BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:95af2f66d20b59582070ba7bde6ec82a CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150205 SUMMARY:Szent Lőrinc diakónus és vértanú (ünnep) DESCRIPTION: Élete\n Szent Ciprián karthagói püspök a nyolcvanadik levelében beszél Six tus pápa és négy diákonusának vértanúságáról, de Lőrincről nem mond semmit. A későbbi hagyomány a pápa fődiákonusát látja benne, aki néhány nappal Six tus pápa után csodálatos győzelmet aratott az üldözők felett. E későbbi hag yomány legnevesebb tanúja Szent Ambrus, aki ezeket mondja: ,,Amikor Lőrinc látta, hogy a püspökét halálba viszik, sírni kezdett. Nem azért, mintha saj nálta vagy féltette volna, hanem mert ő nem kísérhette a vértanúságba. Ezér t így szólt hozzá: „Atyám, hová mégy a fiad nélkül? Szent püspököm, hová si etsz a diákonusod nélkül? Az áldozatot soha nem mutattad be nélkülem! Valam i kivetnivalót találsz bennem? Méltatlannak tartasz arra, hogy magaddal vig yél? Vizsgálj csak meg, hogy mindig hűségesen szolgáltalak! Szolgádra rábíz tad Krisztus vérét, és most meg akarod tagadni tőle, hogy a te véredben is része legyen? Vigyázz, nehogy szó érje a bátorságodat, hiszen elutasítottad tanítványodat, s ez a mesternek nem válik dicsőségére! A nagy férfiak taní tványaik harcában legalább úgy győztek, mint a sajátjukéban. Így ajánlotta fel a fiát áldozatul Ábrahám, s így bocsátotta maga előtt a vértanúságba Pé ter Istvánt...” - Akkor Sixtus pápa így válaszolt: „Nem, fiam, nem mellőzle k, és nem is hagylak magadra. Előtted keményebb küzdelem áll. Én, az öreg, a könnyebb harc útját járom, reád azonban, aki fiatalabb vagy, dicsőbb győz elem vár a zsarnok felett. Hamarosan jössz majd utánam, hagyd abba a sírást ! Három nap múlva követni fogsz. Ez az idő méltányos a pap és a diákonus kö zött. Nem illik, hogy a mester oldalán harcolj, mintha segítségre szorulnál . Miért akarsz az én testi halálomban részesedni? Rád hagyom teljes örökség emet. Miért vágyódsz testi jelenlétem után? A gyenge tanítványok megelőzik mesterüket, az erősek a nyomában járnak. Mesterük nélkül győznek már, mert nincs többé szükségük a tanításra. Ezért hagyta maga után Illés Elizeust. M ost rád hagyom, hogy kövess engem a férfias erényekben...” (De officiis I. 41.)\n Szent Ambrus ezt nem maga költötte, hanem az átvett hagyományt öntöt te formába. Lőrinc pedig ebben a hagyományban a rómaiak által annyira becsü lt férfias erények megtestesítője lett, aki az erőszakos haláltól sem riadt vissza, és erősebbnek bizonyult a halálnál. Ez mutatkozik meg Lőrinc halál ában, ahogyan Ambrus elbeszéli: rostélyon égették meg, és a lángok között í gy szólt a hóhérhoz: ,,Ez az oldalam már megsült, fordíts meg és egyél belő lem!”\n A forrást azonban, amelyből Ambrus ezt a hagyományt merítette, nem ismerjük. S mindaz, ami ezen kívül mint épületes történet kialakult a szent vértanúról, már jámbor hozzáadás a történeti maghoz. Annyi azonban kétségt elen, hogy Lőrinc diákonus kapcsolatban állt Sixtus pápával, és vértanúságu k közvetlen egymás után történt. Az is beleillik a történeti összefüggésbe, hogy Lőrinctől az Egyház kincseinek kiadását követelik, hiszen Valerianus és pénzügyminisztere szemet vetett az Egyház vagyonára.\n Egészen a 4. száz ad elejéig követni lehet visszafelé azt, hogy Rómában Lőrinc ünnepét augusz tus 10-én ülték meg, és vértanúsága helyét a Via Tiburtina mellett tisztelt ék. E helyen már Nagy Konstantin bazilikát építtetett, és a templom hamaros an keresett zarándokhellyé vált. Ma is a hét római főtemplom közé számolják . S ezt a két adatot - halála dátumát és a vértanúság helyét - mint megbízh ató történeti adatot kell elfogadnunk. A részleteket közlő, párbeszédekkel gazdagított legenda pedig azt a szeretetteljes tiszteletet fejezi ki, amell yel a római egyház egykori diákonusát vette körül.\n Legendájából\n Lőrinc mint diákonus különösen gondot viselt a szegényekre és a betegekre. Mivel fődiákonus volt, másik hat társának munkáját is ő irányította. Maga is most a a szegények lábát, és rendszeresen osztott közöttük alamizsnát. Legendája elmondja, hogy sok beteget gyógyított meg csodálatos módon, és vakok szeme világát is visszaadta.\n Mikor letartóztatták, a bíró első kérdése az Egyh áz kincseire vonatkozott. Szerinte ugyanis az Egyház mérhetetlenül gazdag v olt, és nyilvánvalóan Lőrinc a kincstárnok. Hallották ugyanis és jelentetté k a bírónak is, hogy a pápa, mikor elhurcolták, odakiáltotta neki, hogy oss za szét az Egyház kincseit. Lőrinc kért a bírótól három napot, s megígérte, hogy elhozza az Egyház kincseit. Mikor a kiszabott három nap eltelt, megje lent egy sereg koldussal, bénával és beteggel, és azt mondta a bírónak: ,,Í me, itt vannak az Egyház kincsei!” A bíró úgy vélte, hogy gúnyolódik vele, ezért azonnal átadta Lőrincet a hóhérnak.\n Mint sok más vértanúnak, a kivé gzés előtt még egy lehetőséget adtak a haláltól való menekülésre, és felszó lították Lőrincet: ,,Áldozz az isteneknek, vagy egész éjszaka kínozni fogun k!” A győztes válasza így hangzott: ,,Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik!” Akkor hozták a rostélyt, rábilincselték, és a tűz fölé tették. - A hívő nép pedig később az augusztus 10-e körül lát ható hullócsillagokat így nevezte el: ,,Lőrinc könnyei”.\n Imádság\n Isten ünk, ki Szent Lőrinc diákonust az irántad való szeretettel képessé tetted a rra, hogy hűségesen szolgáljon neked és elszenvedje a vértanúságot, kérünk, taníts meg minket is hozzá hasonlóan szeretni, és segíts, hogy amit tőle m egtanultunk, azt tettekre is váltsuk!\n Forrás: Diós István: A szentek élet e\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete b>
Szent Ciprián karthagói püspök a nyolcvanadik levelében beszél Si xtus pápa és négy diákonusának vértanúságáról, de Lőrincről nem mond semmit . A későbbi hagyomány a pápa fődiákonusát látja benne, aki néhány nappal Si xtus pápa után csodálatos győzelmet aratott az üldözők felett. E későbbi ha gyomány legnevesebb tanúja Szent Ambrus, aki ezeket mondja: ,,Amikor Lőrinc látta, hogy a püspökét halálba viszik, sírni kezdett. Nem azért, mintha sa jnálta vagy féltette volna, hanem mert ő nem kísérhette a vértanúságba. Ezé rt így szólt hozzá: „Atyám, hová mégy a fiad nélkül? Szent püspököm, hová s ietsz a diákonusod nélkül? Az áldozatot soha nem mutattad be nélkülem! Vala mi kivetnivalót találsz bennem? Méltatlannak tartasz arra, hogy magaddal vi gyél? Vizsgálj csak meg, hogy mindig hűségesen szolgáltalak! Szolgádra rábí ztad Krisztus vérét, és most meg akarod tagadni tőle, hogy a te véredben is része legyen? Vigyázz, nehogy szó érje a bátorságodat, hiszen elutasította d tanítványodat, s ez a mesternek nem válik dicsőségére! A nagy férfiak tan ítványaik harcában legalább úgy győztek, mint a sajátjukéban. Így ajánlotta fel a fiát áldozatul Ábrahám, s így bocsátotta maga előtt a vértanúságba P éter Istvánt...” - Akkor Sixtus pápa így válaszolt: „Nem, fiam, nem mellőzl ek, és nem is hagylak magadra. Előtted keményebb küzdelem áll. Én, az öreg, a könnyebb harc útját járom, reád azonban, aki fiatalabb vagy, dicsőbb győ zelem vár a zsarnok felett. Hamarosan jössz majd utánam, hagyd abba a sírás t! Három nap múlva követni fogsz. Ez az idő méltányos a pap és a diákonus k özött. Nem illik, hogy a mester oldalán harcolj, mintha segítségre szorulná l. Miért akarsz az én testi halálomban részesedni? Rád hagyom teljes öröksé gemet. Miért vágyódsz testi jelenlétem után? A gyenge tanítványok megelőzik mesterüket, az erősek a nyomában járnak. Mesterük nélkül győznek már, mert nincs többé szükségük a tanításra. Ezért hagyta maga után Illés Elizeust. Most rád hagyom, hogy kövess engem a férfias erényekben...” (De officiis I. 41.)
Szent Ambrus ezt nem maga költötte, hanem az átvett hagyományt öntötte formába. Lőrinc pedig ebben a hagyományban a rómaiak által annyira becsült férfias erények megtestesítője lett, aki az erőszakos haláltól sem riadt vissza, és erősebbnek bizonyult a halálnál. Ez mutatkozik meg Lőrinc halálában, ahogyan Ambrus elbeszéli: rostélyon égették meg, és a lángok kö zött így szólt a hóhérhoz: ,,Ez az oldalam már megsült, fordíts meg és egyé l belőlem!”
A forrást azonban, amelyből Ambrus ezt a hagyományt merí tette, nem ismerjük. S mindaz, ami ezen kívül mint épületes történet kialak ult a szent vértanúról, már jámbor hozzáadás a történeti maghoz. Annyi azon ban kétségtelen, hogy Lőrinc diákonus kapcsolatban állt Sixtus pápával, és vértanúságuk közvetlen egymás után történt. Az is beleillik a történeti öss zefüggésbe, hogy Lőrinctől az Egyház kincseinek kiadását követelik, hiszen Valerianus és pénzügyminisztere szemet vetett az Egyház vagyonára.
E gészen a 4. század elejéig követni lehet visszafelé azt, hogy Rómában Lőrin c ünnepét augusztus 10-én ülték meg, és vértanúsága helyét a Via Tiburtina mellett tisztelték. E helyen már Nagy Konstantin bazilikát építtetett, és a templom hamarosan keresett zarándokhellyé vált. Ma is a hét római főtemplo m közé számolják. S ezt a két adatot - halála dátumát és a vértanúság helyé t - mint megbízható történeti adatot kell elfogadnunk. A részleteket közlő, párbeszédekkel gazdagított legenda pedig azt a szeretetteljes tiszteletet fejezi ki, amellyel a római egyház egykori diákonusát vette körül.
Leg endájából
Lőrinc mint diákonus különösen gondot viselt a szegény ekre és a betegekre. Mivel fődiákonus volt, másik hat társának munkáját is ő irányította. Maga is mosta a szegények lábát, és rendszeresen osztott köz öttük alamizsnát. Legendája elmondja, hogy sok beteget gyógyított meg csodá latos módon, és vakok szeme világát is visszaadta.
Mikor letartóztat ták, a bíró első kérdése az Egyház kincseire vonatkozott. Szerinte ugyanis az Egyház mérhetetlenül gazdag volt, és nyilvánvalóan Lőrinc a kincstárnok. Hallották ugyanis és jelentették a bírónak is, hogy a pápa, mikor elhurcol ták, odakiáltotta neki, hogy ossza szét az Egyház kincseit. Lőrinc kért a b írótól három napot, s megígérte, hogy elhozza az Egyház kincseit. Mikor a k iszabott három nap eltelt, megjelent egy sereg koldussal, bénával és betegg el, és azt mondta a bírónak: ,,Íme, itt vannak az Egyház kincsei!” A bíró ú gy vélte, hogy gúnyolódik vele, ezért azonnal átadta Lőrincet a hóhérnak. p>
Mint sok más vértanúnak, a kivégzés előtt még egy lehetőséget adtak a haláltól való menekülésre, és felszólították Lőrincet: ,,Áldozz az istenek nek, vagy egész éjszaka kínozni fogunk!” A győztes válasza így hangzott: ,, Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik!” Akko r hozták a rostélyt, rábilincselték, és a tűz fölé tették. - A hívő nép ped ig később az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat így nevezte el: ,,Lőrinc könnyei”.
Imádság
Istenünk, ki Szent Lőrinc diákon ust az irántad való szeretettel képessé tetted arra, hogy hűségesen szolgál jon neked és elszenvedje a vértanúságot, kérünk, taníts meg minket is hozzá hasonlóan szeretni, és segíts, hogy amit tőle megtanultunk, azt tettekre i s váltsuk!
Forrás: Diós Ist ván: A szentek élete
DTSTAMP:20240328T221452 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220810 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220811 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR