BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20191019T000000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:9bd62c7d771ddb5d51d34f98aa399a18 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150406 SUMMARY:Keresztes Szent Pál DESCRIPTION:
Élete
Pál édesapja, Lucas Danei ker eskedő volt a Genovai Köztársaságban lévő Ovada városban. Első felesége kor án meghalt, ezért másodszor is megházasodott. Második felesége, Anna-Maria Massari tizenhat gyermekkel ajándékozta meg. Pál 1694. január 3-án születet t, s hamarosan utána, a következő évben jött világra János nevű öccse, aki később hűséges társa lett. 1709-ben a család Ovadából visszaköltözött az ap a születési helyére, az Alessandria melletti Castellazóba.
A gyermek ek közül Pált kereskedőnek szánták, és el is kezdett dolgozni apja mellett, azonban 1713-ban a helyi plébános egyik prédikációja hatására megtért. Elh atározta, hogy egész életét Krisztus szolgálatára és követésére fogja szent elni. Továbbra is dolgozott az üzletben, mellette pedig hitoktatói szerepet vállalt a plébánián. A plébános látszólag teljesen szabad kezet adott a fi atal katekétának, lényegében azonban gyanakvással nézte a tevékenységét. Mi vel gyóntatója volt Pálnak, úgy érezte, kötelessége, hogy ismételten kemény próbatétek elé állítsa lelki gyermekét. Pál állta a próbákat, és szelíd al ázatosságával úrrá lett a próbatéteken és a plébános bizalmatlanságán is. E ttől a plébános kicsit elbizonytalanodott, és tökéletességre törekvő gyerme kének lelki vezetését két kapucinus atyára bízta.
Ez az időszak nem tartott soká, mert a plébános sürgősen keresett egy magához hasonló gondolk odású gyóntatót Pál számára, és meg is találta Don Policarpo Cerutti személ yében, aki az alessandriai székesegyház penitenciárius kanonokja volt. Mive l ez a jó kanonok eleve rettegett minden rendkívüliségtől, Pál imádságos él etét a gőg megnyilvánulásának minősítette, amely ellen szigorú parancsok kí méletlen megtartásával akart küzdeni. Ennek megfelelően elrendelte, hogy Pá lnak a végső dolgokról: a halálról, az ítéletről és a kárhozatról kell elmé lkednie. Mindazonáltal Don Ceruttinak be kellett látnia, hogy Pál imaélete valóban nem mindennapos jelenség, mert mit tarthat egy ,,lelki átlagember'' az olyan gyónó gyermekéről, aki naponta legalább hét órát töltött imádságg al és más lelkigyakorlatokkal?
De Istennek hála, élt Alessandriában egy püspök is, aki barnabita szerzetes létére több megértést tanúsított Pál iránt. Pál feltárta a püspök előtt: imádságai során kialakult benne a megg yőződés, hogy neki olyan szerzetesi közösségben kellene szolgálnia Istent, amelynek tagjai fekete reverendát hordanak, és a szívük fölött egy jelvényt viselnek; a jelvényben egy szív fölött kereszt áll, amely körül ez a felir at olvasható: Jesu Christi Passio, azaz Jézus Krisztus szenvedése. Magának az öltözetnek is azt kell hirdetnie, hogy viselői nagyon közelről akarják k övetni a szenvedő Krisztust.
A püspök, Francesco di Gattinara felism erte, hogy Pál kérése szokatlan ugyan, de nem képtelenség, mert észrevette az ifjú lelkében misztikus bensőséggel égő szeretetet Krisztus szenvedése i ránt. Ezért 1720. július 22-én megáldotta és átadta Pálnak az általa megálm odott ruhát, amely később a passzionisták rendi ruhája lett.
Az 1720 . esztendő vége felé egy negyvennapos lelkigyakorlat gyümölcseként Pál megf ogalmazta első szabályzattervezetét, amelyet alapítandó közösségének szánt. Benne -- sok itáliai példát követve -- a legszigorúbb vezeklést és szemlél ődést a széleskörű apostoli tevékenységgel kapcsolta össze. Mivel az érvény ben lévő kánonjog a rendalapításhoz pápai jóváhagyást írt elő, a püspöktől kapott engedély csak neki személy szerint szólt, s ennek értelmében egyedül ő élhetett az egyházmegye területén az általa kívánt életformában.
Távoli terve egy új szerzetesrend volt. Ezt szem előtt tartva megkezdte a r emeteségből és apostolságból ötvözött életet. A püspök engedélyének birtoká ban remetei magányából volt segítségére a közeli falvak és városok legelhag yottabb, legszegényebb embereinek. Néhányan csatlakoztak hozzá, de öccsét, Jánost leszámítva sorban elhagyták, mert nem bírták elviselni a vezeklés sz igorúságát. Amíg Pál mellett voltak, különböző helyeken működtek mint hitok tatók, s nagyra becsülték őket mint böjti szónokokat, betegápolókat és tábo ri papokat. Minden munkájuk után visszavonultak a remeteségükbe, ami arra v ezetett, hogy Pál később akolostort is ,,Visszavonultság''-nak nevezte.
Addig azonban, amíg Pál megépíthette az első kolostort, húsz évnek kell ett eltelnie. Csak 1724-ben kapott szóbeli jóváhagyást III. Benedek pápától , s az is csak arra szólt, hogy társakat vehet maga mellé. 1726 végén a tes tvérek Rómában átvették a San Gallicano- kórházat, s ekkor maga a pápa szor galmazta, hogy a legrövidebb időn belül szenteljék őket pappá. Ez új lendül etet adott missziós munkájuknak, és új területeket is megnyitott előttük. A z azonban hamarosan kiderült, hogy a betegápolásra olyan szinten, hogy egy kórházat fenn tudjanak tartani, az atyák nincsenek felkészülve.
Viss zatértek hát az Orbetello közelében lévő Monte Argentario- remeteségbe, és a helyi főpásztorok engedélyével -- írásos pápai megerősítés birtokában, me lyet XII. Kelemen pápa 1731-ben adott nekik --missziós prédikálásba kezdtek a környék helységeiben.
Az 1733-ban kitört osztrák--spanyol--franci a háború nem akadályozta lelkipásztori munkájukat, sőt -- mivel rájuk bíztá k a katonák lelki gondozását -- új lendületet adott a rendnek. Egyre újabb társak csatlakoztak Pálhoz, így a társaság megerősödött. Az új tagok között volt Pál legfiatalabb testvére, Antal is, akit már korábban (1735 végén) p appá szenteltek.
Végre a nápolyi király támogatásával Pál hozzáfogha tott az első kolostor építéséhez, amelynek templomát sok viszontagság után 1737. szeptember 14-én szentelték fel.
Pál ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy szabályzatuk végső jóváhagyása ügyében a pápához forduljon. XII. Kelemen pápa 1738. január 22-én Pált és öccsét, Jánost apostoli misszi onáriusnak nevezte ki, ami azzal a felhatalmazással járt, hogy a prédikáció ik végén pápai áldást adhattak.
A szabályzattervezet felülvizsgálásá ra összehívott bizottság ellenben negatív eredményre jutott, és túlzó szigo ra miatt elutasították az új rend engedélyezését. E nemleges válasz követke ztében az orbetellói novíciusok nagy része elhagyta a társaságot.
17 41. május 15-én XIV. Benedek pápa, miután a vizsgáló bizottság enyhített a szabályzat követelményein, végre jóváhagyta Pál alapítását mint új szerzete si kongregációt. Ez a jóváhagyás azt jelentette, hogy a tagok ünnepélyes sz erzetesi fogadalmat tehettek, ami 1741. június 1- én meg is történt. Elsőké nt Pál tett fogadalmat, akit ettől kezdve Keresztes Pálnak neveztek, majd t ársai az ő kezébe tették le a fogadalmat.
A további nehézségek ellen ére -- 1742-ben Antal testvér is elhagyta a rendet -- a fiatal szerzetesi k özösség fejlődésnek indult. 1744-ben Vetrallában és Sorianóban alapíthatott Pál újabb kolostorokat. Rómában hamarosan felülvizsgálták a szabályzatot, és egy újabb pápai okmány 1746. április 28-án jóváhagyta a Passzionisták ko ngregációját. Egyre több novíciust vehettek föl, és 1747-ben megtarthatták az első általános káptalant, amelyen Pált megválasztották a kongregáció főn ökének. Ezután számos új kolostor alapítása következett.
XIII. Kelem en pápa idején Pál azon fáradozott -- sikertelenül --, hogy a fogadalmukat tekintsék a nagy rendekben tett fogadalmakkal egyenértékűnek, és kongregáci óból szerzetesrenddé léphessenek elő. Ennek érdekében Pál a kánonjogi előír ások követelményeinek megfelelően 1761-ben önálló novíciátust szervezett Mo nte Argentarióban. Mikor pedig János testvér meghalt (1765. augusztus30.), álmai beteljesedéseként Pál megszerzett egy telket kolostor céljára Rómában , a Monte Coelión.
Annak ellenére, hogy Pál negyven éves korától fog va állandóan beteg volt és többször is a sír szélén állt, látogatta a kolos torokat, fáradhatatlanul prédikált, úgy, ahogy a növekvő igények kívánták. S jóllehet már csak mankóval tudott járni, 1771-ben jelen volt az első pass zionista női kolostor megalapításánál Cornetóban.
1773. december 6-á n XIV. Kelemen, aki épp előtte oszlatta fel a jezsuita rendet, a passzionis táknak ajándékozta a római San Giovanni e Paolo-bazilikát és kolostort. A k ongregáció központja ma is ott van. Pál e kolostor visszavonultságában tölt ötte imádkozva és szenvedve élete utolsó éveit. Betegágyán meglátogatta őt XIV. Kelemen és VI. Pius pápa. Házikápolnájának sekrestyéjében fogadta két hónapon át a haldokló rendalapító a fiatal Calabresi Rózát, akiben észrevet te a misztikus kegyelmeket, ezért reá bízta saját lelki életének titkait. p>
Megérte még azt is, hogy 1775 májusában az általános káptalan újra me gválasztotta rendfőnöknek, és VI. Pius pápa az ismét átvizsgált szabályzato t bullával erősítette meg. Október 8-án a Megfeszített végleg karjába zárta a Keresztről nevezett Pál testvért.
Lelki hagyatékát, a kereszt mis ztikáját Pál a szabályzaton kívül lelki naplójában és több mint kétezer lev elében hagyta ránk. 1853. május 1-én boldoggá, 1867. június 29-én szentté a vatták. Ünnepét 1869- ben vették fel a római naptárba április 28-ra. 1969-b en október 19-re helyezték át.
A passzionisták fogadal ma
Pál egész lelkületére jellemző módon tervezte meg a pass zionisták első fogadalomtételének szertartását, amelyet a kongregáció azóta is hűségesen őriz:
A novíciusok körmenetben jönnek a kitett Oltáris zentség elé. Mindegyikük vállán kereszt, a fejükön töviskorona. Az oltár el őtt valamennyien a földre borulnak. Elolvassák felettük Jézus Krisztus szen vedéstörténetét Szent János szerint. Ennek végeztével fölkelnek, és leteszi k a fogadalmat: a szegénység, a szüzesség és az engedelmesség hármas fogada lmához negyedikként megfogadják, hogy különleges gondot fordítanak a szenve dő Krisztus követésére és hirdetésére.
Imádság
Istenünk, szerezze meg számunkra kegyelmedet Keresztes Szent Pál á ldozópapod, aki oly lángolóan szerette a keresztet, és kérünk, add, hogy pé ldáján felbuzdulva mi is erősen átöleljük keresztünket!
Diós István: A szentek élete
DTSTAMP:20240328T094226 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20201019 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20201020 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR