BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20190127T000000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:7cb21c62768e9826606ce7b85cb19c12 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150055 SUMMARY:Aquinói Szent Tamás (emléknap) DESCRIPTION:
Élete
Tamás a nápolyi Aquinói grófok nemzetség
éből származott. Már öt éves korában a közeli montecassinói bencés kolostor
ba adták nevelésre. A kor fölfogása szerint családja és háza fényét kellett
volna növelnie, ha nem házasság útján, legalább mint tekintélyes püspök, a
pát, bíboros vagy mint pápa. A nemes ifjúnak azonban nem ilyesmi forgott a
fejében.
Tizennégy éves korában magasabb tanulmányokra Nápolyba küldt
ék, és itt megismerte az akkoriban kivirágzó dominikánusok prédikátor rendj
ét. Elhatározása, hogy életét a szent tudományoknak áldozza, 1244- ben a ná
polyi domonkos kolostorba vezette, ahol a rendbe való fölvételét kérte, bár
családja hevesen ellenezte, hogy kolduló szerzetbe lépjen. Rendi elöljárói
még ugyanabban az évben továbbirányították tudományos kiképzésre: Rómán és
Bolognán át Párizsba kellett volna mennie. Útközben, Rómától északra, test
vérei útját állták, az atyai várba hurcolták és ott fogva tartották. Tamás
végig ellenállt minden csábításnak, amellyel életre szóló elhatározásának v
isszavonására akarták bírni. Az imádságnak és a tanulásnak élt, míg végül i
s tizenöt hónap után a domonkosok segítségével kiszabadult. Johannes Teuton
icus általános rendfőnök személyesen kísérte Párizsba.
Tamás 1245-ben
érkezett Franciaország fővárosába, és itt találkozott először a rend nagyt
ekintélyű hittudósával, Nagy Szent Alberttal. Három éven át hallgatta Alber
t előadásait. Amikor a párizsi egyetemes káptalan (1248) Albertet megbízta,
hogy Kölnben létesítsen rendi főiskolát, Tamás együtt ment tanárával, és n
égy évet töltött tanulással a Rajna menti városban.
1252-ben Tamás is
mét Párizsban tartózkodott, és akkor már bakkalaureus fokozatú főiskolai ta
nárként maga is előadásokat tartott. Ebben az időben robbant ki az az elkes
eredett harc, amelyet a világi papok közül kikerült párizsi professzorok ví
vtak a ferences és domonkos rendből való, tudományosságban náluk jelentőseb
b kollégáik ellen. Tamás rendjének jogait védelmezte. 1256-ban IV. Sándor p
ápa közbelépésére fölvették a bekebelezett magiszterek sorába, és a Notre-
Dame kancellárjától engedélyt kapott, hogy önálló, nyilvános tanító tevéken
ységet folytathasson mint professzor. Akadémiai előadásaiban elsősorban ere
detiségét, nyitottságát és önállóságát dicsérték. E párizsi működése alatt
(1252--1259) keletkeztek többek közt kommentárjai (Petrus Lombardus Szenten
ciás könyvéhez, Izaiáshoz és Boëthiusnak a Szentháromságról írott művéhez),
valamint Az igazságról szóló értekezése.
Tamás a hatvanas évek nagyo
bb részét (1259--1269) hazájában, Itáliában töltötte, itt is teológiát taní
tott. 1260-ban IV. Orbán a pápai udvarba hívta. A görög császárral folytato
tt uniós tárgyalásokon Tamásnak kellett a római Egyház álláspontját képvise
lnie. 1265-ben átvette Rómában a rendi főiskola vezetését, 1267-től 1269-ig
pedig VI. Kelemen udvarában tartózkodott. Közben fáradhatatlanul végezte a
tudományos munkát. Erről tanúskodik a Pogányok elleni summa, amelyet domon
kos misszionáriusok számára írt tan- és tanítókönyvnek, továbbá Az Isten ha
talmáról, A fejedelmek kormányzásáról írt művei, s mindenekelőtt a Summa Th
eologiae, a tudományosság és a gondolati mélység, az összefoglaló látás és
a világosság mesterműve, amelynek elrendezése, rendszere és fölépítése csak
kora hatalmas dómjaihoz hasonlítható.
1269-ben Tamást rendi elöljáró
i ismét a párizsi egyetemre szólították teológiai professzornak. A párizsi
évek (1269--1272) jelentik tudományos munkásságának csúcspontját. Rendkívül
termékeny irodalmi munkásság és súlyos harcok évei ezek. A kolduló rendekk
el szemben tanúsított ellenállás még mindig nem csitult el. Brabanti Sigeri
us a világ keletkezéséről, az emberi lélekről és az akarat szabadságáról ol
yan nézeteket vallott, amelyeket nem lehetett összeegyeztetni a keresztény
dogmával. De parázs vita folyt a -- főképp ferencesek által képviselt --kon
zervatív ágostonos irányzat valamint Nagy Szent Albert és Aquinói Tamás hal
adó arisztotelizmusa között is.
1272-ben Tamást rendje visszahívta és
megbízta, hogy Nápolyban központi teológiai főiskolát, ún. studium general
ét szervezzen. Két évvel később ismét kiragadták ebből a nyugodt tevékenyke
désből, amikor X. Gergely pápa a lyoni uniós zsinatra küldte (1274). Súlyos
betegsége ellenére Tamás útra kelt, de nem jutott messzire. Március 7-én a
kora reggeli órákban meghalt a fossanuovai ciszterci kolostorban. XXII. Já
nos pápa 1323-ban szentté avatta. XIII. Leó 1880-ban minden katolikus tanít
ó tevékenység védőszentjévé tette.
Aquinói Szent Tamás, a filozófus é
s teológus szenvedélyes érdeklődése Isten megismerésére irányult. Nemcsak a
hit fényénél kereste Istent, hanem az értelem fényénél, azaz a filozófia e
szközeivel is. Tamás ezt a megismerést öt ,,istenbizonyítékba'' foglalta ös
sze, és bennük úgy következtet, hogy a világ úgy, amint van, nem jöhetett l
étre magától, a benne található rend és célszerűség egy természetfeletti ér
telmet követel: ,,Hatásaiból belátjuk, hogy van Isten, Ő a többi dolgok oka
, és hogy fölülmúl mindent, és maga alatt hagy minden létezőt. És ez a végs
ő és legtökéletesebb ismeretünk ebben az életben.''
Aquinói Tamás teo
lógus volt, Isten ismerője. Végső bölcsességét és legmélyebb ismereteit a h
itből merítette: ,,A hit előíze annak a tudásnak, amely a jövőben boldoggá
tesz minket.'' A hit és a tudás az ő számára nem ellenkezett egymással: ,,A
kegyelem ajándékai oly módon fűződnek a természethez, hogy azt nem szüntet
ik meg, hanem tökéletesítik. Ezért a hit fénye, amely kegyelemszerűen árad
belénk, nem oltja ki a természetes tudás fényét, amely természetes örökségü
nk.'' Isten ajándékozta az embernek a hit világosságát, és ezzel olyan igaz
ságokat nyilatkoztatott ki, amelyek minden emberi tudást fölülmúlnak. De ug
yanaz az Isten kölcsönözte az embernek a megismerő képességet is, s adta ve
le együtt azt a megbízást, hogy hajtsa uralma alá a földet. A hitnek és az
értelemnek tehát Istenben van a forrása, és ezért sohasem kerülhetnek egymá
ssal ellentétbe.
A hitnek és a tudásnak ez az egysége Tamás kérdésfel
tevéseinek és válaszainak, értekezéseinek és imáinak a kulcsszava. Amit a g
örög bölcselők és az arabok, amit Szent Ágoston és a többi egyházatyák Iste
nről és a világról, a kegyelemről és a természetről mondtak, azt mind átfog
ta, átizzította és egységbe foglalta Tamás világos és mély szelleme.
Azt akarta, hogy az egész ember testestül-lelkestül táruljon ki Isten előtt
. Ezért szembefordult azzal az egészségtelen, természetellenes aszkézissel,
amely túlzó test-ellenességével a lelki és vallásos élet elkorcsosulásához
és elnyomorodásához vezet. ,,Mivel az ember természete lélekből és testből
, szellemi és érzéki összetevőkből áll, jó az embernek, hogy teljes egészéb
en az erényt szolgálja, azaz szellemi és érzéki részével, testével egyaránt
. És ezért az ember erényességéhez szükséges, hogy az igazságos viszonzás s
zándéka ne csak a lélek szellemi felében éljen, hanem érzéki felében, sőt m
agában a testben is, és hogy maga a test is arra törekedjék, hogy az erényn
ek szolgáljon.''
Tamás azonban csak azért lehetett nagy hittudós, mer
t nagy imádkozó is volt. Jól tudta, hogy az embernek latba kell vetnie szel
lemének és akaratának minden erejét: ,,Ha valaki elmulasztja megtenni, ami
erejéből telik, és odafentről csodát vár, tulajdonképpen kísérti az Istent.
'' Az ember nem ülhet ölbe tett kézzel. A mennyország ugyanis olyan, mint e
gy kiterjedt tenger, de nekünk kell belévetnünk a hálót; olyan, mint egy ér
tékes gyöngy, de a gyöngyöt nekünk kell megkeresnünk; olyan, mint az elrejt
ett kincs, de a kincset nekünk kell kiásnunk.
Azt is tudta, hogy mind
en emberi tudás csak töredék, hogy semmiféle földi képesség sem tudja elvez
etni az embert igazi céljaihoz: Istennek kell az ő kegyelmével hozzánk jönn
ie. Az ember alázatos szívvel csak odaléphet Isten elé, és föltárulkozhat e
lőtte. Tamás tisztában volt azzal, hogy ,,csak a kicsinyek részesülnek kiny
ilatkoztatásban'': ,,Az alázat teszi az embert alkalmassá Isten befogadásár
a, az teszi képessé a bölcsességre''.
Tudjuk, hogy Tamás valahányszor
el akart mélyedni a szellemi világban, a feszülethez vagy a tabernákulum e
lé lépett és megvilágosításért imádkozott. Az akkori emberek és mi maiak is
hódolattal és tisztelettel állunk ennek a hittudósnak és szentnek gigászi
teljesítménye előtt, Tamás azonban mindig tudatában volt saját kicsinységén
ek és szegénységének. A legenda elmondja, hogy egyszer a kereszt előtt állv
a az Úr hangját hallotta: ,,Helyesen írtál rólam, Tamás. Milyen jutalmat sz
eretnél érte?'' Tamás ezt felelte: ,,Egyedül csak téged, Uram. Minden, amit
írtam, előttem csak pelyva.''
Utolsó imája amelyet a halállal szemtő
l szemben mondott, nagy lelkének szellemét leheli: ,,Téged fogadlak, lelkem
váltságdíja. Irántad való szeretetből tanultam, virrasztottam és fáradozta
m. Téged prédikáltalak és tanítottalak. Sohasem szóltam ellened semmit. Nem
ragaszkodom makacsul nézetemhez, hanem ha bármit is helytelenül szóltam er
ről a Szentségről, alávetem magam a Szent Római Egyház ítéletének, és az ir
ánta tanúsított engedelmességben távozom ebből a világból.''
Szent Ta
más Terracina közelében halt meg, 1274. március 7-én. 1323- ban avatták sze
ntté, s még ebben az évben fölvették ünnepét a római naptárba, halála napjá
ra. Mivel ez a nap legtöbbször nagyböjtbe esik, 1969-től január 28-án ünnep
eljük, amely napon 1369-ben átvitték az ereklyéit Toulouse-ba.
Epizódok
Amikor Tamás a kölni domonkosrendi
főiskola diákja volt, az egyik napon tanára, Albert különösen nehéz kérdést
taglalt. Tamás egy lapra jegyzetelve röviden és világosan megfogalmazta a
tételt. A papírlap véletlenül a földre esett. Egyik tanulótársa meglátta, é
s az volt a legsürgősebb dolga, hogy a tanárhoz vigye.
Albert mester
elolvasta Tamás lejegyzett gondolatait, s meglepte tanítványának éles értel
me. Hogy azonban teljesen megbizonyosodjék, hívatta, és megparancsolta neki
, hogy készüljön föl a másnapi nyilvános vitára. Maga a tanár támadta a diá
k bizonyítási okoskodását. Teljes tudásával igyekezett sarokba szorítani. A
mikor a csodálkozástól elnémult hallgatók már azt mondták, hogy megfogta a
védekezőt, minden egyes alkalommal kivágta magát egy finom megkülönböztetés
sel, és meggyőző módon megvédte tételét.
Végülis azt mondta neki Albe
rt: ,,Tamás testvér, te nem úgy ülsz itt, mint egy diák, aki felel, hanem m
int egy tanár, akinek döntenie kell.'' Erre Tamás szerényen így válaszolt:
,,Mester, nem látom, mi mást kellene csinálnom.'' A hallgatókhoz fordulva p
edig állítólag így nyilatkozott Albert mester: ,,Ezt az ifjút néma ökörnek
neveztük (higgadt megfontoltsága és testes alkata miatt), de ha egyszer maj
d elbődül a tudományban, az egész világ visszhangozni fog tőle.''
Kés
őbb, amikor Tamás Rómában élt, és tudásával a pápát és rendjét szolgálta, a
következő eset történt:
A kolostorba, amelyhez Tamás tartozott, az e
gyik napon idegen magiszter érkezett, aki igen tudatában volt hivatala rang
jának. Csomagjával a Lateráni bazilikához igyekezett, s körülnézett, hogy k
i segíthetne neki. Meglátott egy feszület előtt imádkozó testvért.
,,
Hé, te dagadt! -- kiáltott oda a szerzetesnek. -- Elöljáród azt üzeni, hogy
kísérj el, és vidd a csomagomat!''
A szerzetes, Tamás, akit az idege
n magiszter nem ismert, megfogta és vitte a nehéz útizsákot, mezítláb. Útkö
zben az idegen még szellemeskedett is kísérője rovására, akit együgyűnek né
zett.
Ám egyszer csak szembe jött velük a Szent Péter-bazilika plébán
osa. Tamáshoz sietett, megcsókolta ruhája szegélyét és fölkiáltott: ,,Tamás
atya, mit művelsz te itt?''
A magiszter akkor tudta meg nagy szégyen
kezve, hogy kit alázott teherhordó szamarává, s bocsánatot kért Tamástól. T
amás csak annyit mondott: ,,Nincs mit megbocsátanom. Sosem leszek más, mint
szolgáló testvér.''
Imádság
Iste nünk, aki Aquinói Szent Tamást az életszentség lángoló szeretetének és a sz ent tudományban való jártasságnak tükrévé tetted, kérünk, add meg nekünk, h ogy értelmünkkel átlássuk, amit tanított, és szívünkkel kövessük, amit csel ekedett!
Diós István: A szentek élete
DTSTAMP:20240329T115827 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200128 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200129 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR