BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20181114T000000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:2485e2ddee1e9de8dd9a5302e989ae91 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150407 SUMMARY:Nagy Szent Albert DESCRIPTION:
Élete
Sokaknak csak halvány elképzelésük van Szent Albert működé séről, és alig tudják, milyen gazdagon kitöltött napokat élt, s hogy miért kapta az utókortól a ,,Nagy'' megtisztelő jelzőt.
Családi nevén Bolls tadti Albert gróf 1223-ban Padovában lépett a domonkosok közé, s ezzel kezd etét vette pihenést nem ismerő lázas tevékenysége, melyet mint szerzetes és pap, tanár és író, provinciális és regensburgi püspök, prédikátor, s végez etül ismét mint hallgatag szerzetes folytatott haláláig.
Albert korán ak egyik zseniális szellemi építőmestere. Életét látva megsejthetünk valami t a középkori Európa és emberének tágasságából. A nagy építési tervek korsz aka ez, amelyek szerint városokat és katedrálisokat építettek; olyan törvén yhozás időszaka, amely vallásos lelkülettel kultúrát határozott meg. A közö s katolikus hit szolgáltatta az alapot a népek életéhez, az a hit, amely tö bb mint egy évezreden át a politikai közösségben is biztosította a polgárok jogait.
Albert a Duna mentén született. Padovában találkozott Szász Jordánnal, aki a domonkos rend generálisa volt és megnyerte Albertet. Későb b az Alpokon túlra, Kölnbe küldte őt, abba a nagy középkori német városba, amely Északnyugat-Európa nagy útjainak találkozási pontjában feküdt. Ez a R ajna parti város lett Albert későbbi útjainak kiindulópontja, melyek során az akkor ismert világ felét bejárta. A Rend megbízásából több városban megs zervezte a rendi főiskolát: Hildesheimben, Freiburg im Bresgauban, Regensbu rgban és Strassburgban. De ezek a városok csak állomások Albert Párizsba ve zető útján, amely az első európai egyetemre vitte. A Párizsi Egyetemen a do monkosok két professzori székkel rendelkeztek, de a franciáké volt az előjo g, hogy saját nemzetbéli professzort jelöljenek rá. Albert az első idegen d omonkos, aki itt katedrát kapott.
Kölnben Albert tovább folytatta tud ományos munkáját. Megalapította a rendi egyetemet, amelyből később, a 19. s zázad végén kialakult a Kölni Városi Egyetem. Katedrája köré húsz nemzet nö vendékei sereglettek össze, köztük Aquinói Szent Tamás is, kinek nagysága e lőtt később a mester, Albert is meghajolt. Még öreg kora ellenére is elsiet ett Párizsba, hogy Tamás, egykori növendéke tanítását megvédje.
A pol itikát alárendelte Isten országának. Amikor a Staufi uralkodóház elvesztett e hatalmát, az egész birodalom az interregnum bizonytalanságának áldatlan á llapotába került; „császár nélkül, félelmetes időket”éltek. 1273. október 1 -én a német választófejedelmek királlyá választották Habsburg Rudolfot. Ekk or Albert elment a Lyoni zsinatra, és úgy jellemezte a pápa előtt az zjonna n megválasztott királyt, mint az igazság harcosát és a rend emberét. Ezek u tán X. Gergely a választást elismerte.
Albertot leginkább természettu dósként ismerik az emberek. Az első indításokat a természettel való foglalk ozásra Itáliában kapta. A természet csodái és rejtélyei először itt tárulta k föl előtte. Későbbi élete folyamán a természettudománynak majd minden ágá val foglalkozott: orvostudománnyal, fiziológiával, állattannal, növénytanna l, fizikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagásza ttal. Különleges szeretettel volt az élet iránt. A növény- és állatvilágot páratlanul ismerte. Jó megfigyelőképességéhez tudományos pontosság társult, ezért tudott olyan mélységekig behatolni a természet titkaiba, sért el oly an eredményeket, melyek előtt nemcsak a kortársak álltak meg ámulattal, han em ma is tiszteletet parancsolnak. Természetesen Albert is korának gyermeke volt, ősi felfogások őt is korlátozták, de az elsők közé tartozik, aki nem a tekintélyre támaszkodó hittel, hanem a tapasztalat útján szerzett ismere tek alapján közeledett a természethez. Ezt az eszmét átsugározta a következ ő időkre is.
Albertnek mint teológusnak legnagyobb eredménye az, hogy fölfedezte Arisztotelész filozófiai írásait, és termékennyé tette azokat a teológia számára. E műveket megtisztította minden rárakódott arab és egyéb rétegtől, s a tisztán arisztotelészi kincseket hasznosította. Ezzel megter emtette annak lehetőségét, hogy Tamás később nemcsak filozófiai, hanem teol ógiai kérdésekben is Arisztotelészre támaszkodhassék.
Ha valaki igazá n látja Albert életét, önkéntelenül is fölmerül benne a kérdés, hogy egyetl en ember hogyan volt képes minderre? Hogyan élhetett ilyen megterheléssel é s ilyen szellemi feszültség közepette? Tetterejének és termékenységének tit ka mély imádságos életében, Istennel való kapcsolatában rejlik. Van két mon data, amelyek rávilágítanak arra, hogyan is állt Isten színe előtt.
A z első így szól: „Uram, én azt szeretném, ha szeretett akaratod szerint emb er lehetnék.” Amikor a pápa az immár 77 éves Albertot arra szólította föl, hogy vegye át a regensburgi püspökség vezetését, nem szívesen mondott igent , de a pápa szava számára Isten akaratát közvetítette. Egy tönkrement egyhá zmegyét kellett ismét életképessé tennie. Őt azonban semmi egyéni becsvágy nem hajtotta, csak az elődje hibáit akarta minél inkább kijavítani és jóvát enni. Két évvel később, mikor a rábízott föladatot végrehajtotta, alázatosa n kérte a pápát, engedje, hadd éljen ismét egyszerű szerzetesként. S mikor a pápa beleegyezését adta, abban is Isten akaratát látta.
Albert máso dik mondata: „Te magad menj Istenhez. Hasznosabb ez neked, mint ha az össze s égben lévő szentet Hozzá küldenéd.” Ez a mondata az emberi lélek és Isten közti közvetlen kapcsolatot hangsúlyozza, amit semmi mással nem lehet hely ettesíteni, s ebből ered az ember egész életének vallásos értéke. Albertnek nem lehet a szemére vetni, hogy keveset foglalkozott a világgal, vagy, hog y nem tett volna érte eleget. De minden tevékenysége, utazása és kutatása, továbbá az emberiség érdekében tett szolgálata mellett soha nem feledkezett meg az egyetlen szükségesről, s nem is mellőzte azt. Miután a keresztes há ború érdekében prédikált Németországban és Csehországban (1263--64) és rövi d időt Würzburgban és Strassburgban töltött, 1270-től ismét Kölnben élt. It t dolgozott általános tisztelettől övezetten 1280. november 15-én bekövetke zett haláláig. XI. Pius 1931-ben avatta szentté. Ünnepét 1932-ben vették fö l a római naptárba.
Legendáiból
A Nagynak (Magnus) és Egyetemes Tudósnak (Doctor universalis) nevezett Albert egészen alacsony termetű volt, s erről a következő anekdotát beszélték: amikor a p ápa előtt, aki még nem ismerte őt, kihallgatáson jelent meg, a Szentatya jó ságosan fölszólította az akkor már neves dominikánus szerzetest, hogy nyugo dtan álljon csak föl térdeplő helyzetéből. A kicsi, de önérzetes Albert így válaszolt: „Már felálltam!”
Ha valaki a középkorban úgy foglalkozott a természettel, mint Albert, és laboratóriumában a többiek szeme elől elre jtetten kísérleteket folytatott, az a nép előtt varázslónak tűnt. Albertről is, akit később úgy tekintettek, mint Doktor Faust mintáját, rendkívüli tö rténetek jártak a nép ajkán. Mesélték, hogy Vilmos, Hollandia királya egysz er a tél közepén látogatta meg Albertet Kölnben, és a kertjében virágokat, meleg napsütést, érett gyümölcsöket és daloló madarakat varázsolt elő, és m indehhez egy bőséges lakomát, melynek ételei és italai a vendégek kezében k ísértetté változtak. Azt is mondták, hogy varázsserlegével betegeket gyógyí tott, s hogy földobott egy kötelet a levegőbe, majd fölmászott rá. Úgy mond ják, hogy ő találta föl a puskát, a puskaport, az órát és más hasonló szerk ezeteket, egészen addig, hogy szerkesztett volna egy olyan robotembert, ame ly úgy tudott dolgozni és beszélni, mint egy igazi ember. Tudni vélték, hog y megszelídített egy ördögöt, a levegőben röpült át országokon, és birtokáb an volt a bölcsek köve. A francia király leányát állítólag láthatatlanná te tte és elrabolta.
Ezek mind népies mesék csupán. Valójában Nagy Szent Albert szigorú gondolkodó és kutató volt, aki már a saját korában elmondha tta: „A természettudós feladata nem az, hogy mások híradásait egyszerűen át vegye, hanem hogy fölkutassa a természet jelenségeinek okait.'' Ezért válla lkozott arra, hogy bányába leszálljon, ahol kőzeteket tanulmányozott; ritka ságokat gyűjtött, Kölnben pedig növényházat rendezett be. Elsőként írta le a virágok porzóit és a nektárt, ismerte a rovarok hasi idegszálát, s leírta a magban a csíra helyzetét. Megállapította továbbá, hogy a fák magassága é s lombjának nagysága összefügg a fénnyel és a meleggel. Megállapította a fö ld gömb alakját és a déli félteke lakhatóságát. Sevillában őriznek egy Albe rt- kéziratot, amelyet Kolumbusz Kristóf olvasott és lapszéli jegyzetekkel látott el. Albert számára „minden tudomány szem, amellyel az ember Istent n ézi”.
Albert, aki előítéletek nélkül közeledett a Krisztus előtti és a kereszténységen kívüli világ szellemi értékeihez, kénytelen volt harcba s zállni, főleg a saját rendjén belül, a meglátott értékekért: „Vannak embere k, akik nem tudnak semmit, de mindenképpen támadják a filozófia alkalmazásá t, főleg a prédikátor testvérek között, ahol senki nem mond nekik ellent... Ezt néhány lusta ember miatt mondom, akik, hogy a saját tétlenségüket palá stolják, mások írásaiban tallóznak, hogy valami becsmérelnivalót találjanak benne. Ilyenek hurcolták meg Szókratészt, űzték el az athéni akadémiáról P latónt, és megutálták Arisztotelészt is.”
Brabanti Tamás tesz tanúság ot arról, hogy Albert minden elméleti kutatás mellett nagyon jámbor ember v olt, annyira, hogy „a német misztika atyja” nevet érdemelte ki: „Saját megf igyelésem alapján mondom -- hiszen hosszú időn át hallgatója voltam --, hog y a tiszteletreméltó mester, Albert testvér a prédikátorok rendjéből sok es ztendőn át éjjel és nappal ápolta az imádságos életet amellett, hogy sokat tanított, olyannyira, hogy szinte naponta elimádkozta a zsoltároskönyvet. A mikor a zsolozsma, az előadások és a disputák véget értek, azonnal az elmél kedésnek adta át magát. Csoda-e ezek után, hogy mindenki mást fölülmúlt a t udományban az, aki az erények utáni törekvésben ily nagy lépéseket tett?!”< /p>
Abban az időben az Egyházon belül a ferencesek és domonkosok szembesz álltak és harcoltak egymással, s ezáltal veszélybe került az új rendek fenn maradása és az egyházi megújulás. Albert megjelent Anagniban, a pápai udvar ban, és átütő sikerrel megvédte mind a barna (ferences), mind a fekete (dom onkos) testvéreket. Egy szimbolikus elbeszélés írja le Albertnek ezt a győz elmét:
Két évvel az említett esemény előtt egy bajor ágostonos kanono k a pápai udvarba ment valami lelki ügy elintézésére. Egy napon a Szent Pét er-bazilikában imádkozott és elragadtatásba esett. Azt látta, hogy a bazili ka tele van kígyókkal, és sziszegésük betöltötte az egész templomot, sőt eg ész Rómát is. A szerzetes nagyon megrémült. Egyszer csak meglátott egy embe rt, amint belép a bazilikába, domonkos habitusban. Míg csodálkozva nézte az ismeretlen domonkos szerzetest, Istentől világosságot kapott, hogy ezt az embert Albertnek hívják. A kígyók heves sziszegéssel vették körül, ráfonódt ak kezére és lábára, sőt egész testét is körülvették. Albert egy határozott mozdulattal kiszabadította magát, föllépett az ambóra, ahonnan az evangéli umot szokták ünnepnapokon fölolvasni, Szent János evangéliumát olvasta addi g a helyig, ahol ez áll írva: „És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott .” Akkor a kígyók sziszegése elhallgatott, az állatok elmenekültek, és ismé t békés csend támadt.
Albert, mint tanító és prédikátor, aki mint „Bo cskoros Testvér” gyalog járta be egész Európát, elsősorban arra törekedett, hogy megújítsa a méltatlan és pénzéhes klérust. Amikor egy kölni kanonok a zzal dicsekedett előtte, hogy a római kúriától fölmentése van több javadalm a birtoklására, a szent ezt mondta: „Most legalább engedéllyel utazhat a ká rhozat felé.” Másutt az egyik előadásában ezt mondta: „A Nap sötétedik akko r, ha olyan emberek, mint a pápák, a bíborosok, az érsekek és a püspökök el sötétednek, hiszen nekik világosságot kellene árasztaniuk az egész földkere kségen.”
Amikor regensburgi püspök volt, a hívekben igen mély nyomoka t hagytak prédikációi. Egy-egy alapmondatát, illusztráló képpel együtt nagy fatáblákra festették és emlékeztetőül kifüggesztették a templomokban, hogy a püspök szavai állandóan szem előtt legyenek. Néhány ilyen „Albert-tábla” szavai ránk maradtak:
A hamis aszkézissel szemben: „Ha egy kemény sz ót türelmesen elviselsz Urunk szeretetében, az jobban tetszik Istennek, min t ha a hátadon szétvernél annyi seprőt, amennyi egy hold földön terem.”
A zarándoklás túlbecsülésével szemben: „Ha az Úr kegyelmével állandóan b ánatot indítasz a lelkedben, Istennek jobban tetszik, mint ha a világ egyik szélétől a másikig zarándokolnál.”
Isten megismeréséről: „Ha Isten t itka érdekel, akkor a legszegényebb embert kérdezd, aki örömmel szegény, Is ten iránti szeretetből. Ez többet tud Isten titkáról, mint a föld összes tu dósai.”
Imádság
Istenünk, ki Nagy Szent Al bertet arra választottad, hogy a tudományt összhangba hozza a hittel, kérün k, segíts minket, hogy hűségesek maradjunk az ő tanításához, és a tudományo k fejlődésével egyre mélyebben megismerjünk és megszeressünk téged!
Forrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240329T122716 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20191115 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20191116 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR