BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:c4660169ec3a1834afbb8b2c1f064a8d CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150206 SUMMARY:Kalkuttai Szent Teréz DESCRIPTION: Gyermekkora\n Teréz anya 1910. augusztus 27-én született, Agnes Gonxha Boj axhiu néven, albán szülőktől, Üszküb városában (ma Skopje, a Macedón Köztár saság fővárosa). Macedónia akkoriban az Oszmán Birodalom fennhatósága alá t artozott. Agnes édesapja, Kolle Bojaxhiu albán nacionalista volt, építési v állalkozó, édesanyja, Drana, otthon nevelte a gyerekeket. Agnesnek két test vére volt, Aga és Lázár. A család az oszmán környezetben is ragaszkodott ka tolikus hitéhez. Agnes 9 éves volt, amikor édesapja meghalt. Fivére, Lázár bizonyos volt abban, hogy édesapjuk politikai bűntény áldozata lett. A magá ra maradt özvegy ezután kézimunka-üzlettel tartotta fenn magát és három gye rmekét. Teréz anya később úgy emlékszik vissza ezekre az évekre, hogy a mél y katolikus hitből származó szeretet segített enyhíteni a fájdalmukat, az a pa halála még jobban összeforrasztotta az amúgy is összetartó családot.\n É desanyja jelentős szerepet töltött be a Szent Szív egyházközség életében, a jótékony cselekedetek asszonyának nevezték, mivel a nálánál szegényebbek m egsegítését mindig kötelességének tartotta. Ha egy szegény ember kopogtatot t be házuk ajtaján, alamizsnát adott neki, s felhívta gyermekei figyelmét: még ha nem is vér szerinti rokonuk, akkor is a fivérük, mert szegény.\n A h árom gyermek szilárd vallási nevelésben részesült, amelyet egyrészt otthon az édesanya, másrészt a Szent Szív parókiájának katekizmus óráin oktattak. Agnes állami iskolába járt és tagja lett a Mária-kongregációnak. Ebben az i dőben a jugoszláv jezsuiták működést vállaltak a kalkuttai főegyházmegyében . Az első csoport 1925. december 30-án érkezett Kalkuttába. Egyiküket Kuers ongba küldték. Onnan lelkes leveleket írt a bengáliai missziós lehetőségekr ől. A kongregistáknak rendszeresen felolvasták ezeket a leveleket. A fiatal Agnes egyike volt azoknak, akik önként jelentkeztek a bengáliai misszióba. Érintkezésbe hozták az írországi Loreto nővérekkel, mivel ők a kalkuttai f őegyházmegyében működtek.\n Szerzetesi élete\n Agnes 1928-ban, áldozócsütör tökön határozta el, hogy szerzetesként Istennek szenteli életét. Iskolatárs nőjével és barátnőjével, Betikával együtt felvételét kérte az angolkisasszo nyok írországi anyaházába, amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte. Inne n hamarosan Indiába küldték, hogy megkezdje noviciátusát Darjeelingben. Itt tett szerzetesi fogadalmat, 1931. május 25-én. A Teréz nevet az 1925-ben s zentté avatott kis Thérése Martin de Lisieux iránt érzett tiszteletből vála sztotta. Döntését így indokolta meg: „Ha keresztényi életet él az ember, ak kor az biztosítja hitének növekedését. Sok szent járt előttünk, hogy vezess en minket.\n De én azokat szeretem, akik egyszerűek, mint Szent Thérése de Lisieux, Jézus kis virága. Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolg okat tett nem hétköznapi szeretettel.”\n Teréz anya 1929-1948. között földr ajzot tanított a kalkuttai Szent Mária Iskolában, néhány évig az intézmény igazgatónője volt. 1946. szeptember 10-én Teréz anya vonattal indult Darjee lingbe, lelkigyakorlatra. Zsúfoltság volt, mint máskor, különösen a harmado sztályú kocsikban, ahol a legszegényebbek utaztak. A kasztrendszer teljes, tragikus valójában mutatkozott meg előtte, és e szegények tülekedő, nyomorú ságos tömegét látva hirtelen kezdte úgy érezni, hogy nincs joga ahhoz a kén yelemhez és békességhez, amit megkap a kolostorban és érez a kedves és jómó dú lányok tanítása, nevelése közben. Tisztán észlelte Jézus hívását, hogy h agyja el a zárdát, és éljen a legszegényebbek között. Ez volt Teréz anya él etében a „sugallat napja.”\n Ezt követően engedélyt kért elöljáróitól, hogy egyedül élhessen a zárdán kívül, és a kalkuttai nyomornegyedben dolgozhass on. Kérését Róma elé terjesztették, és XII. Pius pápa egyévi időtartamra jó váhagyta azt: szerzetesi életet élhetett, klauzúrán kívül, a kalkuttai érse k felügyelete alatt. 1948. augusztusában Teréz anya levette a Loreto nővére k ruháját és fehér száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán kereszttel. P atnába ment, az amerikai missziós orvosnővérekhez, hogy beható kiképzést ka pjon, mint ápolónő. Karácsonyra visszatért Kalkuttába és a szegények Kis Nő véreivel lakott. Még ugyanebben az évben engedélyt kapott első nyomornegyed i iskolájának megnyitására.\n 1950. októberében jóváhagyták az új szerzetes társulatot, a Szeretet Misszionáriusait, amely Kalkuttában alakult meg, és innen terjedt el egész Indiában, majd világszerte. A Szeretet Misszionárius ai 1965. februárjában pápai jogú társasággá lett. Hitvallásuk szerint: „Min denekelőtt szerzetesnővérek vagyunk, és nem szociális segítők, tanárok, ápo lónők vagy orvosok. A különbség köztünk, és a szociális gondozók között az, hogy ők valamit cselekszenek, mi pedig Valakinek. Jézust szolgáljuk a szeg ényekben. Minden, amit csinálunk, Jézusért van. Életünknek ez az értelme. A nap 24 órájában Jézust szolgáljuk.” A Szeretet Misszionáriusai egész szívü kből, szabad elhatározással a szegényeket szolgálják, és munkájukért semmi pénzt nem fogadhatnak el.\n Teréz anya tevékenységét az egész világon elism erték, a rengeteg kitüntetés mellett 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat. K érésére nem tartották meg az ilyenkor szokásos bankettet, az erre szánt öss zeget az éhezők kapták. Teréz anya ugyanis elveihez hűen visszautasította, hogy a ceremóniát záró bankett finomabbnál finomabb ételeiből fogyasszon: „ Nem tudnék venni belőle, és nyugodt lelkiismerettel megenni, amikor testvér eim közül annyian halnak éhen. Nekem egy darabka kenyér és egy pohár víz el egendő.”\n Teréz anyának a szegények sorsáról, illetve a gazdagok felelőssé géről vallott nézetei II. János Pál pápa gondolkodásának irányvonalában hel yezkednek el, ezért is szövődtek kivételes baráti szálak a szerzetesnővér é s a szentatya között. II. János Pál 1979. decemberében lelkesülten tisztele tét fejezte ki Teréz anya iránt, akinek munkáját csodálattal követte nyomon . 1986. február 3-án, Kalkuttában a pápa meglátogatta a Szeretet Misszionár iusainak házát. Teréz anya élete legszebb napjának nevezte ezt a látogatást . A szentatya pedig így fogalmazott: „A Nirmal Hriday a remény otthona. Oly an ház, amely a bátorságon és a hiten alapszik, olyan ház, ahol a szeretet uralkodik. A Nirmal Hriday-ban az emberi szenvedés misztériuma találkozik a hit és a szeretet titkával. És ebben a találkozásban az emberi lét legmély ebb kérdései érthetővé válnak.”\n Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg . Azt, hogy áldozatos tevékenységét mennyire elismerték a más valláson lévő k is, jelzi, hogy az indiai kormány állami temetésben részesítette.\n A Sze retet Misszionáriusainak rendjéhez ma már négyezer apáca és négyszáz szerze tes tartozik, gyógyító-gondozó tevékenységüket hárommillió önkéntes segíti. Öt földrész csaknem százötven országában – köztük Magyarországon – vannak jelen, gondoskodnak a szegényekről, ápolják a betegeket, a legsúlyosabbakat , így a leprásokat is. Az alapítás óta eltelt ötven esztendő alatt Teréz an ya és rendje kiterjesztette tevékenységét a világ minden országára és az „é let minden sebesültjére.”\n 2003. október 19-én Szent II. János Pál pápa ik tatta a boldogok sorába. Ferenc pápa avatta szentté 2016. szeptember 4-én, az Irgalmasság Rendkívüli Szentévében. \n Munkásságáról\n Teréz anya munkás ságának lényegét talán Monseigneur Jean Michel di Falco fogalmazta meg a Te réz anya, a hit csodái című könyvében: „Teréz anya egyedülvalóságát az adja , hogy a humanitárius munkát nem a humanitárius munkáért végezte, mint ahog y a jótékonyságot sem a jótékonyságért. Nem kizárólag a fizikai szenvedés, a lepra, az AIDS, az éhség stb. ellen küzdött, hanem minden erejével harcol t a lelki lepra ellen, amelyben az emberiség jó része szenved. Célja nem eg yszerűen a gyógyítás volt, hanem és főként az üdvösség és a megváltás, és e nnek a legértékesebb dolognak a mércéjével mérve kell őt megítélni és megér teni. Hiszen nem elegendő csodálni Teréz anya emberi kvalitásait. Annyi és annyi mindenféle megtisztelő díjat és kitüntetést kapott, hogy személyes me gbecsülésünk vagy egyéni jóváhagyásunk keveset jelent. Jóval inkább, mint a művei iránti támogatást, Teréz anya az ügyével való azonosulást igényli, v agyis annak az elfogadását, hogy Isten mindegyikünkben munkálkodik, és veze t minket, hogy beteljesítsük az Ő igazságát.”\n Imádság\n Istenünk, te Kalk uttai Szent Teréz anyát arra hívtad, hogy a kereszten szomjazó Fiad szerete tére a legszegényebbek iránt való áldozatkész szeretettel válaszoljon. Közb enjárására add, hogy szenvedő testvéreinkben mi is Krisztust lássuk és szol gáljuk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörök kön-örökké. Ámen.\n \n Forrás: http://bacskaplebania.hu\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Gyermekkora
Teréz anya 1910. augusztus 27-én született,
Agnes Gonxha Bojaxhiu néven, albán szülőktől, Üszküb városában (ma Skopje,
a Macedón Köztársaság fővárosa). Macedónia akkoriban az Oszmán Birodalom f
ennhatósága alá tartozott. Agnes édesapja, Kolle Bojaxhiu albán nacionalist
a volt, építési vállalkozó, édesanyja, Drana, otthon nevelte a gyerekeket.
Agnesnek két testvére volt, Aga és Lázár. A család az oszmán környezetben i
s ragaszkodott katolikus hitéhez. Agnes 9 éves volt, amikor édesapja meghal
t. Fivére, Lázár bizonyos volt abban, hogy édesapjuk politikai bűntény áldo
zata lett. A magára maradt özvegy ezután kézimunka-üzlettel tartotta fenn m
agát és három gyermekét. Teréz anya később úgy emlékszik vissza ezekre az é
vekre, hogy a mély katolikus hitből származó szeretet segített enyhíteni a
fájdalmukat, az apa halála még jobban összeforrasztotta az amúgy is összeta
rtó családot.
Édesanyja jelentős szerepet töltött be a Szent Szív egy
házközség életében, a jótékony cselekedetek asszonyának nevezték, mivel a n
álánál szegényebbek megsegítését mindig kötelességének tartotta. Ha egy sze
gény ember kopogtatott be házuk ajtaján, alamizsnát adott neki, s felhívta
gyermekei figyelmét: még ha nem is vér szerinti rokonuk, akkor is a fivérük
, mert szegény.
A három gyermek szilárd vallási nevelésben részesült , amelyet egyrészt otthon az édesanya, másrészt a Szent Szív parókiájának k atekizmus óráin oktattak. Agnes állami iskolába járt és tagja lett a Mária- kongregációnak. Ebben az időben a jugoszláv jezsuiták működést vállaltak a kalkuttai főegyházmegyében. Az első csoport 1925. december 30-án érkezett K alkuttába. Egyiküket Kuersongba küldték. Onnan lelkes leveleket írt a bengá liai missziós lehetőségekről. A kongregistáknak rendszeresen felolvasták ez eket a leveleket. A fiatal Agnes egyike volt azoknak, akik önként jelentkez tek a bengáliai misszióba. Érintkezésbe hozták az írországi Loreto nővérekk el, mivel ők a kalkuttai főegyházmegyében működtek.
Szerzet esi élete
Agnes 1928-ban, áldozócsütörtökön határozta el, hogy s zerzetesként Istennek szenteli életét. Iskolatársnőjével és barátnőjével, B etikával együtt felvételét kérte az angolkisasszonyok írországi anyaházába, amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte. Innen hamarosan Indiába küldté k, hogy megkezdje noviciátusát Darjeelingben. Itt tett szerzetesi fogadalma t, 1931. május 25-én. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott kis Thérése Martin de Lisieux iránt érzett tiszteletből választotta. Döntését így indo kolta meg: „Ha keresztényi életet él az ember, akkor az biztosítja hi tének növekedését. Sok szent járt előttünk, hogy vezessen minket.
De
én azokat szeretem, akik egyszerűek, mint Szent Thérése de Lisieux, Jézus
kis virága. Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem h
étköznapi szeretettel.”
Teréz anya 1929-1948. között földrajzot
tanított a kalkuttai Szent Mária Iskolában, néhány évig az intézmény igazg
atónője volt. 1946. szeptember 10-én Teréz anya vonattal indult Darjeelingb
e, lelkigyakorlatra. Zsúfoltság volt, mint máskor, különösen a harmadosztál
yú kocsikban, ahol a legszegényebbek utaztak. A kasztrendszer teljes, tragi
kus valójában mutatkozott meg előtte, és e szegények tülekedő, nyomorúságos
tömegét látva hirtelen kezdte úgy érezni, hogy nincs joga ahhoz a kényelem
hez és békességhez, amit megkap a kolostorban és érez a kedves és jómódú lá
nyok tanítása, nevelése közben. Tisztán észlelte Jézus hívását, hogy hagyja
el a zárdát, és éljen a legszegényebbek között. Ez volt Teréz anya életébe
n a „sugallat napja.”
Ezt követően engedélyt kért elöljá róitól, hogy egyedül élhessen a zárdán kívül, és a kalkuttai nyomornegyedbe n dolgozhasson. Kérését Róma elé terjesztették, és XII. Pius pápa egyévi id őtartamra jóváhagyta azt: szerzetesi életet élhetett, klauzúrán kívül, a ka lkuttai érsek felügyelete alatt. 1948. augusztusában Teréz anya levette a L oreto nővérek ruháját és fehér száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán k ereszttel. Patnába ment, az amerikai missziós orvosnővérekhez, hogy beható kiképzést kapjon, mint ápolónő. Karácsonyra visszatért Kalkuttába és a szeg ények Kis Nővéreivel lakott. Még ugyanebben az évben engedélyt kapott első nyomornegyedi iskolájának megnyitására.
1950. októberében jóváhagytá k az új szerzetestársulatot, a Szeretet Misszionáriusait, amely Kalkuttában alakult meg, és innen terjedt el egész Indiában, majd világszerte. A Szere tet Misszionáriusai 1965. februárjában pápai jogú társasággá lett. Hitvallá suk szerint: „Mindenekelőtt szerzetesnővérek vagyunk, és nem szociáli s segítők, tanárok, ápolónők vagy orvosok. A különbség köztünk, és a szociá lis gondozók között az, hogy ők valamit cselekszenek, mi pedig Valakinek. J ézust szolgáljuk a szegényekben. Minden, amit csinálunk, Jézusért van. Élet ünknek ez az értelme. A nap 24 órájában Jézust szolgáljuk.” A Szerete t Misszionáriusai egész szívükből, szabad elhatározással a szegényeket szol gálják, és munkájukért semmi pénzt nem fogadhatnak el.
Teréz anya te vékenységét az egész világon elismerték, a rengeteg kitüntetés mellett 1979 -ben megkapta a Nobel-békedíjat. Kérésére nem tartották meg az ilyenkor szo kásos bankettet, az erre szánt összeget az éhezők kapták. Teréz anya ugyani s elveihez hűen visszautasította, hogy a ceremóniát záró bankett finomabbná l finomabb ételeiből fogyasszon: „Nem tudnék venni belőle, és nyugodt lelkiismerettel megenni, amikor testvéreim közül annyian halnak éhen. Neke m egy darabka kenyér és egy pohár víz elegendő.”
Teréz anyának a szegények sorsáról, illetve a gazdagok felelősségéről vallott nézetei II . János Pál pápa gondolkodásának irányvonalában helyezkednek el, ezért is s zövődtek kivételes baráti szálak a szerzetesnővér és a szentatya között. II . János Pál 1979. decemberében lelkesülten tiszteletét fejezte ki Teréz any a iránt, akinek munkáját csodálattal követte nyomon. 1986. február 3-án, Ka lkuttában a pápa meglátogatta a Szeretet Misszionáriusainak házát. Teréz an ya élete legszebb napjának nevezte ezt a látogatást. A szentatya pedig így fogalmazott: „A Nirmal Hriday a remény otthona. Olyan ház, amely a bá torságon és a hiten alapszik, olyan ház, ahol a szeretet uralkodik. A Nirma l Hriday-ban az emberi szenvedés misztériuma találkozik a hit és a szeretet titkával. És ebben a találkozásban az emberi lét legmélyebb kérdései érthe tővé válnak.”
Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg. Azt,
hogy áldozatos tevékenységét mennyire elismerték a más valláson lévők is, j
elzi, hogy az indiai kormány állami temetésben részesítette.
A Szeret
et Misszionáriusainak rendjéhez ma már négyezer apáca és négyszáz szerzetes
tartozik, gyógyító-gondozó tevékenységüket hárommillió önkéntes segíti. Öt
földrész csaknem százötven országában – köztük Magyarországon &ndash
; vannak jelen, gondoskodnak a szegényekről, ápolják a betegeket, a legsúly
osabbakat, így a leprásokat is. Az alapítás óta eltelt ötven esztendő alatt
Teréz anya és rendje kiterjesztette tevékenységét a világ minden országára
és az „élet minden sebesültjére.”
2003. október 19-én S zent II. János Pál pápa iktatta a boldogok sorába. Ferenc pápa avatta szent té 2016. szeptember 4-én, az Irgalmasság Rendkívüli Szentévében.
Munkásságáról
Teréz anya munkásságának lényegét talán Monseigne ur Jean Michel di Falco fogalmazta meg a Teréz anya, a hit csodái című köny vében: „Teréz anya egyedülvalóságát az adja, hogy a humanitárius munk át nem a humanitárius munkáért végezte, mint ahogy a jótékonyságot sem a jó tékonyságért. Nem kizárólag a fizikai szenvedés, a lepra, az AIDS, az éhség stb. ellen küzdött, hanem minden erejével harcolt a lelki lepra ellen, ame lyben az emberiség jó része szenved. Célja nem egyszerűen a gyógyítás volt, hanem és főként az üdvösség és a megváltás, és ennek a legértékesebb dolog nak a mércéjével mérve kell őt megítélni és megérteni. Hiszen nem elegendő csodálni Teréz anya emberi kvalitásait. Annyi és annyi mindenféle megtiszte lő díjat és kitüntetést kapott, hogy személyes megbecsülésünk vagy egyéni j óváhagyásunk keveset jelent. Jóval inkább, mint a művei iránti támogatást, Teréz anya az ügyével való azonosulást igényli, vagyis annak az elfogadását , hogy Isten mindegyikünkben munkálkodik, és vezet minket, hogy beteljesíts ük az Ő igazságát.”
Imádság
Iste nünk, te Kalkuttai Szent Teréz anyát arra hívtad, hogy a kereszten szomjazó Fiad szeretetére a legszegényebbek iránt való áldozatkész szeretettel vála szoljon. Közbenjárására add, hogy szenvedő testvéreinkben mi is Krisztust l ássuk és szolgáljuk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, I sten mindörökkön-örökké. Ámen.
F orrás: http://bacskaplebania.hu
DTSTAMP:20240328T093838 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220905 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220906 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR