BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190811T000000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:a3513f04f75a259f44beff10575d79e3 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150205 SUMMARY:Assisi Szent Klára szűz (emléknap) DESCRIPTION: Élete\n Favarone lovag és Hortulana asszony elsőszülött leánya volt Klára. Családi palotájuk Assisi központjában, a San Rufinóról elnevezett székeseg yház terének egyik oldalán állt. Klára még kisgyermek volt, amikor a városb an összetűzések kezdődtek a nemesség és a polgárok között. Családja, amely az ősi és gazdag Offreducci-Favarone nemzetséghez tartozott, természetesen az összecsapások középpontjába került. A polgárok egyre türelmetlenebbül kö vetelték jogaikat, s végül, 1198-ban megostromolták, bevették és le is romb olták a város felett épült Rocca Maggiorét, amely az arisztokrácia hatalmán ak szimbóluma volt. 1202-ben háború tört ki Assisi és Perugia között, s Klá ra családjának egy időre el kellett menekülnie Perugiába, mert nem voltak b iztonságban a kereskedőktől és a polgároktól.\n A maga idejében ifjak tűnte k fel Klára életében, köztük Bernardo di Ranieri, aki nagyon komolyan pályá zott Klára kezére. Nem is csoda, hiszen Klára egész lénye megnyerően bájos volt, jóságot és kedvességet sugárzott. A rokonság biztosra vette, hogy a s zokásos pályát fogja befutni: egy fényes házassággal tovább gyarapítja a cs alád vagyonát, és öregbíteni fogja hírnevüket is. Klára azonban nem hajlott arra, hogy mások kedvéért fogadjon el megszokott formákat, s attól még ink ább idegenkedett, hogy megfontolás nélkül alávesse magát a nemzetségfő, Mon aldo nagybácsi terveinek.\n Természetesen ő is hallott mindenről, ami Feren c körül történt. Tudta, hogy a városból többen is csatlakoztak Ferenchez, s őt, két unokaöccse, Silvestro és Rufino is követője lett a szegénység útján . Az is tudomására jutott, hogy III. Ince pápa szóban jóváhagyta Ferencék é letmódját. És 1210-ben Klára meghallotta Ferencet, amint a dóm mellett préd ikált. Szavai, melyekkel a megfeszített Krisztus radikális követéséről besz élt, megindították Klárát. Csak éppen az nem volt világos Klára számára, ho gy mit tehet? Ekkor Ferenchez fordult tanácsért, aki által Isten hívő szava eljutott hozzá. A régebbi legenda elmondja: ,,Szent Ferenc atyánk a világ elhagyására buzdította. Élénk érveléssel mutatta meg neki, hogy milyen osto ba a világ reménysége, milyen álnok a világi dicsőség, és arra tanította, h ogy a szüzesség drágagyöngyét őrizze meg annak a csodálatos Vőlegénynek, ak i az emberek iránti szeretetéből lett emberré.”\n Mindezekből egyértelműen következett, hogy Klárának el kell szakadnia a gazdagságtól, csak az nem vo lt világos, hogy utána hogyan kell élnie. Egyelőre azonban Istenre bízták a dolgot, aki meghívta, hogy Ő majd megmutatja a folytatás útját is. Ferenc azt tanácsolta Klárának, hogy Virágvasárnap - 1211. március 18-án - ünnepi öltözékben menjen a székesegyházba misére. A püspököt értesítették Klára te rvéről, ezért, miután megszentelte a pálmaágakat a körmenet előtt, lejött a szentély lépcsőjén, és egy ágat a lépcső aljában álló Klára kezébe adott, jelezvén ezzel, hogy a maga részéről hozzájárul kolostorba vonulásához.\n K lára tudta, hogy a családja minden erejével ellenezni fogja kolostorba lépé sét, ezért a következő éjszaka egy barátnője kíséretében megszökött szülei házából. Maguk mögött hagyták a várost, és lefelé ereszkedtek a síkságon le vő erdő felé, amelyben a Porciunkula nevű Szűzanya-kápolna állt. E kápolnáb an Klára letette minden ékességét, és Szent Ferenc kezéből magára öltötte a bűnbánók szürke ruháját, fátylát, és derekára kötötte a bűnbánat kötelét.\ n Ami ezen az éjszakán történt, az egy végsőkig elszánt lélek bátor tette v olt. A rokonok teljesen elképedtek, amikor másnap kiderült, hogy mit tett K lára, aki akkor már a Bastia melletti Szent Pál bencés apácakolostorban vol t, ahova az éjszaka folyamán Ferenc elvitte őket. A rokonok minden módon, s zépszerével és erőszakkal vissza akarták vinni Klárát a városba, de nem tud ták eltántorítani szándékától. Mikor már sokáig húzódott a meddő vita, Klár a az egyik kezével megragadta az oltárterítőt ezzel a régi szokás szerint m enedékjogot kért a templomtól -, másik kezével pedig lekapta fejéről a kend őt, s a rokonok meglátták lenyírt fejét. Ebből megtudhatták, hogy Klára vis szavonhatatlanul Istennek szentelte magát.\n Mikor a rokonok elmentek, az a pácák úgy határoztak, hogy a várható zaklatások miatt jobb lesz, ha Klára é s barátnője elhagyják a kolostort, és máshova mennek. Ezért mentek át a Pan so melletti San Angelo-kolostorba. Itt egyszer csak bezörgetett a húga, Ágn es, hogy ő is apáca akar lenni. Ettől aztán a családfő, Monaldo nagybácsi e lvesztette a türelmét. Elküldött egy csoport férfit, hogy erőszakkal hozzák vissza Ágnest. Ők meg is jelentek a kolostorban, de Klára imádsága erősebb nek bizonyult náluk, így Ágnes is hamarosan magára öltötte Szent Ferenc kez éből a bűnbánó nővérek ruháját. Az apácák azonban itt is féltek a további k övetkezményektől, ezért április végén útjukra bocsátották a ,,szökevényeket ”. Ferenc ekkor úgy határozott, hogy véglegesen az Assisi melletti San Dami ano-kápolna mellett telepíti le őket. Itt alakult meg a ferences apácák els ő kolostora.\n Klára haláláig a kolostor lelki anyja volt. Sokan határozták el, hogy csatlakoznak hozzá. Nemcsak a legkisebb húga, Beatrice, hanem éde sanyja, Hortulana asszony is, amikor megözvegyült, felvételét kérte a kolos torba. De a San Damianóban csak az tudott megmaradni, aki szerette a szegén ységet, mert ezeknek a nővéreknek a szegénység nem valami ábrándos kényelem , hanem kegyetlen valóság volt. Klára tett ugyan csodákat, s amikor az üres olajoskorsót áldásával megtöltötte, vagy kenyeret szaporított, örömmel adt ak hálát, mindazonáltal a kolostorban igazán szegénység uralkodott. És Klár a mégis ujjong Prágai Szent Ágneshez írt levelében: ,,Ó, boldog Szegénység! Örök gazdagságot rejt magában azok számára, akik szeretettel ölelik magukh oz! Ó, szent Szegénység! Isten a mennyek országát ígéri és a boldog élet he rvadhatatlan koszorúját adja annak, aki birtokolja a szegénységet és töreks zik utána. Ó, Szegénység, mennyire tetszel Istennek! Az Úr Jézus Krisztus, ki a mennyet és a földet kormányozza és vezérli, aki szólt, és mindenek let tek, páratlanul magához ölelt!”\n Nagy elszántsággal kezdte kolostori életé t, és nagyon sokat követelt önmagától, annyira, hogy Szent Ferencnek kellet t közbeszólnia, és a vezeklésnek korlátot szabnia. Nővéreitől azonban nem k ívánta meg ezt a szigort, sőt, állandóan mérsékletre és józanságra intette őket a vezeklésben.\n 1244-től kezdve szinte egyhuzamban ágyban fekvő beteg volt, a nővéreit mégis anyai gondoskodással irányította. Minden nehézségen csodálatos energiával lett úrrá.\n IV. Ince pápa két alkalommal is felkere ste. Megrendítő találkozások voltak ezek a pápa és a szegény, ágyban fekvő apáca között. Az egész pápai udvarból leginkább Hugolino bíboros fogta fel a szent jelentőségét, az a Hugolino, aki később IX. Gergely pápa lett. Így írt Klárának: ,,Rád bízom a lelkemet, és úgy ajánlom a gondjaidba, ahogyan Krisztus a kereszten Atyjának ajánlotta a lelkét. Az ítélet napján majd szá mot adsz róla, ha nem fogsz gondoskodón törődni a lelkemmel. Én ugyanis biz onyos vagyok abban, hogy eléred a legfőbb Bírónál azt, amit állhatatos önát adásoddal és számtalan könnyeddel kérsz.”\n A bíboros ezzel kifejezte azt, amit Klára is világosan tudott, sőt ebben látta a szerzetesi élet legmélyeb b jelentését az Egyházban: másokért állni az Úr színe előtt. Prágai Ágnesna k ezt írta egy alkalommal: ,,Hogy az Apostol szavaival éljek, Isten segítőt ársnőjének tekintelek, és támasz vagy az ő titokzatos teste törékeny tagjai számára.” E szavakkal Klára a saját korát messze túlhaladó megértésről tan úskodik. Ő ugyanis a kolostor csendjében, kiszakítva a világ forgatagából, abból a felismerésből formálta meg az életet, hogy a szerzetesek az egész t itokzatos test minden tagjáért felelősek, életük összefügg az összes keresz tény életével, és sokaknak segítségére vannak. Ezzel elzárt szegénységük ap ostoli távlatokat nyert.\n Amikor Klára 1253. augusztus 11-én meghalt, a pá pa bíborosaival együtt eljött Perugiából a temetésére. 1255. augusztus 15-é n avatták szentté. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, augusztus 12 -re. 1969-től augusztus 11-én ünnepeljük.\n Legendáiból\n Amikor nyilvánva ló lett, hogy Klára megszökött az atyai házból - tizennyolc éves volt, és j elentőségteljesen a ház kiskapuján távozott, amelyen át a halottakat szoktá k kivinni -, a felháborodott rokonok a kolostorába siettek, hogy hazavigyék . Amikor sem szép szóra, sem fenyegetésekre nem változtatta meg a szándékát , már csak azon sopánkodtak, hogyan tudott ilyen nyomorúságos sorsot válasz tani magának. De amikor hat nappal később Ágnes nevű húga is követte, a rok onság magán kívül volt a haragtól. Tizenkét erős férfi kelt útra, hogy ők m ajd hazahozzák ezt a bolond leányt. Megjelentek a kolostor előtt, és kiadás át kérték. Mikor ez nem történt meg, egyikük berontott, és a hajánál fogva kifelé vonszolta Ágnest, a többiek pedig ütötték és rugdosták. Ágnes kétség beesetten kiáltott Klárához segítségért. S akkor hirtelen - mondja a legend a - Ágnes teste olyan nehéz lett, hogy meg sem tudták mozdítani. Mind a tiz enkét férfi nekifeszült, hogy kimozdítsák a helyéből, de sikertelenül. Végü l Klára megeskette őket, hogy felhagynak zaklatásaikkal, és békében hagyják húgát. Akkor megszégyenülten és dolguk végezetlenül tértek haza.\n \n A K lára körül élő nővérek szegénysége olykor olyan méreteket öltött, hogy napo kon át nem volt mit enniük, és nyilvánvaló csoda mentette meg őket az éhenh alástól. Egy alkalommal - ez akkor történt, amikor a vidéken egy szűk eszte ndő rossz aratása miatt éhínség támadt - a nővéreknek mindössze egy kenyere volt. Klára pedig, Istenbe vetett bizalma jeleként, kezébe vette, megáldot ta és osztotta a nővéreknek mindaddig, amíg valamennyien ettek és jóllaktak . Máskor meg egy korsót töltött meg olajjal az áldásával. A laikus testvér, aki jött, hogy elinduljon a városba olajat koldulni a nővérek számára, és a csodáról mit sem tudott, félig ámulva, félig bosszankodva mondta: ,,Ezek a nővérek bolonddá akartak tenni, hiszen a korsó tele van olajjal!”\n \n R öviddel a halála előtt igen heves fájdalmak lepték meg, és Rainald testvér türelemre akarta inteni. Ő így válaszolt: ,,Kedves testvér, amióta Isten sz olgája, Ferenc közvetítésével megismertem az Úr Jézus kegyelmét, semmiféle fájdalom nem teher, semmi vezeklés nem nehéz, és semmiféle betegség nem elv iselhetetlen számomra.” És ő vigasztalta síró nővéreit. Majd így szólt magá hoz: ,,Most indulj bátran, hiszen jó vezetőd van!” És az egyik nővér a könn yein keresztül látta, hogy odalép az ágyhoz egy ragyogó női alak, kíséretév el együtt, átöleli Klárát, s az egyik kísérője ékes köpenyt borít a vállára .\n Imádság\n Istenünk, ki Szent Klárát irgalmasan megtanítottad a szegény ség szeretetére, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy a szegénység szel lemében követhessük Krisztust, és így eljuthassunk szent színed látására!\n Forrás: Diós István: A szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Favarone lovag és Hortulana asszony elsőszülött leánya volt Klára. Családi palotájuk Assisi központjában, a San Rufinóról elneveze tt székesegyház terének egyik oldalán állt. Klára még kisgyermek volt, amik or a városban összetűzések kezdődtek a nemesség és a polgárok között. Csalá dja, amely az ősi és gazdag Offreducci-Favarone nemzetséghez tartozott, ter mészetesen az összecsapások középpontjába került. A polgárok egyre türelmet lenebbül követelték jogaikat, s végül, 1198-ban megostromolták, bevették és le is rombolták a város felett épült Rocca Maggiorét, amely az arisztokrác ia hatalmának szimbóluma volt. 1202-ben háború tört ki Assisi és Perugia kö zött, s Klára családjának egy időre el kellett menekülnie Perugiába, mert n em voltak biztonságban a kereskedőktől és a polgároktól.
A maga idej ében ifjak tűntek fel Klára életében, köztük Bernardo di Ranieri, aki nagyo n komolyan pályázott Klára kezére. Nem is csoda, hiszen Klára egész lénye m egnyerően bájos volt, jóságot és kedvességet sugárzott. A rokonság biztosra vette, hogy a szokásos pályát fogja befutni: egy fényes házassággal tovább gyarapítja a család vagyonát, és öregbíteni fogja hírnevüket is. Klára azo nban nem hajlott arra, hogy mások kedvéért fogadjon el megszokott formákat, s attól még inkább idegenkedett, hogy megfontolás nélkül alávesse magát a nemzetségfő, Monaldo nagybácsi terveinek.
Természetesen ő is hallott mindenről, ami Ferenc körül történt. Tudta, hogy a városból többen is csat lakoztak Ferenchez, sőt, két unokaöccse, Silvestro és Rufino is követője le tt a szegénység útján. Az is tudomására jutott, hogy III. Ince pápa szóban jóváhagyta Ferencék életmódját. És 1210-ben Klára meghallotta Ferencet, ami nt a dóm mellett prédikált. Szavai, melyekkel a megfeszített Krisztus radik ális követéséről beszélt, megindították Klárát. Csak éppen az nem volt vilá gos Klára számára, hogy mit tehet? Ekkor Ferenchez fordult tanácsért, aki á ltal Isten hívő szava eljutott hozzá. A régebbi legenda elmondja: ,,Szent F erenc atyánk a világ elhagyására buzdította. Élénk érveléssel mutatta meg n eki, hogy milyen ostoba a világ reménysége, milyen álnok a világi dicsőség, és arra tanította, hogy a szüzesség drágagyöngyét őrizze meg annak a csodá latos Vőlegénynek, aki az emberek iránti szeretetéből lett emberré.”
Mindezekből egyértelműen következett, hogy Klárának el kell szakadnia a ga zdagságtól, csak az nem volt világos, hogy utána hogyan kell élnie. Egyelőr e azonban Istenre bízták a dolgot, aki meghívta, hogy Ő majd megmutatja a f olytatás útját is. Ferenc azt tanácsolta Klárának, hogy Virágvasárnap - 121 1. március 18-án - ünnepi öltözékben menjen a székesegyházba misére. A püsp ököt értesítették Klára tervéről, ezért, miután megszentelte a pálmaágakat a körmenet előtt, lejött a szentély lépcsőjén, és egy ágat a lépcső aljában álló Klára kezébe adott, jelezvén ezzel, hogy a maga részéről hozzájárul k olostorba vonulásához.
Klára tudta, hogy a családja minden erejével ellenezni fogja kolostorba lépését, ezért a következő éjszaka egy barátnője kíséretében megszökött szülei házából. Maguk mögött hagyták a várost, és l efelé ereszkedtek a síkságon levő erdő felé, amelyben a Porciunkula nevű Sz űzanya-kápolna állt. E kápolnában Klára letette minden ékességét, és Szent Ferenc kezéből magára öltötte a bűnbánók szürke ruháját, fátylát, és dereká ra kötötte a bűnbánat kötelét.
Ami ezen az éjszakán történt, az egy végsőkig elszánt lélek bátor tette volt. A rokonok teljesen elképedtek, ami kor másnap kiderült, hogy mit tett Klára, aki akkor már a Bastia melletti S zent Pál bencés apácakolostorban volt, ahova az éjszaka folyamán Ferenc elv itte őket. A rokonok minden módon, szépszerével és erőszakkal vissza akartá k vinni Klárát a városba, de nem tudták eltántorítani szándékától. Mikor má r sokáig húzódott a meddő vita, Klára az egyik kezével megragadta az oltárt erítőt ezzel a régi szokás szerint menedékjogot kért a templomtól -, másik kezével pedig lekapta fejéről a kendőt, s a rokonok meglátták lenyírt fejét . Ebből megtudhatták, hogy Klára visszavonhatatlanul Istennek szentelte mag át.
Mikor a rokonok elmentek, az apácák úgy határoztak, hogy a várha tó zaklatások miatt jobb lesz, ha Klára és barátnője elhagyják a kolostort, és máshova mennek. Ezért mentek át a Panso melletti San Angelo-kolostorba. Itt egyszer csak bezörgetett a húga, Ágnes, hogy ő is apáca akar lenni. Et től aztán a családfő, Monaldo nagybácsi elvesztette a türelmét. Elküldött e gy csoport férfit, hogy erőszakkal hozzák vissza Ágnest. Ők meg is jelentek a kolostorban, de Klára imádsága erősebbnek bizonyult náluk, így Ágnes is hamarosan magára öltötte Szent Ferenc kezéből a bűnbánó nővérek ruháját. Az apácák azonban itt is féltek a további következményektől, ezért április vé gén útjukra bocsátották a ,,szökevényeket”. Ferenc ekkor úgy határozott, ho gy véglegesen az Assisi melletti San Damiano-kápolna mellett telepíti le ők et. Itt alakult meg a ferences apácák első kolostora.
Klára haláláig a kolostor lelki anyja volt. Sokan határozták el, hogy csatlakoznak hozzá. Nemcsak a legkisebb húga, Beatrice, hanem édesanyja, Hortulana asszony is, amikor megözvegyült, felvételét kérte a kolostorba. De a San Damianóban cs ak az tudott megmaradni, aki szerette a szegénységet, mert ezeknek a nővére knek a szegénység nem valami ábrándos kényelem, hanem kegyetlen valóság vol t. Klára tett ugyan csodákat, s amikor az üres olajoskorsót áldásával megtö ltötte, vagy kenyeret szaporított, örömmel adtak hálát, mindazonáltal a kol ostorban igazán szegénység uralkodott. És Klára mégis ujjong Prágai Szent Á gneshez írt levelében: ,,Ó, boldog Szegénység! Örök gazdagságot rejt magába n azok számára, akik szeretettel ölelik magukhoz! Ó, szent Szegénység! Iste n a mennyek országát ígéri és a boldog élet hervadhatatlan koszorúját adja annak, aki birtokolja a szegénységet és törekszik utána. Ó, Szegénység, men nyire tetszel Istennek! Az Úr Jézus Krisztus, ki a mennyet és a földet korm ányozza és vezérli, aki szólt, és mindenek lettek, páratlanul magához ölelt !”
Nagy elszántsággal kezdte kolostori életét, és nagyon sokat követ elt önmagától, annyira, hogy Szent Ferencnek kellett közbeszólnia, és a vez eklésnek korlátot szabnia. Nővéreitől azonban nem kívánta meg ezt a szigort , sőt, állandóan mérsékletre és józanságra intette őket a vezeklésben.
< p> 1244-től kezdve szinte egyhuzamban ágyban fekvő beteg volt, a nővéreit m égis anyai gondoskodással irányította. Minden nehézségen csodálatos energiá val lett úrrá.IV. Ince pápa két alkalommal is felkereste. Megrendít ő találkozások voltak ezek a pápa és a szegény, ágyban fekvő apáca között. Az egész pápai udvarból leginkább Hugolino bíboros fogta fel a szent jelent őségét, az a Hugolino, aki később IX. Gergely pápa lett. Így írt Klárának: ,,Rád bízom a lelkemet, és úgy ajánlom a gondjaidba, ahogyan Krisztus a ker eszten Atyjának ajánlotta a lelkét. Az ítélet napján majd számot adsz róla, ha nem fogsz gondoskodón törődni a lelkemmel. Én ugyanis bizonyos vagyok a bban, hogy eléred a legfőbb Bírónál azt, amit állhatatos önátadásoddal és s zámtalan könnyeddel kérsz.”
A bíboros ezzel kifejezte azt, amit Klár a is világosan tudott, sőt ebben látta a szerzetesi élet legmélyebb jelenté sét az Egyházban: másokért állni az Úr színe előtt. Prágai Ágnesnak ezt írt a egy alkalommal: ,,Hogy az Apostol szavaival éljek, Isten segítőtársnőjéne k tekintelek, és támasz vagy az ő titokzatos teste törékeny tagjai számára. ” E szavakkal Klára a saját korát messze túlhaladó megértésről tanúskodik. Ő ugyanis a kolostor csendjében, kiszakítva a világ forgatagából, abból a f elismerésből formálta meg az életet, hogy a szerzetesek az egész titokzatos test minden tagjáért felelősek, életük összefügg az összes keresztény élet ével, és sokaknak segítségére vannak. Ezzel elzárt szegénységük apostoli tá vlatokat nyert.
Amikor Klára 1253. augusztus 11-én meghalt, a pápa b íborosaival együtt eljött Perugiából a temetésére. 1255. augusztus 15-én av atták szentté. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, augusztus 12-re. 1969-től augusztus 11-én ünnepeljük.
Legendáiból
Amikor ny ilvánvaló lett, hogy Klára megszökött az atyai házból - tizennyolc éves vol t, és jelentőségteljesen a ház kiskapuján távozott, amelyen át a halottakat szokták kivinni -, a felháborodott rokonok a kolostorába siettek, hogy haz avigyék. Amikor sem szép szóra, sem fenyegetésekre nem változtatta meg a sz ándékát, már csak azon sopánkodtak, hogyan tudott ilyen nyomorúságos sorsot választani magának. De amikor hat nappal később Ágnes nevű húga is követte , a rokonság magán kívül volt a haragtól. Tizenkét erős férfi kelt útra, ho gy ők majd hazahozzák ezt a bolond leányt. Megjelentek a kolostor előtt, és kiadását kérték. Mikor ez nem történt meg, egyikük berontott, és a hajánál fogva kifelé vonszolta Ágnest, a többiek pedig ütötték és rugdosták. Ágnes kétségbeesetten kiáltott Klárához segítségért. S akkor hirtelen - mondja a legenda - Ágnes teste olyan nehéz lett, hogy meg sem tudták mozdítani. Min d a tizenkét férfi nekifeszült, hogy kimozdítsák a helyéből, de sikertelenü l. Végül Klára megeskette őket, hogy felhagynak zaklatásaikkal, és békében hagyják húgát. Akkor megszégyenülten és dolguk végezetlenül tértek haza.
A Klára körül élő nővérek szegénysége olykor olyan méreteket öltött, hogy napokon át nem volt mit enniük, és nyilvánvaló csoda mentette meg őket az éhenhalástól. Egy alkalommal - ez akkor történt, amikor a vidék en egy szűk esztendő rossz aratása miatt éhínség támadt - a nővéreknek mind össze egy kenyere volt. Klára pedig, Istenbe vetett bizalma jeleként, kezéb e vette, megáldotta és osztotta a nővéreknek mindaddig, amíg valamennyien e ttek és jóllaktak. Máskor meg egy korsót töltött meg olajjal az áldásával. A laikus testvér, aki jött, hogy elinduljon a városba olajat koldulni a nőv érek számára, és a csodáról mit sem tudott, félig ámulva, félig bosszankodv a mondta: ,,Ezek a nővérek bolonddá akartak tenni, hiszen a korsó tele van olajjal!”
Röviddel a halála előtt igen heves fájdalmak lept ék meg, és Rainald testvér türelemre akarta inteni. Ő így válaszolt: ,,Kedv es testvér, amióta Isten szolgája, Ferenc közvetítésével megismertem az Úr Jézus kegyelmét, semmiféle fájdalom nem teher, semmi vezeklés nem nehéz, és semmiféle betegség nem elviselhetetlen számomra.” És ő vigasztalta síró nő véreit. Majd így szólt magához: ,,Most indulj bátran, hiszen jó vezetőd van !” És az egyik nővér a könnyein keresztül látta, hogy odalép az ágyhoz egy ragyogó női alak, kíséretével együtt, átöleli Klárát, s az egyik kísérője é kes köpenyt borít a vállára.
Imádság
Istenünk, ki Szent Klá rát irgalmasan megtanítottad a szegénység szeretetére, kérünk, az ő közbenj árására engedd, hogy a szegénység szellemében követhessük Krisztust, és így eljuthassunk szent színed látására!
Forrás: Diós István: A szentek élete
DTSTAMP:20240329T101821 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200811 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200812 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR