BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20200206T000000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:07789b0d7ad7061a9ec77abc5bb87102 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150055 SUMMARY:Miki Szent Pál és vértanútársai (emléknap) DESCRIPTION:Életük\nJapánban Xavéri Szent Ferenc kezdte meg a hittérítést. Ő maga nem s ok eredményt láthatott, de a következő évtizedekben seregestől tértek meg a z emberek, és 1587-ben már mintegy 250.000 lelket számláló katolikus közöss ég élt Japánban Nagasaki központtal. De éppen ebben az esztendőben az orszá g ura, Toyotomi Hideyosi (1582--1598), aki korábban elnéző volt a keresztén yekkel szemben, a kudarcba fulladt koreai háború miatt ellenük fordult: a j ezsuitákat kiutasította az országból. Rendelkezését azonban nem vették szig orúan, így néhány jezsuita eltávozott, a többség viszont helyben maradt és titokban tovább folytatta a térítést.\n1593-ban a Fülöp-szigetekről, Manilá ból ferencesek érkeztek Japánba, akik nagy buzgóságukban egyszerűen figyelm en kívül hagyták az előttük járt missziósok tapasztalatait. Annak ellenére, hogy a shogun, Hideyosi betiltotta a prédikálást, nyíltan hirdették az eva ngéliumot, sőt két konventet és kórházakat is alapítottak. Hideyosi 1596 de cemberében elfogatta a ferenceseket, s velük együtt három jezsuitát és tize nöt japán hívőt, akik a ferences harmadrend tagjai voltak. Meakóba gyűjtött ék őket össze, s miután megkínozták, halálra ítélték őket.\nAz ítélet úgy s zólt, hogy Nagasakiban kereszten fognak meghalni. Miután az ítéletet kimond ták, mindegyiküket megcsonkították: levágták a bal fülüket, és hármasával k ocsira kötözve körülhurcolták őket Meakóban, hogy a nép csúfolhassa a keres ztényeket. Ezután elindították a huszonnégy halálraítéltet Nagasaki felé. A z út egy hónapig tartott és jelentős részét gyalog kellett megtenniük. Az u ralkodó szándéka az volt, hogy amerre csak a menet elhalad, elrettentse a k eresztényeket a hitüktől. Ám ennek éppen az ellenkezője történt: a vértanús ágra kiválasztottak mindenütt erőt öntöttek a hívekbe, azok pedig, különfél e módokon s ahogy csak lehetett, szolgálatukra voltak. E szolgáló keresztén yek közül ketten csatlakoztak is a rabokhoz, hogy mindig mellettük lehessen ek, ezért a parancsnok egyszerűen besorolta őket a kivégzendők közé.\nFebru ár 5-én Nagasakiban, a kikötő előtti dombon az egész városnak szánt látvány osság volt a kivégzés. Az áldozatokat keresztre kötözték, ők pedig a Te Deu mot énekelve készültek a halálra, majd a keresztről buzdították a hívőket. A vértanúk között lévő gyermekek a Laudate pueri Dominum (Dicsérjétek gyerm ekek az Urat) kezdetű zsoltárt énekelték. Életüket két-két katona lándzsája oltotta ki, keresztben szúrták át mindegyikük szívét.\nSzemtanúk beszámoló i alapján a következőket tudjuk még e vértanúkról:\nHatan közülük spanyol s zármazású ferencesek voltak:\nAguierrei Márton, aki a rendben a Mennybemene telről nevezett Márton volt, 1567-ben született a spanyolországi Vergarában . Tizenhét évesen mint egyetemista lépett az obszerváns ferences rendbe. Fö lszentelése után, 1590-ben Mexikóba küldték, innen a Fülöp-szigetekre kerül t, majd 1596-ban egyik tanítványával, Blanco Ferenccel Japánba ment. Meakób an, később Osakában tevékenykedett (itt guárdián volt), s Ferenccel együtt lettek vértanúk.\nBlázquez Péter Battista 1542-ben született Avila közelébe n, San Estebanban. 1566-ban ferences lett, s mint tanár és szónok dolgozott . 1580-ban Mexikóba, három évvel később a Fülöp-szigetekre küldték. 1593- t ól a Japánban működő ferences misszió vezetője. Három kolostort és két kórh ázat alapított. 1596. december 9-én tartóztatták le öt ferences társával és három jezsuita novíciussal együtt.\nDe Las Casas Fülöp Mexikó városában sz ületett spanyol szülőktől. Fölvételét kérte a ferencesekhez, de a novíciátu st rövid időn belül elhagyta, s visszatért a világba. 1589-ben Manilában te lepedett meg mint kereskedő, és könnyelmű életet kezdett. 1590-ben ismét be lépett a rendbe, s ekkor már kitartott. Mint katolikust 1596-ban útnak indí tották Mexikó felé, hogy ott pappá szenteljék, de egy vihar a hajót Japán p artjaira sodorta. Osakában és Meakóban készült a papságra. Blázquez Péterre l együtt fogták el és ítélték halálra.\nGarcia González a kelet-indiai Baza inban született 1562 körül. Apja portugál, anyja indiai volt. A jezsuiták n evelték. Huszonöt évesen Japánba indult kereskedőnek, de végül a ferencesek hez csatlakozott, akik hitoktatást bíztak rá. Eredményes működés után Manil ába ment, s ott belépett a harmadrendbe. Amikor Blázquez atya Japánba indul t, melléje rendelték tolmácsnak és segítőtársnak. Vele együtt fogták el.\nS an Michelei Ferenc Spanyolországban született. Az obszerváns ferencesek köz é lépett be, mivel azonban nem érezte elég szigorúnak a szerzetet, átment A lcantarai Szent Péter rendtartományába. Missziósnak a Fülöp-szigetekre küld ték, s Blázquez Péterrel együtt Japánba ment.\nE hat ferences közül az első három, Aguierrei Márton, Blanco Ferenc és Blázquez Péter fölszentelt papok , De Las Casas Fülöp akolitus, a másik kettő laikus fráter volt.\nA huszonh at vértanú közül három japán származású jezsuita:\nKisai Jakab 1533-ban szü letett pogány szülőktől. Tizenhat éves koráig egy bonc (buddhista pap) neve lte, akitől megtanulta a szépírást. Később megkeresztelkedett és egy újonna n megkeresztelt leányt vett feleségül. Egy kisfiúk született, de azután az asszony visszatért ősei vallására. Jakab ezért elvált tőle, és gyermekét ke resztényekre bízta, hogy a hitben neveljék. Ő maga Osakában jelentkezett a jezsuitáknál, akik fölvették, és műveltségét látva hamarosan hitoktatással bízták meg. A ferencesekkel és két másik novíciustársával együtt börtönözté k be. A kivégzés előtti éjszakán a velük lévő jezsuita páter kezébe tette l e szerzetesi fogadalmát.\nMiki Pál Kiotóban született 1556-ban. Öt éves kor ában keresztelték meg, s amikor húsz éves lett, felvételét kérte a jezsuita rendbe. Két évi próbaidő után novíciátusra bocsátották. Amikor tanítani ke zdett, nagy hatása volt, mert jól ismerte a buddhizmust, és tudott vitatkoz ni a boncokkal is. Ogantino helyettes tartományfőnököt elkísérte prédikáló útjaira, s nem sokkal később ő maga lett Japán leghíresebb szónoka. 1596. d ecember 26-án tartóztatták le két novíciustársával, Kisai Jakabbal és Szoan Jánossal együtt. Még a kereszten is térített! Az egész vértanú-csoportot r óla szokták elnevezni: Miki Pál és társai.\nGotói Szoan János 1578-ban szül etett keresztény családból. Amikor szülőföldjén üldözés támadt, a család át települt Nagasakiba, ahol akkor békében éltek a keresztények. 15 évesen kér te fölvételét a jezsuiták közé, akik hitoktatással bízták meg és Marecon Pé ter atya mellé adták segítségül. Osakában tanított, majd a próbaidő eltelté vel Miki Pállal és Kisai Jakabbal kezdte meg a novíciátust. Együtt nyerték el a vértanúságot.\nA többi tizenhét vértanú japán volt, a ferenceseket seg ítették különböző szolgálatokkal. Némelyiknek csak a nevét tudjuk:\nDuiszko Gábriel és Garasuma Leó hitoktatók voltak.\nIbarki Pál a ferences harmadre nd tagja, a külföldi misszionáriusok tolmácsa volt, és Meako környékén okta tta a hitet.\nIdauki Tamásnak és Kionia Jánosnak csak a nevét tudjuk.\nKoza ki Mihály tizenöt éves fiával, Tamással együtt lett vértanú.\nA 11 éves Laj os Garasuma Leó és Ibarki Pál unokaöccse volt, akit Blázquez Péterre bíztak , hogy hitoktatót neveljen belőle.\nMátyás önként jelentkezett Meakóban, am ikor hét ferencest akartak letartóztatni és csak hatot találtak. Ő lett a h etedik.\nMeakói Bonaventura keresztény apa és pogány édesanya gyermeke volt . Korán megkeresztelték, de anyja hatására ismét pogány és bonc lett. Húsz évig élt így, majd megtért és belépett a ferences harmadrendbe. Hitoktatóké nt munkálkodott.\nMeakói Ferenc orvosként dolgozott Meakóban, amikor a fere ncesek hatására megtért, és munkatársként csatlakozott hozzájuk.\nA tizenhá rom éves Antal Nagasakiban született. Apja kínai, anyja japán volt, de mind ketten keresztények. Kicsi korától a ferencesek nevelték, és lelkiatyját an nyira megkedvelte, hogy amikor elhelyezték, követte Meakóba és Osakába. Ami kor a ferenceseket letartóztatták, önként maradt velük egész a kereszthalál ig.\nSzakkakibara Joachim Osakában született 1557-ben. Keresztény nőt vett feleségül, s mielőtt megkeresztelkedett volna, már a ferencesek kórházának gondnoka volt. A kereszténység felvétele után közös megegyezéssel elhagyta a feleségét, és belépett a ferences harmadrendbe, hogy egészen a térítés mu nkájának szentelhesse magát.\nSzuzuki Pál keményen vezeklő életét élt, s mi nt hitoktató és betegápoló volt Meakó környékén a ferencesek segítségére.\n Takeya Cosimo családja elszegényedett, ő maga fegyverkovácsként kereste ken yerét. A jezsuiták térítették meg. Amikor családjával Meakóba települtek át , a ferencesek munkatársa lett: tolmács, építész, majd hitoktató.\nKülön ér demel említést két hős keresztény: Fahelante Ferenc és Sukejiro Péter. Útju kon szolgálták a huszonnégy halálraítélt keresztényt. Az őrség parancsnoka először elcsodálkozott a bátorságukon, s mivel semmi áron nem tágítottak, a halálraítéltek közé sorolta mindkettőjüket.\nMiki Pál és társai lettek Táv ol-Kelet első kanonizált szentjei 1862- ben. Vértanúságuk napja február 5. Mivel ezen a napon Szent Ágota vértanú szűz ünnepe van, a következő napon, február 6-án ünnepeljük őket.\nTanúságtétel\nA szemtanúk jóvoltából ránk ma radt a vértanúk néhány mondata:\nNagasaki felé vivő útjukon odasiettek a ra bokhoz a tizenhárom éves Antal szülei. Joggal lehetett volna várni, hogy a gyermek életéért kezdenek könyörögni, de ellenkezőleg, a vértanúságra buzdí tották gyermeküket. Antal pedig így válaszolt: ,,Bízom abban, hogy Isten me gadja a bátorságot, és győztesen kerülök ki ebből a küzdelemből. Kár is len ne a fáradságért, ha vissza akarnátok tartani!''\nAkkor az egyik katona mag a mellé vette és hízelegni kezdett neki, hogy tagadja meg a hitét, és ő hír es lovagot nevel belőle. Erre a gyermek így válaszolt: ,,Őrültség lenne a v értanúság dicsőségét földi javakért elcserélni!''\nA kivégzés előtt kék szí nű kimonóját szüleinek adta emlékül. Mielőtt a keresztre kötözték, forrón m agához ölelte lelkiatyját, és fenn a kereszten kérte, intonálja a Laudate p ueri zsoltárt. Mivel az már nem tudott válaszolni, maga kezdte az éneket, é s a mellette megfeszített ifjakkal végigénekelték a zsoltárt. Amint a dicső séget befejezték, megölték.\nA szintén ifjú Szoan Ferenc, amikor a keresztr ől meglátta édesapját, így szólt hozzá: ,,Apám, te jól tudod, hogy a lélek üdvössége mindennél előbbre való. Ezért legyen rá gondod, hogy üdvösséged d olgában semmit el nem mulassz!'' Apja így válaszolt neki: ,,Fiam, köszönöm a buzdítást. És most te is örömmel viseld el a halált, mert szent hitünkért szenveded. Ami engem és anyádat illet, szintén készek vagyunk meghalni a h itünkért.'' Ferenc a rózsafüzérét adta atyjának emlékül, anyjának pedig azt a kendőt, ami a fejét fedte. Édesapja akkor sem mozdult a kereszt mellől, amikor a katonák átszúrták fia oldalát, s annak vére reá hullott. Ferenc ti zennyolc éves volt.\nImádság\nIstenünk, minden szentek erőssége, aki Miki S zent Pált és társait a kereszthalál által hívtad meg az örök életre, kérünk , add, hogy az ő közbenjárásukra a hithez, amelyet vallunk, mindhalálig erő sen ragaszkodjunk!\nDiós István: A szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Életük
Japánban Xavéri Szent Ferenc kezdte meg a hittérítést. Ő maga nem sok eredményt láthatott, de a k övetkező évtizedekben seregestől tértek meg az emberek, és 1587-ben már min tegy 250.000 lelket számláló katolikus közösség élt Japánban Nagasaki közpo nttal. De éppen ebben az esztendőben az ország ura, Toyotomi Hideyosi (1582 --1598), aki korábban elnéző volt a keresztényekkel szemben, a kudarcba ful ladt koreai háború miatt ellenük fordult: a jezsuitákat kiutasította az ors zágból. Rendelkezését azonban nem vették szigorúan, így néhány jezsuita elt ávozott, a többség viszont helyben maradt és titokban tovább folytatta a té rítést.
1593-ban a Fülöp-szigetekről, Manilából ferencesek érkeztek J apánba, akik nagy buzgóságukban egyszerűen figyelmen kívül hagyták az előtt ük járt missziósok tapasztalatait. Annak ellenére, hogy a shogun, Hideyosi betiltotta a prédikálást, nyíltan hirdették az evangéliumot, sőt két konven tet és kórházakat is alapítottak. Hideyosi 1596 decemberében elfogatta a fe renceseket, s velük együtt három jezsuitát és tizenöt japán hívőt, akik a f erences harmadrend tagjai voltak. Meakóba gyűjtötték őket össze, s miután m egkínozták, halálra ítélték őket.
Az ítélet úgy szólt, hogy Nagasakib an kereszten fognak meghalni. Miután az ítéletet kimondták, mindegyiküket m egcsonkították: levágták a bal fülüket, és hármasával kocsira kötözve körül hurcolták őket Meakóban, hogy a nép csúfolhassa a keresztényeket. Ezután el indították a huszonnégy halálraítéltet Nagasaki felé. Az út egy hónapig tar tott és jelentős részét gyalog kellett megtenniük. Az uralkodó szándéka az volt, hogy amerre csak a menet elhalad, elrettentse a keresztényeket a hitü ktől. Ám ennek éppen az ellenkezője történt: a vértanúságra kiválasztottak mindenütt erőt öntöttek a hívekbe, azok pedig, különféle módokon s ahogy cs ak lehetett, szolgálatukra voltak. E szolgáló keresztények közül ketten csa tlakoztak is a rabokhoz, hogy mindig mellettük lehessenek, ezért a parancsn ok egyszerűen besorolta őket a kivégzendők közé.
Február 5-én Nagasak iban, a kikötő előtti dombon az egész városnak szánt látványosság volt a ki végzés. Az áldozatokat keresztre kötözték, ők pedig a Te Deumot énekelve ké szültek a halálra, majd a keresztről buzdították a hívőket. A vértanúk közö tt lévő gyermekek a Laudate pueri Dominum (Dicsérjétek gyermekek az Urat) k ezdetű zsoltárt énekelték. Életüket két-két katona lándzsája oltotta ki, ke resztben szúrták át mindegyikük szívét.
Szemtanúk beszámolói alapján a következőket tudjuk még e vértanúkról:
Hatan közülük spanyol szárma zású ferencesek voltak:
Aguierrei Márton, aki a rendben a Mennybemene telről nevezett Márton volt, 1567-ben született a spanyolországi Vergarában . Tizenhét évesen mint egyetemista lépett az obszerváns ferences rendbe. Fö lszentelése után, 1590-ben Mexikóba küldték, innen a Fülöp-szigetekre kerül t, majd 1596-ban egyik tanítványával, Blanco Ferenccel Japánba ment. Meakób an, később Osakában tevékenykedett (itt guárdián volt), s Ferenccel együtt lettek vértanúk.
Blázquez Péter Battista 1542-ben született Avila köz elében, San Estebanban. 1566-ban ferences lett, s mint tanár és szónok dolg ozott. 1580-ban Mexikóba, három évvel később a Fülöp-szigetekre küldték. 15 93- tól a Japánban működő ferences misszió vezetője. Három kolostort és két kórházat alapított. 1596. december 9-én tartóztatták le öt ferences társáv al és három jezsuita novíciussal együtt.
De Las Casas Fülöp Mexikó vá rosában született spanyol szülőktől. Fölvételét kérte a ferencesekhez, de a novíciátust rövid időn belül elhagyta, s visszatért a világba. 1589-ben Ma nilában telepedett meg mint kereskedő, és könnyelmű életet kezdett. 1590-be n ismét belépett a rendbe, s ekkor már kitartott. Mint katolikust 1596-ban útnak indították Mexikó felé, hogy ott pappá szenteljék, de egy vihar a haj ót Japán partjaira sodorta. Osakában és Meakóban készült a papságra. Blázqu ez Péterrel együtt fogták el és ítélték halálra.
Garcia González a ke let-indiai Bazainban született 1562 körül. Apja portugál, anyja indiai volt . A jezsuiták nevelték. Huszonöt évesen Japánba indult kereskedőnek, de vég ül a ferencesekhez csatlakozott, akik hitoktatást bíztak rá. Eredményes műk ödés után Manilába ment, s ott belépett a harmadrendbe. Amikor Blázquez aty a Japánba indult, melléje rendelték tolmácsnak és segítőtársnak. Vele együt t fogták el.
San Michelei Ferenc Spanyolországban született. Az obsze rváns ferencesek közé lépett be, mivel azonban nem érezte elég szigorúnak a szerzetet, átment Alcantarai Szent Péter rendtartományába. Missziósnak a F ülöp-szigetekre küldték, s Blázquez Péterrel együtt Japánba ment.
E h at ferences közül az első három, Aguierrei Márton, Blanco Ferenc és Blázque z Péter fölszentelt papok, De Las Casas Fülöp akolitus, a másik kettő laiku s fráter volt.
A huszonhat vértanú közül három japán származású jezsu ita:
Kisai Jakab 1533-ban született pogány szülőktől. Tizenhat éves k oráig egy bonc (buddhista pap) nevelte, akitől megtanulta a szépírást. Késő bb megkeresztelkedett és egy újonnan megkeresztelt leányt vett feleségül. E gy kisfiúk született, de azután az asszony visszatért ősei vallására. Jakab ezért elvált tőle, és gyermekét keresztényekre bízta, hogy a hitben nevelj ék. Ő maga Osakában jelentkezett a jezsuitáknál, akik fölvették, és művelts égét látva hamarosan hitoktatással bízták meg. A ferencesekkel és két másik novíciustársával együtt börtönözték be. A kivégzés előtti éjszakán a velük lévő jezsuita páter kezébe tette le szerzetesi fogadalmát.
Miki Pál Kiotóban született 1556-ban. Öt éves korában keresztelték meg, s amikor hús z éves lett, felvételét kérte a jezsuita rendbe. Két évi próbaidő után noví ciátusra bocsátották. Amikor tanítani kezdett, nagy hatása volt, mert jól i smerte a buddhizmust, és tudott vitatkozni a boncokkal is. Ogantino helyett es tartományfőnököt elkísérte prédikáló útjaira, s nem sokkal később ő maga lett Japán leghíresebb szónoka. 1596. december 26-án tartóztatták le két n ovíciustársával, Kisai Jakabbal és Szoan Jánossal együtt. Még a kereszten i s térített! Az egész vértanú-csoportot róla szokták elnevezni: Miki Pál és társai.
Gotói Szoan János 1578-ban született keresztény családból. Am ikor szülőföldjén üldözés támadt, a család áttelepült Nagasakiba, ahol akko r békében éltek a keresztények. 15 évesen kérte fölvételét a jezsuiták közé , akik hitoktatással bízták meg és Marecon Péter atya mellé adták segítségü l. Osakában tanított, majd a próbaidő elteltével Miki Pállal és Kisai Jakab bal kezdte meg a novíciátust. Együtt nyerték el a vértanúságot.
A töb bi tizenhét vértanú japán volt, a ferenceseket segítették különböző szolgál atokkal. Némelyiknek csak a nevét tudjuk:
Duiszko Gábriel és Garasuma Leó hitoktatók voltak.
Ibarki Pál a ferences harmadrend tagja, a kül földi misszionáriusok tolmácsa volt, és Meako környékén oktatta a hitet.
Idauki Tamásnak és Kionia Jánosnak csak a nevét tudjuk.
Kozaki Mi hály tizenöt éves fiával, Tamással együtt lett vértanú.
A 11 éves Laj os Garasuma Leó és Ibarki Pál unokaöccse volt, akit Blázquez Péterre bíztak , hogy hitoktatót neveljen belőle.
Mátyás önként jelentkezett Meakóba n, amikor hét ferencest akartak letartóztatni és csak hatot találtak. Ő let t a hetedik.
Meakói Bonaventura keresztény apa és pogány édesanya gye rmeke volt. Korán megkeresztelték, de anyja hatására ismét pogány és bonc l ett. Húsz évig élt így, majd megtért és belépett a ferences harmadrendbe. H itoktatóként munkálkodott.
Meakói Ferenc orvosként dolgozott Meakóban , amikor a ferencesek hatására megtért, és munkatársként csatlakozott hozzá juk.
A tizenhárom éves Antal Nagasakiban született. Apja kínai, anyja japán volt, de mindketten keresztények. Kicsi korától a ferencesek nevelté k, és lelkiatyját annyira megkedvelte, hogy amikor elhelyezték, követte Mea kóba és Osakába. Amikor a ferenceseket letartóztatták, önként maradt velük egész a kereszthalálig.
Szakkakibara Joachim Osakában született 1557- ben. Keresztény nőt vett feleségül, s mielőtt megkeresztelkedett volna, már a ferencesek kórházának gondnoka volt. A kereszténység felvétele után közö s megegyezéssel elhagyta a feleségét, és belépett a ferences harmadrendbe, hogy egészen a térítés munkájának szentelhesse magát.
Szuzuki Pál kem ényen vezeklő életét élt, s mint hitoktató és betegápoló volt Meakó környék én a ferencesek segítségére.
Takeya Cosimo családja elszegényedett, ő maga fegyverkovácsként kereste kenyerét. A jezsuiták térítették meg. Amiko r családjával Meakóba települtek át, a ferencesek munkatársa lett: tolmács, építész, majd hitoktató.
Külön érdemel említést két hős keresztény: Fahelante Ferenc és Sukejiro Péter. Útjukon szolgálták a huszonnégy halálra ítélt keresztényt. Az őrség parancsnoka először elcsodálkozott a bátorságuk on, s mivel semmi áron nem tágítottak, a halálraítéltek közé sorolta mindke ttőjüket.
Miki Pál és társai lettek Távol-Kelet első kanonizált szent jei 1862- ben. Vértanúságuk napja február 5. Mivel ezen a napon Szent Ágota vértanú szűz ünnepe van, a következő napon, február 6-án ünnepeljük őket.< /p>
Tanúságtétel
A szemtanúk jóvoltából ránk maradt a vértanúk néhány mondata:
Nagasaki felé vivő útjukon odasiet tek a rabokhoz a tizenhárom éves Antal szülei. Joggal lehetett volna várni, hogy a gyermek életéért kezdenek könyörögni, de ellenkezőleg, a vértanúság ra buzdították gyermeküket. Antal pedig így válaszolt: ,,Bízom abban, hogy Isten megadja a bátorságot, és győztesen kerülök ki ebből a küzdelemből. Ká r is lenne a fáradságért, ha vissza akarnátok tartani!''
Akkor az egy ik katona maga mellé vette és hízelegni kezdett neki, hogy tagadja meg a hi tét, és ő híres lovagot nevel belőle. Erre a gyermek így válaszolt: ,,Őrült ség lenne a vértanúság dicsőségét földi javakért elcserélni!''
A kivé gzés előtt kék színű kimonóját szüleinek adta emlékül. Mielőtt a keresztre kötözték, forrón magához ölelte lelkiatyját, és fenn a kereszten kérte, int onálja a Laudate pueri zsoltárt. Mivel az már nem tudott válaszolni, maga k ezdte az éneket, és a mellette megfeszített ifjakkal végigénekelték a zsolt árt. Amint a dicsőséget befejezték, megölték.
A szintén ifjú Szoan Fe renc, amikor a keresztről meglátta édesapját, így szólt hozzá: ,,Apám, te j ól tudod, hogy a lélek üdvössége mindennél előbbre való. Ezért legyen rá go ndod, hogy üdvösséged dolgában semmit el nem mulassz!'' Apja így válaszolt neki: ,,Fiam, köszönöm a buzdítást. És most te is örömmel viseld el a halál t, mert szent hitünkért szenveded. Ami engem és anyádat illet, szintén kész ek vagyunk meghalni a hitünkért.'' Ferenc a rózsafüzérét adta atyjának emlé kül, anyjának pedig azt a kendőt, ami a fejét fedte. Édesapja akkor sem moz dult a kereszt mellől, amikor a katonák átszúrták fia oldalát, s annak vére reá hullott. Ferenc tizennyolc éves volt.
Imádság
Istenünk, minden szentek erőssége, aki Miki Szent Pált és társai t a kereszthalál által hívtad meg az örök életre, kérünk, add, hogy az ő kö zbenjárásukra a hithez, amelyet vallunk, mindhalálig erősen ragaszkodjunk!< /p>
Diós István: A szentek élete
DTSTAMP:20240329T144230 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210206 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210207 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR