BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200915T000000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:1657c47cfdda8979f38fff9be103591e CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150207 SUMMARY:Szent Kornél és Szent Ciprián (emléknap) DESCRIPTION:
Szent Kornál pápa, vértanú
Élete
A 3. század elején mintegy ötven esztendeig a keresztények aránylag nyugodt körülmények között élhettek, de a váratlanul kitört Deciu s- féle üldözés ismét nehéz időket hozott az Egyházra. Fábián pápa vértanús ága után csak egy év elteltével került sor az új pápa megválasztására: 251- et írtak, amikor Kornélt a római papság köréből megválasztották. Nehéz örök séget vett át. Ráadásul Novatianus, ez a nagyon tehetséges római pap ellenp ápaként lépett föl, és minden befolyását latba vetette Kornéllal szemben. R óma város hívő népe is megoszlott. A különbséget egy gyakorlati kérdés oldá sa okozta kettőjük között: hogyan kell az Egyháznak viselkednie azokkal sze mben, akik az üldözés idején gyengének bizonyultak, megtagadták a hitüket, de most vissza akarnak térni az Egyház közösségébe? Kornél a szelídebb véle ményen volt, mely szerint a bűnbánók előtt meg kell nyitni az Egyház kapujá t; Novatianus ellenben a szigorú nézetet képviselte, és elutasította e bűnb ánókat. A pápa zsinatot hívott össze a kérdés tisztázására, s amikor Novati anus makacsul ragaszkodott merev álláspontjához, kiközösítették.
Kor nél gyakran váltott levelet Karthagó püspökével, Cipriánnal, aki igen tiszt elte a pápát. A ránk maradt levelekből látható, mennyire aggódtak mindkette n az Egyház egységéért. A pápának azonban nem állt sok idő a rendelkezésére : Gallus császár alatt az ismét föllángoló üldözésben elfogták, és Centumce llae-be (a mai Civitá Vecchiába) száműzték, ahol 253. szeptember 14-én vagy 15-én meghalt. A többi vértanú pápa mellé temették a Callistus-katakombába . A 4. sz. közepe óta együtt emlékeztek meg róla Rómában Ciprián püspökkel. Ünnepüket IX. Gergely pápa (1370--1378) szeptember 16-ra tette, mert 14-ét a Szent Kereszt fölmagasztalása, 15-ét Kisboldogasszony oktávája foglalta le.
Legendájából
A legenda elmondja, h ogy amikor Kornél pápa már számkivetése helyén volt, az egyik vezető ember kérte, jöjjön el hozzá, és imádkozzék évek óta bénán fekvő feleségéért. A p ápa követte az embert, imádkozott a beteg felett, és az meggyógyult. E csod a hatására a házaspár megtért, megkeresztelkedett, s velük együtt húsz kato na is keresztény lett. Mikor a császár ezt megtudta, parancsot adott, hogy valamennyien mutassanak be áldozatot Mars templomában. Az újonnan megkeresz teltek azonban ezt megtagadták, ezért Kornéllal együtt ólmos ostorokkal hal álra verték őket.
Szent Ciprián püspök, vérta nú
Élete
Ciprián püspök, teljes nev én Thascius Caecilius Cyprianus az ősegyház azon kevés szentje közé tartozi k, akikről részletes életrajzi adatok maradtak ránk. Jelentőségét azonban n em szabad csak a külső adatok alapján értékelni. Épp ellenkezőleg! Isten na gyon nehéz időben választotta ki az észak-afrikai egyház vezetőjének. Felad atának teljesen átadva magát, nagyon viharos időszakban tartotta kézben haj ójának kormányát, és higgadt reménységgel vezette nyugodtabb vizek felé, ah ová ő maga ugyan nem érkezett meg, de övéi biztonsággal eljuthattak.
A 3. század első felében az üldözések egy időre szüneteltek, s a beállt ny ugalomban a keresztények ellanyhultak, elveszítették a vértanúk halálmegvet ő bátorságát és lendületes hitét. Ciprián igaz ember volt, alkalmas arra, h ogy az elgyengült nyáj mellé álljon, s az újabb üldözésben támasza és bátor ítója legyen.
Előkelő karthagói családból származott, s kiváló nevel tetésben volt része. Tanulmányai végeztével mint ügyvéd és a retorika tanár a kezdett dolgozni szülővárosában, nagy sikerrel. Gazdagsága lehetővé tette számára, hogy az élet minden örömét megízlelje, de tapasztalta, hogy minde n földi öröm közepette is a szívében valami üresség van. Volt egy Caecilius nevű pap barátja, akivel bensőséges kapcsolatot tartott. Az ő hatására hív ő lett, és valószínűleg 246 húsvétján megkeresztelkedett. Ad Donatus című m unkájában, amelyet már keresztényként írt, örvendezve beszéli el, hogy a ke resztségkor teljesen szakított korábbi életével, hogy Krisztusban új életet kezdjen: ,,Második születésében új emberré változott''.
Megtérését Ciprián kezdettől fogva igen komoly vette. Még katechumen volt, amikor lete tte a tisztasági fogadalmat; vagyona jelentős részét eladta és szétosztotta az Egyház szegényei között. Ezenkívül lemondott a pogány szerzők olvasásár ól, és kizárólag a Szentírás tanulmányozásának szentelte idejét. Az egykor híres rétor buzgósága nem maradt véka alá rejtett világosság: a hívők fölfi gyeltek rá, és Donatus püspök hamarosan pappá szentelte. 248-ban, Donatus h alála után pedig -- minden tiltakozása ellenére -- megválasztották a város püspökének. Mivel Karthagó akkor Észak-Afrika egyházi központja volt, Cipri án nemcsak a város püspöke, hanem a közel százötven tagot számláló afrikai püspökkollégium feje is lett.
Püspökségének tíz esztendeje szüntelen szenvedés és harc volt. Tudta, hogy a béke következtében a hívők és a papo k körében egyaránt visszaélések harapóztak el. A bajokkal szemben elsősorba n a saját példáját állította a többiek elé. Emellett megfontoltan szervezte a szeretet különféle szolgálatait, és józan ítélőkészséggel találta meg a középutat mindig a kegyetlen szigor és a lazaság között.
Épp hogy át vette azonban a püspökséget, amikor Decius üldözése lecsapott az Egyházra. A császár a keresztényeket a birodalom ellenségeinek tekintette, és eltökél te magában, hogy kiirtja őket. Az üldözés elsősorban a papság ellen irányul t, abból a megfontolásból, hogy a pásztor nélkül maradt nyáj könnyen felszá molható. 250-ben Decius rendeletet bocsátott ki, mely szerint a provinciák helytartóinak kényszeríteniük kellett a keresztényeket, hogy áldozatot muta ssanak be a császári állam pogány isteneinek. Aki a megszabott határidőig e zt nem tette meg, azt bebörtönözték, és kegyetlenül megkínozták.
Cip rián úgy látta, nem szabad magára hagynia a nyájat azzal, hogy mindjárt más nap vértanú lesz, ezért elhagyta a várost, és egy éven át rejtőzött a körny éken, s onnan irányította híveit. Az üldözés következtében a hívők sorai va lóban megritkultak: egy részük életét adta a hitéért, mások hűséges hitvall óként állták a kínzásokat, de sokan voltak olyanok, akik megrettentek a ráj uk váró szenvedésektől, és bemutatták a kötelező áldozatot. Végül olyanok i s voltak, akiknek sikerült bizonyítványt szerezniük az áldozatbemutatásról, anélkül, hogy azt valóban megtették volna, s így a börtönt és a kínzást el kerülték.
Azok száma, akik valóságosan vagy csak a kiállított bizony ítvány szerint, tehát látszólag megtagadták a hitüket, oly nagy volt, hogy visszafogadásuk később komoly kérdés elé állította az Egyházat, sőt szakadá s oka is lett. Ciprián e visszatérőknek komoly vezeklést rótt ki engesztelé sül és hitük erősítésére.
Vele szemben viszont egy diákonusa, Felici ssimus pártot alakított azokból, akik úgy vélték, hogy a püspök nem elég sz igorú, és 252-ben egy Fortunatus nevű pap személyében ellenpüspököt is állí tottak a városban. E csoport egyik papja, Novatus Rómába utazott, és az ell enpápa, Novatianus pártját erősítette. Akkor a római szakadárok közül néhán yan útra keltek, lementek Karthagóba, és egy újabb ellenpüspököt választott ak a fanatikus Maximus pap személyében.
Így a karthagói egyháznak eg yszerre három püspöke volt: a törvényes Ciprián, valamint Fortunatus és Max imus ellenpüspökök. Ciprián eleinte türelemmel és szeretettel próbálta elle nfeleit meggyőzni, de erőszakosságukkal szemben nem jutott semmire. Ekkor z sinatot hívott össze, és kiközösítette őket. Ugyanezen a zsinaton úgy határ oztak, hogy a hittagadók, amennyiben újabb üldözés törne ki vagy életveszél ybe kerülnek, akkor is megáldozhatnak -- azaz visszatérhetnek az Egyház köz össégébe --, ha addig nem telt volna le a kiszabott vezeklési idő. Ezzel Ci prián a sokat vitatott kérdést az irgalmasság útjára terelte, amely irgalma sság egyébként annyira jellemző volt egész püspökségére.
252--254 kö zött két esztendeig pestis dúlt az egész római birodalomban, és Észak-Afrik ában is sokan meghaltak e betegségben. Ciprián oly nagylelkűen és bölcsen s zervezte meg a betegápolást és a nyomorba jutottak megsegítését, hogy pogán y kortársai is őszinte csodálattal adóztak neki. De olyanok is voltak, akik a járványért a keresztényeket tették felelőssé, mondván: azért sújtják az istenek e csapással a birodalmat, mert ezek az istentelen keresztények megs értették őket. És levonták a következtetést: ,,Cipriánt az oroszlánok elé k ell vetni!''
Amikor Gallus császár 252-ben újabb üldöző rendeletet a dott ki, Ciprián egy afrikai zsinat nevében kinyilvánította, hogy a hittaga dók vezeklési ideje befejeződött. Ismét fölvehetők az eucharisztikus közöss égbe, hogy ,,a következő harcra jól fölkészülhessenek'', és ,,erőt meríthes senek Krisztus testéből és véréből''. ,,Mert -- mondta -- hogyan kívánhatná nk, hogy igyanak az Úr szenvedésének kelyhéből, ha megtagadnánk tőlük azt a jogot, hogy részük lehessen az Úr kelyhéből az Egyházban?'' (57. levél). p>
Ciprián mindezekről a nehézségekről értesítette Kornél pápát. A pápa és a szent ,,Ciprián atya'' -- ahogy a rómaiak nagy tisztelettel emlegették őt -- nagy egyetértést tanúsított a kérdéses ügyekben. Kornél pápa vértanú sága (252) után azonban heves véleménykülönbség támadt a birodalom két közp ontja, Róma és Karthagó, István pápa és Ciprián között.
A vita ezútt al az eretnekségből megtértek keresztségének érvényessége körül lángolt föl . Ciprián és az összes afrikai püspök ugyanis újra megkeresztelte az eretne kségből megtérőket, mert korábbi keresztségük legtöbbször érvénytelen volt. A pápa ezt a gyakorlatot nem helyeselte. Azért nem, mert azok a szakadárok , akikkel neki Rómában volt dolga, érvényesen kereszteltek, mivel nem hitbe li, hanem fegyelmi kérdések miatt váltak külön az Egyháztól. Ciprián azt az álláspontot védte, hogy ebben a kérdésben a helyi egyházak körülményeihez kell igazodni. Végül is sikerült elérnie, hogy a pápa legalább hallgatólago san tudomásul vette az afrikaiak újrakeresztelő gyakorlatát. Később pedig, mikor körülményeik a rómaihoz hasonlók lettek, az afrikai püspökök is átvet ték a római gyakorlatot.
De unitate Ecclesiae (Az Egyház egységéről) c. értekezése mutatja, hogy a püspököt mennyire áthatotta az Egyház egység ének hite és féltése. Egyéb írásaiban is a jó pásztor beszél, akinek legnag yobb gondja a nyáj egysége és belső békéje.
Ám azok az évek, amelyek ben ezen a belső egységen munkálkodhatott, gyorsan elmúltak. 257-ben Valeri anus császár újabb üldözési hullámot indított el. Ciprián az elsők között v olt, akiket 257. augusztus 30-án Aspasius Paternus prokonzul elé állítottak , aki a püspököt száműzetésre ítélte, és egy távoli kisvárost, Curubist jel ölte ki számára tartózkodási helyül.
Száműzetése helyén Ciprián töre tlen erővel folytatta munkáját, mígnem egy álomból tudomására jutott, hogy Krisztus vértanújává kell lennie.
258 nyarán Valerianus ismételten k iadta a keresztényüldöző rendeletet, sőt, súlyosbított rajta. Az új prokonz ul ezért Cipriánt visszavitette Karthagóba, hogy adott alkalommal ismét íté letet tartson felette. Ciprián pedig, annak jeléül, hogy bármikor kész a ha lálra, nem hagyta el házát és kertjét. Minden percben várta a bíró embereit . Hamarosan le is tartóztatták. Galerius Maximus prokonzul közben megbetege dett, és a város közelében, Sextiben tartózkodott. Ide vitette maga elé a p üspököt 258. szeptember 14-én.
A kihallgatást a prokonzul fölényesen kezdte: ,,Te vagy Thascius Cyprianus?'' ,,Én vagyok'' -- hangzott a válasz . ,,Te voltál az atyja (latinul: pápája) ennek az istentelen társaságnak?'' ,,Igen én.'' A helytartó: ,,A legszentebb császár parancsolja neked, hogy mutass be áldozatot!'' Ciprián így felelt: ,,Nem teszem.'' ,,Ajánlom neked' ' -- fenyegetőzött a helytartó. A püspök most így válaszolt: ,,Tedd, amit p arancsoltak neked. Egy ennyire nyilvánvaló ügyben nincs értelme a töprengés nek!''
Akkor a helytartó tanácsot tartott ülnökeivel, majd reszketeg hangon --pár nap múlva belehalt betegségébe -- kihirdette az ítéletet: ,,H osszú időn át szentségtörő érzülettel gyűjtötted magad köré pártütő társaid at. Ezért elrettentő például kell szolgálnod azok számára, akik csatlakozta k hozzád. Véreddel fogod helyreállítani a megsértett fegyelmet. Az ítélet f ormuláját egy írótábláról olvasta föl: ,,Thascius Cyprianusnak kard által k ell meghalnia.'' A püspök így felelt rá: ,,Istennek legyen hála!''
A jelenlevő keresztények, akik végighallgatták a pert, mind fölkiáltottak: , ,Vele együtt akarunk meghalni!'' Nagy zűrzavar támadt. Tömeg kísérte Cipriá nt a vesztőhelyre, és a Sextus mezején lefejezték.
Legendájából
A karthagói keresztény ekkel együtt Ciprián is fájdalommal szemlélte, mily sokan tagadták meg a hi tüket. A hatóságok meghatároztak egy napot, amelyen a város fórumán kellett jelentkezniük azoknak, akik nyilatkozatot tesznek, hogy többé nem kereszté nyek. Ciprián szomorúan ír erről a napról: ,,Meg sem várták, hogy elfogják őket. Már a csata előtt vesztesek lettek, és még az összecsapás előtt elter ültek a földön. Még csak azt a mentséget sem lehet fölhozni mellettük, hogy kényszerítették őket a bálványok előtti áldozásra, hiszen szabad akaratukb ól futottak a fórumra. Úgy siettek a lelki halálba, mintha már régóta vártá k volna ezt a napot, és most nem akarnák elszalasztani a várt lehetőséget. A fórumon oly sokan tolongtak, hogy az est beállta miatt sokuknak másnap új ra meg kellett jelenniük, mert nem került rájuk sor.''
Ciprián ekkor rejtekében volt, s a szomorú hírek mellett azt is hallotta, hogy vannak hő s hitvallók, sőt vértanúk is. Bátorító leveléből sugárzik az öröm: ,,Vigado zom és örvendek, és szerencsét kívánok nektek, bátor és áldott testvéreim, mert jelentették nekem hiteteket és hősiességteket. Már az is becsületére é s dicsőségére vált anyánknak, az Egyháznak, hogy a hitvallók tétovázás nélk ül vállalták, hogy ítéletet üljenek felettük. De a ti hitvallástok még ragy ogóbb, mert nagyobb a szenvedéstek. Ha hevesebb a harc, nagyobb a győzelem dicsősége... Ó, mily boldog a mi Egyházunk a becsület miatt, amely Isten ke gyelméből a vértanúk véréből árad napjainkban! Egyházunk eddig csak fehér r uhát viselt a testvérek jótettei miatt, de most a vértanúk vére bíborba ölt özteti. És virágokkal is ékes, melyek közül nem hiányoznak sem a liliomok, sem a rózsák!''
A Valerianus-féle üldözésben Cipriánt is elfogták és Paternus prokonzul elé vitték. Ránk maradt a bírósági jegyzőkönyv, amelybe n rögzítették a kihallgatást és az ítéletet. Ezt a hívők akkoriban megszere zték, és terjesztették maguk között.
A prokonzul e szavakkal nyitott a meg a kihallgatást: ,,A szentséges császárok, Valerianus és Gallianus lev elet intéztek hozzám, amelyben megparancsolják, hogy mindazokat, akik önkén t nem vesznek részt az állami kultuszban, kényszeríteni kell a szertartás e lvégzésére. Jelentéseket kaptam felőled. Mit válaszolsz?''
Ciprián í gy felelt: ,,Én keresztény vagyok és püspök. Semmiféle más isteneket nem is merek, csak az egy, igaz Istent, aki az eget, a földet is a tengert, s mind azt teremtette, ami ezekben van. Ennek az Istennek szolgálunk mi, keresztén yek, hozzá imádkozunk éjjel és nappal minden emberért, a császár jólétéért is.''
A helytartó megkérdezte: ,,Kitartasz elhatározásodban?''
Ciprián: ,,Az Isten mellett szóló igaz döntésen nincs mit változtatni!''< /p>
A helytartó: ,,Kész vagy-e arra, hogy Valerianus és Gallianus paranc sa értelmében számkivetésbe menj Curubisba?''
Ciprián: ,,Elmegyek.''
A helytartó: ,,A császárok levele nemcsak a püspökre, hanem a papok ra is vonatkozik. Ezért hallani akarom tőled a város papjainak nevét!''
Ciprián: ,,Törvényetek nagyon helyesen tiltja a feljelentgetéseket. Ezé rt én sem árulhatom el őket. A közösségeikben megtalálhatjátok őket.''
< p> A helytartó: ,,Meg is fogom őket találni!'' -- és hozzáfűzte: ,,A császá rok azt is megtiltották, hogy bárhol összejöveteleket tartsatok vagy hogy l átogassátok a temetőket!''Ciprián: ,,Tedd, amit parancsoltak neked! ''
Számkivetése helyén álmot látott, amelyet így ír le: ,,Már lefekü dtem, de egészen még nem aludtam el, amikor megjelent előttem egy rendkívül magas ifjú. Úgy jött felém, mintha a bírói széken ülő helytartó elé akarna vezetni. Mikor odaértünk a bíró elé, az íróvesszővel fölírta egy táblára a z ítéletemet, anélkül, hogy bármit kérdezett volna tőlem. Az ifjú, aki közb en a bíró háta mögé került, beletekintett az írásba, és jellel tudtomra adt a, mi áll benne: a kezét kinyújtotta, és olyan mozdulatot tett, mint amikor karddal sújtanak le valakire. Én csak néhány napot kértem, hogy dolgaimat elrendezhessem. Ekkor a bíró ismét írt valamit a táblára, és az ifjú jelezt e nekem, hogy kérésem teljesült.''
Pontosan egy évvel ez álom után h alt vértanúhalált Ciprián. A halála pedig így történt: Amikor megérkeztek a kijelölt helyre, Ciprián letette piros palástját és letérdelt imádkozni. M ajd levetette dalmatikáját és átadta diákonusának. Vászoningben várta a hóh ért. Mikor az megérkezett, a püspök megparancsolta, hogy adjanak neki huszo nöt aranyat annak jutalmául, hogy a vértanúság koronájához segíti őt. Saját kezűleg kötötte be a szemét, majd odanyújtotta a kezét, hogy Julianus nevű papja és a szintén Julianus nevet viselő szubdiákonus kösse meg. A hívők e gy fehér leplet terítettek a földre, hogy az fogja föl a vérét. Egy pillana t alatt meghalt.
Imádság
Istenünk, ki Szent Kornél és Szent Ciprián személyében igaz pásztorokat és győzhetetlen vértanúkat adtál népednek, kérünk, közbenjárásukra engedd, hogy a hitben és az állhatatosságban megerősödjünk, és az Egyház egységén szüntelenül munká lkodjunk!
Forrás: Diós István: A szentek élete
DTSTAMP:20240329T050606 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210916 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210917 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR