BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20181111T000000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:0ff5a2e2d724fd987bf3ee54d36a64c8 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150407 SUMMARY:Szent Jozafát (emléknap) DESCRIPTION:Élete\nSzent Jozafát 1580 körül született a volhiniai Vlagyimirban. A terül et ma Ukrajnához tartozik, akkoriban lengyel fennhatóság alatt állt. Család ja a fehér ruténok közül származott. Atyja, Kuncevicz Gavriol városi tanács os volt, édesanyját Marinának hívták. A szülők ortodox vallásúak voltak, s gyermeküket Jánosnak keresztelték.\nAmikor János elemi iskoláit befejezte, kereskedőinas lett Vilnában. 1596-ban Breszt-Litovszkban több rutén ortodox püspök unióra lépett a római egyházzal, megtartva keleti rítusukat. János is ezekben az években találta meg az utat a katolikus Egyházhoz -- úgy tűni k saját kezdeményezésére. 1604-ben engedélyt kért a kijevi metropolitától, Hipatiu Pociejtől, hogy beléphessen a majdnem teljesen elnéptelenedett viln ai Szentháromság-kolostorba. Szerzetesként vette föl a Jozafát nevet.\n1607 -ben megnyerte egyik barátját, a nagyon képzett Rutszkij Józsefet, és az is belépett a kolostorba. Később arhimandrita és metropolita lett. Nem sokkal ezután Jozafátot diákonussá szentelték. 1613-ban Bitenben kolostori elöljá ró, higumen, de már a következő évben visszahívták Vilnába, és a Szenthárom ság-kolostor arhimandritája lett. 1618-ban az időközben metropolitává lett barátja, Rutszkij segédpüspökké nevezte ki, s Jozafát hamarosan a kilencven éves korában elhunyt polocki érsek, Gedeon utódja lett.\nÉrsekségének első három évében sok lelket nyert meg az uniónak, sokan tértek vissza az ortod ox Egyházból a katolikus Egyház közösségébe. 1621-ben azonban megzavarták m űködését: a jeruzsálemi ortodox pátriárka, III. Theofanész, minden egyházi és világi hatósági hozzájárulás nélkül, az összes katolikus püspöki székhel yre ortodox ellenpüspököt állított. Polock számára Meletij Szmotritszkij sz erzetest szentelte püspökké, akinek megbízottak révén sikerült a nép nagy r észét elhódítania Jozafáttól. Azzal rágalmazta, hogy el akarja latinosítani a liturgiát, s csak álnokságból és átmenetileg használja a szláv és a görö g nyelvet. A keleti szertartásokat féltő embereket ezzel sikerült a püspök ellen lázítania.\nAz ellenségeskedés egyre nagyobb méreteket öltött Jozafát körül. Ő világosan látta, hogy életébe fog kerülni a pápához való hűsége, de nem tántorodott meg. 1623. november 12-én a saját házában gyilkolták meg .\nVIII. Orbán pápa, amikor hírül vette vértanúságát, azonnal megindította a szentté avatási eljárást. Húsz évvel a halála után, 1643-ben boldoggá is avatta Jozafát püspököt. A szentté avatást IX. Pius pápa végezte 1867-ben. XXIII. János és VI. Pál pápa a II. vatikáni zsinattal kapcsolatban új lendü letet adott az egység vértanúja tiszteletének.\nÜnnepét 1882-ben vették föl a római naptárba, november 14-re. 1969- ben november 12-re, a halála napjá ra helyezték át.\n \nLegendáiból\nA 16. század végén mind a katolikus, mind az ortodox Egyház híveinek élete meglehetősen feszült légkörben zajlott. A katolikusok körében az ellenreformáció hatása volt nagy, az ortodoxok közö tt pedig egyre inkább érezték a megújulás szükségességét. A lengyel fennhat óság alá eső területeken ez a reform az esetek többségében a római egyházza l való unióba torkollott, amelynek aztán politikai színezetű ellenhatása tá madt. Tagadhatatlan, hogy az egység szorgalmazói között voltak olyanok, aki ket nem tisztán vallási indítékok, hanem politikai és szociális célok is ve zettek. Ilyen időszakokban a papságban is, a gazdagabb rétegekben is könnye n erkölcsi lazaság lépett föl. A vidék egyszerű, csendesen élő népe pedig a maga jámborságát őrizve várta a jobb időket. Úgy tűnik, a Kuncevicz család az utóbbiak közé tartozott, akik hűségesen őrizték atyáik ortodox örökségé t. János életéből részleteket csak attól kedve ismerünk, amikor már kereske dőinas volt Vilnában.\nA boldoggá avatás során kortársai személyes tapaszta lataik alapján vallották, hogy János már gyermekkorában föltűnően vallásos és Isten közelében élő lélek volt. Nem lehet természetes magyarázatot talál ni, hogy mi indíthatta arra, hogy a gazdagon fölszerelt vilnai ortodox temp lom helyett a majdnem teljesen elhagyatott Szentháromság-kolostor templomáb a kezdett járni. E kolostor arhimandritája színleg katolikus, de szíve szer int ortodox volt, ráadásul egyáltalán nem volt mintaszerzetes. A kolostorna k valójában ő volt az egyedüli lakója. János pedig minden ellenszolgáltatás nélkül ellátta a liturgia körüli szolgálatot: énekelt, olvasott, akkor is, amikor mindössze ketten voltak hétköznaponként a templomban, vagy amikor c sak húsz-harminc hívő jött az ünnepi liturgiára.\nMunkaadója, a gazdag, de gyermektelen Popovics Jácint örökösévé akarta tenni Jánost. Ő pedig húsz év es korában, látva már minden nehézséget, metropolitai engedéllyel belépett a majdnem elpusztult Szentháromság-kolostorba. Két eszme vezérelte: először meg volt győződve arról, hogy Isten szerzetesnek hívja, hogy egészen az Ő szolgálatára szentelje magát. Másik fölismerése az volt, hogy az üdvösség l egbiztosabb útja a római pápával közösségben élő katolikus Egyházban van. E két eszméért áldozta föl életét.\nNagy elszántsággal fogott a szerzetesi é lethez. Mivel mestere nem volt, akitől tanulhatta volna, a szentek írásaiho z fordult. Sokat olvasott a régi, nagy szerzetesektől, s követni kezdte őke t. Élete végéig vezeklőövet és ciliciumot viselt, böjtölt, virrasztott és o storozta magát.\nAmikor diákonussá szentelték, buzgósága megsokszorozódott. Nagyon fontosnak tartotta a gyakori gyónást. Az utcán és a piacokon is meg szólította az embereket, és gyónásra buzdította őket. Amikor pappá, majd pü spökké szentelték, maga is sokat és szívesen gyóntatott. Érsekként engedély ezte papjainak, hogy azokat, akik nem tudnak templomba menni, háznál is meg gyóntathatják. Azokat a papokat, akikről megtudta, hogy évente sem akarnak gyónni, súlyos büntetéssel fenyegette meg.\nMég kereskedőként dolgozott, am ikor naponta részt vett a zsolozsmán, s ezt haláláig megtartotta. Papjait a rra buzdította, hogy a liturgiát akkor is végezzék, ha senki sem jön a híve k közül a templomba. Erősen szorgalmazta, hogy a keleti egyházjog és a zsin atok határozatait pontosan tartsák meg.\nÉlete végéig meg volt győződve arr ól, hogy méltatlan és alkalmatlan a tisztségek viselésére, amellyel az Egyh áz megbízta. Amikor korábbi barátja, Rutszkij polocki érsekké akarta tenni, Jozafát teljes erejével tiltakozott. Barátait megeskette arra, hogy lebesz élik Rutszkijt a szándékáról. Végül megígérte, hogy minden erejével a püspö kség szolgálatára lesz, csak neki magának ne kelljen püspökké lennie. Rutsz kij metropolita azonban jól ismerte Jozafátot, nem engedett, s végül fölsze ntelték.\nPüspökként nagy gondja volt a nép oktatására. Írt egy katekizmust , amely világos, egyszerű módon közölte a katolikus hit igazságait. Amikor kiderült, hogy nem tudja kinyomtatni, elrendelte, hogy minden plébánia máso lja le magának kézírással, és vasárnapokon ebből oktassák a híveket.\nMindv égig hű maradt a katolikus Egyház terjesztésének eszméjéhez, s adott alkalo mmal -- úgy, ahogy az atyák írásaiban olvasta -- igénybe vette a világi hat alom segítségét is.\nAbban a három évben, amikor zavartalanul működhetett, soha nem élt vissza püspöki hatalmával. Amikor pedig az ellenpüspök szinte teljesen megfosztotta híveitől, magára hagyottan, két éven át őrizte meggyő ződését és végezte minden püspöki teendőjét. Sokszor fenyegették azzal, hog y megölik. A vértanúsága előtti napon is kapott ilyen figyelmeztetéseket, m égis elment Vityebszkbe.\nKora reggel részt vett a hajnali zsolozsmán a szé kesegyházban. Közben már behallatszott, hogy emberek gyülekeznek a templom körül, és az egyre növekvő lármából sejteni lehetett, hogy nem békés szándé kkal jönnek. Jozafát érsek a zsolozsma végeztével átment a püspöki házba, h ogy fölkészüljön a liturgiára. A tömeg betörte az ajtót és berontott a házb a. A személyzet tagjai próbálták elállni útjukat, de egymás után megölték ő ket.\nAmikor a püspök meghallotta a zajt, a támadók elé sietett és az egyik szemtanú szerint így kiáltott a betörőkre: ,,Miért ölitek a szolgáimat? Mi t ártottak nektek? Ha engem kerestek, itt vagyok!'' -- Máris kardok és tőrö k sebezték halálra, majd dühükben letépték róla a ruhát, mert fölbujtóik az t mondták nekik, hogy a püspök háza tele van kincsekkel, maga a püspök sely embe és bársonyba öltözködik. De amikor letépték egyszerű vászonruháját, me glátták testén az ostorozások nyomát, és kezükben ott volt a selyem helyett a vezeklőing.\n \nImádság\nIstenünk, ki Szent Jozafát püspököt képessé tet ted arra, hogy jó pásztorként életét adja juhaiért, kérünk, áraszd Egyházad ra Szentlelkedet, és vértanúd közbenjárására erősíts meg minket, hogy késze k legyünk életünket adni testvéreinkért!\n \nForrás: Diós István: Szentek É lete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élet e
Szent Jozafát 1580 körül született a volhiniai Vlagyimirban. A terület ma Ukrajnához tartozik, akkoriban lengyel fennhatóság alatt állt. C saládja a fehér ruténok közül származott. Atyja, Kuncevicz Gavriol városi t anácsos volt, édesanyját Marinának hívták. A szülők ortodox vallásúak volta k, s gyermeküket Jánosnak keresztelték.
Amikor János elemi iskoláit b efejezte, kereskedőinas lett Vilnában. 1596-ban Breszt-Litovszkban több rut én ortodox püspök unióra lépett a római egyházzal, megtartva keleti rítusuk at. János is ezekben az években találta meg az utat a katolikus Egyházhoz - - úgy tűnik saját kezdeményezésére. 1604-ben engedélyt kért a kijevi metrop olitától, Hipatiu Pociejtől, hogy beléphessen a majdnem teljesen elnéptelen edett vilnai Szentháromság-kolostorba. Szerzetesként vette föl a Jozafát ne vet.
1607-ben megnyerte egyik barátját, a nagyon képzett Rutszkij Józ sefet, és az is belépett a kolostorba. Később arhimandrita és metropolita l ett. Nem sokkal ezután Jozafátot diákonussá szentelték. 1613-ban Bitenben k olostori elöljáró, higumen, de már a következő évben visszahívták Vilnába, és a Szentháromság-kolostor arhimandritája lett. 1618-ban az időközben metr opolitává lett barátja, Rutszkij segédpüspökké nevezte ki, s Jozafát hamaro san a kilencven éves korában elhunyt polocki érsek, Gedeon utódja lett.
Érsekségének első három évében sok lelket nyert meg az uniónak, sokan té rtek vissza az ortodox Egyházból a katolikus Egyház közösségébe. 1621-ben a zonban megzavarták működését: a jeruzsálemi ortodox pátriárka, III. Theofan ész, minden egyházi és világi hatósági hozzájárulás nélkül, az összes katol ikus püspöki székhelyre ortodox ellenpüspököt állított. Polock számára Mele tij Szmotritszkij szerzetest szentelte püspökké, akinek megbízottak révén s ikerült a nép nagy részét elhódítania Jozafáttól. Azzal rágalmazta, hogy el akarja latinosítani a liturgiát, s csak álnokságból és átmenetileg használ ja a szláv és a görög nyelvet. A keleti szertartásokat féltő embereket ezze l sikerült a püspök ellen lázítania.
Az ellenségeskedés egyre nagyobb méreteket öltött Jozafát körül. Ő világosan látta, hogy életébe fog kerüln i a pápához való hűsége, de nem tántorodott meg. 1623. november 12-én a saj át házában gyilkolták meg.
VIII. Orbán pápa, amikor hírül vette vérta núságát, azonnal megindította a szentté avatási eljárást. Húsz évvel a halá la után, 1643-ben boldoggá is avatta Jozafát püspököt. A szentté avatást IX . Pius pápa végezte 1867-ben. XXIII. János és VI. Pál pápa a II. vatikáni z sinattal kapcsolatban új lendületet adott az egység vértanúja tiszteletének .
Ünnepét 1882-ben vették föl a római naptárba, november 14-re. 1969- ben november 12-re, a halála napjára helyezték át.
Legendáiból
A 16. század végén mind a katolikus, mind az ortodox Egyház híveinek élete meglehetősen feszült légkörben zajlott. A katolikusok körében az ellenreformáció hatása volt nagy, az ortodoxok között pedig egy re inkább érezték a megújulás szükségességét. A lengyel fennhatóság alá eső területeken ez a reform az esetek többségében a római egyházzal való uniób a torkollott, amelynek aztán politikai színezetű ellenhatása támadt. Tagadh atatlan, hogy az egység szorgalmazói között voltak olyanok, akiket nem tisz tán vallási indítékok, hanem politikai és szociális célok is vezettek. Ilye n időszakokban a papságban is, a gazdagabb rétegekben is könnyen erkölcsi l azaság lépett föl. A vidék egyszerű, csendesen élő népe pedig a maga jámbor ságát őrizve várta a jobb időket. Úgy tűnik, a Kuncevicz család az utóbbiak közé tartozott, akik hűségesen őrizték atyáik ortodox örökségét. János éle téből részleteket csak attól kedve ismerünk, amikor már kereskedőinas volt Vilnában.
A boldoggá avatás során kortársai személyes tapasztalataik alapján vallották, hogy János már gyermekkorában föltűnően vallásos és Iste n közelében élő lélek volt. Nem lehet természetes magyarázatot találni, hog y mi indíthatta arra, hogy a gazdagon fölszerelt vilnai ortodox templom hel yett a majdnem teljesen elhagyatott Szentháromság-kolostor templomába kezde tt járni. E kolostor arhimandritája színleg katolikus, de szíve szerint ort odox volt, ráadásul egyáltalán nem volt mintaszerzetes. A kolostornak valój ában ő volt az egyedüli lakója. János pedig minden ellenszolgáltatás nélkül ellátta a liturgia körüli szolgálatot: énekelt, olvasott, akkor is, amikor mindössze ketten voltak hétköznaponként a templomban, vagy amikor csak hús z-harminc hívő jött az ünnepi liturgiára.
Munkaadója, a gazdag, de gy ermektelen Popovics Jácint örökösévé akarta tenni Jánost. Ő pedig húsz éves korában, látva már minden nehézséget, metropolitai engedéllyel belépett a majdnem elpusztult Szentháromság-kolostorba. Két eszme vezérelte: először m eg volt győződve arról, hogy Isten szerzetesnek hívja, hogy egészen az Ő sz olgálatára szentelje magát. Másik fölismerése az volt, hogy az üdvösség leg biztosabb útja a római pápával közösségben élő katolikus Egyházban van. E k ét eszméért áldozta föl életét.
Nagy elszántsággal fogott a szerzetes i élethez. Mivel mestere nem volt, akitől tanulhatta volna, a szentek írása ihoz fordult. Sokat olvasott a régi, nagy szerzetesektől, s követni kezdte őket. Élete végéig vezeklőövet és ciliciumot viselt, böjtölt, virrasztott é s ostorozta magát.
Amikor diákonussá szentelték, buzgósága megsokszor ozódott. Nagyon fontosnak tartotta a gyakori gyónást. Az utcán és a piacoko n is megszólította az embereket, és gyónásra buzdította őket. Amikor pappá, majd püspökké szentelték, maga is sokat és szívesen gyóntatott. Érsekként engedélyezte papjainak, hogy azokat, akik nem tudnak templomba menni, házná l is meggyóntathatják. Azokat a papokat, akikről megtudta, hogy évente sem akarnak gyónni, súlyos büntetéssel fenyegette meg.
Még kereskedőként dolgozott, amikor naponta részt vett a zsolozsmán, s ezt haláláig megtartot ta. Papjait arra buzdította, hogy a liturgiát akkor is végezzék, ha senki s em jön a hívek közül a templomba. Erősen szorgalmazta, hogy a keleti egyház jog és a zsinatok határozatait pontosan tartsák meg.
Élete végéig meg volt győződve arról, hogy méltatlan és alkalmatlan a tisztségek viselésére , amellyel az Egyház megbízta. Amikor korábbi barátja, Rutszkij polocki érs ekké akarta tenni, Jozafát teljes erejével tiltakozott. Barátait megeskette arra, hogy lebeszélik Rutszkijt a szándékáról. Végül megígérte, hogy minde n erejével a püspökség szolgálatára lesz, csak neki magának ne kelljen püsp ökké lennie. Rutszkij metropolita azonban jól ismerte Jozafátot, nem engede tt, s végül fölszentelték.
Püspökként nagy gondja volt a nép oktatásá ra. Írt egy katekizmust, amely világos, egyszerű módon közölte a katolikus hit igazságait. Amikor kiderült, hogy nem tudja kinyomtatni, elrendelte, ho gy minden plébánia másolja le magának kézírással, és vasárnapokon ebből okt assák a híveket.
Mindvégig hű maradt a katolikus Egyház terjesztéséne k eszméjéhez, s adott alkalommal -- úgy, ahogy az atyák írásaiban olvasta - - igénybe vette a világi hatalom segítségét is.
Abban a három évben, amikor zavartalanul működhetett, soha nem élt vissza püspöki hatalmával. Am ikor pedig az ellenpüspök szinte teljesen megfosztotta híveitől, magára hag yottan, két éven át őrizte meggyőződését és végezte minden püspöki teendőjé t. Sokszor fenyegették azzal, hogy megölik. A vértanúsága előtti napon is k apott ilyen figyelmeztetéseket, mégis elment Vityebszkbe.
Kora reggel részt vett a hajnali zsolozsmán a székesegyházban. Közben már behallatszot t, hogy emberek gyülekeznek a templom körül, és az egyre növekvő lármából s ejteni lehetett, hogy nem békés szándékkal jönnek. Jozafát érsek a zsolozsm a végeztével átment a püspöki házba, hogy fölkészüljön a liturgiára. A töme g betörte az ajtót és berontott a házba. A személyzet tagjai próbálták elál lni útjukat, de egymás után megölték őket.
Amikor a püspök meghallott a a zajt, a támadók elé sietett és az egyik szemtanú szerint így kiáltott a betörőkre: ,,Miért ölitek a szolgáimat? Mit ártottak nektek? Ha engem kere stek, itt vagyok!'' -- Máris kardok és tőrök sebezték halálra, majd dühükbe n letépték róla a ruhát, mert fölbujtóik azt mondták nekik, hogy a püspök h áza tele van kincsekkel, maga a püspök selyembe és bársonyba öltözködik. De amikor letépték egyszerű vászonruháját, meglátták testén az ostorozások ny omát, és kezükben ott volt a selyem helyett a vezeklőing.
Imádság
Istenünk, ki Szent Jozafát püspököt képessé tetted arra, hogy jó pásztorként életét adja juhaiért, kérünk, áraszd Egyházadra S zentlelkedet, és vértanúd közbenjárására erősíts meg minket, hogy készek le gyünk életünket adni testvéreinkért!
Forrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240329T121606 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20191112 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20191113 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR