őt Izrael egész háza” (Ladocsi Gáspár fordítása). Csodával határos mód on a gyermek később sem vágyott vissza szüleihez, nem hiányolta őket, ahogy pedig egy ilyen korú gyermektől ez várható lett volna. A Protoevangélium e mlíti még, hogy Máriát, amíg a templomban lakott, gyakran angyalok etették mennyei eledellel. A bizánci ikonográfiában a 10. század végére az az ábráz olásmód vált a legnépszerűbbé, amely két jelenetet sűrít magába: Máriát szü lei elviszik a templomba, ahol később angyalok táplálják. Az idő múltával e gyre kevésbé számított az ábrázolóművészek számára a szövegforráshoz való h űség, egyre inkább a történet emberi dimenziói, s a lelki folyamatok ábrázo lása került az előtérbe. A 15. századtól kezdve több olyan képvariánssal ta lálkozunk, ahol Mária könnyes búcsút vesz szüleitől, vagy a lépcső felénél mégiscsak visszafordul. Mária bemutatásának jelenetében a Szűz mint az önfe lajánlás és a lelki életnek való elköteleződés példaképe jelenik meg. A jel enet ószövetségi tipológiai előképe Sámuel édesanyja, aki templomban felajá nlja fiát Jahvénak. A legkorábbi Mária-legenda ábrázolások a 9–10. század fordulójáról származnak, kappadókiai sziklatemplomokban találhatók. Szűz Má ria bemutatásának az ünnepe a keleti egyházban alakult ki a 6. században. A nnak ellenére, hogy Nyugaton az egyházatyák helytelenítették az apokrif tör ténetek népszerűségét (Keleten ugyanis nagyon kedveltek voltak), s főleg az t, hogy ezek alapul szolgáljanak különféle ünnepek és liturgiák kialakításá hoz, a nyugati egyházban is meghonosodott több olyan ünnep, ami az apokrif iratokban található Mária-életrajzokon alapul (pl. Mária születése, Mária m ennybevételének ünnepe). A nyugati egyházban Frankföldről terjedt el ez az emlékünnep. Az akkor Avignonban tartózkodó pápai udvarba Philippe de Maziè res, a ciprusi király kancellárja vitte hírét, és XI. Gergely pápa celebrál ta az első ünnepi misét. A középkorban azonban több helyütt hiányzik még ez az ünnep a liturgikus kalendáriumból. IV. Sixtus volt az a pápa, aki bevet te Szűz Mária bemutatásának ünnepét a római breviáriumba, V. Pius azonban k ivette onnan, végül V. Sixtus 1585-ben véglegesen felvette a nyugati egyház ünnepeinek sorába.\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Szűz Mária életének egy fontos, de kevéssé ismert eseményéről emlékezik meg
az Egyház november 21-én. A Szent Hagyomány kialakulásának történeti vonat
kozásait és képi megjelenítésének változásait szeretnénk bemutatni az Olvas
ónak.
Mária gyerme
kségéről, az angyali üdvözlet előtt történtekről nem esik említés az evangé
liumokban. A Jakab-evangélium avagy Protoevangélium – egy, a kanonizáció ro
stáján kihullott, minden valószínűség szerint Szíriában, a 2. században kel
etkezett apokrif irat – illetve ennek latin nyelvű változata, a Pszeudo-Mát
é evangélium meséli el részletesen Mária életét a születésétől, illetve az
ezt megelőző csodálatos történésektől egészen a betlehemi gyermekgyilkosság
ig. A Protoevangélium igen népszerű volt a korai keresztények között, több
mint 30 kéziratos példánya maradt fenn. Fontos szerepe volt Szűz Mária tisz
teletének elterjesztésében. Később ez lett a középkori Mária-legendák elsőd
leges forrása.
Az
apokrif szerint a Megváltó édesanyja, Mária, egy hosszú ideig gyermektelen
, idős házaspár, Joachim és Anna lányaként született. Amikor a templomban a
főpap egyszer arra szólította fel Joachimot, hogy, jóllehet ő a rangidős,
ne ő mutassa be először áldozatát, mert nem támasztott magának utódot, akko
r a házaspár nagyon elkeseredett. Mélyen vallásos, hívő emberek lévén sokat
imádkoztak az Úrhoz, hogy ajándékozná meg őket gyermekkel. Joachim kiment
a pusztába, 40 nap és 40 éjjel böjtölt, Anna pedig a következő fogadalmat t
ette: „...hogyha én szülni fogok, akár a férfi, akár az asszony nemből való
t, ajándékul ajánlom fel én őt az Úrnak, az én Istenemnek, és legyen az Ő s
zolgája életének minden napján” (Ladocsi Gáspár fordítása). Kérésük végül m
eghallgatásra talált. Nagy volt Joachim és Anna öröme, azonban az Úrnak tet
t ígéretükről nem feledkeztek meg. Amikor Mária hároméves lett, szülei elvi
tték őt a templomba és a papok gondjára bízták. Egyes történetváltozatok úg
y tudják, hogy éppen Zakariás, Keresztelő Szent János majdani édesapja volt
az a pap, aki a kis Máriát bevezette az Úr szolgálatába. Mária tizenkét év
es koráig maradt a templomban, és a legjobb papok, írástudók oktatták őt a
Szentírás tudományára. Mária, habár öntudatlanul, már ekkor készült csodála
tos hivatására, az isteni Ige befogadására.
Szűz Mária bemutatásának
, a templomba való megérkezésnek a jelenete a 10. századtól kezdve rendszer
esen feltűnik az életét bemutató képciklusokban. Az apokrif több olyan mozz
anattal, apró részlettel színezi ki a történetet, amelyek később szinte köz
ponti jelentőséget kapva számtalanszor viszszaköszönnek a képi ábrázolásoko
n. Kiváló képtéma volt például a kis Mária játszótársaiból, fiatal, ártatla
n zsidó leánykákból álló menet, amely egészen a templom kapujáig kísérte Má
riát és szüleit az édesapa kérésére. Mindegyik lánynak a kezében mécses vol
t – ebben a motívumban tisztán kivehető az antik házassági rítusok hatása.
Amikor Mária a templom kapujához ért, akkora lelkesedés fogta el, hogy zsen
ge leánygyermek létére egyedül, felnőtt segítsége nélkül futott fel a tizen
öt fokból álló lépcsőn, anélkül, hogy szüleire visszanézett volna. (Francia
nyelven ezért kapta a Vierge à l'escalier elnevezést ez az ikonográfiai tí
pus). A lépcső tetején állva várta őt a főpap, aki megölelte, majd „az áldo
zati oltár harmadik lépcsőjére ültette le Máriát. Az Úr kegyelmét árasztott
a föléje, ő pedig ujjongva táncolt, és szerette őt Izrael egész háza” (Lado
csi Gáspár fordítása). Csodával határos módon a gyermek később sem vágyott
vissza szüleihez, nem hiányolta őket, ahogy pedig egy ilyen korú gyermektől
ez várható lett volna. A Protoevangélium említi még, hogy Máriát, amíg a t
emplomban lakott, gyakran angyalok etették mennyei eledellel. A bizánci iko
nográfiában a 10. század végére az az ábrázolásmód vált a legnépszerűbbé, a
mely két jelenetet sűrít magába: Máriát szülei elviszik a templomba, ahol k
ésőbb angyalok táplálják.
Az idő múltával egyre kevésbé számított az ábrázolóművészek számára
a szövegforráshoz való hűség, egyre inkább a történet emberi dimenziói, s
a lelki folyamatok ábrázolása került az előtérbe. A 15. századtól kezdve tö
bb olyan képvariánssal találkozunk, ahol Mária könnyes búcsút vesz szüleitő
l, vagy a lépcső felénél mégiscsak visszafordul.
Mária bemutatásának jelenetében a Szűz mint
az önfelajánlás és a lelki életnek való elköteleződés példaképe jelenik meg
. A jelenet ószövetségi tipológiai előképe Sámuel édesanyja, aki templomban
felajánlja fiát Jahvénak.
A legkorábbi Mária-legenda ábrázolások a 9–10. század fordulójáró
l származnak, kappadókiai sziklatemplomokban találhatók.
Szűz Mária bemutatásának az ünnepe a
keleti egyházban alakult ki a 6. században. Annak ellenére, hogy Nyugaton
az egyházatyák helytelenítették az apokrif történetek népszerűségét (Kelete
n ugyanis nagyon kedveltek voltak), s főleg azt, hogy ezek alapul szolgálja
nak különféle ünnepek és liturgiák kialakításához, a nyugati egyházban is m
eghonosodott több olyan ünnep, ami az apokrif iratokban található Mária-éle
trajzokon alapul (pl. Mária születése, Mária mennybevételének ünnepe).
A nyugati egyházban F
rankföldről terjedt el ez az emlékünnep. Az akkor Avignonban tartózkodó páp
ai udvarba Philippe de Mazières, a ciprusi király kancellárja vitte hírét,
és XI. Gergely pápa celebrálta az első ünnepi misét. A középkorban azonban
több helyütt hiányzik még ez az ünnep a liturgikus kalendáriumból. IV. Sixt
us volt az a pápa, aki bevette Szűz Mária bemutatásának ünnepét a római bre
viáriumba, V. Pius azonban kivette onnan, végül V. Sixtus 1585-ben végleges
en felvette a nyugati egyház ünnepeinek sorába.