BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200807T000000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:192bf2464be468828afcd97fa0b4a49b CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150204 SUMMARY:Szent Domonkos (emléknap) DESCRIPTION: Élete\n Az Ó-Kasztíliát átszelő Duero folyó völgyében, néhány órányira a p üspöki székhelytől, Osmától fekszik Caleruega városa. A Guzman családnak na gy kiterjedésű birtokai voltak e vidéken. Domonkos itt született 1170 körül . Szülei egész kicsi korában az egyik nagybácsihoz, a közeli Gumiel de Izan esperes-plébánosához küldték, hogy ott kapja meg az alapvető iskolázást és a nagybácsi vezesse be őt a templomi szolgálatba.\n 1190-ben került Domonk os a palenciai székesegyház iskolájába, s ekkor már világossá vált, hogy pa p akar lenni. Tankönyveinek lapszéli jegyzetei és a felebarátai iránt megny ilvánuló szeretete már előre jelezték, hogy mi lesz belőle, ha felnő. Kaszt íliában éhínség volt, Domonkos pedig pénzzé tette könyveit, és árát a szegé nyek között osztotta szét. Azt mondta: ,,Mit tanulmányozzam én ezeket a hol t pergameneket, miközben odakinn az utcán éhségtől esnek össze az emberek?! ” - Ez az első mondat, amit Domonkostól feljegyeztek, de már ez is mutatja segítőkész emberszeretetét.\n Kispap korában tisztelettel néztek föl rá, és példáját növendéktársai és tanárai egyaránt követték. Tanulmányai befejezt ével Diego de Azevedo, aki az osmai kanonokreform egyik követője volt, 1198 - ban meghívta Domonkost a székesegyház szolgálatára. Itt szentelte pappá M artin Bazán püspök, és felvette a szerzetesi fegyelemben élő kanonokok sorá ba. Nem sokkal később Domonkos szubprior lett a kanonokok között.\n Diego, aki Domonkos atyai jóbarátja volt, 1202-ben püspök lett Osmában. Négy évvel később Domonkossal együtt Rómába ment, és azt kérte a pápától, hogy adjon mindkettőjüknek felhatalmazást a kunok közötti misszionálásra. A pápa megör ült apostoli buzgóságuknak, de nem keletre, a kunokhoz, hanem Dél-Franciaor szágba küldte őket, ahol ebben az időben a katarok és az albigensek eretnek sége pusztította az Egyházat. Ide küldte őket, hogy reformálják meg a papsá got, és vezessék vissza a katolikus hitre az eretnekeket. Erre a területre korábban is küldött már a pápa misszionáriusokat, de ezek mint pápai követe k túl nagy hatalommal léptek fel, és az emberek meg sem hallgatták őket. Di ego püspök és Domonkos ezzel szemben teljes szegénységben és alázattal járt ák a vidéket. Prédikáltak a hívőknek, keresték a találkozási lehetőségeket a tévtanítókkal, vallási vitákat folytattak, és próbálták meggyőzni az igaz ságról az embereket. A pápának tetszett a módszer, és jóvá is hagyta. Ez az eljárás azért is volt olyan hatásos, mert ez a két eretnekség éppen azt há nyta a papság és az Egyház szemére, hogy elhagyták az apostolok életformájá t, meggazdagodtak és elárulták az evangéliumot. Domonkosék prédikációja is magatartása eleven cáfolat volt ezekre a vádakra.\n A püspök hazautazott Os mába, hogy további munkatársakat gyűjtsön maga köré, de még mielőtt visszat érhetett volna a misszióba, 1207-ben meghalt. Domonkos pedig ott maradt egy edül a nagy küldetéssel; mégpedig teljesen egyedül, mert meghalt egy nagyon buzgó pápai küldött, Raoul is, más pedig nem volt, aki komolyan foglalkozo tt volna a katarok és az albigensek térítésével.\n Ekkor Domonkos először P rouille-be ment, ahol Diego püspök korábban már elindította a missziót. A v áros Montréal és Fajnaeux között van. Az albigens asszonyok ,,kiképzőközpon tokat” állítottak fel, ahol eretnek tanításuk szellemében nevelték a leányo kat. Domonkos erre felfigyelve első lépésként a központok ellensúlyozására alapított egy házat a katolikus leányok nevelése céljából. Utána Claret Vil mossal együtt, a használatukra átengedett templom mellett berendezték a saj át otthonukat. A leányok számára nyitott házból hamarosan zárda, az első do monkos apácakolostor lett, mert Domonkos igen fontosnak látta, hogy az apác ák imádságai támogassák az ő missziós munkájukat.\n Prouille-ben egyedül vi selte a misszió egész terhét. Innen járta be a környéket és tanított, prédi kált, vitatkozott fáradhatatlanul az eretnekségtől veszélyeztetett vidéken. Minden útja előtt hosszasan imádkozott, és vezekléssel készült a térítésre . Sem gúnyolódások, sem ellenségeskedés, sem sikertelenség nem tudta feltar tóztatni a lelkek üdvösségéért végzett fáradozásban. De sok-sok fáradság ut án alig mutatkozott valami gyümölcs. És éppen azon a területen, ahol működö tt, miután 1208-ban megölték Castelnaui Péter pápai legátust, kitört az alb igensek elleni háború. A vallási ellentétek mellett ebbe a háborúba beleját szott az ország északi és déli része közötti ellentét is. Montforti Simon 1 213. szeptember 14-én aratta végső győzelmét Toulouse- i Rajmund és szövets égesei fölött. Amikor Carcassone város püspöke egy időre Észak-Franciaorszá gba ment, Domonkost tette meg általános helynökévé. Domonkos pedig a misszi ó kemény és áldozatokkal teljes iskolájában megtanulta, hogy milyen értéke van a lelkeknek és a kegyelemnek, amely egyedül ad erőt a prédikáló szónak. Megtapasztalta, hogy csak a kegyelem képes megnyitni és átalakítani a szív eket.\n Közben egyre több társ csatlakozott Domonkoshoz. 1215. március 25-é n Fulco toulouse-i püspök Domonkost és társait kinevezte egyházmegyei prédi kátoroknak, kiknek feladatául adta az eretnekség kiirtását, a nép tanítását és a hívő lelkek vezetését. Domonkos előtt ennél átfogóbb tervek álltak: a z egyházmegyei prédikátortársulaton túl egy világméretű szerzetesrendről ál modott, amely kizárólag az igehirdetésnek szenteli magát.\n Amikor Fulco pü spök elindult a IV. lateráni zsinatra, Domonkost vitte magával kísérőnek. A zsinat határozatot hozott, hogy fokozni kell a prédikációs tevékenységet é s a papság szellemi felkészítését, de azt is kijelentette, hogy újabb szerz etet nem szabad alapítani. Új kolostor csak úgy alapítható, ha a már meglév ő szerzetek regulái közül valamelyiket magukévá teszik a szerzetesek. Domon kos felajánlotta magát és a prédikátorok rendjét, amelyet alapítani készült , a pápa szolgálatára. Az új rend apostoli alapgondolatát a pápa is, a zsin at is szívesen fogadta, de nem tartották megfelelőnek, hogy csak a prédikál ásra külön rendet alapítsanak. Ince pápa azt tanácsolta Domonkosnak, hogy v álasszon ki egyet a meglevő szerzetesi regulák közül, a püspöktől pedig kér jen egy templomot, s ebben az esetben megkapják a pápai jóváhagyást. De még mielőtt e jóváhagyásra sor kerülhetett volna, Ince pápa meghalt.\n Domonko s visszatért Toulouse-ba és megtanácskozta társaival, hogy az ágostonos reg ulát tekintik életük alapszabályának, és azt egészítik ki sajátos céljuknak megfelelően. 1216-ban megkapták a Szent Romanus- templomot, és megkezdték a szerzetesi életet. A templom mellé lakószárnyat építettek, majd III. Hono rius pápától megérkezett a jóváhagyás is. Ezzel a rendalapítás megtörtént.\ n 1217. augusztus 15-én Domonkos misszióba küldte a testvéreit: négyet Span yolországba, hetet Párizsba, négyet Prouille-be, a többiek pedig ott maradt ak Toulouse-ban. Maga Domonkos Észak-Itáliába ment, és úgy gondolta, hogy a z egyetemi városban, Bolognában, illetve Rómában fogja terjeszteni a rendet . 1218 februárjában a pápa ajánlólevelet bocsátott ki az egyházi elöljárókh oz, amelyben figyelmükbe és oltalmukba ajánlotta a prédikátor testvéreket, márciusban pedig az alapítást jóváhagyó bullát küldte el Prouille-ba. A nyá r folyamán Domonkos hazalátogatott szülőföldjére, és konventokat alapított Madridban és Segoviában, majd Párizson keresztül visszatért Itáliába. Állan dó székhelye Bologna volt. Innen kereste fel háromszor a pápát, és három na gy utat tett Észak-Itália területén. Reginald testvért, aki kimagasló eredm énnyel prédikált Bolognában, 1220-ban elküldte Párizsba. Rómában két kolost ort alapított: a San Sistót az apácáknak, a Santa Sabinát pedig a férfi sze rzeteseknek.\n 1220-ban és 1221-ben a domonkosok általános káptalant tartot tak Bolognában, melyen elhatározták, hogy a rend tagjai mint közösség is le mondanak a földbirtokról, és ingatlan vagyonuk csak a konvent épülete és an nak kertje lehet. Tevékenységük saját templomaikban az igehirdetés, a litur gia és a lelkek gondozása, s ebben nyújtanak segítséget a világi papságnak. Négy provinciát állítottak fel, és az általános káptalant a rend legfelső vezető szervének nyilvánították. Ezzel lett a domonkosok, vagy más néven a Prédikátorok rendje kolduló renddé.\n Ebben a rendben az volt az újdonság, hogy felszentelt papok szerzetesi fogadalom szerint élnek, és teljesen a ta nulásnak, a prédikálásnak és a lelkek mentésének szentelik magukat. Elvileg szigorú kolostori fegyelemben élnek, de ha ez a tanulást vagy a lelkek érd ekében végzendő munkát gátolja, felmentést kapnak a kolostori élet egyes gy akorlatai alól.\n Az 1221. évi általános káptalan után Domonkos felkereste Velencét, Trevisót és Veronát. Amikor visszaérkezett Bolognába, már beteg v olt. Gyomorbántalmak kínozták, de ő minden zokszó nélkül viselte a fájdalma kat. Mielőtt meghalt, biztosította övéit, hogy halála után sokkal többet te sz értük, mint amikor még köztük volt. A haldoklók szentségeinek felvétele után 1221. augusztus 6-án halt meg. A következő szombaton temették el a bol ognai Szent Miklós-templom szentélyébe.\n A temetésen részt vett Hugolino b íboros is, aki, miután IX. Gergely néven pápa lett, 1234. július 3-án szent té avatta. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, augusztus 5-re. Hava s Boldogasszony napjának bevezetésekor, 1568-ban augusztus 4-re helyezték. 1969-től augusztus 8-án ünnepeljük.\n Legendáiból\n Elbeszélik, hogy Domon kos édesanyja - mint ez sok más szent idesanyjával megtörtént - fia születé se előtt álmot látott, és az álom prófécia volt a gyermek jövőjéről. Látott egy kicsi, tarka kutyát, amely a szájában fáklyát vitt, körbefutotta és lá ngba borította az egész földet. Ebben a domonkosok később magukra ismertek, amikor fekete-fehér ruhájukban és lángoló szavukkal, mint a nemes vadászku tyák - Nagy Szent Gergely hasonlította az igehirdetőket a kutyákhoz - elker gették a rókákat, amelyek az Úr szőlőjét pusztították.\n \n A katarok és a katolikusok közötti vitában gyakori volt az az eljárás, hogy mindkét fél p ergamenre írta fel a maga tételét és annak bizonyítékait, majd döntőbírákra bízták: ítéljék meg, melyik oldalon áll az igazság. Domonkos Montréalban s zerkesztett egy ilyen iratot és átadta a bírónak. Mikor este a bírák kandal lónál ültek, egyiküknek az az ötlete támadt, hogy vessék tűzbe Domonkos per gamenjét, s ha sértetlen marad, akkor nyilvánvalóan nem a katarok, hanem a katolikusok oldalán áll az igazság. A javaslatot elfogadták, és bedobták a tűzbe a pergament, ám egy váratlan széllökés kivetette a kandallóból. Ugyan ez történt másodszor, sőt harmadszor is: a pergamen sértetlen maradt. Akkor a bírák megegyeztek abban, hogy erről nem tudhat senki. Csakhogy az egyik bíró nem bírta tartani a száját, és híre ment a ,,csodának”.\n \n Ötvenegy éves volt, amikor egyik nagyon kimerítő apostoli útjáról, Velencéből vissz atért Bolognába. Lázas volt, és nagyon fájt a gyomra. A beteget, hogy kínja in könnyítsenek, egy városon kívüli kolostorba vitték, ahol a nyári forrósá got nem lehetett annyira érezni. A testvérek összegyűltek köréje, és így ke zdett beszélni hozzájuk: ,,Hármas örökséget hagyok rátok: a szeretetet, az alázatosságot és a szegénységet. Ha valaki ezt az örökséget tőlem átveszi, társam lesz a mennyek országának öröklésében. Ne szomorkodjatok amiatt, hog y eltávozom közületek, mert ahová most megyek, ott sokkal inkább a javatokr a leszek, mint itt a földön.” Ezután kérte a haldokló szentségeit.\n Imáds ág\n Istenünk, ki Egyházadat arra méltattad, hogy Szent Domonkos életével é s tanításával megvilágosítottad, kérünk engedd az ő közbenjárására, hogy fö ldi dolgainkban oltalmat találjunk nálad, lélekben pedig egyre gyarapodjunk Benned!\n Forrás: Diós István: A szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Az Ó-Kasztíliát átszelő Duero folyó völgyében, néhány órányira a püspöki székhelytől, Osmától fekszik Caleruega városa. A Guzman családnak nagy kiterjedésű birtokai voltak e vidéken. Domonkos itt születet t 1170 körül. Szülei egész kicsi korában az egyik nagybácsihoz, a közeli Gu miel de Izan esperes-plébánosához küldték, hogy ott kapja meg az alapvető i skolázást és a nagybácsi vezesse be őt a templomi szolgálatba.
1190- ben került Domonkos a palenciai székesegyház iskolájába, s ekkor már világo ssá vált, hogy pap akar lenni. Tankönyveinek lapszéli jegyzetei és a feleba rátai iránt megnyilvánuló szeretete már előre jelezték, hogy mi lesz belőle , ha felnő. Kasztíliában éhínség volt, Domonkos pedig pénzzé tette könyveit , és árát a szegények között osztotta szét. Azt mondta: ,,Mit tanulmányozza m én ezeket a holt pergameneket, miközben odakinn az utcán éhségtől esnek ö ssze az emberek?!” - Ez az első mondat, amit Domonkostól feljegyeztek, de m ár ez is mutatja segítőkész emberszeretetét.
Kispap korában tisztele ttel néztek föl rá, és példáját növendéktársai és tanárai egyaránt követték . Tanulmányai befejeztével Diego de Azevedo, aki az osmai kanonokreform egy ik követője volt, 1198- ban meghívta Domonkost a székesegyház szolgálatára. Itt szentelte pappá Martin Bazán püspök, és felvette a szerzetesi fegyelem ben élő kanonokok sorába. Nem sokkal később Domonkos szubprior lett a kanon okok között.
Diego, aki Domonkos atyai jóbarátja volt, 1202-ben püsp ök lett Osmában. Négy évvel később Domonkossal együtt Rómába ment, és azt k érte a pápától, hogy adjon mindkettőjüknek felhatalmazást a kunok közötti m isszionálásra. A pápa megörült apostoli buzgóságuknak, de nem keletre, a ku nokhoz, hanem Dél-Franciaországba küldte őket, ahol ebben az időben a katar ok és az albigensek eretneksége pusztította az Egyházat. Ide küldte őket, h ogy reformálják meg a papságot, és vezessék vissza a katolikus hitre az ere tnekeket. Erre a területre korábban is küldött már a pápa misszionáriusokat , de ezek mint pápai követek túl nagy hatalommal léptek fel, és az emberek meg sem hallgatták őket. Diego püspök és Domonkos ezzel szemben teljes szeg énységben és alázattal járták a vidéket. Prédikáltak a hívőknek, keresték a találkozási lehetőségeket a tévtanítókkal, vallási vitákat folytattak, és próbálták meggyőzni az igazságról az embereket. A pápának tetszett a módsze r, és jóvá is hagyta. Ez az eljárás azért is volt olyan hatásos, mert ez a két eretnekség éppen azt hányta a papság és az Egyház szemére, hogy elhagyt ák az apostolok életformáját, meggazdagodtak és elárulták az evangéliumot. Domonkosék prédikációja is magatartása eleven cáfolat volt ezekre a vádakra .
A püspök hazautazott Osmába, hogy további munkatársakat gyűjtsön m aga köré, de még mielőtt visszatérhetett volna a misszióba, 1207-ben meghal t. Domonkos pedig ott maradt egyedül a nagy küldetéssel; mégpedig teljesen egyedül, mert meghalt egy nagyon buzgó pápai küldött, Raoul is, más pedig n em volt, aki komolyan foglalkozott volna a katarok és az albigensek térítés ével.
Ekkor Domonkos először Prouille-be ment, ahol Diego püspök kor ábban már elindította a missziót. A város Montréal és Fajnaeux között van. Az albigens asszonyok ,,kiképzőközpontokat” állítottak fel, ahol eretnek ta nításuk szellemében nevelték a leányokat. Domonkos erre felfigyelve első lé pésként a központok ellensúlyozására alapított egy házat a katolikus leányo k nevelése céljából. Utána Claret Vilmossal együtt, a használatukra átenged ett templom mellett berendezték a saját otthonukat. A leányok számára nyito tt házból hamarosan zárda, az első domonkos apácakolostor lett, mert Domonk os igen fontosnak látta, hogy az apácák imádságai támogassák az ő missziós munkájukat.
Prouille-ben egyedül viselte a misszió egész terhét. Inn en járta be a környéket és tanított, prédikált, vitatkozott fáradhatatlanul az eretnekségtől veszélyeztetett vidéken. Minden útja előtt hosszasan imád kozott, és vezekléssel készült a térítésre. Sem gúnyolódások, sem ellensége skedés, sem sikertelenség nem tudta feltartóztatni a lelkek üdvösségéért vé gzett fáradozásban. De sok-sok fáradság után alig mutatkozott valami gyümöl cs. És éppen azon a területen, ahol működött, miután 1208-ban megölték Cast elnaui Péter pápai legátust, kitört az albigensek elleni háború. A vallási ellentétek mellett ebbe a háborúba belejátszott az ország északi és déli ré sze közötti ellentét is. Montforti Simon 1213. szeptember 14-én aratta végs ő győzelmét Toulouse- i Rajmund és szövetségesei fölött. Amikor Carcassone város püspöke egy időre Észak-Franciaországba ment, Domonkost tette meg ált alános helynökévé. Domonkos pedig a misszió kemény és áldozatokkal teljes i skolájában megtanulta, hogy milyen értéke van a lelkeknek és a kegyelemnek, amely egyedül ad erőt a prédikáló szónak. Megtapasztalta, hogy csak a kegy elem képes megnyitni és átalakítani a szíveket.
Közben egyre több tá rs csatlakozott Domonkoshoz. 1215. március 25-én Fulco toulouse-i püspök Do monkost és társait kinevezte egyházmegyei prédikátoroknak, kiknek feladatáu l adta az eretnekség kiirtását, a nép tanítását és a hívő lelkek vezetését. Domonkos előtt ennél átfogóbb tervek álltak: az egyházmegyei prédikátortár sulaton túl egy világméretű szerzetesrendről álmodott, amely kizárólag az i gehirdetésnek szenteli magát.
Amikor Fulco püspök elindult a IV. lat eráni zsinatra, Domonkost vitte magával kísérőnek. A zsinat határozatot hoz ott, hogy fokozni kell a prédikációs tevékenységet és a papság szellemi fel készítését, de azt is kijelentette, hogy újabb szerzetet nem szabad alapíta ni. Új kolostor csak úgy alapítható, ha a már meglévő szerzetek regulái köz ül valamelyiket magukévá teszik a szerzetesek. Domonkos felajánlotta magát és a prédikátorok rendjét, amelyet alapítani készült, a pápa szolgálatára. Az új rend apostoli alapgondolatát a pápa is, a zsinat is szívesen fogadta, de nem tartották megfelelőnek, hogy csak a prédikálásra külön rendet alapí tsanak. Ince pápa azt tanácsolta Domonkosnak, hogy válasszon ki egyet a meg levő szerzetesi regulák közül, a püspöktől pedig kérjen egy templomot, s eb ben az esetben megkapják a pápai jóváhagyást. De még mielőtt e jóváhagyásra sor kerülhetett volna, Ince pápa meghalt.
Domonkos visszatért Toulo use-ba és megtanácskozta társaival, hogy az ágostonos regulát tekintik élet ük alapszabályának, és azt egészítik ki sajátos céljuknak megfelelően. 1216 -ban megkapták a Szent Romanus- templomot, és megkezdték a szerzetesi élete t. A templom mellé lakószárnyat építettek, majd III. Honorius pápától megér kezett a jóváhagyás is. Ezzel a rendalapítás megtörtént.
1217. augus ztus 15-én Domonkos misszióba küldte a testvéreit: négyet Spanyolországba, hetet Párizsba, négyet Prouille-be, a többiek pedig ott maradtak Toulouse-b an. Maga Domonkos Észak-Itáliába ment, és úgy gondolta, hogy az egyetemi vá rosban, Bolognában, illetve Rómában fogja terjeszteni a rendet. 1218 februá rjában a pápa ajánlólevelet bocsátott ki az egyházi elöljárókhoz, amelyben figyelmükbe és oltalmukba ajánlotta a prédikátor testvéreket, márciusban pe dig az alapítást jóváhagyó bullát küldte el Prouille-ba. A nyár folyamán Do monkos hazalátogatott szülőföldjére, és konventokat alapított Madridban és Segoviában, majd Párizson keresztül visszatért Itáliába. Állandó székhelye Bologna volt. Innen kereste fel háromszor a pápát, és három nagy utat tett Észak-Itália területén. Reginald testvért, aki kimagasló eredménnyel prédik ált Bolognában, 1220-ban elküldte Párizsba. Rómában két kolostort alapított : a San Sistót az apácáknak, a Santa Sabinát pedig a férfi szerzeteseknek.< /p>
1220-ban és 1221-ben a domonkosok általános káptalant tartottak Bolo gnában, melyen elhatározták, hogy a rend tagjai mint közösség is lemondanak a földbirtokról, és ingatlan vagyonuk csak a konvent épülete és annak kert je lehet. Tevékenységük saját templomaikban az igehirdetés, a liturgia és a lelkek gondozása, s ebben nyújtanak segítséget a világi papságnak. Négy pr ovinciát állítottak fel, és az általános káptalant a rend legfelső vezető s zervének nyilvánították. Ezzel lett a domonkosok, vagy más néven a Prédikát orok rendje kolduló renddé.
Ebben a rendben az volt az újdonság, hog y felszentelt papok szerzetesi fogadalom szerint élnek, és teljesen a tanul ásnak, a prédikálásnak és a lelkek mentésének szentelik magukat. Elvileg sz igorú kolostori fegyelemben élnek, de ha ez a tanulást vagy a lelkek érdeké ben végzendő munkát gátolja, felmentést kapnak a kolostori élet egyes gyako rlatai alól.
Az 1221. évi általános káptalan után Domonkos felkerest e Velencét, Trevisót és Veronát. Amikor visszaérkezett Bolognába, már beteg volt. Gyomorbántalmak kínozták, de ő minden zokszó nélkül viselte a fájdal makat. Mielőtt meghalt, biztosította övéit, hogy halála után sokkal többet tesz értük, mint amikor még köztük volt. A haldoklók szentségeinek felvétel e után 1221. augusztus 6-án halt meg. A következő szombaton temették el a b olognai Szent Miklós-templom szentélyébe.
A temetésen részt vett Hug olino bíboros is, aki, miután IX. Gergely néven pápa lett, 1234. július 3-á n szentté avatta. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, augusztus 5-r e. Havas Boldogasszony napjának bevezetésekor, 1568-ban augusztus 4-re hely ezték. 1969-től augusztus 8-án ünnepeljük.
Legendáiból
Elbeszélik, hogy Domonkos édesanyja - mint ez sok más szent idesanyjával megtörtént - f ia születése előtt álmot látott, és az álom prófécia volt a gyermek jövőjér ől. Látott egy kicsi, tarka kutyát, amely a szájában fáklyát vitt, körbefut otta és lángba borította az egész földet. Ebben a domonkosok később magukra ismertek, amikor fekete-fehér ruhájukban és lángoló szavukkal, mint a neme s vadászkutyák - Nagy Szent Gergely hasonlította az igehirdetőket a kutyákh oz - elkergették a rókákat, amelyek az Úr szőlőjét pusztították.
p>
A katarok és a katolikusok közötti vitában gyakori volt az az eljárás , hogy mindkét fél pergamenre írta fel a maga tételét és annak bizonyítékai t, majd döntőbírákra bízták: ítéljék meg, melyik oldalon áll az igazság. Do monkos Montréalban szerkesztett egy ilyen iratot és átadta a bírónak. Mikor este a bírák kandallónál ültek, egyiküknek az az ötlete támadt, hogy vessé k tűzbe Domonkos pergamenjét, s ha sértetlen marad, akkor nyilvánvalóan nem a katarok, hanem a katolikusok oldalán áll az igazság. A javaslatot elfoga dták, és bedobták a tűzbe a pergament, ám egy váratlan széllökés kivetette a kandallóból. Ugyanez történt másodszor, sőt harmadszor is: a pergamen sér tetlen maradt. Akkor a bírák megegyeztek abban, hogy erről nem tudhat senki . Csakhogy az egyik bíró nem bírta tartani a száját, és híre ment a ,,csodá nak”.
Ötvenegy éves volt, amikor egyik nagyon kimerítő apos toli útjáról, Velencéből visszatért Bolognába. Lázas volt, és nagyon fájt a gyomra. A beteget, hogy kínjain könnyítsenek, egy városon kívüli kolostorb a vitték, ahol a nyári forróságot nem lehetett annyira érezni. A testvérek összegyűltek köréje, és így kezdett beszélni hozzájuk: ,,Hármas örökséget h agyok rátok: a szeretetet, az alázatosságot és a szegénységet. Ha valaki ez t az örökséget tőlem átveszi, társam lesz a mennyek országának öröklésében. Ne szomorkodjatok amiatt, hogy eltávozom közületek, mert ahová most megyek , ott sokkal inkább a javatokra leszek, mint itt a földön.” Ezután kérte a haldokló szentségeit.
Imádság
Istenünk, ki Egyházadat arra méltattad, hogy Szent Domonkos életével és tanításával megvilágosítottad, k érünk engedd az ő közbenjárására, hogy földi dolgainkban oltalmat találjunk nálad, lélekben pedig egyre gyarapodjunk Benned!
Forrás: Diós István: A szentek élete
DTSTAMP:20240328T181612 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210808 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210809 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR